Utolsó frissítés: 2012-11-13
Szerző: Mihály Melinda
Lektorálta:
Kód: CJ-II-m-B-07492
Datálás: 1884.
Az épület 1884-ban épült Maetz Frigyes, az ismert kolozsvári építész tervei alapján, a Kolozsvári Iparos Egylet számára. A mai ingatlan előzményét Veress Ferenc 1860-as években készített felvételéről ismerjük, a vélhetően középkori lakóház főhomlokzatát a földszinten két egyenesen záródó ablaknyílás és egy szekérkapu törte át. Az emeleten három ablaknyílás és a homlokzat síkjából kiugró, gyámokra támaszkodó, gótikus vakívsorral díszített mellvédes erkély határozta meg. Az Iparos Egylet előzménye, a kolozsvári Iparos Olvasó Egylet 1860 végén alakult meg, célja az elegáns helyi kaszinókból és kávéházakból kiszorult iparosréteg számára a szórakozóhely és a hírlapokhoz való hozzáférés biztosítása volt. Megalapítója Krémer Ferenc szabó céhmester volt. Az Egylet első székhelye a Monostor utcai Redut, a jelenlegi Néprajzi Múzeum épületének egyik földszinti helyisége volt. Mivel a bérlemény hamarosan szűknek bizonyult, 1862-ben tíz évre kibérelték Hintz György evangélikus lelkész Fő tér 23. sz. alatti házát, melyet később, a telek végében fekvő, a város tulajdonát képező óvári délkeleti saroktoronnyal együtt meg is vásároltak. Az „ódon és állandó javításokat igénylő” lakóházat 1883-ban végül lebontották és a következő év november 30-án át is adták a helyére épült modern épületet. Az új székház építéséhez több terv is készült. Az első tervváltozat sarokház megépítését dolgozta ki, mely az Óvár saroktornya mellett elhaladó utca Fő térig való meghosszabbítását tervezte. A városi tanács visszautasító válaszát követően végül Maetz Frigyes elkészítette a jelenlegi épület terveit is. Az új székház homlokzati szobrait 1884 áprilisában az Iparos Egylet két tagja, Bertha Mihály és Klösz József kolozsvári szobrászok faragták, Bécsből küldött szoborminták alapján. A nyolc szoborból kettő a lépcsőház szoborfülkéit, a két azonosítatlan nőalak a főhomlokzat első emeletének fülkéit, a többi négy a balluszterdíszes attikát díszítette, melyeket az attika sarkain felállított két kőgúla egészített ki. Az utóbbi négy szobor az Ipar (Héphaisztosz), a Kereskedelem (Hermész), a Művészet (Apollón) és a Tudomány (Pallasz Athéné) allegorikus, antik istenek által megszemélyesített ábrázolásai voltak. A szobrokat valószínűleg a két világháború között szedhették le az attikáról, feltehetően biztonsági meggondolásokból. 1884-ben a tágas gyűléstermet, könyvtárszobát és irodákat is magába foglaló székhelyen házi iparkiállítást szerveztek az Iparkamarával közösen. Az épület dísztermében alakult meg 1922. december 28-án a Magyar Nemzeti Párt és a Magyar Néppárt egyesülésével a Magyar Párt, elnökéül báró Jósika Sámuelt, alelnökéül dr. Haller Gusztáv ügyvédet, a város 1913 és 1918 közötti polgármesterét választották.
Az 1890-es években az iparosok házában működött a Bogyó nevű étterem, majd 1945-ben szintén itt nyílt meg a Fórum mozi, melyben kezdetben játékfilmeket, majd 1948-tól, az államosítás után, az Új idők mozi néven továbbműködő intézményben főként dokumentum- és rajzfilmeket vetítettek, majd 1990-ben megszüntették. Az 1960-as évektől a Városi Művelődési Ház működik az emeleti termekben.
Hevesi József: Visszapillantás a Kolozsvári Iparos Egylet 50 éves múltjára. Kolozsvár 1910.
Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. II. Szerk. B. Nagy Margit. Bukarest 1982. 134.
Miklósi Sikes Csaba: Az iparosegylet 100 éves székháza. Igazság. 1983. március 19. XLV. évf. 65. sz.
Miklósi–Sikes Csaba: Fadrusz János és az erdélyi köztéri szobrászat a 19. században. Székelyudvarhely–Sümeg 2003. 105, 121, 153, 193, 264.
Murádin Jenő: A kőfaragástól a szobrászatig. Klősz József (1843–1922). Magyar Műemlékvédelem XIV (2007). 181–190.