Utolsó frissítés: 2010-12-29
Szerző: GÁSPÁR Sándor
A romániai rádiózás kezdetei a 20. század elejére nyúlnak vissza: 1908-ban építette ki a Román Tengeri Szolgálat az első adó-vevő állomását Konstancán. Közel másfél évtized múlva (1921) született meg az első kormányhatározat egy rádió-távközlési hálózat kiépítéséről, s még öt évnek kellett eltelnie, amíg 1926 márciusában megkezdődött az első próbaadás sugárzása a bukaresti Elektrotechnikai Intézetben felállított kísérleti adóról, majd újabb két évnek, amíg 1928. november 1-jén megindultak a Román Rádió rendszeres adásai Bukarestben.
A rádiózás romániai történetét ettől kezdve a politikai, ill. jogi körülmények határozták meg: első időszaka 1944-ig tart, a második világháború-végi politikai fordulatig; a második időszak, a kommunista párthatalom szolgálatába állított állami rádiózásé egészen 1989. december 21-ig, s az akkor bekövetkezett politikai fordulat után alakult ki mai arculata, amelyet a közszolgálati, a kereskedelmi és a közösségi rádiózás egymásmellettisége jellemez.
A magyar nyelvű rádiózás előtörténete Romániában a két világháború közti időszakra nyúlik vissza:1939-ben, a bécsi döntést közvetlenül megelőző időszakban iktatják be először a bukaresti Román Rádió műsorába a napi kétszeri magyar nyelvű hírszolgálatot. De ezek a híradások Észak Erdély átadása után el is tűnnek a Román Rádió műsorai közül. Ugyancsak politikai propaganda célzatú az 1944. aug. 23-a után megindult Postul Dacia rövidhullámon (a francia, angol, orosz és német nyelvű hírek mellett) sugárzott magyar nyelvű hírműsora.
Erdélyben 1931-ben már megépítik a kolozsvári adótornyot, majd 1942-re a magyar hatóságok üzembe helyezik Kolozsváron az átjátszó állomást, (amelyet a Dél-Erdélybe távozó román hatóságok leszereltek) és megépítik azt a kis stúdiót is, amelyet 1942 február 27.-én avattak fel, ekkor innen sugározták a Magyar Rádió I-es adását. Ez volt az első erdélyi magyar rádióadás, ezt az időpontot tekinthetjük a romániai magyar rádiózás születésnapjának. A kolozsvári stúdiónak később önálló műsora nem volt, bár a légiriadók idején ennek a stúdiónak a segítségével tájékoztatták a polgári lakosságot a helyzetről.
A Román Rádióban a területi fejlődés 1941-ben indult meg a iasi-i (jászvásári) stúdió létrehozásával, újabb stúdiók később az 50-es években alakultak (Iaşi, Kolozsvár, Temesvár, Marosvásárhely, Craiova).. A több mint 40 éven át tartó pártállami rádiózás fő jellemzője a központosítottság volt. A területi stúdiók adásrácsát és -idejét központilag állapították meg, Ugyanakkor a területi stúdiókban az organigramm szerint csak kisebbségi osztály működhetett, a kisebbségek önálló szerkesztőséget, megfelelően szakosodó csoportokkal nem alakíthattak. A szakosodás - a marosvásárhelyi területi stúdió kivételével - csak a román nyelvű adások számára adott fejlődési lehetőséget.
A cenzúra nagyon szigorú volt, a Sajtóigazgatóság emberei naponta jártak be a szerkesztőségekbe és engedélyezték vagy letiltották az adásba szánt kéziratokat, illetve hangfelvételeket, később már csak a területi rádió vezetősége hallgatta le adásba kerülés előtt a kész műsorokat. Az élő műsorokban is csak előzetesen jóváhagyott szöveget volt szabad felolvasni.
A Bukaresti Rádió kötelékében magyar szerkesztőség alakult, amely 1945. május 2-án sugározta első műsorát. 1954-ig ez volt az egyetlen magyar nyelvű adás. 1950-ben a magyar adásnak fiókszerkesztősége alakult Kolozsváron, ezt kibővítették és önálló stúdióként 1954. március 15. óta sugározza adásait. 1955. május 5-től sugároz a Temesvári Területi Rádió, amelynek azonban magyar nyelvű műsora csak 1989. dec. 23-tól indult. 1958. március 2-án kezdte meg tevékenységét a Marosvásárhelyi Területi Rádió.
1970-től kezdődően a területi adókat összekapcsolták és ugyanazon a frekvencián valamennyi romániai magyar rádióadó hallgatható volt. Ezzel összesen napi 7 órás volt a magyar nyelvű adás, a területi román adások is felülmúlták, de a Bukaresti Rádió kettes műsorának is bőven jutott hely a területi adótornyokon.
1985. január 12-én egyetlen központi telefonutasításra az összes vidéki rádió- (és televízió)stúdiót megszüntették, hangszalag-anyagukat Bukarestbe szállíttatták, és Jilaván a Román Rádió központi raktárában ömlesztve helyezték el. A berendezést, minimális mennyiségben - a stratégiai tartalékba sorolva - továbbra is kifogástalan műszaki állapotban tartották a stúdiók épületében.
A pártállami időszakban jelennek meg a romániai magyar közösségi rádiózás csírái is: Az 50-es években - ugyancsak pártfelügyelet alatt - számos helyi rádiósítási központ létesült, ahol helyi érdekeltségű műsorokat is készítettek, amelyeket a központi mellett vezetéken közvetítettek. Ez a forma a rádiókészülékek elterjedéséig helyenként igen népszerű volt, a helyi munkatársak közül pedig többen lettek később hivatásos újságírók, vagy kerültek levelezőként a sajtó, a rádió vonzáskörébe. Legtovább ezek sorában az iskolai és diákrádió-k éltek, amelyeknek saját diákszerkesztőségük volt, és helyi igényeket kielégíteni hivatott műsorokat állítottak össze. Közülük rádiótörténeti jelentőségre az egyetemi ifjúság rádió-i emelkedtek: a kolozsvári Visszhang, a Marosvásárhelyi Diákrádió és a Temesvári Diákrádió. (RMIL)