Szerző: Várallyay Réka
Kód: MS-II-m-A-15503
Datálás: 1908-1911, kivitel: 1911-1913
A „Ferencz József közművelődési ház" építésének ügye először a városi tanács 1907. június 4-én tartott közgyűlésén került napirendre. A felvetés annak a törvényjavaslatnak hatására született, amely Ferenc József koronázásának 40. évfordulója alkalmából a vidéki városok művelődési házainak építését indítványozta. Az építkezésekhez a kormány hosszú lejáratú kölcsönt helyezett kilátásba.
Bernády György, Marosvásárhely tehetséges és tettre kész polgármestere az épület terveinek elkészítésével a frissen befejezett városháza tervezőit, Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészeket személyesen bízta meg.
A Kultúrpalota teljes tervezési folyamata igen jól rekonstruálható a Maros Megyei Levéltárban őrzött terv- és iratanyag alapján. A legelső 1:200 léptékű vázlatok - négyféle tervvariáns - 1908 augusztusa és októbere között készültek. A kétemeletesre tervezett épületben koncertteremnek, zeneiskolának, múzeumnak és könyvtárnak kellett elférnie, a földszinten pedig üzleteket és kávézót helyeztettek el. A tervek különböznek egymástól, de közös bennük, hogy a zeneiskola az épület bal szárnyában, a múzeum a jobboldalon helyezkedett el, a könyvtár pedig a harmadik emeleten kapott helyet. A díszterem elrendezése és formája minden rajzon változott.
Az első 1:100 léptékű tervváltozatot és az ehhez tartozó költségvetést 1909 nyarán készítette el az iroda. Az építkezés végösszegét 581.603 koronára becsülték. (Ebből igen jelentős tétel - 50.000 korona - volt a központi fűtés költsége.)
A költségvetéshez csatolt terv még nem bizonyult véglegesnek, ám a telekvásárlással kibővült alapterületen kialakult a legfontosabb helyiségek - díszterem, fogadóterem, kisterem - elrendezése, és az egyes épületrészek rendeltetése. A könyvtár nem a harmadik szintet foglalta el, hanem külön bejárattal megközelíthető helyet kapott az épület bal szárnyában; az olvasótermeket ötletes háromszögletű alaprajzú lépcsőház kapcsolja az épület főtömegéhez. A zeneiskola maradt az átellenes oldalon, bejárattal a Széchenyi tér felől. A keresztmetszeten jól megfigyelhető a nagy hangversenyterem díszítése. A Városháza íves, lendületes formáival ellentétben, ezen a terven geometrizáló, a bécsi szecesszió formavilágához közel álló ablakformák és díszítésmódok tűnnek fel.
Az első homlokzatterveket 1910 januárjából ismerjük. A különféle alakú és nagyságú nyílások egyenetlensége ugyan kiemeli a főbejárati traktust, de zsúfolttá teszi a homlokzatot. Igen nagy ellentét feszül az alsó két szint és a felső szint faltagolása között. A második emelet töretlen, sík falsávja erőteljes horizontális jelleget kölcsönöz a főhomlokzatnak.
Az első kivitelezési versenytárgyalást 1910. március 21-i határidővel hirdették meg. Több helyi vállalkozó - köztük ifj. Csiszár Lajos építőmester, a városháza kivitelezője és Várady Árpád okleveles építőmester - nyújtotta be költségvetését az összes munkálat elvégzésére. Budapesti mesterek és cégek is adtak árajánlatot, például Ast Ede és társai a beton munkálatokra, Walla József a burkoló munkára, Melocco Péter a kőfaragó és műkő munkálatokra. Pályáztak a Grünwald testvérek is, a korszak egyik legjelentősebb építési vállalkozói.
Nem tudni pontosan miért, de az „árlejtést" április 22-i határidővel megismételték. Közrejátszhatott talán ebben Wayss G. A. és társa Beton és vasbeton építési vállalatának levele is, amelyben új pályázati kiírást kértek a tanácstól, mert az előzőnek több pontja nem volt megfelelő. „Némely leírt vasbetonszerkezetet nem lehet megoldani, és olyan kikötések vannak a költségvetésben, amelyek az építkezést nagyon megdrágítják" - írták levelükben. Az új pályázatot, a marosvásárhelyi vállalkozók - főként ifj Csiszár Lajos - felháborodására a budapesti Grünwald testvérek és (az időközben hozzájuk társult) Schiffer nyerték. A döntéshozók nevében Radó Sándor főmérnök arra hivatkozott, hogy a Grünwald testvérek nyújtották be a legelőnyösebb ajánlatot, a helyi építészek beadványai pedig pontatlanok és megbízhatatlanok voltak.
A városi tanács 1910 nyarán értesítette a Belügyminisztériumot, hogy a közművelődési ház tervezését Komor Marcell és Jakab Dezső építészekre bízták, a kivitelező pedig a Grünwald testvérek cége lesz. Egyúttal felkérték a minisztériumot, hogy vizsgálja át az újabb terveket, és ne feledkezzen el az ígért pénzösszegről, valamint az épület alapkőletételéről sem, amire 1910. augusztus 18-án, Ferenc József születésének 80. évfordulóján kerül sor.
A végleges terveket az építészek 1910 decemberére elkészítették. Kialakult a kéthajós előcsarnok, a díszterem és a tükörterem végleges térszerkezete. A homlokzatok is kiegyensúlyozottabbá váltak az ablakformák és a vakolatsávok egységesítésével. A négy bejárati kapu felett domborműveket terveztek zene, tánc, ének, játék feliratokkal. Az attika szint középső mezőjében pedig nagyméretű mozaikkép jelent meg a Patrona Hungariae ábrázolásával.
1911 tavaszán megkezdődött az építkezés. Az építési naplót - melyet a Maros Megyei Levéltár őriz - Radó Sándor főmérnök vezette 1911 májusától az épület átadásáig, 1913 júniusáig. Az építkezés az alapok kiásásával 1911. május 4-én kezdődött. A betonalapozást júniusban kezdték, majd hozzáfogtak az alapfalak felrakásához. Az építkezésen mintegy 150 ember dolgozott.
Mindeközben Bernády polgármester úr New Yorkba utazott, az amerikai olajmezők tanulmányozására. Utazása közben sokat gondolkodhatott a Ferenc József Közművelődési Ház építkezésén, mert június 14-én, a hajóról levelet írt Hofbauer Aurél polgármester-helyettesnek. Levelében arra kérte őt, hogy a főépítész és a pénzügyi bizottság hozzájárulásával még egy emeletet terveztessen a Kultúrpalotára, mert a zeneiskola már beköltözésekor sem fog elférni. „Az jutott eszembe, hogy az első emeletet meg kell ismételni és a tervezett második emeletet harmadikként az előbbiekre tenni." - írta.
Az ötlettel nemcsak azért nem értettek egyet a tervező építészek, mert az építkezés már elindult, és a változtatás statikai problémákat vetett fel, hanem azért sem, mert veszélyben érezték a Városházát. Három emelettel a Kultúrpalota lesz a magasabb, így a város székháza elveszíti uralkodó jellegét. A sok levelezés eredményeképpen, 1911 szeptemberére végül mégis elkészült az újabb terv a bővített homlokzattal. (Ekkor éppen a második emelt falazásába fogtak az építkezésen.)
A megváltozott homlokzaton az attika szint ablaksorrá változott, a lunetta forma helyett pedig hosszanti mezőbe került a mozaikkép. A bejárati ajtók íves kereteit szigorú mértani forma váltotta fel, amely jobban illeszkedik az üzletek kirakatainak kialakításához, és az előcsarnoknak is több fényt biztosít. Mindezek mellett, a homlokzat jól összefogott felülete a hirtelen változtatástól kissé szétesett.
Folytatva az építkezés menetét: 1911 novemberének végére befejeződött a harmadik emelet falazása is. Decemberben a tetőszerkezet felállítása és a válaszfalak kialakítása kezdődött meg. 1912 februárjában fejeződött be a tető ácsszerkezetének összeállítása és a lécelés. Márciusban a rabicfalak és az álmennyezetek készültek, májusban már az ablakokat helyezték el, és a lépcsőket zsaluzták. Július közepén történt az utcai homlokzatok vakolása és a tető zománccserepezése. Augusztus elején kezdték a nagyterem vakolását és a szobrászmunkák elhelyezését. Szeptembertől már dolgozhatott az előcsarnokon Kőrösfői-Kriesch Aladár. Októberben üvegezték az ablakokat, és a légfűtés szerelése is folyamatban volt. Október végén fektették le a burkolatokat, és a szobrászmunkák elhelyezésével foglalatoskodtak. December elejéig elkészültek a márvány falburkolatok; festés, takarítás folyt az épületben, valamint a tető bádogozása és az ablakok beillesztése történt meg. 1913. januárjában az orgonakarzat rabicolása jelentette a legnagyobb munkát, emellett folytatódott a festés, mázolás, takarítás. Februárban elhelyezték az ajtókat és lefektették a hajópadlókat. Május végén felállították az állványokat a homlokzati mozaikdíszekhez. Június 13-án már bontották az állásokat, tehát a mozaikok elkészültek. Június 23-24-én adták át az épületet ünnepélyes keretek között.
Az épület külső-belső díszítésén a gödöllői művésztelep tagjai dolgoztak. Sajnos arról nincsen tudomásunk, pontosan ki volt a programadó, mennyiben volt az építészeknek beleszólásuk az előcsarnok és a tükörterem művészi programjába, vagy a lépcsőház kifestésébe. Feltehetően Körösfői-Kriesch Aladár és Bernády György dolgozták ki közösen a programot. A polgármester az épület megnyitóján elhangzott beszédében a következőképpen foglalta össze a Kultúrpalotát illető célkitűzéseit:
„...A tervezendő műnek minden ízében magyarnak kel lennie, (...) a magyar történetből és a székely népmondákból merített tárgyú képző- és iparművészeti remekek kincsesházának kell lennie, hogy az abban elhelyezett intézmények a tudós és írástudatlan, a hatalmas és alacsony sorban levő, a gazdag és szegény előtt egyaránt nyitva kell lenniök, és hogy ez intézmények révén kell annak az elválasztó falnak a lerombolására az első csákányütést megtenni, amely a magyar társadalmi osztályokat elkülöníti, s a magyarság megerősödésének alapját képező egységes, demokratikus társadalom szervezését lehetetlenné teszi."
Bernády beszédével - a köznek szánt művelődési intézmény hatásáról és összefogó erejéről - teljesen egyetérthettek a gödöllőiek, hiszen programjukhoz jól illeszkedett az egész embert nevelő, minden művészi ágazatot kibontakoztató közösségi terek létrehozása.
A Kultúrpalota díszítésében keveredik a 19. század negyvenes éveiben megszületett történelmi, historizáló igény, a magyar történelem jeles képviselőinek, tetteinek, alkotásainak bemutatása, népművészeti értékeink, formakincsünk megjelenítése és a balladák szövevényes, szimbolikus világát a nemzetközi szecesszió eszközeivel feltáró elbeszélőkedv. A következőkben vázlatosan ismertetem az épület külső-belső díszítését, hogy érzékeltessem azok jelentőségét és a „Gesamtkunstwerk" létrejöttét.
Az épület homlokzatán ívsoros záródású, fekvő téglalap alakú mezőben látható Körösfői-Kriesch Aladár mozaikja, A magyar kultúra apoteózisa (Hódolat Hungária előtt), amelyet a többi mozaikkal együtt Róth Miksa kivitelezett. Hungária allegorikus figurája a magyar királyi jelvényekkel ékesen (korona, koronázási palást, kard) trónol, két oldalán egy-egy vértbe öltözött címertartó angyalszárnyú alak áll. Egyikük Marosvásárhely, másikuk Mátyás király címerét tartja, mögöttük a marosvásárhelyi Városháza és a kolozsvári városfal gyűrűjében a Farkas utcai templom és a Szent Mihály-templom tornya vehető ki. Jobb és bal oldalról történelmi és allegorikus férfi- és nőalakok hódolnak Hungária előtt. Ezzel Marosvásárhely azt a vágyát fejezi ki, hogy az erdélyi művelődés fellegvára, Kolozsvár mellett a magyar kultúra jelentős éltetője legyen.
A négy bejárati ajtó fölött Kallós Ede bronzreliefjei Liszt Ferenc Szent Erzsébet-legendáját, a két Bolyait, Aranka Györgyöt és az első Nyelvművelő Társaság megalapítását és Erkel Ferenc Bánk Bán című operájának egyik képét jelenítik meg. A második emeleti ablakok mellvédjében álló kőből faragott portrék a magyar irodalom, tudomány és művészet nagyjait örökítik meg. Az épület zeneiskola felőli oldalhomlokzatát Körösfői-Kriesch Aladár a zene allegóriáit ábrázoló mozaikjai díszítik. A tetőt a Zsolnay-gyárban készült mázas (kék-fehér) és mázatlan (vörös) cserepek fedik.
Az épület bejáratának külső, fedett része modern vas-üveg konstrukció. A kéthajós előcsarnok hangulatát a szögletes, fekete márvánnyal, sárgaréz élvédőkkel borított oszlopok, és Körösfői-Kriesch Aladár díszítőfestményeinek aranyos-zöldes színezése, dús formavilága határozza meg. Ebbe a színvilágba illeszkedik a bejárattal szemközti nagyterem ajtói felett álló impozáns koronázási dombormű is, melyet Körösfői-Kriesch Aladár tervezett, de a történelmi előképek alkalmazása miatt inkább hirtosizáló alkotás. Az oldalfalak freskóit is Körösfői tervezte és kivitelezte. Témájuk: Székely népmese és Székely táltosok. A ruhatárak felett pedig az egyik oldalon kalotaszegi népviseletbe öltözött emberek, asszonyok, a másik oldalon Varga Katalin története elevenedik meg.
A fehér márvány lépcsőházak impozáns hatását a fal sötétzöldje, sötétkék alapon apró virágmintás kifestése és az ólomüvegablakok színes ragyogása fokozza. Az ablakokon Jókai Mór, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc és Munkácsy Mihály portréja látható. Az üvegtáblák Róth Miksa műhelyében készültek Nagy Sándor és Toroczkai Wigand Ede kartonjai alapján. Csakúgy, mint a Kultúrpalota leghíresebb ékességei, a Tükörterem színes üvegablakai. A hosszanti, téglalap alakú, első emeleti Tükörterem nevét a rövidebb végeiben található hatalmas, hármas tagolású velencei tükrökről kapta. Eredetileg az ablaksorral szemközt is tükrök álltak volna, de ezek szállítását a háború megakadályozta. Az ablaküvegek az erdélyi mítoszok és balladák világába vezetnek. A terem szélein álló 3-3 nagy, hármas osztású ablakot Toroczkai Wigand Ede tervezte. Az egyik oldalon a jellegzetesen erdélyi életképeket bemutató Hajdanában réges régön, a Nagyúr kapuja, a Sátoros palota, míg a másik oldalon a székely eredet monda képei: Réka asszon sátoros kertje, Csaba bölcseje, Réka asszon kopjafája találhatók. A szimmetrikusan elhelyezett kisebb ablakokon: Sátorpalota, Perosztó szék és Réka asszon deckás ablaka hasonlóan az előbb felsoroltakhoz a székely ház és enteriőr volt a tervező kiindulópontja. A tükörterem bútorait feltehetően szintén Toroczkai Wigand Ede tervezte
A tükörterem többi, Nagy Sándor tervezte ablakainak különlegessége, hogy íves felületre, a zárterkélyek ablakára kerültek. A szintén hármas tagolású triptychonok székely népballadák jellemző momentumait örökítették meg: Budai Ilona, Szép Salamon Sára, Kádár Kata és Júlia szép leány történetei elevenednek meg ragyogó színekben, dekoratív háttérrel, gazdag részletekkel.
A második emeleti kisterem üvegablakain az erdélyi aranykort idéző Bethlen Gábor tudósai körében témájú többrészes kompozíciót találjuk, két oldalán az egyházi és világi zene allegorikus alakjainak ábrázolásával. Valamennyi díszüveges munka Róth Miksa műhelyében készült. Az iparművészeti alkotások méltó keretéül szolgál az architektúra, amely letisztult, modern formáival, nagyszerű térkapcsolataival joggal vált Marosvásárhely ékességévé.
Gerle János - Kovács Attila - Makovecz Imre, A századforduló magyar építészete.
Budapest, 1990.
Gellér Katalin, A gödöllői művésztelep vezető mestereinek tervei a marosvásárhelyi Kultúrpalota számára, în Ars Hungarica 1999/2.
Gellér Katalin - Keserü Katalin, A gödöllői művésztelep, Budapest, 1987.
Kathy Imre, A Lechner-követők, în: Magyar művészet 1890-1919, I-II., Szerk. Németh Lajos, Budapest, 1981.
Kovács Etelka, A marosvásárhelyi Kultúrpalota homlokzattervei, în Ars Hungarica 1999/2.
Keresztes Gyula, Marosvásárhely szecessziós épületei, Marosvásárhely, 2000.
Marosi Barna, Bernády György városa, Marosvásárhely, 1993.
Várallyay Réka, Komor Marcell - Jakab Dezső, Budapest, 2006.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
