Utolsó frissítés: 2010-12-15
Szerző: DÁVID Gyula
1969 végén egy minisztertanácsi határozattal új könyvkiadó hálózat jön létre. Ebben egyrészt a kiadói monopolhelyzetek megszüntetésére, másrészt az addigra szinte teljesen elsorvadt vidéki könyvkiadói hálózat felújítására történik felső kezdeményezés. E határozat értelmében születik meg az első romániai nemzetiségi könyvkiadó, a Kriterion, indul meg - nemzetiségi szerkesztőségekkel - a kolozsvári Dacia és a temesvári Facla s ugyanakkor az említett határozattal létrehozott 22 romániai könyvkiadó közül még 14 jelentet meg magyarul is könyveket. E 14 könyvkiadó közül az Albatros, a Ion Creangă, az Eminescu, a Technikai és Politikai Könyvkiadónak Bukarestben működik magyar szerkesztősége (egy vagy több szerkesztővel), a Kriterion mellett a Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadónak, a Ceresnek és a Tudományos és Enciklopédia Könyvkiadónak Kolozsváron is.
Az össz-könyvtermés az 1970 és 1980 közötti időszakban évi átlagban 442 cím. Az évi könyvtermés az 1973-as évben a legmagasabb (546 cím), míg az össz-példányszám az 1974-75-ös évek kivételével a 70-es években végig meghaladta a 2-2,5 milliót.
1968 után egy időre több új adminisztratív központ (megyeszékhely) magyar könyvtermelése is megélénkült. A megyei Művelődési Bizottságok és a Népi Alkotások megyei Házai s a vidéki múzeumok keretében nemcsak mennyiségileg, de sajátos értékeiket tekintve minőségileg is figyelemreméltó kiadói tevékenység indult, ill. bontakozott ki. Az itteni magyar könyvtermés 1970 és 1986 között összesen 324 mű. Közülük Hargita és Kovászna megye magyar könyvkiadása a legjelentősebb: Csíkszeredában ebben az időszakban 78, Sepsiszentgyörgyön 65 magyar nyelvű mű jelenik meg. Ugyanakkor Marosvásárhely magyar könyvtermése a két főiskola kiadásában megjelent egyetemi jegyzetek (69 cím) nélkül mindössze 40 cím, Kolozsváré pedig a 16 magyar nyelvű egyetemi jegyzet nélkül 14 cím. Sajnos 1974-től a vidéki magyar könyvtermelésnek ezt a lendületét hatalmi intézkedések derékba törik. 1986-ban a 13 megyeszékhelyből csak Nagyszebenben jelenik meg egyetlen románból fordított propagandakiadvány magyarul.
A már korábban is létezett vagy 1970-ben alakult könyvkiadók közül első helyen a magyar könyvtermés tekintetében - a tankönyvek évenkénti újrakiadása révén - a Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadó áll, ezt követi a Kriterion (1649 művel), a Dacia (491 művel), a Politikai Könyvkiadó (402 művel) és a Ion Creangă Könyvkiadó (278 művel). A többi kiadók közül folyamatosan ad ki magyar nyelvű könyveket a Ceres (97), az Albatros (90), a Tudományos és Enciklopédia (71), a Technikai Könyvkiadó (54) és a Facla (42), míg további nyolc kiadó már csak rapszodikusan vagy alkalomszerűen publikált (73 cím).
A 70-80-as évek romániai magyar könyvkiadásban jelentős minőségi újdonság, hogy megváltozott az addig túlnyomórészt irodalmi beállítódás. A Kriterion sokáig elhanyagolt vagy nyilvánossághoz nem jutott humán tudományterületek egész sorát karolta fel (művelődés- és művészettörténet, zenetudomány, nyelvészet, néprajz, történettudomány, filozófia, szociológia), de ezek mellett terveibe iktatott természettudományi ismeretterjesztő szakirodalmat is, s elindította - tudományos szakfolyóiratok pótlásának szándékával, a fiatalabb kutatónemzedék kinevelésére - irodalomtörténeti, nyelvészeti, művelődés- és művészettörténeti, zenetudományi, szociográfiai, néprajzi tanulmányköteteinek sorozatait. A Dacia évről évre rendszeresen felvállalta a természettudományok körébe tartozó szakmunkák (matematika, fizika, kémia, elektronika, biológia, földrajz) kiadását, főképp kolozsvári szerzők munkáit, s elindította színvonalas természettudományi ismeretterjesztő sorozatát, az Antennát. Figyelemre méltó volt a Politikai Könyvkiadó Testamentum sorozata is, amelynek kötetei a román-magyar együttélés kiemelkedő alakjait, a közös múlt fontos mozzanatait ismertették.
A romániai magyar könyvkiadásnak ez a viszonylag virágzó szakasza a 80-as évek közepéig tart. Ekkor válnak a könyvkiadásban is érezhetővé a hatalom központosító és homogenizációs törekvései. A kiadók munkájában - minden területen - a Szocialista Nevelési és Művelődési Tanácsnak (és ezen át az RKP propagandatitkárságának) kézi vezérléses irányítása érvényesül. A műveknek és szerzőiknek a "történelminek" minősített új korszak vívmányaival kell azonosulniuk s irodalmi eszközökkel támogatniuk, népszerűsíteniük a pártdokumentumokban megfogalmazott közvetlen és távlati célkitűzéseket; a humán tudományok minden területén a homogén román államnemzet eszményének szolgálata és visszamenőleges történelmi igazolása az elvárás. Nem kívánatos a tudományművelés a nemzetiségek nyelvein, sőt még a magyar nyelvű politikai irodalomra sincs szűkség.
Az évről évre gyorsuló folyamatban a romániai magyar könyvkiadás mind nehezebb helyzetbe került: a megjelenő művek számának, terjedelmének, példányszámának adminisztratív korlátozása, a felhasználásra kerülő papír- és egyéb anyagok választékának és minőségének romlása, a felhasználás módjainak szintén adminisztratív szabályozása. Mindezek növelték a ráfizetést, főképp az eleve kisebb példányszámú nemzetiségi könyveknél, aminek következményeként különböző kiadóknál egymás után épült le vagy szűnt meg teljesen a magyar szerkesztőség: 1989-ben a 70-es évekbeli 17-ből már csak 7 kiadónál jelentek meg magyar nyelvű könyvek, s közülük mindössze négynek (Kriterion, Dacia, Ion Creangă, Tankönyvkiadó) volt magyar szerkesztősége. (RMIL)