Szerző: Várallyay Réka
Kód: MS-II-m-A-15575
Datálás: Terv: 1905–1906, kivitel: 1906–1908
Dr. Bernády György polgármester (1902-1913) tevékenységének és megvalósult terveinek köszönhetően, Marosvásárhely egyike volt a századelő legjelentősebben fejlődő városainak. A városközpont tudatos kialakításának első lépéseként - Erdély egyik legtágasabb vásárterének rendezésével - 1905 februárjában pályázatot hirdettek a városháza impozáns épületének megtervezésére. A kiírásban háromszintes, tornyos épület szerepelt. A szuterén szintre néhány személyzeti lakást, a fogdát, a tűzoltóraktárokat és az egyéb kiszolgáló helyiségeket, a földszintre a hivatalokat - rendőrkapitányság, községi bíróság, jövedéki hivatal, mérnöki hivatal, levéltár, könyvtár stb. - az emeletre pedig a polgármesteri hivatalt, a karzattal ellátott kétszintes dísztermet, a tanácstermet és az eskető termet kellett elhelyezni. Az épület tornyát a tűzoltóság foglalta el.
A beérkezett 14 pályamű közül az első díjat Komor Marcell és Jakab Dezső „Székház" jeligéjű, neobarokk pályaterve nyerte el. A budapesti építészpáros már korábban is egyeztetett a polgármesterrel a város főterének rendezéséről, így talán nem volt véletlen, hogy pályaművük alapján ők kaptak megbízást a végleges tervek elkészítésére. A tervek átdolgozása közben több változtatás is történt. A torony a sarokra került, ezzel megbontva a homlokzat szimmetriáját, a neobarokk helyett pedig szecessziós díszítményeket kapott az épület.
A polgármester legfőbb érve az építkezés mellett az volt, hogy a Városháza épületének és berendezésének kivitelezését helyi vállalatok és szakemberek végzik majd, így nem idegenekhez kerül a város pénze. Ez így is történt. A kivitelezési versenytárgyalást 1906. nyarán tartották. A legelőnyösebb ajánlatot a helyi ifj. Csiszár Lajos építész nyújtotta be, így őt bízták meg a munkálatok lebonyolításával. A szerződést 1906. július 24-én írták alá.
A bádogos munkát Nagy Károly bádogos, a lakatos munkát Panajoth Károly lakatos, a szobafestő és mázoló munkát Nagy Jenő és Dezső festők, az üveges munkát Bartsch Károly üvegkereskedő helyi mesterekre bízták. Az épületfa és bútorrendelést a Mestitz Mihály és Fiai cég nyerte el. (A szakmunkákat elvégző mesterek névsora a Városháza előcsarnokában elhelyezett márványtáblán állt.)
1907 végén már költöztek a hivatalok, de a díszburkolatok jelentős része és az üvegablakok csak a rákövetkező év első felében kerültek helyükre. 1908-ban 700.000 koronával zárult a székházépítés végelszámolása a város és ifj. Csiszár Lajos között.
Az épület alaprajzi elrendezése, homlokzati tagolása megőrizte a pályázati terven is szereplő jellegzetes barokk térszerkezetet. A téglány alakú belső udvar köré rendezett épületszárnyakat - a főhomlokzati szárnyat kivéve - keskeny közlekedő folyosó és szélesebb termek osztják két traktusra. A közlekedést több bejárat és lépcsőház is segíti. A főhomlokzati épületszárny súlypontja - akárcsak a barokk kastélyok esetében - a főbejárat hármas tagolású portikusza, a földszinti tágas lépcsőház, és a felette húzódó kétszintes díszterem.
A főhomlokzatot is a díszterem két emeletet átfogó, kiemelkedő traktusa uralja, ami egyben a főbejárata is az épületnek. A sarkokat, csakúgy, mint az oldalhomlokzatok közepét, enyhén kiugró, sátortetővel lefedett rizalitok tagolják. A teljes, barokkos szimmetriát a torony oldalsó elhelyezése bontja meg, elérve ezzel a polgármester által kívánt festői hatást. A torony, kialakításában emlékeztet az itáliai városállamok - Siena, Firenze - városházainak tornyaira. Talán nem is véletlen, hogy a gyors léptekkel fejlődő város, Marosvásárhely a független városállamokat állította példaképnek maga elé.
A homlokzatok külső burkolataiban, díszítőelemeiben az építészek által terjeszteni kívánt magyaros-szecessziós stílus keveredik a historizáló megoldásokkal, nem mindig egységes hatást eredményezve. A lábazati részt gránit kváderekkel (ciklopsz falazattal) borították, efölé vörös téglaborítás került, míg a kocsibejáró burkolata sárgás színű trachit. A középrizalit íves oromzatában, színes, mázas, Zsolnay-terrakottából kialakítva, egykor a város címere állt burjánzó virágok között, az oldalhomlokzat bejárata felett pedig az erdélyi címer. (Mindkettőt eltávolították.) A pasztellszínű falak háromszögű orommezőit szintén Zsolnay kerámiából készült, élénk sötétzöld és vörös színű virágcsokrok töltik ki. Az első és második emeleti ablakok kereteit és a közöttük futó négyzetes mezőkből álló frízt Róth Miksa műhelyében készült apró csillogó üvegmozaik-szemekből és nagyobb, tojásdad üvegkavicsokból kirakott motívumok díszítik. A kerámiák színéhez jól illeszkedik az ablakok sötétzöld kerete. A magas tetőzet mázas cserepei zöld, barna, sárga és fehér színben a hagyományos geometrikus mintázatot követik. Az udvari homlokzatok tagolása jóval szerényebb. A pasztellrózsaszín homlokzatot a vakolatfelületek és az ablakkeretezés játéka tagolja.
A főbejáraton belépve, a belső háromhajós, boltozott előcsarnoka pompás, valóban ünnepélyes tér, amelyet az okkersárga falak, a rózsaszínű márvány, a türkizkék és aranyzöldben irizáló Zsolnay csempék együttes színhatása könnyeddé, levegőssé tesz. A könnyedséget fokozzák a márványoszlopok és lépcsőkarok organikus formái, valamint a rabic-szerkezetű boltozat rozettái is, melyet a Lechner Ödön tervezte budapesti Földtani Intézet csarnoka ihlethetett. A sejtelmes színeket a lépcsőforduló üvegablakainak ragyogása váltja fel, Róth Miksa színes vitrázsaival, melyeken a Városháza képe és a helyén korábban álló lakóházak fényképhű másolata látható.
Az első emeleti díszterem színvilága hasonlóképpen egységes és elegáns. A hullámzó erkélyek oldottságot kölcsönöznek a téglalap alakú térnek, melyet pompás fehér-arany ovális rozetta formájú álmennyezet borít. A míves, szecessziós motívumokkal díszített faburkolattal fedett pasztellszínű falakat aranyozott minták díszítik, felületüket ragyogó réz falikarok törik meg. A terem színes üvegablakokon keresztül kapta a fényt. Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc, Kossuth Lajos portréja, középen pedig Ferenc József császár egészalakos képmása állt a terem tér felőli oldalán, a tanácstagok mögött. (Sajnos közvetlenül az I. világháború után ezeket „megőrzés" céljából eltávolították, így a terem varázsa ma kevésbé érvényesül.)
A Városháza Marosvásárhely első jelentős szecessziós épülete. Díszítésében sokkal összetettebb ornamentikát találunk, mint az építészpáros tervei alapján, vele párhuzamosan épült nagyváradi Sas Palotán. Itt nem csupán stilizált népi - legfőképpen a szűrhímzéseken fellelhető - motívumokról van szó, hanem egy olyan magyar formavilágról, amely a „magas művészet" ornamenseiből is merít. A főhomlokzat frízét alkotó négyzetekben például későgótikus stallumokon megjelenő örvénylő leveleket, szimmetrikus rozettákat fedezhetünk fel. Szimbolikus tartalmú a középső traktus magas tetejének bádog csúcsdísze az erdélyi címer Nap és Hold figuráival. A belső dekorációt is a kifinomultság jellemzi. Bár megjelenik az építészek által kedvelt kakastaréj motívum a lépcsőházak kovácsoltvas korlátjain, vagy a díszterem rézcsillárját pávafarkak alkotják, mégsem dominál a népies jelleg. A sok apró részlet, különbözőféleképpen megmunkált sokféle anyag élvezhető és „praktikusan belakható" díszes épületté állt össze.
Marosvásárhelyt szerette, és sorsát szívén viselte a budapesti építészpáros: Komor Marcell és Jakab Dezső. Kiemelt szerepet töltött be tervezői pályájuk során ez a város. Első megvalósult tervük, a Városháza önállósodásuk, saját stílusuk kialakulásának egyik mérföldkövének tekinthető, egyben az erdélyi szecesszió egyik legszebb példája.
Gerle János - Kovács Attila - Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest, 1990.
Kathy Imre: A Lechner-követők. In: Magyar művészet 1890-1919. I-II. Szerk. Németh Lajos. Budapest, 1981.Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei. Marosvásárhely, 2000.
Marosi Barna: Bernády György városa. Marosvásárhely, 1993.
Várallyay Réka: Komor Marcell - Jakab Dezső. Budapest, 2006.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
