részletes keresés
nyomtat

megoszt

Református láncos templom, Szatmárnémeti
Utolsó frissítés:  2010-03-18
Szerző:  Bara Júlia


A műemlék adatai
Cím: Béke tér (Piaţa Păcii) 8.
Kód: SM-II-m-A-05244
Datálás: 1788 – 1807. Jelentősebb átépítések: 1945−1957

Történeti adatok

Szatmár városa viszonylag hamar, az 1527-35 közötti időszakban csatlakozott a reformációhoz. Az istentiszteletek első színhelyeként a város plébániatemploma szolgált. Ezt az épületet a reformátusok 1622-ben kaptak meg Bethlen Gábor fejedelemtől és 1662-ig használták. Ekkor Cobb császári tábornok visszafoglalta a katolikusok számára, a reformátusok pedig új templom építéséhez kezdtek a belvárosban. A 17. század második felében már fennálló belvárosi református templom a jelenlegi Láncos templom előtti téren, a mostani templomkertben épült fel. 1703-ban, amikor a kurucok felgyújtották a várost, ez a templom is a lángok martaléka lett.

 

Az elmenekült lakosok 1705-ben térnek vissza a városba, és II. Rákóczi Ferenc fejedelem engedélyével 1707-től kezdődően 1725-ig az új paticsfalú, fatornyos templom elkészüléséig, a vár „élésházában" tartják istentiszteleteiket. Ez az élésház a város főterén, a Vécsey-ház telkén, a mai Művészeti Múzeum épületének helyén állott.
A jelenlegi belvárosi református, az ún. Láncos-templom építésének terve már 1762-ben megszületett, építéséhez azonban csak a Türelmi Rendelet után fogtak hozzá, helyét pedig az 1703-ban elpusztult épület mögött, a régi temetőben jelölték ki.

 

A templom alapkövét 1788. szeptember 11-én tették le. Az építkezési munkálatok és a templom berendezése mintegy 19 évig, 1788 és 1807 között zajlottak. A templom tervrajzait Preinlich Zsigmond kőművesmester készítette el, aki a tervrajzok elkészítése mellett vállalta a templom kőművesmunkáinak kivitelezését illetve az építkezési munkálatok felügyeletét is.

 

A kőművesmunkák jórészt 1794-re elkészültek. Ezt követte a fedélszék elkészítése, a torony építése illetve a templom berendezése. A munkálatokat 1807-re fejezték be, szeptember 27-én került sor a templom felszentelésére.

 

A templomot a 19. század folyamán és a 20. század elején többször újították (1834, 1907, 1934 ). A legnagyobb változtatásokra 1944 után került sor, ugyanis 1944 szeptember 16-án a templomot súlyos bombatalálat érte, mennyezete beszakadt, berendezése részben megsemmisült, csak oldalfalai és a torony maradtak épen. A templom fölé a további károk elkerülése végett először ideiglenes tetőt húztak, majd hozzáláttak a helyreállításához. A legalapvetőbb munkálatokat 1947-re már befejezték, így novemberben a gyülekezet újra használatba vehette a templomot, azonban a felújítási munkálatok 1957-ig elhúzódtak.

 

A munkálatok során a templom új tetőszerkezetet és födémet kapott, falait kívül-belül újravakolták és festették, helyreállították a padokat, a karzatokat és a padlót. 1948-ban két új oldalajtót vágtak, mert addig csak hosszanti irányban lehetett a templomban közlekedni. 1947-re Fodor Gábor tervei szerint elkészült a hajó táblás kiképzésű síkmennyezete. Az eredeti bútorzatot jelentős részét is kicserélték, 1951-ben Szűcs Kálmán tervei alapján készült el az úrasztala és a padmellvédek, 1957-ben pedig az új szószék. Szintén 1957-ben készült el Tóth Kálmán tervei alapján a templom ablakait és bejáratait övező díszes belső stukkódíszítés, illetve Szűcs Kálmán terve alapján a falikarok és a csillárok. A munkálatok befejezése után 1957. december 1-én újraszentelték a templomot.

 

A templomot legutóbb 1989-90-ben újították fel kívül-belül, ugyanekkor bevezették a gázfűtést s kijavították a bútorzatot.


A műemlék leírása

A Láncos-templom Szatmárnémeti belvárosában található, a Kálvin téren (Piaţa Păcii), a Rákóczi utca (str. Mihai Viteazul) Kazinczy utca (Str. Ştefan cel Mare) felőli végén. Nevét az 1862-ban készült, a templomot körülvevő alacsony lánckerítésről kapta. Később ezt a kerítést kiterjesztették az előtte húzódó térre is, ahol korábban az 1703-ban elpusztult református templom állott. A templomkertben, a főbejárat tengelyében jelenleg Kölcsey Ferenc 1991-ben felállított mellszobra áll.

 

A Láncos templom körül helyezkednek el a református egyház egykori és mai épületei: az egykori református főgimnázium épülete (ma Kölcsey Ferenc Főgimnázium), az esperesi hivatal, a református leánygimnázium épülete (ma Süketnémák Általános Iskolája), a Szatmár-Láncos Református Egyházközség lelkészi hivatala; az egykori református főgimnázium bentlakása (ma Képzőművészeti Líceum).

 

A síkmennyezetes teremtemplom kelet-nyugat tájolású, keleten a hajóval megegyező szélességű apszisban végződik, főhomlokzatának vonala pedig párhuzamos a Kazinczy utca vonalával.
A háromtengelyes főhomlokzatot függőlegesen magas lábazaton álló párkányfejezetes pilaszterek, csigavonalú gyámokkal és hajlított szemöldökpárkánnyal díszített, szegmensíves záródású ablakok és három egyenes záródású bejárat tagolja. A monumentális hatású nyugati torony által meghatározott, a homlokzat síkjából enyhén kiugró középtengelyben található a főbejárat, ennek két oldalán pedig a mellékbejáratok, melyeken át a karzatra vezető lépcsőkhöz lehet jutni. A főpárkány fölött íves attika, fölötte pedig a torony két felső, ovális illetve félköríves záródású hangablakkal áttört szintje emelkedik. A torony testet óraíves párkány zárja le, fölötte emelkedik a torony bádogfedésű sisakja.

 

A déli és északi mellékhomlokzatok tagolása, díszítése azonos. A falakat szabályos közökben a főhomlokzat ablakaival megegyező kialakítású ablakok és pilaszterek tagolják, illetve középtengelyükben egy-egy, egymással párhuzamosan elhelyezett ajtó nyílik.

 

A keleti homlokzat az alaprajzi elrendezésből következően ívelt és szintén háromtengelyes, középtengelyében pedig a főbejárattal megegyező kialakítású bejárat nyílik.

 

A hajó falait belül félkörívesen záródó, egymástól pilaszterekkel elválasztott fülkék tagolják, ezek pedig egy-egy ablakot foglalnak magukba. Az ablakok, illetve a mellékbejáratok díszes, rokokó jellegű stukkókeretezésüket a 20. század második felében kapták.

 

Az északi mellékbejárat bal oldalán, a hajó északi falához illesztve áll a templom fából készült szószéke, előtte pedig az egyházi elöljárók részére kialakított díszes ülőhelyek és az úrasztala található.

 

A szószéktől balra látható a templom legrégebbi harangja, melyet, mint ahogyan a rajta olvasható feliratok is tanúsítják Szatmár város református polgársága 1633-ban Eperjesen öntetett Georg Wierd harangöntő mesterrel.

 

A hajó keleti és nyugati záródásában oszlopokra támaszkodó, baluszterekkel díszített tömör mellvédű karzatokat alakítottak ki. A nyugati oldalon található az orgonakarzat. A orgona Rieger Ottó budapesti orgonagyárában készült 1906-ban, a templom százéves fennállásának tiszteletére. Az orgonakarzat alatti teret leválasztották és az így kialakított két helyiségben a gyülekezet történelmét bemutató kis kiállítást rendeztek be.

 

A templom számos feliratos táblát is őriz. Ezek közül a legrégebbi az orgonakarzatra vezető lépcső mellett a torony falába beépített, gy bibliai idézetet tartalmazó feliratos kő, mely az 1703-ban elpusztult templomból származik. Felirata a következő:
„Meghallgattam a te könyörgésedet mellyel könyörögtél én előttem: megszentelem e házat, melyet építettél, abban helyeztetvén az én nevemet mind örökké és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor. Kir. 9,3."

 

Az újjáépítési munkálatokat követő újraszentelési ceremónia keretén belül a hajó déli falára elhelyezett emléktábla őrzi az 1944. szeptember 16-án a templomba csapódó bomba darabkáját, a keleti bejáratnál található emléktáblák pedig az adományozók illetve a lelkészek, gondnokok neveit örökítik meg.

 

A Láncos templom a 18. század végére jellemző ún. alföldi típusú nagytemplomok egyik kiemelkedő példája. Stilisztikailag a klasszicizáló későbarokk irányzatához sorolható, ahol a barokk építészet leegyszerűsített elemei klasszicizáló elemekkel keverednek. Kialakítása 1945-1957 között zajló nagyméretű felújítási munkálatok ellenére megőrizte eredeti jellegét és sok tekintetben hasonlóságot mutat a vele szinte egyidőben (1793 és 1802 között), ugyancsak a Láncos templomot tervező kőművesmester tervei alapján felépült németi református templom kialakításával.

 


Válogatott irodalom
Arhitectura ecleziastică din Satu Mare. Szatmár egyházi építészete. Ecclesial Arhitecture of Satu Mare. Szerk: Szőcs Péter Levente. Satu Mare, 2007.
Bara Csaba: A szatmári Láncos templom. Kolozsvár, 1996. (Erdélyi műemlékek 24.)
Id. Bántó Bálint: Kétszáz éves a szatmári Láncos templom. In: Partium, 1994. 2. szám.
Bura László: Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése. Szatmárnémeti, 2002.
F. Varga Lajos: A Szatmári Evangélikus Református Egyházmegye húszéves története. 1875-től 1894. év végéig. Szatmár, 1896.
Kiss Kálmán: A szatmári református egyházmegye története. Kecskemét, 1878.
Szatmárnémeti szabad királyi város. In: Magyarország vármegyéi és városai. Szerk. Borovszky Samu. Budapest, 1906.
Kállai Ildikó: A Láncos templom harangjai. In: Partium, 1995. 3. szám
Kocsmár Boldizsár: A Láncos templom története. Szatmár, 1934.

 




Eszmecsere a szócikkről

Képek

beszúr más oldalra