Utolsó frissítés: 2011-04-11
Szerző: ALBERT Ernő
A nyelvi agresszió egyik formája, szorosan kapcsolódik a szidalmakhoz. Annyiban tér el a szidalmaktól, hogy a hangsúly nem a nyílt támadásra, bár arra is, hanem a hát mögötti beszédre, suttogásra, alaptalan becsmérlésre kerül. Rágalmazó az, aki valakiről alaptalan rossz híreket, becsületében sértő tetteket, eseményeket elferdítve, gyakran visszájára fordítva, a jó tettet is rossznak beállítva, kitalál, terjeszt. Szemben a szidalmazással a rágalmak egyik részét vagy egyáltalán nem, vagy igen későn hallja meg az, akiről szól, mivel a rágalmazott jelenlétének hiányában, csendes suttogásban terjed.
Néha könnyelmű fecsegéssel, pletykázással kezdődik, amely a gyors terjedés folytán súlyos rágalommá alakul.
A rágalmazót már a bibliában is megbélyegezték, hisz igaztalan vádakat terjesztett. Látták, hogy terjesztője egyik törekvése: ismerősének, ellenfelének hazug szavakkal rossz hírét keltse a közösség előtt. Rágalom ellen szól az is, hogy ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen, ne játsszál össze a gonosszal.
Előfordul kisebb-nagyobb közösségekben, akár országos méretekben is, hogy burkoltan, de még nyíltan is, többen, szervezetten, mindegyre ismételve rágalmaznak, alaptalanul vádolnak valakit. Gyakran káröröm kíséri a rágalom sikerét.
A rágalom béklyóba köti azt, akiről szól: sejti, véletlenül észreveszi, suttogással biztosat is hall róla, de tehetetlenül kell elszenvednie, nem tud védekezni ellene. Ritkaság számba megy, amikor kitalálója, terjesztője ismertté válik. Ez esetben bosszú gerjed, esetleg törvényszéki üggyé nő, de teljesen így sem tud megszabadulni tőle, akiről terjesztették. Sokan a rágalmat a kígyó mérgével azonosították. Így is fogalmaznak közmondásokban: Könnyű rossz hírbe keveredni, de nehéz belőle kigázolni. Rágd meg a szót, mielőtt kimondod. Jól találó a rágalmazóra: Aki sárral hajigál, magát piszkolja be. A hosszú és boldog élet feltétele, hogy nyelve nem ejt ki rágalmakat. Tartsd vissza a nyelvedet a gonosztól és a rágalmazó beszédtől. Sokan estek el kard élétől, de nem annyian, mint mások nyelvétől.
Amikor egy-egy közösségben mégis kiderül a rágalmazás kezdeményezője vagy terjesztője, legtöbbször tagadás, ritka esetben vita vagy büntetés követi. A rágalommal járó büntetést, annak pénzzel megváltását nyelvváltságnak nevezték.
Rágalommal kapcsolatos közlések: 1655-ben Kolozsváron hangzott el: Nem olyan ember adta az én becsületemet, mint ő, el nem veheti soha, sok rágalmazó sem. Akármint ugasson és károgjon, lesznek nekem is igazi társaim, akik nem rágalmazással, hanem törvénnyel [védenek].
1583-ban Kolozsváron tanúvallomásként hangzott el, hogy Erzsébet egy békát vitt az öléből, mert egy borbélylegényt igen szeretett, s meg akarta bűvölni vele. Szintén Kolozsváron 1591-ben tanúként hallgattak ki olyan személyt, aki hallotta Dabó Erzsitől: Baba Catus pogácsát küldött, hogy feje alá tegyék, aminek következménye ura meggyűlölése [lenne]. Kapi György 1678-ban írta Teleki Mihályhoz: „Úgy is látom kiért is sok embereknek istentelen vélekedések, nyelveskedések, hamisan valo rágalmaztatásim, azok miatt való ... szenvedésim, majd ugyan kényszergetnek magam igyének megvilágítására".
Alaptalan rágalmazásról szól az a történet, amelyet Árkoson, Sepsiszékben jegyeztek le 1792-ben. Azért panaszkodott Péter László jobbágy, hogy Bakó Sámuel lakásába betörtek, Péter Lászlót gyanúsította, ezért „mocskolta", „rút gyalázatos mocskos névvel", de ő akkor a sokadalomban volt.
Gyakran jegyeztek fel olyan eseményt is, amikor a rágalmazót felelősségre próbálták vonni, de ő tagadta a híresztelést. 1846-ban Virág László Désen meglátta Darvas Jánost, odament hozzá, „megkérdezni lepiszkolásának okát", de Darvas János érezte, hogy hibás, ezért nem állt szóba vele.
A rágalom eléggé gyakran házasságtörésről, paráznaságról, hazugságról, kisebb tévedésekről, emberi gyarlóságokról szólt, de bizonyítása, illetve elhárítása ritkán sikerült. Olyan felfogásról is lehetett hallani: a rágalmazó annak tudatában terjesztett hamis híreket, történeteket, hogy ha kiderül személye, kifizeti az érte kirótt összeget. 1763-ban Tordán ilyen gondolkodásmódról írtak: az alperes a nemes magisztrátust is csúnya szavakkal illette, és azt nyilatkozta: ha örökké teremtézné is, nem félne, lévén hat forintja, s azzal megegyeznék a hadnaggyal. Lásd még: nyelvi vétkek, nyelvi büntetések .
Imreh István: A rendtartó székely falu. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1973. 255-256.
címkék
nyelvi vétkek