megoszt

A „székely akció" (1) legtágabb értelemben mindazon társadalmi és állami tevékenységek összessége, amelyek a XIX. század végétől a székelység helyzetének javítására körvonalazódtak. (2) Tágabb értelemben az akció mindazon állami - tehát törvényhozói és kormányzati - intézkedések együttese, amelyek a törvényhozás, valamint a különböző (a földművelés-, a kereskedelem- és az igazságügyi) minisztériumok részéről születtek a régió felzárkóztatása érdekében, elsősorban az 1902. évi tusnádi kongresszus határozatainak megvalósítására. A székely akció (3) szűk értelme a kormányzat (a szaktárcák) intézkedéseit és tevékenységeit fedi, míg (4) a korabeli közvélemény a székely akciót elsősorban az agrártárca külhivatalának, a székelyföldi miniszteri kirendeltségnek a tevékenységével azonosította. Míg kezdetben az állami segélyakciók a székely akciót kizárólag a négy székelylakta (Csík, Háromszék, Maros-Torda és Udvarhely) megyére vonatkoztatták, addig a társadalmi mozgalom az aranyosszéki székelységre (Torda-Aranyos megye), valamint Kisküküllő megye felső, Székelyfölddel határos részére és Brassó megye 10 (hétfalusi csángók és a barcasági magyar falvak) településére is használta a fogalmat.

Székelyföld gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésének szükségességére a XIX. század végén figyelt fel a magyar közvélemény a nagyarányú székely kivándorlás és a romániai munkavállalás miatt. A merkantilista indíttatású liberális gazdaságpolitika érvényesülése következtében a mostoha természeti és archaikusabb társadalmi viszonyokkal jellemezhető perifériás területek fokozatos lemaradása az állam elkerülhetetlen beavatkozását igényelte. A „székelykérdés" a századforduló állandósult szociális problémájává vált a hanyatló székely gazdasági állapotok, különösen a termelési-értékesítési stagnálás és a hagyományos életmód válsága következtében.

A régió egységes állami fejlesztési programját az 1870-es évektől egyesületek, az 1890-es évektől emlékiratok - köztük a székelyföldi országgyűlési képviselők 1897. évi javaslatgyűjteménye -, a századfordulótól pedig a megalakuló, mintegy félszáz székely társaság sürgette országszerte. A társadalmi mozgalom gyűjtőtáborát 1904-től a magyar kormányok nemzetiségi politikájával elégedetlen, főleg nemzeti érzelmű, középosztálybeli értelmiségieket tömörítő, marosvásárhelyi székhelyű Székely Társaságok Szövetsége jelentette.

A társadalmi mozgalom a világháborúig jelen volt a közéletben; a szinte minden évben megszervezett székely kongresszusok és közgyűlések Székelyföld gazdasági és kulturális helyzetét tárgyalták meg. Legnagyobb jelentőséget az 1902. évi tusnádi első Székely Kongresszus kapott, amelynek javaslatai a térség átfogó fejlesztésének gyűjteményét jelentették, dokumentálva, hogy a székelykérdés nemzeti ügy, megoldása állami és társadalmi összefogást igényel.

A kormányzati székely akció keretében a Kereskedelemügyi Minisztérium - Szterényi József meghatározó munkájával - az 1880-as évektől alkalomszerűen, 1901-től szélesebb iparfejlesztési rendszer keretében támogatta a székely ipart és iparosoktatást. Az 1905. évi ipari akció programtervezet - az 1913-ban kinevezett iparfejlesztési biztos tevékenységével - csak töredékesen valósult meg az első világháborúig. Az Igazságügyi Minisztérium 1906-ban székelyföldi szakosztályt állított fel, amely 1908-ra a birtokrendezésre és a telekkönyvezés helyesbítésére szükséges intézkedéseket készítette elő. A földművelésügyi tárca törvényelőkészítő és rendeletalkotó munkájával is támogatta a térség fejlesztését. A többi tárca székely akcióban való részvételére nem került sor.

Átfogó és egységes gazdaságfejlesztő programot a Földművelésügyi Minisztérium (FM) liberális szellemiségű, de az agrárius-konzervatív felfogás egyes elemeitől sem elzárkózó (1895-1903 és 1906-1910 közötti) vezetője, Darányi Ignác indította a leszakadó, gazdaságilag elmaradott térségek központi erőforrásból, állami támogatással, de az önsegélyezésen, a belső kezdeményező- és vállalkozókedven, valamint a saját munkán alapuló fejlesztésére. Az 1897-től Kárpátalja rutén lakosságának támogatását szolgáló hegyvidéki (rutén) akciót a székelyföldi magyarság gazdasági és kulturális megerősítése követte 1902-től. A „népsegítő akciók" az 1910-es évekre középfokú szakhivatalokká fejlődtek és a földművelésügyi igazgatás feladatait látták el hat - hegyvidéki, ko-lozs¬vári és marosvásárhelyi, felvidéki, temesvári, nagyváradi - miniszteri kirendeltség 31 megyére kiterjedő illetékességével.

Az 1902. június 1-jén Marosvásárhelyen létesült székelyföldi miniszteri kirendeltség döntési joggal és önálló mozgástérrel rendelkező hivatalként a mezőgazdaság modernizálását szolgálta Székelyföldön (Háromszék, Csík, Udvarhely, Maros-Torda, majd 1904 őszétől Kisküküllő, Torda-Aranyos és Brassó megyék székely- és csángólakta vidékein). Az 1908 tavaszától erdélyrészi gazdasági akció néven működő hivatal illetékessége - következetlen módon - nemcsak megyékre, hanem egyes település(ek)re is kiterjedt, így Kolozs és Szilágy megyék egészére, Alsófehér megye 58 magyar községére, 1908 decemberétől Héjjasfalvára (Nagyküküllő megye), 1911-től Beszterce-Naszód vármegye öt Sajó menti községére, 1912-től Szolnok-Doboka megyére. A hivatal 1913-tól kettéosztva működött marosvásárhelyi (Brassó, Csík, Háromszék, Kisküküllő, Maros-Torda, Udvarhely megyékben) és kolozsvári (Alsófehér, Hunyad, Kolozs, Krassó-Szörény, Szolnok-Doboka és Torda-Aranyos megyékben) kirendeltség néven.

A kirendeltség a FM költségvetésében - folyamatosan növekvő értékű - elkülönített összeggel gazdálkodott. A Sándor János kormánybiztos és Koós Mihály kirendeltségi vezető által a tusnádi kongresszus - elsősorban mezőgazdaságra vonatkozó fejezeteinek - határozatai figyelembevételével kidolgozott 1904. évi munkaprogramja az egyszerű anyagi segítségnyújtáson kívül a térség önerőből történő talpra állítását szolgálta, a jövedelmező intézmények és gazdasági rendszer meghonosításával, a társadalmi önsegélyezésre és kezdeményezésre számítva. A székely (erdélyrészi) akció tevékenysége során a mezőgazdaság belterjesebbé tételére és az állattenyésztésen alapuló gazdálkodási rendszer meghonosítására, valamint a falusi társadalom megszervezésére fordított nagy hangsúlyt. A gazdasági isme¬retek gyarapítása és a népkönyv¬tári hálózat fejlesztése mellett a kirendeltség nagy sikert ért el a rendszeres legelőgazdálkodás és a vízrendezés terén: így a Magyarországon először végzett szervezett legelőjavításoknak köszönhetően javult az állatállomány eltartásának lehetősége, és számos mezőgazdasági kísérletre is sor került. A szőlőterületek felújítása, a gyümölcstermelés és zöldségtermelés mellett a háziipar, a tejgazdálkodás és a méhészet fejlesztésével az akció bővítette a megélhetés lehetőségeit. Az akció tevékenysége jelentősen beszűkült a világháború, majd Erdély román megszállása idején. A hivatalok 1919 végén szűntek meg, hosszú távon azonban hozzájárultak a fejlettebb gazdasági kultúra elterjedéséhez, a székelyföldi közöny és idegenkedés leküzdéséhez, valamint a helyi lakosság szemléletváltozásához.

Az FM kiadásai az állami kiadások 4,63-5,76%-át jelentették. A tárca állami akciókra, azon belül a székely akcióra fordított kiadásainak alakulása az tárca kiadásaihoz viszonyítva (százalékban), 1897-1914/5 között
(Megjegyzés: a *-gal jelölt években még forintban szerepeltek az összegek, ezek kétszeres szorzóval koronára átszámított értékkel szerepelnek.)

BALATON PETRA: A székely akció története. I/1. Munkaterv és kirendeltségi jelentések. Bp., 2004.

BALATON PETRA: A székely akció története, 1902-1914. Állami szerepvállalás Székelyföld felzárkóztatására.

Doktori (PhD) értekezés. Debrecen, 2006. További részletes irodalomjegyzékkel.

BALATON PETRA-REISZ T. CSABA: A székelyföldi ipari akció. Levéltári Közlemények, 77. (2006) 2:55-122.
BEKSICS GUSZTÁV: A nemzeti politika Erdélyben és a Székelyföldön. Bp., 1896.

BÖZÖDI GYÖRGY: Székely bánja. Bp., 1988.

DORNER BÉLA, ENESEI: Székelyföldi esetek: Erdélyi gazdasági emlékek, elbeszélések. Bp., 1940.
Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából, I-II. köt. Szerk.: Somai József. Kolozsvár, 2001-2004.

Ipari akció a Székelyföldön. Javaslatok az iparnak a Székelyföldön való fejlesztéséhez. Bp., 1905.

KOZMA FERENC: A Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota. Bp., 1879.

A székely kongresszus szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai. Csíkszereda, 2001.

TAKÁCS IMRE: Magyarország földművelésügyi közigazgatása az Osztrák-Magyar Monarchia korában, 1867-1918. Bp.,1989.

címkék

Képek