részletes keresés
nyomtat

megoszt

Római katolikus székesegyház, Szatmárnémeti
Utolsó frissítés:  2010-06-01
Szerző:  Bara Júlia


A műemlék adatai
Cím: Szabadság tér (Piaţa Libertăţii), 24.
Kód: SM-II-m-A-05225
Datálás: 1830 k.− 1837

Történeti adatok

1830 k.- 1837 (az 1786-1798 között felépült barokk plébániatemplom szentélyének felhasználásával). Jelentősebb átépítések: 1904, 1944-1961

A szatmárnémeti római katolikus székesegyház helyén korábban az 1768-1798 között felépült barokk plébániatemplom állott. A plébániatemplom átépítése, bővítése 1804-ben, a Szatmárnémeti székhellyel megalakult szatmári egyházmegye megalapítása után vált szükségessé. Az átalakítási munkálatok báró Fischer István (1804-1807), az egyházmegye első püspökének idején a szentély megnagyobbításával kezdődtek meg. Ezt követően, Klobusiczky Péter püspöksége idején (1807-1821), a megnagyobbított szentély északi és déli falához egy-egy sekrestyét csatoltak, föléjük pedig oratóriumot emeltek. Ezt az átépítés utáni állapotot rögzíti a templomról készített alap- és homlokzatrajzán a Károlyi család uradalmi építésze, Josef Bittheuser, aki egy átalakítási tervet is készített, ez azonban nem került kivitelezésre.

 

Az új, klasszicista stílusú, a barokk szentélyt magába foglaló székesegyház építésére Hám János püspöksége idején (1827-1857) került sor. Az építkezési munkálatok 1830 körül kezdődtek meg és 1837-ben fejeződtek be. Annak ellenére, hogy a székesegyház építésére vonatkozó konkrét források hiányoznak, egyes szerzők a szatmárnémeti székesegyház tervezőjének Hild Józsefet tartják, mivel az épület kupolás középtere, oszlopcsarnokos és kéttornyos homlokzata hasonlóságot mutat az építész tervei alapján felépült egri székesegyházzal.

 

 

Annak ellenére, hogy a székesegyház tervező építészét nem ismerjük, a tervrajzok szerzőségét illetően források hiányában teljességgel nem zárhatjuk ki Hild Józsefet sem. A stilisztikai hasonlóságok mellett szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a megbízó püspök jelentős egri kapcsolatokkal rendelkezett (korábban Egerben végezte teológiai tanulmányait, később a papi szeminárium oktatója, illetve a püspöki kinevezését megelőzően egri kanonok), így nyilvánvalóan nyomon követte az egri érseki székesegyház Hild József tervei és felügyelete alatt zajló nagyarányú építkezési munkálatait is. Mivel ezek a szatmári építkezési munkálatokkal szinte egyidőben (1831- 1837) zajlottak, valószínű, hogy a szatmári, jóval szerényebb kialakítású tervrajzok készítőjét kevésbé jelentős, valószínűleg az egri tervrajzokat is ismerő építész személyében kell keresnünk. Nem kizárt egy püspöki építőmester jelenléte sem, aki a püspök megbízásából és irányítása alatt vezette az 1830 és 1850 között, a klasszicizmus stílusirányzatának szellemében zajló szatmári építkezéseket is (az irgalmas nővérek temploma, rendháza és kórháza, a püspöki palota főlépcsőháza, díszterme és kápolnája, illetve a temetőkápolna).

 

A 20. század folyamán a székesegyház többször esett át nagyobb felújításon. A belső teret az egyházmegye fennállásának százéves évfordulójára 1904-ben állították helyre, illetve festették újra. A második világháború idején elszenvedett károkat 1961-ig javították ki. A nyolcvanas évek elején a templom homlokzatait újravakolták, a kilencvenes években pedig a belsőben végeztek renoválásokat.
 


A műemlék leírása

A szatmárnémeti római katolikus székesegyház a város főterének legmarkánsabb épülete, az egykori Deák Ferenc (ma Szabadság) tér keleti oldalán helyezkedik el, a Széchenyi (1918. december 1.) utca elején található püspöki palota szomszédságában.

 

A kelet-nyugat tájolású, háromhajós, bazilikális elrendezésű templom keleten egy hosszan elnyúló félköríves záródású szentélyben végződik. A szentély déli és északi falához egy-egy sekrestye csatlakozik, emeletükön oratóriummal. A háromszakaszos főhajó központi szakasza fölött kettős tartópillérekkel hangsúlyozott nagyméretű csegelyes tamburos kupola emelkedik. A két nyugati torony alatt egy-egy négyzetes alaprajzú kápolna, a tornyok által közrefogott bejárati térrész fölött pedig az orgonakarzat foglal helyet.

 

A székesegyház külső képét a monumentális hatású nyugati homlokzat határozza meg. A főhomlokzat középrészét egy nagy méretű, 6 oszlop szélességű, attikával és timpanonnal koronázott, a homlokzat falsíkjából előugró portikusz díszíti. A portikusz két oldalán egy-egy hasáb alakú, zömök torony emelkedik. A tornyok vasrácsmellvédes erkéllyel lezárt fölső szintje fölött egy-egy dobbal megemelt kupola emelkedik.

 

A főhomlokzat súlyos tömegét gazdag szobordísz teszi változatossá. A korinthoszi fejezetű oszlopok fölött húzódó timpanon orommezejét a felhők között keresztet és kelyhet tartó női alak formájában ábrázolt Hit allegorikus alakja tölti ki, a timpanon mögött húzódó attikát pedig három szobor koronázza: középen a Megváltó, jobb oldalt Szent Péter, bal oldalt pedig Szent Pál apostol szobra emelkedik, a tornyok alsó szintjének homlokfalába mélyített félköríves záródású fülkékbe pedig Szent István és Szent László királyok szobrai kerültek. Ezt a szobrászati díszt egészítik ki a homlokzat falába mélyített téglalap alakú mezők kerubokat és füzérdíszeket mintázó reliefjei.

 

Az oldalhomlokzatok tömbszerű kialakításúak, a kupolát és a mellékhajók falait félköríves záródású ablakok illetve szabályos ritmikussággal elhelyezkedő lizénák tagolják. A sekrestyék homlokfalát áttörő egyenes záródású oldalbejáratok fölött egy-egy előugró, timpanonnal lezárt, két oszlopra támaszkodó portikusz emelkedik.

 

A templom belső terét dekoratív díszítőfestés és bibliai jeleneteket ábrázoló falképek borítják. A szentély ívmezőjén Krisztus mennybemenetelének Majoros Károly szatmári rajztanár által a 19. század végén festett jelenete látható.

 

A kupolát 1836-ban Riedler János díszítette, központi festménye a 12 éves Jézust ábrázolja a jeruzsálemi templomban, a csegelyeken pedig a négy evangélista alakja jelenik meg. A kupola festményét 1904-ben Scheuchl Tamás restaurálta. Ekkor a festmény alsó szintjén megjelenő, a gyerek Jézust körülvevő papok és tudósok alakjait Hám János és Meszlényi Gyula püspökök portréival egészítette ki.

 

A karzat előtti boltszakaszon a Patrona Hungariae ábrázolás látható, melyen Szűz Mária felhőkön trónoló alakja jelenik meg, jobb karján az országalmát tartó gyerek Jézus ül, bal karjában jogart tart, fején pedig korona található. Alakját kelyhet, füstölőt, szentírást tartó illetve imádkozó angyalok veszik körül, illetve egyikük a székesegyház makettjét ajánlja a Szűzanya oltalmába. A festmény, amint az angyal kezében tartott szalag felirata is sejteti, 1904-ben, az egyházmegye fennállásának századik évfordulójának alkalmából készült. Készítője, Scheuchl Tamás, a kompozíciót négy, Árpádházi női szenteket (Margit, Erzsébet, Gizella, Kunigunda) ábrázoló medalionnal vette körül.
Említést érdemelnek még a sekrestyék bejáratai fölött valamint a két kápolna közelében levő festmények, amelyeket Tóth Gyula (1891-1970) festett. Témáik az Angyali üdvözlet, Jézus születése, Menekülés Egyiptomba, Szent Család.

 

A belső tér meghatározó részét képezi a hosszan elnyúló szentély. A főoltár Krisztus mennybemenetelét ábrázoló festményét a pesti Pesky (Peschky) festőcsalád egyik tagja készítette 1837-ben. Figyelemreméltó a klasszicista jellegű márvány oltárépítmény oszlopokkal, párkányokkal tagolt kiképzése, szobrászati dísze (különösen az oltárt két oldalán álló Szent Péter és Szent Pál szobrok) illetve a korinthoszi fejezetű ikeroszlopokra támaszkodó baldachin alatt húzódó oltárszekrény aranyozott ajtajának a trónoló Krisztust Szent Péter és Szent Pál apostolokkal ábrázoló, zománctechnikával készült központi medalionja.

 

A szentély északi és déli fala mellett egy-egy cseresznyefából készült kanonoki stallum található. A stallumok falhoz csatlakozó részét korinthoszi fejezetű ikeroszlopok tagolják, a rájuk nehezedő párkány fölött pedig urnákkal és kígyózó indadíszekkel közrefogott ovális alakú festmények foglalnak helyet. Hasonló kiképzést kaptak a mellékhajókban található gyóntatószékek is.
A kanonoki stallumok szomszédságában elhelyezkedő szürke márványozású oltárépítmények Szent István királyt és Szent János evangélistát ábrázoló festményeit a már említett Majoros Károly készítette a 19. század végén.

 

Ugyancsak a szentélyben található a keresztelő medence is. A márványból készült medence fölött emelkedő aranyozott gipszplasztika Jézust és Keresztelő Szent Jánost, fölöttük pedig a Szentlélekre utaló, sugarakkal körülvett galambot jeleníti meg.

 

A diadalív északi falához csatlakozik a székesegyház szószéke, kosarának domborműve, akárcsak a kupola festménye a 12 éves Jézust jeleníti meg a jeruzsálemi templomban. A mellékhajók oltárképei Nepomuki Szent Jánost, Szent Alajost ábrázolják, a központi tér két oldalán pedig két későbarokk oltár, egy Szent Kereszt és egy Pieta ábrázolás található.

 

A székesegyház nyugati tornyai alatt egy-egy kápolna került kialakításra. A déli torony alatt húzódó Lourdesi Mária kápolnát 1873-ban, a északi torony alatt levőt pedig Páduai Szent Antal tiszteletére 1960-ban alakították ki.

 

A kápolnák és a bejárat fölött húzódik az orgonakarzat. A budapesti Rieger cég által Haller Jenő szatmárnémeti pap tervei alapján készített orgonát 1916-ben szentelték fel.

 

Említésre méltó a szentély alatt húzódó kripta, illetve az északi sekrestye és a fölötte húzódó oratórium helyiségeiben található, Meszlényi Gyula püspök (1887-1905) által létrehozott egyháztörténeti gyűjtemény és képtár, mely felbecsülhetetlen művelődéstörténeti és művészettörténeti értékű műtárgyakat (festményeket, klenódiumokat, textíliákat, liturgikus tárgyakat) őriz.
A templom körüli kertben két szobor is helyet kapott: 1960-ban állították fel a szentély szomszédságában azt a Jézus szobrot, melyet 1852-ben egy szélvihar döntött le a templom főhomlokzatának koronázópárkányáról, 1999-ben pedig Hám János püspök Lakatos Pál szobrászművész által készített mellszobrát állították a székesegyház főhomlokzata elé.
A székesegyház a partiumi klasszicista építészet legjelentősebb képviselőjeként monumentalitásával jelentős mértékben meghatározza a város főtérének jellegét.


Válogatott irodalom
A Szatmári Püspöki Egyházmegye emlékkönyve fennállásának századik esztendejében. (Schematismus centenarius). 1804-1904. Szatmár, 1904.
Arhitectura ecleziastică din Satu Mare. Szatmár egyházi építészete. Ecclesial Arhitecture of Satu Mare. Szerk: Szőcs Péter Levente. Satu Mare, 2007.
Bura László: A szatmári római katolikus székesegyház. Szatmárnémeti, 1997.
Bura László: Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése. Szatmárnémeti, 2002.
Muhi Csilla: A szatmári székesegyház története és képzőművészeti értékei. In: Otthonon Szatmár megye 9. Szatmárnémeti, 2000.
Muhi Csilla: Egyház és város. A szatmári római katolikus püspökség szerepe Szatmárnémeti modern városképének kialakításában. In: Otthonon Szatmár megye 22. Szatmárnémeti, 2004.
Muhi Sándor-Murvai György: Szatmárnémeti római katolikus templomai. Szatmárnémeti, 2001.
Szatmárnémeti szabad királyi város. In: Magyarország vármegyéi és városai. Borovszky Samu (szerk.), Budapest, 1906.
Zádor Anna-Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon. Budapest, 1943.



Eszmecsere a szócikkről