Utolsó frissítés: 2010-12-15
Szerző: PETI Lehel
A 20. század első felében Európában kialakult modern borlovagrendek hagyományaikat, törekvéseiket a szőlőtermesztéssel és borgazdálkodással is foglalkozó középkori szerzetesrendek működésére, valamint a bor kultuszát lovagi erények gyakorlásával fenntartó borrendeknek nevezett társaságok törekvéseire vezetik vissza. Magyarországon az 1970-es, 1980-as és 1990-es években létrejött borlovagrendek, mint Európa más szőlőtermesztő kultúrával rendelkező országaiban is, elsősorban francia és belga mintákat követően jöttek létre. Az 1989-es rendszerváltást követően önszerveződés nyomán megszaporodó magyarországi borlovagrendek határon túli, főként felvidéki és délvidéki, elsősorban etnikai alapon szerveződő borlovagrendek életre hívásában is fontos szerepet játszottak.
Az erdélyi magyar borlovagrendek több más határon túli borlovagrend történetéhez hasonlóan a magyarországi borlovagrendek mintájára alakultak. Az erdélyi borlovagrendek rituális kereteinek kialakításában (például az új tag felvételét megelőző rituális próbatételek), külsőségeiben (például sajátos öltözék megválasztása) célkitűzéseiben, névválasztásában, szimbólumhasználatában (sajátos tárgyak, jelképek használata, például zászló) egyszóval arculatának kialakításában legfőképpen a magyarországi borlovagrendek által kialakított gyakorlatokat adaptálták. Ilyen például a 2005-ben alakult nagykárolyi Szent Orbán Borlovagrend, amely tudomásunk szerint az első erdélyi magyar borlovagrend, aztán a 2008-ban létrejött dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend vagy a 2009-ben létrehozott balavásári Kis-Küküllő-Târnave-Kokeltal Borlovagrend.
A Kis-Küküllő menti bortáj szőlőtermesztő hagyományaira és borkultúrájára építő Dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend elsősorban a Kis-Küküllő alsó folyása mentén fekvő falvak önszerveződésének eredményeképpen jött létre, de a testvértelepülési kapcsolatok mentén kialakult kapcsolatrendszerek nyomán, magyarországi borlovagrendi tagok ösztönzése is igen fontos szerepet játszott a megalakulásában. A Kis- Küküllő-Târnave-Kokeltal Borlovagrend a Kis-Küküllő menti falvak középső folyása mentén fekvő falvak termelőinek, borász szakembereinek kezdeményezésére alakult.
A két Kis-Küküllő menti borlovagrend az 1990-es évek végén civil szervezeti formát nyert kezdeményezésekből indult ki, amelynek során elsődlegesen márkavédelmi célból a cégbíróságon bejegyezték a Kis-Küküllő menti Szőlészeti Társaságot. A Kis-Küküllő menti Szőlészeti Társaság az 1990-es évek közepétől számos regionális borversenyt szervezett, amelyek igen fontos szerepet játszottak a térség kistermelőinek a minőségi borkészítésre való ránevelésében, illetve a borkészítés szimbolikus felértékelésében, magyarországi borászok és szőlészeti szakemberekkel való informális kapcsolatok kialakításában.
A Dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrendnek a romániai törvények szerinti hivatalos bejegyzési formája: egyesület. Célja a Kis-Küküllő menti borok presztízsének, rangjának promoválása. A borlovagrend tevékenységét működési alapszabályzat rögzíti, amely első helyen szerepelteti a Kis-Küküllő menti gazdák szőlő- és bortermelő tevékenységének felkarolását, összefogását, bemutatkozási lehetőségek megszervezését, a kulturális örökségvédelmet. Működési alapszabályzatában szerepel emellett a borkultúrával kapcsolatos tudományos kutatás elősegítése, a borkultúrával kapcsolatos ismeretterjesztés, kapcsolattartás európai, illetve magyarországi borlovagrendekkel, de a környezetvédelem, a sportrendezvények támogatása és a szociális tevékenység is. Utóbbi részeként 2010-ben az egyik borverseny díjnyertes borainak helyszíni elárverezéséből származó bevételével az egyik Kis-Küküllő menti gyermektánccsoport továbbműködéséhez járult hozzá.
A borlovagrendet egy hét tagból álló úgynevezett nagytanács irányítja, amely a következő tisztségekből áll: nagymester, kancellár, főborász, ceremóniamester, kincstárnok, notárius, nagykövet. Egyéb tisztségek: krónikás, zászlóőr, kulcsár, két pohárnok, három etikai bizottságbeli tag, három felügyelő bizottságbeli tag, tiszteletbeli nagymester.
Az erdélyi borlovagrendek névválasztásában is a magyarországi borlovagrendek gyakorlata figyelhető meg: a szőlővédőszentek nevének felvétele, az illető szent kultuszának felelevenítése, illetve újraértelmezése figyelhető meg. A nagykárolyi a Szent Orbán Borlovagrend az 1700-as évek elején gróf Károlyi Sándor alapította Nagykárolyi Szőlőskert védőszentjének nevét vette fel. A névválasztás gesztusában a múlttal való kapcsolatteremtés, a szentkultusz hagyományaihoz való kötődés igénye is kifejeződik. Szent Orbántól ugyanis a gazdák a szőlőültetvények fagykároktól való megóvását várták. A Dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend névválasztásának hátterében hasonló törekvés húzódik, Szent Márton a szőlőtermés kritikus időszakainak, a termésnek, a munkának, a szüretidőnek a patrónusa. Az utóbbi borlovagrend esetében az egyesületnek helyet adó város nevéből kifolyólag a névválasztás a lokális kötődések kifejezésére is alkalmas.
A Dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend egyesület központi rendezvénye a Márton napi borverseny, amikor az új tagok (ezek száma limitált, évente maximum kettő, amelyből egyikük a mindenkori Szent Márton napi borverseny nagydíjasa) avatása is megtörténik. A borlovagrend működési szabályzata értelmében maximális taglétszám 50 fő. Ezen maximális taglétszám elérése után, a közgyűlés döntése értelmében tag lehet annyi jelölt, ahány tagsági viszony abban az évben megszűnik.
A borlovagrend úgynevezett zászlós bora az olaszrizling, amelyet a Kis-Küküllő menti szőlőtermő táj legértékesebb borfajtának tartanak. A borlovagok a borlovagrend rituális alkalmain, sötétzöld, aranydíszítésű öltözetet viselnek, felvonulásaik a rend zászlaja alatt történnek.
A borrendi eseményekben az ünnepi és a szakmai jelleg többnyire összekapcsolódik. Ilyen események például a borversenyek, amelyek a Kis-Küküllő menti borok éves termésének szakmai értékelésén túl számos rituális mozzanattal egészülnek ki. Például zászlós, zenés felvonulással, istentiszteleten való részvétellel, az új borlovagrendi tagok felavatásával, a borverseny eredményeinek kihirdetésével, díjak átadásával stb.
Az avatási ceremónia részeként az új tagnak rituális próbatételeket kell kiállnia, amelynek során a szőlőtermesztéshez és a borkészítéshez való hozzáértését kell bizonyítania (valamely gyakorlati feladat végrehajtása, kérdés megválaszolása), de a beavatásnak vannak humoros, játékos összetevői is. A sikeres próbatételt követően az új tag eskütétele következik, amely szintén tartalmaz játékos elemeket is. Az eskütétel során az új tag a Kis-Küküllő menti borok (különösképpen a borlovagrend zászlós borának, az olaszrizling) hírének terjesztése, a szőlőt művelő ember megbecsülése, illetve a humor, a jókedv, a „fennkölt szellem" és a szép asszonyok értékelése mellett kötelezi el magát. A Dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend esküjének szövege: „Én [az új tag neve] a Dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend jelenlévő tagjai, s a borbarátok népes tábora előtt ünnepélyesen esküszöm, hogy meggyőződéssel és teljes elszántsággal terjesztem az országban és a világban a szívet és lelket gyógyító, a szellemet szárnyaltató küküllőmenti borok, legfőképpen az olaszrizling hírét. A Dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend tagjaként ígérem, hogy cselekedeteimmel méltó tagja leszek e teljes testületnek. Arra szégyent nem hozok, ellenkezőleg, jó hírét én is tovább növelem. Soha nem feledem, hogy legfőbb tisztelet a szőlőt művelő embernek jár, s bárhová kerülök a világba, ha borospohár kerül a kezembe, a nemes nedűt mindig a szőlőművelő egészségére ürítem. Ígérem, hogy a küküllőmenti borokról mindig a fennkölt szellemiség, a humor, a jókedv és a szép asszonyok jutnak az eszembe, mert meggyőződésem, hogy a bor, a szellem, a derű és a szép asszonyok, ezek együtt teszik teljessé az életet, kerekké a világot." Az eskütétel után a lovaggá ütés mozzanata következik, amelyet a nagymester hajt végre, a ceremóniamester, a kancellár és a krónikás közreműködésével, kardlapjával vállon érintve az új tagokat a címeres Szent Márton Borlovagrend zászlója előtt. Az avatási ceremónia részét képezik különböző tárgyi szimbólumok is, például a kard, amellyel a lovaggá ütés történik, a rítus különböző mozzanatait jelző csengő, a tagok névsorát rögzítő nagykönyv. Fontos jelképek a serlegek is, amelyek tartalmát - miután keveset ittak belőle -, egy edénybe öntötték a borlovagrend megalakulásának rítusán, a rend tagjainak összetartozását szimbolizálva.
A borrendi események rituális alkalmain meghatározott viselkedéselemek érvényesülnek: felvonulás, rituális beszédek (a borlovagrend legendájának az ismertetése, eredményhirdetés, köszönetnyilvánítás), az öltözethez illő testtartás, valamint az ezeket kísérő auditív összetevők: például különböző ideig megszólaló csengő az egyes rituális elemek végrehajtásakor, zenekar játéka, taps stb.
A Kis-Küküllő menti borlovagrendek szakmai, egyesületi, közösségi és gazdasági funkcióin túlmenően a regionális identitás megalkotásának és kifejezésének fórumaiként is fontos szerepet töltenek be. A borlovagrendek ünnepi eseményein a régió zenekarai (a Kis-Küküllő menti borversenyeken - amelyeket újabban a borlovagrendek szerveznek - kezdetektől fogva a szászcsávási cigányzenekar zenél), tánccsoportjai, kórusai is műsorral szolgálnak, szórakoztató funkciójuk mellett a borlovagrendeknek a hagyományokkal, a folklórral való kapcsolatteremtésének igényét reprezentálva. A borlovagrendek identitásalkotó funkciója egyedi arculatépítés kialakítására való törekvésükkel is kapcsolatban áll. Az általuk népszerűsített borok egyediségét ily módon nemcsak földrajzi kötődésükből származóan próbálják megteremteni, hanem alapoznak a régió kulturális sajátosságaira, történelmére, népi kultúrájának elemeire. E kulturális tőke megalkotásának folyamatában igen fontos szerepet játszik a hagyományok átértelmezése, új elemekkel való kibővítése, kitalált hagyományok meghonosítása. A borlovagrendek ünnepi eseményei gyakran olyan lokális jelentőségű eseménysorozattal fonódnak össze, mint egy-egy magyarországi testvértelepülés busznyi küldöttségének erdélyi látogatása, falunapok stb. Az erdélyi borlovagrendek fontos szerepet töltenek be a szőlőtermesztés és a borkészítés technológiájának korszerűsítésére való törekvés tudatosításában, a minőség ethosszá emelésében. Szakmai vonatkozásuk mellett fontos szerepet töltenek be a közösségiség megélésében, a szabadidő eltöltésében, szórakozási alkalmak, turisztikai lehetőségek megteremtésében (például külföldi borlovagrendek, borvidékek meglátogatása).
MÓD László - SIMON András: Megalkotott hagyományok és rítusok a magyarországi borrendek ünnepeiben. Korunk XI. (2008) 9. 13-18.
TERTS András: A magyarországi borrendek. Korunk XI. (2008) 9. 49-53.
Képek