Utolsó frissítés: 2010-12-15
Szerző: KESZEG Vilmos
A kolozsvári néprajzoktatás. Első korszak. A néprajzi szakképzés első intézményének az 1872-ben indult kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bizonyult, Herrmann Antal (1851-1926) 1898-1919 közötti magántanári működése által.
A magántanár státusát az egyetem alapításakor elfogadott törvény a következőképpen határozta meg: „Magántanári előadások tartása a közoktatásügyi miniszter által oly egyének jogosíttatnak, kik ezen egyetemnél magántanárságra az illető tudománykar által képesítetteknek nyilváníttattak, vagy a tudomány művelésében szerzett érdemeik által képességüket nyilvánosan bebizonyították. Ha azonban a magántanár két év alatt meg nem kezdi előadásait, vagy azok megkezdése után két éven át legalább fél tanévig előadást nem tart, magántanárai jogosultsága megszűnik. A magántanárok a rendes és a rendkívüli tanárokkal egyenlő érvényű előadáslátogatási bizonyítványokat állítanak ki."
A brassói származású, a német irodalom története iránt érdeklődő Herrmann Antal kolozsvári tanulmányai idején Meltz Hugo folklorisztikai érdeklődésének hatása alá került. Herrmann Antal 1887-ben kezdeményezte az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn című folyóirat, majd Hunfalvy Pállal közösen, 1881-ben a Magyarországi Néprajzi Társaság megalapítását. 1883-1921 között a budai tanítóképző főiskola tanára az 1897/1798-as tanév második szemeszterétől a kolozsvári tudományegyetem Bölcsészet-, nyelv és történettudományi tanszékén az általános és hazai etnográfia oktatását hirdette meg. Tanári kinevezését Halász Ignác nyelvész és Márki Sándor történész támogatta. A próbaelőadás 1898. január 31-én hangzott el, a tanári kar 1898. február 5-én szavazott a jelölt alkalmasságáról. Herrmann Antal 1898. március 8-án A néprajzról címmel tartotta meg bevezető előadását. Az előadás szövegét az Erdély népei 1898/1-3. száma jelentette meg. Az előadó szándéka az európai etnográfia irányzatainak ismertetése, Erdély népeinek bemutatása, kiemelt tekintettel a cigányok archaikusabb életformájára.
Herrmann Antal kolozsvári magántanárként 43 szemeszterben oktatott. Szemeszterenként 2-3 előadást hirdetett meg, az évek során összesen 93 előadást. Egy-egy kurzust 2-3 alkalommal ismételt meg, s ezeket a továbbiakban újabb elméleti és tartalmi keretbe illesztette. A nagyobb témakörök: Néprajzi analógiák, Bevezetés az etnográfiába, A népköltésről, A hazai néprajzi tanulmányok erdeményei és feladatai, A néprajzi gyűjtés módszere, Etnográfia és szociográfia, A hagyomány szociológiai jelentősége, Az etnográfia szociális jelentősége, Néprajzi múzeumi gyakorlatok, A népművészet a magyar otthonban, Zene és nemzet, Folklór és okkultizmus, Néppszichológiai szemelvények, A kincs a néphitben, A cigányokról, A cigány népköltésről és zenéről, A cigány népköltésről, A cigányok vallása, Az oláhok, A csángók néprajza, A hazai örményekről, A székely néprajz ügye, Az erdélyi szászok, Az Erdélyi Kárpát-Egyesület néprajzi múzeumának ismertetése, A hazai néprajz bibliográfiája, A magyarországi németek néprajza, A magyarországi németek demográfiája, Német népköltés Magyarországon, Dél-Magyarország néprajza, Bosznia és Hercegovina néprajza, Az 1910. évi népszámlálás tanulságai, A világháború etnikus következményei hazánkra nézve, A világháború, Háború és néprajz, A világháború és a nemzetiségek.
Kolozsvárt, Budán és Szegeden Herrmann Antal képzésében részesült az a generáció, amely a 20. század tudományos, oktatói, kutatói intézményeiben és múzeumaiban fejtette ki munkáját (Györffy István, Viski Károly, Szendrey Zsigmond, Istvánffy Gyula, Banner János, Bálint Sándor, Bíró Lajos, Tulogdy János, Romulus Vuia, Csűri Bálint, Kelemen Lajos, Mészöly Gedeon, Seprődi János).
Halála után Gragger Róbert közölt az életművét összefoglaló nekrológot. Herrmann Antal magántanárrá képesítésének pályázatát Voigt Vilmos ismertette. Életéről 1989-ben Kós Károly készített pályaképet. Herrmann Antal magántanári működése kezdetének 100. évfordulóján a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke emlékülést szervezett. Erre az alkalomra Gaal György tárta fel Herrmann Antal oktatói tevékenységét.
A második korszak. Az első világháborút követő politikai helyzetben, a tanszék Szegedre való költözését (1921) követő években Kolozsvárt szünetelt a néprajzi képzés. 1940-ben éledt újjá és 1948-ig tartott. Ez idő alatt Viski Károly, K. Kovács László, Gunda Béla oktatott. Viski Károly 1940-1941 között irányította a tanszéket, majd 1941-től Budapesten oktatott. 1941-től K. Kovács László egyetemi helyettes, illetve intézeti tanár. 1943-ban a megüresedett tanszékre hét pályázó jelentkezett: dr. Gunda Béla egyetemi magántanár, nemzeti múzeumi segédőr, dr. Szendrey Ákos nemzeti múzeumi őr, dr. Bálint Sándor egyetemi magántanár, a szegedi tanítóképző intézet tanára, dr. Bartha Károly egyetemi magántanár, a sepsiszentgyörgyi ref. tanítóképző igazgatója, dr. Lükő Gábor, a debreceni Déri Múzeum őre, dr. Kovács László egyetemi intézeti tanár, dr. Tálasi István egyetemi magántanár, áll. gimnáziumi tanár. A bizottság javaslata és a kari tanács szavazata nyomán 1943 őszétől a kolozsvári tudományegyetem néprajz tanszékére Gunda Béla került nyilvános rendes tanárként. Az állást 1948-ig töltötte be, a szak megszűnése miatt 1949-ben Debrecenbe távozott.
E néhány év alatt szerezte meg szaktudását az a második gereneráció, amely a 20. század második felében fejtette ki tevékenységét (Faragó József, Kós Károly, Nagy Olga, Szegő Júlia, Molnár István).
A tanszék kiadványaként jelent meg 1943-1947 között az Erdélyi Néprajzi Tanulmányok sorozat.
A kolozsvári tudományegyetemen 1941-1954 között Kós Károly és Nagy Jenő oktatott néprajzot, Faragó József és Antal Árpád pedig népköltészetet.
Nagy Ödön református lelkész 1937-1938 között Budapesten tett szert néprajzi szaktudásra. Magyar nyelv és irodalom szakos oklevéllel vált folklórkutatóvá Albert Ernő, Ráduly János, Olosz Katalin, Szabó Judit, Fábián Imre, Barabás László, míg Balázs Lajos és Kardalus János román, Incze László történelem-filozófia, Danielisz Endre pedagógia-pszichológia képzést végzett.
A diktatúra évei. A kolozsvári bölcsészettudományi karon Mitruly Miklós magyar népköltészeti, Péntek János általános etnológiai előadásokat tartott. Ugyanők néprajz tematikájú szakdolgozatokat is irányítottak. Mitruly Miklós 1974-ben jelentette meg a Magyar népköltészet című egyetemi jegyzetet. A magyar és idegen nyelv és irodalom szak tanrendjében az 1970-es évek közepén jelent meg Péntek János (akkori) egyetemi adjunktus féléves speciális kollégiuma, az általános etnológia. A tárgy az 1990-es tanügyi reformig szerepelt a szak tantárgykínálatában, a magyar népköltészet mellett. Ez a kollégium vált a kolozsvári etnológiai képzés alapjává, az etnológiai alapfogalmak, a klasszikus etnológiai szakirodalom, a kommunikációelméleti, szemiotikai, strukturalista, etnometodológiai, szociolingvisztikai elemzési módszerek megismerésének és alkalmazásának, a társadalomtudományok interpretatív fordulatának termékeny műhelyévé. A kolozsvári egyetem nyelvészeti iskolájának hagyománya, a népi életforma, mentalitás, anyagi kultúra nyelvészeti központú, a szókincsre összpontosító kutatásai mellett a hangsúly ebben a keretben tevődött át a társadalom és a kultúra etnológiai elemzésére. Ekkor alakult ki a szaktudományi érdeklődése annak a tudós nemzedéknek, amely 1989 után a kutatás és az oktatás területén állapodott meg (Bíró Á. Zoltán, Bodó Julianna, Gagyi József, Hajdú-Farkas Zoltán, Keszeg Vilmos, Könczei Csilla, Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos, Tötszegi Tekla, Virág Magdolna, Zakariás Erzsébet, Zsigmond Győző).
A diktatúra mostoha körülményei közepette Gazda Klárának sikerült Budapesten doktori címet szereznie, Salamon Anikó pedig néprajzos képesítést szerzett az ELTE-n.
A harmadik korszak. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán a néprajz szakos alapképzés (MA) az 1990-1991-es tanévtől kezdődően indult dr. Péntek János egyetemi tanár kezdeményezésére. A szak 1990-2000 között B, 2000-2003 között A szak státusával rendelkezett, 2003 óta mind A, mind B szakként működött. 2006-ban monoszak indult, ami 2008-ban a képzés egyedüli formájává vált.
1990-2002 között a képzés előbb a Magyar Filológiai Tanszék, a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék keretében történt (tanszékvezető dr. Péntek János egyetemi tanár), majd e tanszékből a 2002-2003-as tanévvel kezdődően vált ki a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék (tanszékvezető dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár). 1990-ben 4 éves alapképzés indult, 2005-től kezdődően 3 éves alapképzés (1990-2005), 2 éves magiszteri képzés (etno- és szociolingvisztika: 1996-2003, etnológia: 2003-) lépett érvénybe. A tanszék kezdeményezésére az etnológia szak 2007-től kezdődően tanárképes szak. A tanszéken 1990-től Péntek János, 2003-tól Keszeg Vilmos, 2006-tól Pozsony Ferenc doktori képzést biztosít.
A tanszék oktatói. Dr. Péntek János egyetemi tanár (etnobotanika); drd. Czégényi Dóra egyetemi tanársegéd (etnobotanika; 1999-től a tanszék oktatója; tanársegéd 2002-től; a kolozsvári Hungarológiai Tudományok doktori iskola hallgatója); dr. Gazda Klára egyetemi docens (a tárgyak kultúrája, gazdálkodás, díszítőművészet, muzeológia; 1991-2008 között a tanszék oktatója; doktori cím: 1976; egyetemi docens 1998-tól); dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár (bevezetés a folklorisztikába, narratológia, világképek, írásantropológia, Mezőség mítosz és realitás között, textológia; 1990-től a tanszék oktatója; doktori cím: 1996; egyetemi tanár 2001-től; doktori programok irányítója 2003-tól); dr. Könczei Csilla egyetemi adjunktus (kulturális és szociális antropológia, etnológia, vizuális kommunikáció, dokumentumfilm; 1994-től a tanszék oktatója; doktori cím: 2004; egyetemi adjunktus 1999-től); dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár (bevezetés az etnográfiába, társadalomnéprajz, népszokások, Erdély etnikumai, a székelyek; 1990-től a tanszék oktatója; doktori cím: 1997; egyetemi tanár 2002 óta); dr. Szabó Árpád Töhötöm egyetemi tanársegéd (2005-től a tanszék oktatója, doktori cím: 2009, gazdálkodás, társadalomnéprajz), dr. Szikszai Mária egyetemi adjunktus (az emlékezés kultúrája, művészetantropológia, hagyomány és modernitás; művészettörténet; 2005-től a tanszék oktatója; doktori cím: 2004); dr. Tánczos Vilmos egyetemi docens (vallásantropológia, archetípusok, népköltészet, népi vallásosság Erdélyben - néprajzi források, elemzési módszerek, az imaginárius antropológiája; 1992 óta a tanszék oktatója; doktori cím: 1999; egyetemi docens 2001-től).
A Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék öt tanára (Demény István Pál, Gazda Klára, Keszeg Vilmos, Pozsny Ferenc, Tánczos Vilmos) 1999-ben Magyar népi kultúra címmel tankönyvet, 2001-ben szöveggyűjtetményt jelentetett meg, amely átfogja az etnológia klasszikus területeit. Az oktatási segédlet 2008-ban újabb kiadásban jelent meg. 2006-tól a tanszék Néprajzi negyetemi jegyzetek sorozatcímmel a Kriza János Néprajzi Társaság és a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék közös kiadásában egyetemi oktatási anyagot jelentet meg. Megjelent kötetek: Pozsony Ferenc: Erdélyi népszokások (2006), Tánczos Vilmos: Folklórszimbólumok (2006), Keszeg Vilmos: Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség (2008), Gazda Klára: Közösségi tárgykultúra - művészeti hagyomány (2008), Szikszai Mária: A művészet antropológiája (2009), Erdély népei. Szászok, örmények, székely szombatosok, cigányok (2009). A tanszék oktatói 2008-ban Kultúrakutatás és értelmezés címmel közös kötetet jelentettek meg. A tanszék oktatói 1990-től konferenciák, könyvbemutatók és kiállítások szervezésével, a KJNT tematikus évkönyveinek szervezésével intenzíven részt vettek a Kriza János Néprajzi Társaság szakmai életében. A tanszék hallgatóinak és abszolvenseinek tanulmányait a Lenyomatok. Fiatal kutatók a népi kultúráról című sorozat jelenteti meg (2002-).
A néprajzoktatás e korszakában újabb generáció nevelődött és helyezkedett el egyetemi tanszékeken (Blos-Jáni Melinda, Czégényi Dóra, Kőmíves Noémi, Lajos Katalin, Szabó Árpád Töhötöm, Szikszai Mária, Vincze Kata Zsófia), kutatóintézetekben (Bányai Réka, Bokor Zsuzsa, Demeter Éva, Fosztó László, Ilyés Sándor, Jakab Albert Zsolt, Komáromi Tünde, Könczei Csongor, Peti Lehel, Turai Tünde), múzeumokban (Diményné Kiss Erika, Fodor Attila, Kinda István, Miklós Zoltán, Salló Szilárd, Szilágyi Levente, Szőcs Levente, Szőcsné Gazda Enikő, Vajda András), a közoktatásban (Deák Ferenc, Hegyeli Attila, Ozsváth Imola, Páczkán Éva), a médiában és könyvkiadásban (Bajkó Árpád, Gergely Zsuzsa, Haszmann Orsolya, Mihály Krisztina, Mihálykó Éva, Péter Emese, Sántha Emőke, Vetési Júlia, Vidáné Tekei Erika), közművelődési intézményekben (Kolumbán Levente, Kozma Csaba).
A képzés más központjai. A kolozsvári magyar és román tannyelvű zenei képzés 1950-ben egyesült. A Kolozsvári Zeneakadémián (Zenekonzervatórium, Gheorghe Dima Zeneakadémia) 1950-1985 között Jagamas János és Szegő Júlia oktatott magyar népzenét. Itt tanult Almási István, Kallós Zoltán, később Pávai István. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti főiskola textil szakán oktatott 1950-1974 között Szentimrei Judit néprajzkutató.
A bukaresti tudományegyetemen 1957-ben magyar nyelv és irodalom tanárképző szak létesült, amelyet székelyföldi magyar anyanyelvű, valamint a magyar nyelvet nem ismerő román diákok választottak. Az oktatást hol önálló tanszék, hol más tanszékbe sorolt munkaközösség biztosította. A képzés tanrendjében az irodalomtörténeti, nyelvészeti tárgyak mellett etnológiai és művelődéstörténeti diszciplínák is szerepelnek. Az 1970-es években Nagy Jenő ingázott Bukarestbe. 1992-től Zsigmond Győző oktat magyar népköltészetet.
A válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány 1999-től Népi játékok és kismesterségek oktatója játszóházvezetői képzést vezet. A képzés 10 találkozási alkalmat és záróvizsgát foglal magába. Oklevelet a budapesti Népi Hagyományok Háza biztosít.
Az 1962-ben bejegyzett Marosvásárhelyi Népi Egyetem az 1990-es évekkel kezdődően magyar néprajz és népművészet tanfolyamot hirdet. A tandíjas felnőttoktatás hétvégi képzés formájában történik. Oktató Asztalos Enikő.
GAAL György: Herrmann Antal, a néprajzoktatás meghonosítója a Ferenc József Tudományegyetemen. Kriza János Néprajzi Társaság Értesítője IX. (1999) 1-2. 6-20.
GRAGGER Róbert: Herrmann Antal. Ethnographia XXXVII. (1926) 188-189.
KESZEG Vilmos: A romániai magyar folklórkutatás öt évtizede (1944-1994). Erdélyi Múzeum 57. (1995) 3-4. 99-111.
KESZEG Vilmos: Az etnológus Péntek János. In: BOLLA Kálmán (szerk.): Péntek János. (Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 89.) Budapest, 2009. 31-34.
KÓSA László: néprajz az egyetemeken. In: Magyar Néprajzi Lexikon 4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 6-7.
KÓSA László: A magyar néprajz tudománytörténete. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 110-111. (Első kiadás: 1989)
VOIGT Vilmos: Herrmann Antal pályázata a hazai (különösen az erdélyrészi) ethnographia magántanárává képesítése ügyében (1898). Néprajzi Látóhatár I. (1992) 1-2. 167-170.
ZSIGMOND Győző: A Magyar népi kultúra a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológiai Tanszéke oktatási keretében. In: KESZEG Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 9. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2001. 279-283.
Képek