Szathmáry Lajos István, álneve: Csizmás Lajos, USA-ban használt nevei: Szatmári Lajos, Louis Szathmary, Chef Louis (Rákospalota, 1919. jún. 2. – Chicago, 1996. okt. 4.) – gasztronómus és üzletember, előadótanár, könyv- és műgyűjtő, költő, író, újságíró. Szülei az I. világháború végén menekültek át Erdélyből „csonka” Magyarországra. Mielőtt megérkezett volna vonatuk a Rákosrendező pályaudvarra, az egyik zsúfolt marhavagonban született meg. Testvére Géza, együtt volt vele fogságban, majd késübb együtt emigráltak. Négyszer nősült. Első feleségét kisfiával együtt lelőtték a bevonuláskor, második felesége a háborús viszonyok miatt „oda lett”, a harmadiktól valószínű elvált. Feltehetően tőle született lánya, Magda. Negyedik felesége, akivel élete végéig együtt élt, Sadako Tanino, röviden Sada, szülei Japánból települtek át az Amerikai Egyesült Államokba, ő már Nevada államban született. Utód nem maradt utánuk.

Gimnáziumi tanulmányait a Lónyay utcai Református Gimnáziumban kezdte, majd negyedikes korától, 1935-től a Sárospataki Református Kollégiumban tanult, itt is érettségizett. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, ugyanakkor jelentkezett az akkor megnyíló újságírói főiskolára is. Bölcsész-pszichológusként diplomázott. Szerkesztői gyakorlatot az Athenaeum Nyomdában szerzett. Apjának köszönhetően a Színházi Magazinhoz került, ahol korrektorként és gyakornoki minőségben nemcsak az újságírás titkaival ismerkedett meg, hanem jó memóriájának köszönhetően a lapban rendszeresen megjelenő ételrecepteket is mind megjegyezte, ezt a tudását a későbbiekben nagy haszonnal kamatoztatta.

A II. világháborúban szolgálatköteles katonaként, mint végzett pszichológust Erdélybe rendelték. Ahogyan ő fogalmazott, az elején amolyan „slapaj”, majd 1942-től riporter, újságíró, belső munkatárs a Marosvásárhelyen megjelenő Székely Szónál, ugyanakkor az MTI (Magyar Távirati Iroda) székelyföldi tudósítója. Ugyanebben az évben a Kemény Zsigmond Társaság tagjává választották. A társaság 1942 szeptemberében tartott felolvasó ülésén egyik novelláját mutatta be, októberben a verseiből olvasott fel. Marosvásárhelyről 1943 őszén Sepsiszentgyörgyre, a Székely Néphez került. Munkatárs, lapszerkesztő volt, aki székelyföldi riportjait, híradásait, cikkeit, karcolatait Csizmás Lajos álnéven közölte. 1944 szeptemberétől frontszolgálatra rendelték, alakulatával december 25-én hagyta el Magyarországot. Egy interjúban az állította, hogy 1945-től kezdve Salzburgban élt, ahol a Sorsunk című kőnyomatos irodalmi hetilapnak a szerkesztője, és egy folyóirat alapítója volt. 1951. december 27-én lépett az Egyesült Államok területére. Különböző éttermekben dolgozott, kitanulta a szakácsmesterséget, kamatoztatva az egykoron fejben megjegyzett ételreceptek sokaságát odáig fejlesztette magát, hogy 1953-ban már önálló rádióműsort vezetett, ő látta el East Coast elitjét gasztronómiai tanácsokkal, ételínyencségekkel. Chicagóba költözött és 1959-ben az Armor and Compay-nél helyezkedett el, ahol különböző vezető élelmiszeripari cégek számára új termékek (mélyhűtött élelmiszerek) fejlesztését irányította. Ő lett a NASA gasztronómiai tanácsadója, melynek megbízásából menüket tervezett az űrhajósok számára, mélyhűtött és dehidratált hústermékeket fejlesztett ki. Élelmiszereit Sir Edmund Hillary, a Mount Everest első megmászója is tesztelte. Az általa készített és összeállított tubusos ételt fogyasztották az űrhajósok 1969-ben, amikor a Holdra szálltak. Las Vegasban az egyetemen, mint előadó, vendégellátást és gasztronómiát oktatott, ezen kívül kurzusokat tartott több egyetemen, nem utolsó sorban Oxfordban is. Világhíressé vált vendéglőjét, a The Bakeryt 1963-ban Chicagóban nyitotta meg. A The Bakery az 1960-as évek közepére forradalmasította Chicago vendéglátóiparát. A hetvenes-nyolcvanas években saját televíziós szakácsműsort szerkesztett az egyik legnézettebb országos hálózaton, és gasztronómusként Amerika-szerte ezernél több TV- és rádióprogramban szerepelt. Tizenkét éven át Los Angelestől New Yorkig több mint száz lap közölte heti gasztronómiai tárcáit, cikkeiért Amerika legnagyobb napilapjai és szakfolyóiratai versengtek. Több szaklapban is saját rovata volt. Mint híres séf, mindenhová bejutott, többek között a Fehér Házba is, ahol Ronald Reagan elnöknek főzött vacsorát. Éttermét élete hetvenedik évében, 1989-ben zárta be. A helyén ma egy újjáépült ház áll, de a volt vendéglője és a lakóháza közötti keskeny közt tiszteletére a város Szathmary Lane-nek nevezte el.

Az 1960-as évek végén Tulipános Láda néven magyar kultúregyletet alapított. A kulturális egyesület számára házat vásárolt, amelyben magyar iskolát létesített. A Tulipános Láda házában, majd később a The Bakeryben kultúresteket rendszeresített, ahol megfordultak a magyar emigráció híres egyéniségei, mint Faludy György költő, műfordító, Kovács Imre népi író, politikus, Tollas Tibor, a Nemzetőr szerkesztője, Borbándi Gyula író, szerkesztő stb.

A szakcikkek közlése mellett, újságírással, szépirodalommal is foglalkozott. Zsurnalisztikai munkái angolul a Chicago Daily News napilapban, a Chicago Sun – Times-ban, a Houston Chronical-ban jelentek meg. Magyar nyelven rendszeresen publikált a pittsburgh-i Magyarságban, a Nemzetőrben, Új Látóhatárban, a Cleveland-ben, az Új Időben, a chicagói Szivárványban, az Amerikai Kanadai Magyarságban. Anyagilag támogatta a nyugati magyar könyvkiadást, élete során több mint 30 könyv jelent meg az ő segítségének köszönhetően.

Munkásságáért, a gasztronómia terén elért eredményeiért többször kitüntették. Az Amerikai Gasztronómiai Intézettől 1974-ben elnyerte a Kiváló Szakács címet, a Penn State Hotel and Restaurant Society 1977-ben az Év Emberének választotta, a Johnson & Wales Egyetemtől 1988-ban a Tisztelt Vendég Szakács, 1990-ben pedig a kulináris művészetének tiszteletbeli doktora címet kapta meg. A Food Arts 1995. július–augusztusi eseményén kiváló teljesítményéért az Ezüst Kanál-díjjal tüntették ki.

Vagyonos és szenvedélyes műgyűjtő volt. A The Bakery épülettömbjének emeletét – tizenhét lakrész harmincegy szobáját – könyv-, újság-, folyóirat-, plakát-, kézirat- és okmány-, térkép-, illetve grafikagyűjteménye, kiterjedt levelezése és egyéb dokumentumai számára rendezte be. Az 1980-as évek végére az övé volt a legnagyobb amerikai magyar könyvtár,magyar kartográfiai gyűjteménye pedig egyedülálló volt. Gyűjtött mindezeken kívül Kossuth, Bartók és Liszt relikviákat, melyekből kiállításokat rendezett New Yorkban, Washingtonban. 1989-ben a University of Chicago, Regenstein könyvtárában My Budapest címmel rendezett kiállítást, mely alkalommal a több ezer darabból álló magyarságtudományi gyűjteményét az említett egyetemi könyvtárnak adományozta. Felbecsülhetetlen értékű, mintegy 2000 darabos Kossuth-gyűjteménye volt, melyből Kossuth Lajos halálának 100. évfordulójára vándorkiállítást állított össze, ezt 1994-ben Chicagóban, New Yorkban a magyar főkonzulátuson és a washingtoni magyar nagykövetségen állította ki.

Hatalmas gyűjteménye nagy részét, hogy megvédje az elkallódástól, az 1989 utáni években amerikai egyetemek és intézmények között osztotta szét. Halála után, végakaratának megfelelően, özvegye az iratgyűjtemény értékes és jelentős részét a Sárospataki Református Kollégiumnak, illetve a Károli Gáspár Református Egyetemnek adományozta. A megmaradt kéziratokból egy közel 300 tételből álló kollekciót árverésen a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár vásárolt meg. Az irodalmi vonatkozású tételeket a gyűjtőkörileg illetékes Petőfi Irodalmi Múzeum kapta meg. Szándéka szerint Kossuth-gyűjteménye 1997-ben Sárospatakra került, őrzője a Rákóczi Múzeum.

Fontosabb művei

The Chef’s Secret Cook Book. A Practical, Personal Invitation to Classic Cookery. New York, 1971.

American Gastronomy. An Illustrated Portfolio of Recipes and Culinary history. Henry Regenery, Chicago, 1974.

The Chef’s New Secret Cook Book. Chicago, 1975.

The Bakery Restaurant Cook Book. Boston, 1981.

Eat or Be Eaten. Boston, 1984. 

Sárospataki kaleidoszkóp. Miskolc, 1991.

Ajándék. Válogatott versek 1935–70. Budapest, 1992.

Arcok chicagói szemmel. Írók, költők, művészek. Budapest, 1994.

Közreműködésével kiadott kötetek

SZATHMARY, Louis (ed.) et al.: Cookery Americana. I–XV, Arno Press, New York, 1973.

Felhasznált irodalom

A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. Sajtó alá rend. MAROSI Ildikó, Bukarest, 1973, 321. 396.

KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940 – 1989. Budapest, 1996, 166. Online elérhető: https://kuszalik1.adatbank.ro/. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

M. SZABÓ Imre: Koréh Ferenc beszél New Yorkból… Veszprém, 2001, 217.

Internetes források

ASZTALOS István: Ki is volt Szathmáry Lajos? oldalasmagazin.hu, 2017. jan. 27. https://oldalasmagazin.hu/ki-is-volt-szathmary-lajos/. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

Louis I. Szathmary szócikk. https://www.findagrave.com/memorial/19475265/louis-i.-szathmary. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

Louis Szathmary szócikk. Wikipedia, https://en.wikipedia.org/wiki/Louis_Szathmary. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

Saluting the Chef – Louis Szathmary. Sandy’s Chatter. https://sandychatter.wordpress.com/saluting-the-chef-louis-szathmary/. 

SIPKA László: Fakanál és szellemi tulajdon. szellemitulajdon.hu. http://www.szellemitulajdon.hu/cikkek/tegnap-es-ma/fakanal-es-szellemi-tulajdon/697/fakanal-es-szellemi-tulajdon.html. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

Szathmáry Lajos (gasztronómus) szócikk. Wikipedia, https://hu.wikipedia.org/wiki/. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

TAMÁS Edit: „Kossuthtól Szathmáryig” címmel nyitott időszaki kiállítást a MNM Rákóczi Múzeuma. https://rakoczimuzeum.hu/en/component/content/article/14-kiallitasok/idoszaki-kiallitasok/403-kossuthtol-szathmaryig-cimmel-nyitott-idoszaki-kiallitast-a-mnm-rakoczi-muzeuma. (Letöltve: 2022. nov. 25.)