Szerző: Sarkadi Nagy Emese
Kód: AR-II-m-B-00543
Datálás: 1905–1906
Az evangélikus templom a város főútja mentén, a Luther téren áll. A szabadon álló, keletelt neogót templom háromhajós, kereszthajós épület, kelet felől poligonális szentéllyel, nyugaton kissé a homlokzat elé állított toronnyal. A kereszthajó két vége a szentélyhez hasonlóan poligonális záródású. (Mivel a kereszthajó a szentélynégyzeten halad keresztül, az egymáshoz csatlakozó poligonális záródások hatalmas szentélyfejként hatnak.) Az épület külső részének jellegét az alkalmazott gótikus elemek mellett, a vörös klinkertéglából készült nyíláskeretek, támpillérek, párkányok és különböző díszítőelemek valamint a világos vakolt falfelületek váltakozása adja.
A nyugati homlokzat közepén álló tornyot két oldalról egy-egy lépcsőtorony veszi közre. A toronyaljba nyíló csúcsíves, bélletes kapu timpanonjában, háromkaréjos mezőben egy kehely és a következő felirat látható: „Jöjjetek énhozzám". A kapubélletben mindkét oldalon egy-egy bimbós fejezetes kőből faragott oszloppár áll, a záródás bélletét klinkertéglából alakított profil tölti ki. A kapu fölött kereszt-rózsával lezárt vimperga található a homlokzatot nyugatról támasztó két támpillér közé ékelve. A támpillérek között, a hajó magasságában újabb vimperga áll, alatta, a homlokzaton hatalmas csúcsíves mezőben, négykaréjos mérművekkel tagolt rózsaablak nyílik, alatta csúcsíves vakárkádsor. A lépcsőzetes támpillérek a torony minden szintjén kis vimpergával és keresztózsával záródnak. A torony két szinttel emelkedik a hajó magassága fölé. Az alsó szint egészen alacsony, csak két keskeny, lőrés-szerű ablak nyitja meg, a fölső szinten három, félköríves záródású, de lánzsaablak arányú nyílás látható, fölöttük vimpergák. A tornyot lezáró óraszint alatt keskeny csúcsívsor nyílik, fölötte a toronynak mindegyik oldalán vimpergában helyzték el az óra számlapját. A torony sarkain, a vimpergák között egy-egy vízköpőkkel ellátott fiatorony áll.
A torony két oldalán álló poligonális lépcsőtornyok egyenes falszakasszal csatlakoznak a toronyhoz. Ezen a falszakaszon, akárcsak a tornyok többi oldalán egy-egy lándzsaablak nyílik. Fölöttük részben megnyitott, részben vak galériaszerű csúcsívsor húzódik. A templom csúcsíves, vimpergás oldalbejáratai a lépcsőtornyok északi illetve déli oldalán nyílnak. Az északi és a déli homlokzat megegyező kialakítású. A lépcsőtornyokat követő két hajószakaszt nagyméretű, egyszerű kőmérművekkel tagolt, csúcsíves, bélletes ablakok nyitják meg. Vállvonalukban klinkertéglából képzett fogrovatos párkány húzódik, alattuk a teljes templomtesten körbefutó szintén klinkertéglából rakott fűrészfogsoros övpárkány. Az övpárkány alatti falmezőt szakaszonként egy-egy pár kisméretű, csúcsíves ablak töri át. A kereszthajók sarkainál (akárcsak a hajó szakaszai között) klinkertéglával burkolt, rézsűs lezárású támpillérek állnak, az ablakok vállvonalánál, az itt körbefutó párkányra támaszkodó vimpergákkal. A kereszthajó poligonális záródásainak oldalait a hajóablakoknál valamivel alacsonyabb, de azonos típusú mérművekkel díszített ablakok törik át. A fűrészfogsoros övpárkány alatti szintet itt is csúcsíves párosablakok nyitják meg, a homlokzatot pedig fogrovatos, háromkaréjokkal díszített téglapárkány zárja le. A szentély kialakítása a kereszthajók poligonális záródásaival megegyező, csak az övpárkány alatti páros csúcsíves ablakok maradnak itt el. A szentély és a kereszthajó közti sarkokban egy-egy alacsony, nyeregtetős portikuszon keresztül nyílnak a templom keleti bejáratai.
Ahogyan a homlokzatok, úgy a templom belseje is a gótikát idéző elemekben gazdag. A templombelső két hajószakaszból, a kereszthajó teréből és a szentélyzáródásból áll. A mellékhajók aránytalanul keskenyek. Az egyes szakaszokat a főhajóban bimbós fejezetű pillérekre támaszkodó bordás kereszt- illetve csillagboltozat fedi; a kereszthajó-záródások csillagboltozata bimbós konzolokról induló oszlopokra támaszkodik.
A teret a nyugati első boltszakaszban, a mellékhajók fölött és a kereszthajók száraiban húzódó karzat keretezi, amelyet körbeírt négykaréjos mérművekkel áttört mellvéd szegélyez. A karzatot a pillérek között bimbós fejezetekkel ellátott oszlopok tartják, a pilléreket a karzat alatti szinten párkányfejezetekkel díszítették. A mellékhajókat a karzatok alatt és a nyugati karzat alatti teret csehsüveg boltozatokkal fedték, a kereszthajók karzat alatti szakaszát bordák nélküli csillagboltozat borítja.
A szentély bordás boltozata szintén bimbós konzolokról induló, bimbós fejezettel ellátott gyűrűs oszlopkra terhel, akárcsak a kereszthajó záródásoké. A szentélyzáródásban az ablakok alatt csúcsíves vakárkádokkal tagolt sáv húzódik.
A nyugati toronyalj két oldalán elhelyezkedő lépcsőtornyokat a mellékhajókból nyíló ajtókon át lehet megközelíteni.
A templom egységes berendezésének részét képezi az Örr György kassai oltárépítő és szobrász által készített, a templom architektúrájához neogótikus jellegével jól illeszkedő oltár és szószék, valamint a Sebessy Ferenc aradi műasztalos által készített padok. A Wegenstein cég készítette orgonát 1929-ben adták át.
A 13 színes, apostolokat, evangélistákat, a Reformáció jelentős személyiségeit (Melanchtont és Luthert) valamint Krisztus életének néhány mozzanatát ábrázoló üvegablak Palka József budapesti üvegfestő munkája. A harangokat ifj. Hönig Frigyes aradi műhelyében öntötték.
Az épület egyes elemei kétségkívül a gótikus formakincset idézik, összhatása valóban a gótikus templomok világára emlékeztet. Azonban csak múltbeli atmoszférakeltésről van itt szó, a részletformák stílustisztaságától távol áll az épület, ez nyilván nem is volt szándéka az építésznek. Sokkal inkább a történelmi stílusformákból kiinduló, de egyéni kompozíciójú alkotással állunk szemben, egy olyan építész korai munkája esetében, aki a későbbiekben inkább a szecesszió jellemvonásait engedi túlsúlyba kerülni épületein. Ugyanakkor a stílus megválasztása megfelel a kor előírásainak és az egyik legtermékenyebb magyar protestáns templomépítész - Pecz Samu elképzeléseinek, aki 1888-ban, protestáns templomokról írt tanulmányában praktikus okokból is a gótikus stílus mellett tört lándzsát.
Pávai Gyula: Mesélő aradi házak. Nagyvárad, 2008. 53.
Ujj János: Arad építészeti emlékei. Nagyvárad, 2008. 88-89
Puskel Péter: A város büszkén tekint erre az új templomra. Jelen, 1996. szeptember 21.
Pávai Gyula: A vitráliák. Evangélikus jubileum. Arad, 1996. 5.
Lanevschi, Gheorghe - Ujj János: Arad. Patrimoniul cultural construit. Arad, 2007. 64.
beszúr más oldalra
települések
Apanagyfalu Arad Aranyosgerend Aranyosmóric Aranyospolyán Árkos Bere Beszterce Bethlen Biharvajda Bonyha Brassó Cegőtelke Csicsókeresztúr Csíkkarcfalva Csíkszentkirály Csíkszereda Csomaköz Dés Déva Erzsébetváros Farnas Felsőbánya Gyalu Gyergyószentmiklós Gyulakuta Hadad Harina Kalotadámos Kaplony Kékesújfalu Kerlés Kézdivásárhely Királynémeti Kolozsborsa Kolozsvár Lippa Madéfalva Magyargyerőmonostor Malomárka Marosvásárhely Medgyes Mezőörményes Mezőzáh Micske Nagybánya Nagyenyed Nagykároly Nagysajó Nagyvárad Őraljaboldogfalva Retteg Sáromberke Sepsikilyén Sepsiszentgyörgy Somkerék Szalárd Szamosújvár Szászlekence Szászrégen Szásztörpény Szatmárnémeti Székelyhíd Székelykeresztúr Székelyudvarhely Szépvíz Tasnád Temesvár Torda Torockószentgyörgy Vadász Vajdahunyad Vajdaszentivány Válaszút Vermes Vizakna Zilah
