Szerző: P. Kovács Klára
Kód: BN-II-m-B-01618
Datálás: 15. sz., restaurálások és bővítések: 18–19. sz.
A plébániatemplom története 1332-ra vezethető vissza, amikor a pápai tizedjegyzékben feltűnik Bertalan papjának a neve. 1334-ben Pál plébánosával találkozunk a forrásokban, 1447-ből pedig Miklós nevű lelkészét ismerjük.
A bethleni Szent János templom közvetlen említésével csak 1433-ban találkozunk, amikor IV. Jenő pápa (1431–1447) János fia Bethlen Gergely (1414–1450) kérésére, többek között, ennek a plébániatemplomnak is búcsúlevelet adományozott. Könnyen elképzelhető, hogy az említett búcsúengedély a templom építésével függött össze, ám közelebbi adatokkal nem rendelkezünk a jelenlegi épület előzményeiről. A napjainkig fennmaradt késő gótikus részletek (a hajó nyugati kapuja, a szentélyben levő szamárhátíves fülkék, az ablakkeretek) ugyanakkor valamivel később, inkább a 15. század végére datálhatók. Ebből az időszakból származik a templom déli falán elhelyezett Bethlen Antal fia, Gergely síremléke is, aki 1500-ban hunyt el és talán a szentély alatti kriptába temettetett. A 16. században Bethlen plébániatemploma unitárius lett, 1615–1620 tájától pedig a református felekezetet szolgálja.
1771–1772 között gróf bethleni Bethlen Lajos (1714–1779) megbízásából jelentős felújításon esett át, melynek a jelenlegi barokk részleteit köszönheti. A szamosújvári Ertel György kőművesmester közreműködésével megépült a templom boltozata, padlóját újrarakták, és ekkor készült a falazott kőszószék is. Bútorzatát Henne József asztalosmester festette újra. A hangvetőt egy évvel később, 1773-ban faragtatta valószínűleg Bethlen Lajos öccse, Gergely (1717–1792). A 19. században ismét javították és bővítették a templomot. Az egykori fa harangtorony helyett, részben a romos szészármai templom köveinek felhasználásával, 1847–1854 között felépítették a templom nyugati homlokzatához illeszkedő új harangtornyot. Gr. Bethlen Pál adományozta a toronyórát, gr. Bethlen Ferenc és özvegy Bethlen Károlyné pedig a toronygombot. A torony nyugati homlokzatába, továbbá a templom déli bejáratába a szészármai romból hozatott, késő gótikus kapukereteket építették be. Az 1880-as években ismét javították a templomot. Az 1970-es években kicserélték a 18. századi harangokat.
A hármas térfűzésű – nyugati torony, hajó, sokszögzáródású, beugró szentélyből álló –, támpilléres, késő gótikus templom a város főtéren, a főút északi oldalán fekszik. Viszonylag új betonkerítés övezi. A hajó nyugati homlokzatához kapcsolódik a 19. századi, háromszintes, falazott torony. Nyugati frontját a második szint közepéig felnyúló, átlósan állított támpillérek fogják közre, a szinteket pedig párkányok határolják. Alsó szintjén egy fából épült kis portikusz védelmében egy szemöldökgyámos, gótikus kapu nyílik, amelynek kőkerete valószínűleg a szészármai templomból származik. A második és harmadik szint csúcsíves ablakait, a templom többi ablakát imitáló (?), neogótikus mérművek díszítik. A hajó és a szentély homlokzatait is vízvetős támpillérek tagolják. A templom falát körkörös és karéjos mérművekkel díszített kőkeretes, gótikus ablakok törik át: kettő a hajó déli homlokzatán, három pedig a szentély keleti, illetve délkeleti és deli oldalán nyílik. A szészármai templomból származik a hajó déli kapuja is. Egymást átható körte- és pálcatagokkal gazdagon díszített szemöldökgyámos kőkeretét a 15–16. század fordulóján faraghatták. Szárköveinek lábazati része hiányzik, vagy befalazták, szemöldökköve fölött vízvetős kőpárkány van. A hajó északi homlokzatán látható kis, befalazott, félköríves záródású kőkeret eredeti rendeltetése ismeretlen.
A templom belső terét a 18. századi átalakítások során épített fiókos dongaboltozat borítja. Csúcsíves, leszelt élű diadalív vezet a szentélybe. Ennek keleti végében falazott pillérekre támaszkodó, famellvédes orgonakarzat emelkedik. Az orgona, a felirata szerint 1877-ben készült özv. Bethlen Pálné és gr. Bethlen Mária költségén.
Az északi falon található szentségtartót részben takarja a jelenlegi karzat. Kőből faragott gótikus, szamárhátíves keretét egyszerűen tagozott profil jellemzi. A szentély szemközti falán, térdmagasságban egy ehhez hasonló, szintén szamárhátíves, de profil nélküli, kőkeretes fali fülke található. Tőle nyugatra egy gótikus ülőfülke félköríves záródású, körtetagos kőkerete látható. Az északi oldalon, a diadalívhez illeszkedik a templom faragott kőszószéke. Sokszögű kosarának hajó felőli mellvédtábláját a bethleni gróf Bethlen család címere díszíti: szájában országalmát tartó, koronás kígyó. A barokk szószéket, 1771-es szerződése értelmében, a szamosújvári Ertel György kőművesmester készítette Bethlen Lajos gróf megbízásából. Az áttört faragású, rokokó díszű, feliratos, fa szószékkorona, 1773-ban készült. Ezt is a bethleni Bethlen címer díszíti, amelyet a megrendelő GB (Gregorius Bethlen?) névbetűi fognak közre. A szószékkorona csúcsán a fiait saját vérével tápláló pelikán alakja látható. A hajó déli falán, másodlagosan két síremléket helyeztek el. Az ajtó felől az 1500-ban elhunyt Bethlen Gergely kő sírlapja áll, amely valószínűleg a szentély padlójából kiemelve került át ide. A humanista kapitálisokkal vésett, latin köriratos síremlék lapját két, meglehetősen primitív faragású címerrel, az elhunytra utaló bethleni Bethlen, alatta pedig a somkeréki Erdélyi családnak, a Bethlen Gergely feleségére utaló címerével (kiterjesztett szárnyú gólya, fején koronával, csőrében és nyaka köré tekeredő kígyóval) díszítették. A szomszédságában álló márvány síremléket Bethlen Lajosnak (1714–1779) 1780-ban állíttatta öccse, Gergely (1717–1792). Színezett családi címer vezeti be a latin sírfeliratot, amely az elhunyt legfőbb érdemeként azt hangsúlyozza, hogy megnyerte a Bethleneknek az Apafi birtokokért viselt hosszadalmas perét. A szemközti falon, szintén másodlagos elhelyezésben, egy a bethleni Bethlen család címerét ábrázoló kőfaragvány látható. A hatágú csillag alakú faragvány széleit késő gótikus karéjok és pálcatagok díszítik, amelyek alapján 1500 tájára datálható. Eredeti funkciója ismeretlen, ám nem kizárt, hogy a templom elpusztult, késő gótikus boltozatának egyik záróköve lehet. A címerállat két oldalára utólag (a 17. században?) karcolták be a CA/B betűket, feltehetően Comes Alexius Bethlen monogramját. A templom nyugati végében egy faoszlopokra támaszkodó, famellvédes karzat áll. A templom klenódiumai közül a Bethlen Ferenc által 1748-ban készíttetett, 1849-ben pedig, szintén Ferenc nevű leszármazottja által az „olvasztótégelyből kimentett”, aranyozott ezüst keresztelőtányér és kehely, továbbá az 1907-es kehely említendő.
Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Budapest, 1927. 37–38, 531–533.
Hints Miklós: Műemlékek nyomában a Melles mentén. Művelődés, 41/1992, 8. sz. 33.
Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994. 78.
Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996. 244, 319.
Szabó Attila: Bethlen építészeti műemlékei. Kolozsvár, 2001. (szakdolgozat, kéziratban).
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
