Utolsó frissítés: 2010-12-29
Szerző: GAÁL György
A II. világháború után a román-magyar irodalmi kapcsolatok kettős színezetűek. Egyrészt kétségtelenül a jobb megismerést szolgálják, másrészt kirakatjellegűek. A feszültségek elkendőzésére, ellensúlyozására játsszák ki őket.
Még 1945 nyarán mind Budapesten, mind pedig Bukarestben megalakul a Magyar-Román, illetve a Román-Magyar Baráti Társaság. A bukaresti társaság Revista Româno-Maghiară címmel 1948 márciusában lapot is jelentet meg. A Magyar Népi Szövetség 1945. májusi I. kongresszusától kezdve hangsúlyozza, hogy a romániai magyar írókra hárul a hídépítés feladata Magyarország és Románia között. A Román Tájékoztatásügyi Minisztérium budapesti impresszummal egy - talán Avram P. Todortól származó - propagandafüzetet jelentet meg Román-magyar kultúrkapcsolatok címmel. Avram P. Todor ugyanekkor a Sorsunkban (1948/3) is hasonló tematikájú tanulmányt közöl. Ritkábbak az olyan szűk körű „magánkezdeményezések", mint amilyen a debreceni Magyar-Román Társaság megalakítása 1946 áprilisában. Ez Keleti Kapu címmel egy öt számot megért folyóiratot indít, melyben kapcsolattörténeti tanulmányokat, fordításokat és bibliográfiát közölnek.
A műfordítások ezt követően, főleg a könyvkiadás államosítása és tervszerűsítése követ¬kezményeként sokkal rendszeresebbé válnak. Az elkövetkező 40 év alatt szinte valamennyi klasszikus és jelentősebb kortárs román írónak jelenik meg műve magyarul. Az 1955-ben megindított Román Klasszikusok sorozat több mint száz címet sorakoztat fel, míg 1981-től a Román Költők sorozat a kortárs költészetet hozza magyar tolmácsolásban. A klasszikus és kortárs magyar irodalom román fordítása is rendszeresebbé válik. Különösen a Kriterion Könyvkiadó megalakulása után a lefordítandó művek kiválasztása átgondolt terv szerint történik. A Biblioteca Kriterion sorozat a romániai magyar, német, ukrán, jiddis szerzők műveinek román fordítását, illetve a rájuk vonatkozó tanulmánygyűjteményeket teszi közzé.
Különös figyelmet érdemelnek az antológiák. A román népköltészet háború utáni első -kétnyelvű - gyűjteményét Zöld levél (Kv. 1945) címmel Szabédi László gondozza. Ezután hol Budapesten, hol Bukarestben jelennek meg a kötetek. Kéki Béla a kortárs román lírából (Bp. 1947), Emil Giurgiuca Csokonaitól kezdve a teljes magyar lírai költészetből (1947) nyújtott válogatást. Köpeczi Bélának a Vas István segítségével összeállított román költészeti antológiája (Bp. 1951) még elég hiányos, alig 27 költőt ölel fel, az újabb, 1961-es kiadás viszont már 49 költőt szerepeltet, s a legjobb erdélyi műfordítók tolmácsolásaiból is válogat. A román irodalom magyar megismertetését két nagy vállalkozás tetőzi be. Az egyik az 1961-64 között öt kötetben Mihai Gafiţa és Lőrinczi László összeállításában, V. András János szerkesztésében megjelent A román irodalom kis tükre, mely a népköltészettől a kortárs román irodalomig minden jelentős alkotót felsorakoztat. A másik Faragó József és Kiss Jenő közös román balladasorozata, melynek öt kötete 1963-1976 között jelent meg, majd az öt kötetből 1985-ben Pe pârâu de rouă - Rétek harmatában c. kétnyelvű válogatás készült. Így magyarul hozzáférhető a román irodalom megközelítően teljes hagyatéka. Ezt a skálát még néhány más antológia (Építő Amfion. Fiatal román költők, 1967; A kő bölcsessége a keménység. Román aforizmák, 1967) és magyarországi válogatás teszi teljesebbé: Mai román elbeszélők (1953), Román elbeszélők (1965), Az esti futár (Mai román egyfelvonásosok, 1966), Különös látogatás (Mai román elbeszélők, 1968). Ezekhez járul Franyó Zoltán műfordító a kortárs román költőket bemutató kötete (1965), valamint a népköltészeti műfaji válogatások: Kihajtott a bükk levele (Román népballadák és népdalok. Buk.-Bp. 1961), Aranyhajú testvérek (Romániai népmesék, 1964), Hej, zöld levél (Román népdalok, 1966), továbbá a régi magyar kéziratos énekeskönyvekben fennmaradt román világi dalok gyűjteménye (Égő lángban forog szívem. Kv. 1972).
A magyar irodalom román tolmácsolása nehézkesebben bontakozott ki. A 28 kortárs magyarországi költőt bemutató Poezia maghiară contemporană (1954) mellett Eugen Jebeleanu két kiadást is megért fordításkötete (1949, 1956) közvetítette a klasszikusokat. A romániai magyar líra 17 képviselője a Poeţi maghiari din R.P.R. (1955) c. antológiában szólalt meg románul. De rengeteg alkalmi, tematikus antológia is készült, melyekben - szinte kötelezően - szerepeltetik a romániai magyar költőket is néhány verssel. A székely népmesekincsből Faragó József válogatása alapján készült fordításkötet, Nunta tătîne-meu (1962) címmel. Végül itt is megszületik a tervszerűen összeállított Antologia literaturii maghiare (1965-69) c. átfogó összeállítás, amely négy kötetben, a népköltészettől Radnóti Miklósig terjedően fogja át a magyar irodalmat (sajnos, záró kötete nem készült el). Már a Biblioteca Kriterion sorozatban kerül sajtó alá Costa Carei klasszikus magyar költőket tolmácsoló kötete: Să cauţi forma (1974).
A kapcsolatvizsgáló és -építő önálló tanulmányok, kötetek csak lassan állnak össze, s többnyire magyar szerzők munkái. Heszke Béla a román-magyar irodalmi kapcsolatokról egyetemi jegyzetet állít össze (Bp. 1952), Pálffy Endre megírja a román irodalom történetét (Bp. 1961), megjelenik Kakassy Endre Eminescu- (1962) és Sadoveanu-monográfiája (1964); Gáldi László Eminescu stílusáról ír románul (1964). 1966-ban indul az a bibliográfiai sorozat, mely végre biztos alapot nyújt minden további tudományos kapcsolatkutatáshoz. Domokos Sámuel szerkesztésében A román irodalom magyar bibliográfiája. 1831-1960 (1966), illetve 1961-1970 (1978), valamint a közben elhunyt Réthy Andor és Váczy Leona összeállításában, Köllő Károly bevezető tanulmányával a Magyar irodalom románul. 1830-1970 (1983) c. könyvészet alapvető munkák. Ezekhez járul még Dorothea Sasu-Zimmermann Petőfi în literatura română. 1849-1973 (Petőfi a román irodalomban. 1980) c. analitikus bibliográfiája. Számos kapcsolattörténeti adatot tartalmaz a Román Akadémia által megjelentetett Bibliografia relaţiilor literaturii române cu literaturile străine în periodice c. könyvészet (1980-85), amely három kötetben az 1859-1918 közötti román periodikák idegen irodalmakból fordított és azokra vonatkozó anyagait dolgozza fel, az 1997-ben elindított új sorozat pedig az 1919-1944 közötti évtizedek sajtójának a feldolgozását ígéri.
A román néprajzi könyvészetet (1946-1982) Faragó József közli a Népismereti Dolgozatok 1983-as kötetében. Igen átfogó körképet nyújt Beke György magyarul és románul is megjelent, 56 írót felsorakoztató interjúkötete: Tolmács nélkül (1972), Fără interpret (1972). Az erdélyi lexikonok is tartalmaznak az irodalmi kapcsolatokra utaló adatokat. Már az Osvát Kálmán-féle Erdélyi Lexikon (Nv. 1928) is bővelkedett ilyen adatokban. Marian Popa kortárs irodalmi lexikonának (Dicţionar de literatură română contemporană) már az első kiadásában (1971) is számos magyar szerző szerepelt, de a második, javított kiadás (1977) 98 magyar író és 3 irodalmi folyóirat adatait közli.
Az 1960-as évek végétől több olyan összegző tanulmány- és cikkgyűjtemény jelenik meg, melyekben kapcsolattörténeti és komparatisztikai anyag található. Szabédi László kötetében (Kép és forma. 1969) I. Budai-Deleanu és Eminescu költészetéről, a Csehi Gyuláéban (A baloldali forrásvidék. 1973) C. Dobrogeanu-Ghereáról olvashatunk. Kovács János Azonos hullámhosszon (1973) c. könyve már kifejezetten kapcsolattörténeti dolgozatokat is tartalmaz. Hasonló jellegű Dávid Gyula (Találkozások. Kv. 1976) és Köllő Károly (Két irodalom mezsgyéjén. 1984) kötete. Magyar részről ők a kapcsolatkutatás legelhivatottabb művelői. Román részről Nicolae Balotă Scriitori maghiari din România 1920-1980 (1981) c. tanulmány- és portrégyűjteménye, valamint Avram P. Todor Confluenţe literare româno-maghiare (1983) c. kötete tanúskodik szerzőjük elkötelezettségéről. Mózes Huba Forrása rég fakadt... (1985) c. könyvében is több a román vonatkozású írás; József Attila román (1972), Emil Isac (1986) és Eminescu (1989) magyar irodalmi kapcsolatairól külön köteteket állított össze. Kiss Jenő műfordítói tapasztalatairól számol be cikk- és emlékezés-gyűjteményében (A műfordító emlékeiből. 1986).
A Politikai Könyvkiadó 1972-ben Testamentum címmel külön könyvsorozatot indított a román-magyar kapcsolatok bemutatására. Elsőként Kemény G. Gábor Mocsáry Lajos-kötete (1972) jelent meg; kiemelendő még a Kovács Ferenc gondozta Bitay Árpád-kötet (1977).
1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem román szakos professzorának, Domokos Sámuelnek a tiszteletére jelent meg Budapesten a Magyar-román filológiai tanulmányok c. félezer oldalas emlékkönyv. A professzor kapcsolatkutató munkásságának bibliográfiája mellett 50 tanulmányt és visszaemlékezést közöl, többségük kapcsolattörténeti vonatkozású.
Valamennyi lapunk, folyóiratunk az 1940-es évek második felétől kezdve közölt román vonatkozású anyagot: fordításokat, kapcsolattörténeti írásokat. Az 1946-ban meginduló Utunk 8. számában Jancsó Elemér Ady és Caragiale román-magyar közeledési kísérletéről közöl tanulmányt. Az ekkoriban indított „Együtt élünk" rovat a kölcsönös megismerést szolgálta. Arghezi-, Eminescu-, Sadoveanu-számokat jelentettek meg. Dávid Gyula, Engel (Köllő) Károly, Jancsik Pál, Kakassy Endre, Ion Oarcăşu, Mózes Huba, Mircea Popa, Szabédi László számos írása kapcsolattörténeti jellegű. Mózes Huba 1981-ben elemezte az Utunk megelőző tíz évének román anyagát (1981/28). Hatvan román költő verseit közölték többnyire Franyó Zoltán, Lászlóffy Csaba, Létay Lajos, Király László, Veress Zoltán, Kiss Jenő, Kányádi Sándor, Jancsik Pál fordításában. Hat-nyolc próza- és két színműíró tolmácsolását találta a lapban. Értekező szöveget közöltek Adrian Marinótól, Ion Oarcăsutól, Ion Vladtól és Mircea Zaciutól. Külön oldalt szenteltek a Tribuna költőinek és Kolozsvár román lírájának, összeállításban emlékeztek meg az Arghezi- és Eminescu-évfordulókról.
Az Igaz Szóban kevesebb a tanulmány, Izsák József, Faragó József, Dávid Gyula, Veress Zoltán a gyakoribb szerzők. Nagyon gazdag mind a klasszikusokat, mind pedig a kortársakat bemutató fordításanyag, közölnek román regényrészleteket is. A legtöbbször szereplő fordítók Deák Tamás, Franyó Zoltán, Jánosházy György, Kányádi Sándor, Kiss Jenő, Székely János, Szemlér Ferenc, Szilágyi Domokos, Tóth István.
1957-től, új folyamának megindításától kezdve a Korunk vállalta magára legkövetkezetesebben a kapcsolatápolás szerepét. Az első évfolyamok szinte mindegyik számában találunk idevágó írást Szemlér Ferenc, Corneliu Codarcea, Veégh Sándor, Faragó József, Engel Károly, Balla Ernő, Kakassy Endre, Vita Zsigmond, Dánielisz Endre tollából. A későbbiekben Dávid Gyula, Kántor Lajos, Szász János, Szilágyi Júlia ír román-magyar vonatkozású cikkeket. Rendszeresen közölnek román szerzők tollából is tanulmányokat, néha pedig versfordításokat. Az 1973-tól megindult Korunk Évkönyvek közül az 1974-es sajtótörténeti jellegű, a sajtókapcsolatok köréből közöl több dolgozatot, az 1979-es Évkönyvben jelenik meg Nicolae Dunăre Román-magyar-szász etnokulturális kapcsolatok c. tanulmánya. Az 1970 óta megjelenő A Hét a román-magyar kapcsolatok történelmi múltját és jelen gyakorlatát bemutató írásokat ad közre, kitér a román irodalmi élet fontosabb eseményeire.
Az 1960-as évek végének átmeneti politikai nyitása lehetővé tette közép- és főiskolai diáklapok indítását. Ezek közül azok, amelyek nyelvileg vegyes intézetekben jelentek meg, többnyelvűek. Kuszálik Péternek az 1940-1989 közötti romániai magyar sajtót felölelő bibliográfiája adatai szerint a számba vett diáklapok (57 cím) közül 45 a kétnyelvű, s ebből 12 csak szórványosan közöl magyar nyelvű anyagot is. Így a kolozsvári Fiatal Szívvel magyar, román és német, az ABC, a sepsiszentgyörgyi Aurora, Gyökerek, a szatmárnémeti Diákszó, a temesvári Juventus, a kézdivásárhelyi Zorile-Ébredés többnyire magyar és román cikkeket közölt, ápolva a közös hagyományokat. A marosvásárhelyi OGYI Aesculap c. diáklapja szintén három-, a pedagógiai főiskoláé, az Athenaeum kétnyelvű volt. Különösebb művelődéstörténeti jelentőségre az 1968-ben indult Echinox, a kolozsvári egyetemisták fóruma tett szert nem csak a román oldalak közé ékelt magyar és német oldalak révén, hanem egy olyan szellemiség kifejezőjeként, amelyben egymásra találhattak a fiatal nemzedékeknek a rendszerrel egyre inkább szembekerülő képviselői.
A színházi kapcsolatok az 1950-es évektől rendezetté, mondhatni felülről irányítottá váltak. A hat magyar társulat szinte kötelező jelleggel évente egy-egy román szerzőtől származó darabot is bemutatott. Román rendezők, díszlettervezők gyakran szerepeltek a magyar társulatok darabjainak színrevitelénél. Egy-egy kimagasló magyar művész román filmekben is főszerepet kapott. 1971-től a Román Televízió magyar adása is rendszeresen szolgálja az irodalmi-művelődési kapcsolatokat. (RMIL)