Szerző: Weisz Attila
Kód: nincs műemléklistán
Datálás: 1733–1737
Tordán a ferencesek (valószínűleg a kolozsvári obszervánsok) már a 16. század elején feltűntek, ám akkoriban nem alapítottak kolostort, csupán egy házban élhettek. A 16. század későbbi történései nem kedveztek a ferencesek letelepedésének Tordán, erre csupán a XVIII. század elejének erdélyi rekatolizációs törekvései adtak keretet, amikor az erdélyi ferences custódia önálló, Szent István védnöksége alá helyezett rendtartománnyá alakult (1729). A tordai ferences kolostorról kevés adat található a szakirodalomban. Ismerve a ferences levéltárak általános pusztulását különleges szerencse, hogy a tordai rendház iratanyagának egy része és könyvtára fennmaradt a tordai katolikus plébánia őrizetében. Ezek között fontos egy igen részletes leltárkönyv (1741-1838) és a 18. században elkezdett Domus Historia; mindkét forrás feldolgozatlan és kiadatlan.
A kolostor telkét 1733-ban vásárolták 400 forintért csíkszentgyörgyi Gergelyffy Józseftől és feleségétől, akik a vételárban egy rétet is átadtak az atyáknak. A templom alapkövét még ebben az évben lerakták, 1735-ben már beköltöztek és 1737-ben Szent László király tiszteletére felavatták az épületegyüttest. A kolostor és a templom felépítését a szindi származású Bors család adományai tették lehetővé, a család tagjait a templom kriptájában temették el. A ferencesek ellátták a tordai sóbányák melletti kis kápolnát is, illetve 1830-ig elemi iskolát működtettek a kolostor mellett. A 20. század elején fontos karbantartási és átalakítási munkákat végeztek az épületeken (a hajó kazettás mennyezete és belső festése, a templom melletti épületszárny ablakai származnak ebből az időből). A kolostor szerzeteseit 1951-ben hurcolták el, később a börtönből kiszabadult Izidor atya lakta a kolostort és látta el a templomot. Az utóbbi időkben a kolostor szegényebb családoknak is fedelet nyújtott, a templomban ma a tordai esperes szolgál.
Ótordáról Újtordára a kolozsvári úton menet körülbelül félúton áll a szerény megjelenésű, nem túl nagy méretű ferences kolostor. Bár az épületek kissé kopottak, kertje, környezete szépen gondozott. A kolostor épülete alig ismert a szakirodalomban, és csupán az utóbbi évek kutatásai tárták fel történetének pontos adatait és művészettörténeti helyét. Az együttes lényegében két épületből, a templomból és a szentélyhez derékszögben csatlakozó kolostori lakóépületből áll. A templom mellett húzódó kétszintes épületrész a kolostor mellékterét alkotja, de innen lehet megközelíteni a szószéket is.
A templom alatt kripta húzódik, mely a hajóból nyílik. A templom földszinti alaprajza egyszerű: boltozatos előcsarnok, melyet oldalkápolna egészít ki, ennél nem sokkal tágasabb hajó, és keskenyebb, poligonális szentély sekrestyével. A hajót és a szentélyt félköríves diadalív választja el. A hajó hosszanti falait kívülről támpillérpár erősíti, belülről árkádpár tagolja. Az előcsarnok két szintre oszlik, felső szintje karzatként működik a templom felé, és az oldalépítményből közelíthető meg. A hajó kazettás, a szentély vakolt síkmennyezetes.
A 17-18. században épített erdélyi ferences kolostorok épülettípusai közül a tordai együttes egy érdekes altípusba, a középkori formákat felidéző épületek sorába illeszkedik (Mikháza, Dés, Fogaras, Gyulafehérvár), ezek közül a tordai a legszerényebb megjelenésű. A tordai kolostor a dési alaptípus szerényebb változata. Tordán a középkori templomépítészetet a poligonális szentély és a hajó oldaltámpillérei idézik fel, a felmenő falak tagolása, a boltozatok természetesen már késő barokk alapformákat követnek. A középkori formák fölelevenítése valószínűleg a rend ősisége, történelmi hivatása hirdetésének építészeti kivetülése.
A kolostor kétszintes épülete sem hivalkodó, a szerény szerzetesi szükségletek szerint épült: mindkét szinten lépcső, összekötő-folyosó és az innen nyíló három-három boltozott szerzetesi cella áll. Érdekes, hogy hiányzanak a kolostor reprezentatív közösségi terei, ezek sokkal szerényebb méretben a templom melletti hosszanti épületrészben kaptak helyet. A homlokzatok is egyszerűek: a legreprezentatívabb a templom bejárati homlokzata az ívelt lezárású oromzattal, és az abból kiemelkedő fa huszártoronnyal. Az oldalsó félköríves ablakok a főhomlokzaton is megismétlődnek, a főbejárat egyenes zárású. A kolostorépület főhomlokzatának négy nyílástengelyét vakolatárkádok szegélyezik, melyek egy két szintes, nyitott árkádos galéria feltehető nyomai.
A templom belső berendezése 18-19. századi. A diadalív záradékára a ferences jelvényt (a két keresztbe tett kar) és jelmondatot festették valamikor a 20. század elején: Istenem és mindenem. A fából készült késő barokk főoltár gazdag, de vidékies megoldású architektonikus alapszerkezet, alapszíne fehér, díszítése aranyozott. Az oltár oldalain négy magyar szent festett és arannyal gazdagon díszített faszobra emelkedik: az alsó konzolokon a vitézi ruhába bújtatott, koronás Szent István király és Szent Imre herceg (lilioma már hiányzik), fönt pedig talán a két püspökszent, Szent Adalbert és Szent Gellért áll, egy-egy puttóval (attribútumaik hiányoznak). Az oltáron két kép van, a nagyméretű, olajjal festett középkép talán későbbi a 18. század közepére tehető oltárnál. Ez a templom patrónusát, Szent László királyt ábrázolja, amint vizet fakaszt a sziklából. A király fehér, szépen megrajzolt, ideges lovon ül, ruhája sujtásos, fején a Szent Korona, palástját a szél tépi. Arcát őszes szakáll keretezi. Lováról fölemelkedve színpadias gesztussal visszafordul és szemeit az égre függeszti, miközben jogarával a sziklára sújt. A sötét tónusú háttérből élesen világlik ki alakja, háta mögött seregének apró figurái látszanak. A festmény a késő barokk stílusjegyeit viseli magán, a 18. század végén, esetleg a 19. század elején készülhetett. A provincialitásában is érdekes festmény késő barokk előképeket követ, szerzője egyelőre ismeretlen. Az oltár felső részén négykaréjos kartusban kisebb olajfestmény, Mária megkoronázása látható. A Mária alakja alatti felhőn az Ex Voto (hálából) felirat olvasható. A magyar szentek szobraival díszített, Szent Lászlónak ajánlott főoltáron nem véletlenül tűnik fel a magyarok nagyasszonya, hiszen ismerünk olyan barokk kompozíciót is, ahol a Mária megkoronázása jelenetét a magyar szent királyok hódolata egészíti ki (pl. Forró, Borsod-Abaúj-Zemplén megye). A hasonló kompozíciók a Regnum Marianum (Mária Országa) barokk eszmekörébe illeszkednek. Az oltár csúcsán az aranyozott, sugaras IHS felirat ragyog föl.
A hajó keleti sarkaiban egy-egy késő barokk, egyező architektúrájú és méretű mellékoltár áll, mindkettő nagyméretű olajfestményt foglal magába. A fehérre festett, aranyozott díszítésű oltárok tetején puttók ülnek. Az északi oltár festménye a kereszt előtt imádkozó, stigmákat viselő, csuhába öltözött Assisi Szent Ferencet ábrázolja. A déli oltár képe a ferences öltözetű, térdeplő Padovai Szent Antalt mutatja, aki előtt fénykoszorúban jelenik meg a gyermek Jézus. A szent előtt attribútuma, a liliom fekszik. A festmények ugyanattól a jó képességű művésztől származhatnak, a 19. század elejéről.
A hajó déli falára illesztett faszószék kupa formájú, alsó része tobozos lezárású, színezése fehér alapon arany. A szószék követi az ótordai és az újtordai református templomok márványból faragott szószékeinek formáját. A katedrát a templom melletti épületrész emeletéről lehet megközelíteni egy faburkolatú ajtón keresztül. A templom padjai elegáns oldallapokkal rendelkeznek, formájuk emlékeztet a tordai katolikus templom padjaira. A hajó előcsarnokából nyíló oldalkápolna oltárának csupán díszesen faragott kerete van meg. A kolostor fontos festménye a Lehajtott fejű Mária, amely egy bécsi kultuszkép erdélyi tiszteletének érdekes emléke.
VEÖREÖS András: XVIII. századi ferences kolostorok Erdélyben. In: Építés-Építészettudomány. 33 (3-4). 325-339.
GYÖRGY József: A ferencrendiek élete és működése Erdélyben. Kolozsvár, 1930.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
