megoszt

Nyelvtudomány a nyelvről szóló, tehát a nyelvelmélet, nyelvtörténet, leíró nyelvtan, nyelvművelés, nyelvjárástan és nyelvi kölcsönhatás, névtan és stilisztika, szótár, nyelvatlasz tárgykörébe tartozó tudományos írások összessége.

Az I. világháborút követő hatalomváltozás után az erdélyi magyar nyelvtudományi kutatás az örökölt gazdag hagyományok ellenére is csak nehezen szerveződik újra. Szinte törvényszerű, hogy a szótár kategóriája kerül előtérbe; e műfajban Gross Ignác már 1919-ben kiad Aradon egy román-magyar zsebszótárt, amelyet Putnoky Miklós három kiadást is megért, az utolsóban nyelvtannal is bővített iskolai szótára (Lugos 1921, 1922, 1923), majd Valentiny Antal (Kv. 1922), Andrássy Tivadar (Lugos 1924), Dávid György (Brassó 1924) és Victor Cheresteşiu (Kv. 1925-27) szótára követ. A legáltalánosabban használt román-magyar szótár 1935-37-ben jelenik meg Victor Cheresteşiu szerkesztésében.

A korszerű helynévkutatás a 30-as években indul meg, s eredményei elsősorban Szabó T. Attila nevéhez fűződnek, aki Nagyenyed (Kv. 1933), Zilah (Torda 1936), Dés (Torda 1937) és Szásznyíres (Kv. 1937) helyneveinek kialakulását tárja fel. A kidolgozott módszert követi Fábián Béla Nagykend helynevei (Sepsiszentgyörgy 1939) c. kiadványa.

A 40-es években a helynévkutatás tervszerű formát ölt. Sorra jelennek meg Szabó T. Attilától Kalotaszeg (Kv. 1942), Imreh Barnától Mezőbánd (Kv. 1942), Árvay Józseftől a barcasági Hétfalu (Kv. 1943), Márton Gyulától Ördöngösfüzes (Kv. 1944), Gazda Ferenctől Csomakőrös helynevei (Kv. 1944), majd az újabb hatalomváltást követőleg e sorozat pótlásaként Márton Gyulától Árpástó (Kv. 1945), Gergely Béla és Szabó T. Attila szerkesztésében a szolnok-dobokai Tőki-völgy (Kv. 1945), a Kolozs megyei Borsa-völgy (Kv. 1945) és a dobokai völgy (Kv. 1946), Benkő Lorándtól a Nyárád mente (Bp. 1947) helynevei.

Megkezdődött közben a helynévanyag rendszertani vizsgálata. E témában olyan kiadványok születtek, mint Árvay József A térszíni formák nevei a barcasági Hétfalu helyneveiben (Kv. 1942), Gergely Béla Kalotaszeg névutós helynevei (Kv. 1943) és Szabó T. Attila A kalotaszegi helynévanyag vízrajzi szókincse (Kv. 1942) c. munkája.
Nem kerül ki a vizsgálódás köréből a személy-, ill. az állatnevek kutatása sem. Ebben a tárgykörben Gálffy Mózes Keresztnevek becéző alakja a Borsa völgyében (Kv. 1943), Nagy Jenő Család-, gúny- és ragadványnevek a kalotaszegi Magyarvalkón (Kv. 1944) és Márton Gyula A kolozsmegyei Borsa-völgy állatnevei (Kv. 1945) c. tanulmánya említendő.

A román-magyar nyelvi kölcsönhatás is központi témája a 40-es évek nyelvtudományának. Blédy Géza a magyar nyelvet ért román hatást dolgozza fel Influenţa limbii române asupra limbii maghiare (Nagyszeben 1942), míg a román nyelvet ért magyar hatás kérdéseire Márton Gyula A román nyelvatlasz első három kötetének magyar eredetű anyaga (Kv. 1942), ill. Tamás Lajos A magyar eredetű román kölcsönszavak művelődéstörténeti értékelése (Kv. 1942) c. munkája kerít sort. Nyelvjárási vonatkozásban is találunk önálló kiadványokat, így Balassa Iván a kolozsvári Hóstát a-zásáról (Kv. 1942), Márton Gyula a nagymoni népnyelv igetöveiről és igealakjairól (Kv. 1942), Gálffy Mózes Magyarbikal névszótöveiről (Kv. 1943) szóló tanulmá-nya jelent meg. Megszületik az első önálló magyar nyelvatlasz kiadvány is Szabó T. Attila, Gálffy Mózes és Márton Gyula közös szerkesztésében (Huszonöt lap „Kolozsvár és vidéke népnyelvi térképé"-ből. Kv. 1944).

Az 50-es években a nyelvészeti szakirodalom önálló kiadványai megcsappannak. Márton Gyula Íjunk, beszéljünk helyesen! c. könyvecskéjében a nyelvművelés szempontjait rendszerezi, s a jelentkező mozgalmi zsargont bírálja. Szabédi László Nyelv és irodalom (1955) c. kötetében a szerző nyelvhelyességi és szómagyarázó cikkei is helyet kapnak. A csángóság körében végzett nyelvföldrajzi kutatás alapján írja meg Szabó T. Attila A kicsinyítő, becéző képzők a moldvai csángó nyelvjárásban (1956) c. tanulmányát. Az újonnan felfedezett magyar nyelvemléket teszi közzé Farczády Elek és Szabó T. Attila A Marosvásárhelyi Sorok (1957) címmel, majd bővítve is (1978). Kiadásra kerül a kétnyelvű akadémiai nagyszótár, a Dicţionar român-maghiar. Román-magyar szótár (1957), főszerkesztője Kelemen Béla.

A 60-as években az önálló kiadások sorában fellendülés tapasztalható. Nyelvjárástani vonatkozásban sor kerül a régebben gyűjtött anyag kiegészítésére, ilyen Márton Gyulának a Borsa-völgyi nyelvjárás igetöveiről és igealakjairól szóló kötete (Bp. 1962) és Gálffy Mózessel közös Tájszók Kalotaszegről és környékéről (Kv. 1965) c. munkája. Szabó Zoltán tárgyalja a kalotaszegi nyelvjárás igeképző-rendszerét (Bp. 1965). A további néhány önálló kötet már a nyelvtudományi kutatás differenciálódását mutatja. Névtani dolgozatot jelentet meg Szabó T. Attila a 15-19. századbeli kolozsvári becenevekről (Bp. 1968), Kis magyar stilisztikát (1968) ad ki Bartha János-Horváth Tibor-Józsa Nagy Mária-Szabó Zoltán. Megjelenik a Helyesírási tájékoztató (1969), amelynek szabályzati részét Szabó T. Attila, szótári részét Gálffy Mózes, Kelemen Béla és Márton Gyula szerkesztette.

Fellendülést a 70-80-as évek hoztak. Megjelennek Szabó T. Attila válogatott tanulmányainak kötetei. A kötetek sorát nyitja Az anyanyelvünk életéből (1970), folytatja A szó és az ember (1971), a Nyelv és múlt (1972), majd a Nép és nyelv (1980), a Nyelv és irodalom (1981), a Tallózás a múltban (1982); a sorozatot záró Nyelv és település(1988) azonban már csak Budapesten jelenhet meg. A 20. század erdélyi magyar nyelvtudományának magasan kiemelkedő alkotása az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Anyagát Szabó T. Attila gyűjtötte, és 1975-től 2010-ig megjelent I-XIII. kötetének kéziratát halála után a munkaközösség Nagy Jenő és Vámszer Márta, majd Kósa Ferenc és Zsemlyei János és Fazakas Emese vezetésével dolgozott tovább.

A nyelvelmélet témakörében Péntek János-Szabó Zoltán-Teiszler Pál A nyelv világa (Kv. 1972) c. népszerűsítő munkája említendő. A strukturális nyelvészet és matematika kapcsolatát, ennek európai és amerikai áramlatát Máté Jakab mutatja be Paul Schveigerrel közösen írt könyvecskéje, a Nyelvészet és matematika (Kv. 1977). Nyelvelméleti témák foglalkoztatják Szilágyi N. Sándort. Világunk, a nyelv (1978) c. könyve az emberi nyelv alapkérdéseit.

Szabó Zoltán A mai stilisztika nyelvelméleti alapjai (Kv. 1977) c. könyve áttekintést ad a modern nyelvészeti irányzatokról (strukturalizmus, szövegtan, szemiotika, matematikai nyelvészet, generatív grammatika) abból a szempontból, hogyan segítik a stilisztikai kutatást és miben gazdagítják módszereit. Ebbe a tárgykörbe tartozik a szerkesztésében megjelent tanulmány-gyűjtemény, A szövegvizsgálat új útjai (1982) is. Nyelvszociológiai írásait foglalja kötetbe Bíró Zoltán Beszéd és környezet (1984) címmel. A névadás és névhasználat kérdéseivel ismertet meg a Nevek térben és időben c. cikkgyűjtemény a Korunk Füzetek sorozatában (Kv. 1984). Az általános nyelvészeti tudnivalókat összegezi Péntek Jánosnak az egyetemi előadásain kimunkált könyve, a Teremtő nyelv (1988).
A nyelvtörténet témakörében rendhagyó munka Szabédi László halála után tizenöt évvel megjelent könyve, A magyar nyelv őstörténete (1974). A szerző megkísérli a finnugor és az indoeurópai nyelvcsalád rokonságának bizonyítását a magyar és a latin nyelv szavainak összevetésével. J. Lőrinczi Réka a rokonsági terminológia változatait kíséri nyomon A magyar rokonsági elnevezések rendszerének változásai (1980) c. könyvében. Hét nyelvtörténeti tanulmányt tartalmaz a B. Gergely Piroska szerkesztette Nyelvészeti tanulmányok (1983). 18. századi kéziratokat dolgoz fel Kósa Ferenc Apor Péter helyesírása és nyelvének hangállapota (1989) c. kötete.

A mai magyar nyelv szakirodalma mindenekelőtt Balogh Dezső-Gálffy Mózes-J. Nagy Mária A magyar nyelv kézikönyve (1971) c. munkájával gazdagodik, ennek kiegészítése Gálffy alak- és mondattani elemzéseket tartalmazó Nyelvi forma - nyelvi érték (1972) c. nyelvtani gyakorlókönyve.
Látványos fejlődést mutat a stilisztika. Szabó Zoltán könyve, a Kis magyar stílustörténet (1970, Bp. 1982, 1983) három kiadást is megért. Hat költő versei szolgáltak szinesztézia vizsgálatához P. Dombi Erzsébet könyvében (Öt érzék ezer muzsikája. 1974), aki a Nyugat líráját elemzi. A korszerű stíluselemzés módszereibe vezet be J. Nagy Mária A szó művészete (1975) c. munkájával. Nagy az érdeklődés az impresszionista stílus mibenléte iránt, jól érzékeltetik ezt a Szabó Zoltán szerkesztette Tanulmányok az impresszionista stílusról (1976) c. tanulmánykötet írásai. Az impresszionista stílus keretében kutatja a nominális szerkezetek stilisztikai értékét Dobos B. Magda (A nominális szerkesztésmód a magyar impresszionista szépirodalomban. 1979). A szabad függő beszéd stílustörténeti és szövegépítési szerepét ugyancsak impresszionista írók műveiben Murvai Olga vizsgálja (Szöveg és jelentés 1980). Hogy a szövegnyelvészet mennyire megtermékenyítette a stilisztikai kutatást, azt jól érzékelteti Szabó Zoltán Szövegnyelvészet és stilisztika (Bp. 1988) c. kötete.

Több doktori disszertáció is született a nyelvjárások témaköréből (Vámszer Márta, Teiszler Pál, Lakó Elemér, Vöő István munkái). Ide tartozik a csángó nyelvtudományi írás bővülése olyan munkákkal, mint Márton Gyula Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó nyelvjárásban (1974). A nyelvföldrajzi kutatás eredményeit tájszótár formá¬jában teszi közzé egy nagy jelentőségű munka: a Székely nyelvföldrajzi szótár (Bp. 1987) Gálffy Mózes és Márton Gyula összeállításában.

A román - magyar nyelvi kölcsönhatás vizsgálata szempontjából ki kell emelnünk Márton Gyula A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai (1972), majd (Péntek és Vöő társszerzőkkel) az általános vonatkozású A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai (1977) c. könyvét.

A nyelvészet és a növénytan összefüggéseit találjuk Szabó T. Attila és Péntek János Kalotaszag növényzetét és népi növényismeretét bemutató Ember és növényvilág (1985) munkájában
A névkutatás területén fontos állomás B. Gergely Piroskának a kalotaszegi személynevek gyűjtése terén végzett munkája. Doktori értekezésének törzsanyagából eddig három kötet jelent meg, úgymint A kalotaszegi magyar ragadványnevek rendszere (1977) és A kalotaszegi magyar családnevek rendszertani és funkcionális vizsgálata (Bp. 1981), Kalotaszeg magyar kereszt és becenevei (Bp.- Miskolc, 2005
A szótárkultúra kibontakozására a 80-as években jellemző Kelemen Béla és Szász Lőrinc három műve: a Dicţionar român-maghiar (1980), egy román-magyar frazeológiai szótár (1984) és a Magyar-román iskolai szótár (1985). Vöő István a román (1978) és a magyar (1984) közmondások kétnyelvű szótárait készítette el. Gyakorlati jellegű Murvai Olga Mic dicţionar român-maghiar de expresii şi locuţiuni (1986) c. kifejezésszótára.

Gyarapodik a különböző kétnyelvű szakszótárak száma is. A Bíró András, Jenei Dezső és Rohonyi Vilmos szerkesztette Román-magyar műszaki szótár (1979) és a Pálfalvi Attila-Jenei Dezső-féle Magyar-román műszaki szótár (1987) a műszaki tevékenység szakszókincsét rögzíti. Az erdészet és faipar szakszókincsét Kádár Zsombor Magyar-román erdészeti és faipari szótára (1979) tartalmazza, s elkészült egy román-magyar, ill. magyar-román mezőgazdasági szakszótár is (1980). Megemlítendő Váczy Kálmán hétnyelvű (latin, román, angol, német, francia, orosz, magyar) növénytani szótára, a Dicţionar botanic poliglot (1980). Gyakorlati szempontból mindennapi követelménynek tesz eleget a Magyar helyesírási szótár (1978).

A rendszerváltás után megjelentek zok a nyelvészeti szakmunkák, melyek előmunkálatai a korábbi évekre vezethetők vissza. Ilyen Szabó T. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti szótárának további kötetei, 1995- 2010 között a Murádin László gyűjtötte Romániai Magyar nyelvjárások atlaszának I-XI. Kötete, Márton Gyulának a Szilágysági nyelvatlasza (2000). Megjelent néhány egyéni tanulmányköltemény : Péntek János: Népi nevek, népi hagyományok (2004), Murádin László: Erdélyi magyar neyelvföldrajz (2010) . A nyelvelmélet kérdéskörébe tartozik Szilágyi N. Sándor: Elmélet és módszer a nyelvészetbenkülönös tekintettel a fonológiára (2006) c. kötete. A nyelvelmélet új szempontjait alkalmazza Kádár Edit Az Alaktalan és szófajtalan (2007) c. munkájában. Nem hagyhatóak említés nélkül azok a tanulmánykötetek, melyek Szabó Zoltánt és Péntek Jánost köszöntik: Szöveg és stílus (1997), Nyelvek és nyelvváltozatok (2007). A nyelvi kölcsönhatás vizsgálata újabb hangsúlyt kap: Benő Attila A jelentés világa (2004), Benő Attila- Péntek János: Nyelvi kapcsolatok, nyelvi dominanciák az erdélyi régióban c. munkákban. A szótártani munkák is a magyar és román nyelv viszonyát vizsgálják. Ezek: Román- magyar közigazgatási szótár (2004), Román - magyar oktatásterminlógiai szótár (2009), Román - magyar kulturális szótár (2009). (RMIL)