Utolsó frissítés: 2011-04-11
Szerző: ALBERT Ernő
A nyelvi agresszió széleskörű megnyilatkozása. Legtöbbször indulatos beszédhelyzetben használt durva, trágár szavak, goromba kifejezések, amelyekkel kimondói arra törekednek, hogy embertársukat megalázzák, megbélyegezzék, jó hírét-nevét kisebbítsék, megrontsák, becsmérlésükkel mélységesen megsértsék, becsületébe gázoljanak. A választékos, nyilvánosan közönséghez szólásban nem elfogadható, hisz a jó ízlést, erkölcsi, esztétikai érzékünket sérti.
Kapcsolódik a káromkodáshoz, átokhoz is, nemegyszer fizikai agresszióhoz vezet. A sértett bosszút forral, megtorlásra törekszik.
Gyakran a kivagyiság, hányavetiség, beképzeltség, megbotránkoztatásra törekvés megnyilvánulása. Bizonyos szavai kordivattá alakulnak, egyesek mindennapi beszédjében töltelékszavakként állandósulnak.
Kíméletlen, kegyetlen, gyűlöletet keltő szavak, kifejezések ezek. Az indulatok gyakran záporozó szidalmakban, becsmérlések áradatában, gyalázkodások özönében mutatkoznak meg, ezért erőteljes lelki fájdalmat tudnak okozni.
Ezek a szavak, kifejezések a megalázásban, mások megrovásában, becsmérlésében, dorgálásában, csúfolásában, gyalázásában játszanak szerepet. Kiterjednek az embertársak nemére, családjára, nemzetségére, származására, kisebb-nagyobb közösségekre, esetleg egész nemzetre.
Előfordul az is, hogy valaki sajátmagát szidalmazza valamely hibájáért, vétkéért.
Közmondásban is megtalálhatjuk a szidalmak elítélését: Irigy ember előtt azért is vétkes vagy, mert nem vétettél.
A szidalmak jellegére rávilágítanak a gyakran használt jelzős szerkezetek is: cégéres vétkes, hamis, kutya, eb, ördög lelkű, híremben-nevemben megöldöklő, istentelen, szabad szájú, Krisztus tagadó, vén hóhér, vén dög, ördög, boszorkány, disznó adta, teremtette, beste lélek stb.
Régebb a trágár, csúnya, rágalmazó szavakért büntették a kimondókat. Kolozsváron 1579-ben törvénybe foglalták: aki a lelkével szitkozódik, először egy forinttal, másodszor kettővel, harmadszor hárommal büntessék, de aki negyedszer is vétkezik, nagy követ kössenek a nyakára, és háromszor kerüljék meg a piacot vele. Szidalmazástól védték a falu elöljáróit, akiknek az ítélkezésekben valamely felet el kellett marasztalniuk. Szentmihályon, Udvarhelyszéken 1663-ban kimondták: ha valaki a falu gyűlésében vagy a bírót, vagy falu esküdtjét meghamisítgatná, vagy valami becstelen szót szólana, avagy támadást tenne, három forinttal büntessék.
1700-ban Désen írták le: „Minthogy mind Istennek, mind a' Nemes ország(na)k törvénye erős tilalommal tiltja az Iste(n) ellen való irtóztató káromkodásokat, ördög attával s ördög teremtettével való szitkozódásokat ... tettzet a Törvénynek ... a piaczon megpálcáztassék".
Mindezek és hasonló tilalmak ellenére az okiratokban, törvényszéki jegyzőkönyvekben a szitkozódások sokaságát rögzítették. De hozzátehetjük, hogy a mindennapi életben használt szidalmak többségükben nem jutottak törvényszék elé, nem is jegyezték le azokat.
Néhány jellegzetes szidalmazás: 1629-ben Marosvásárhelyen azt írták le, hogy Radó Péternét locsos kurvának s kurva nemzetségnek szidalmazta a vádlott. 1632-ben szintén Marosvásárhelyen mondták a vádlottról, hogy anyját, apját és az urát is rút undokul szidalmazta. 1649-ben Kolozsváron rögzítették: a vádlott szidta embertársát rút, esztelen szavakkal, boszorkánnyal, tűzrevalóval, puskapor alá való vén kofával. Szintén Kolozsváron 1675-ben mondták a vádlottról: szidalmazta beste léleknek, nagy subájú kura fiának, jó hírében, nevében megöldökölte, sértegette szavaival embertársát. Désen 1702-ben a vádlott a feljelentőre rohant, vérét ontotta, illetlen szitkokkal szidalmazta, 1771-ben pedig Széki Perzsi kutya ördög adtával szidalmazta édesanyját.
Idő teltével bizonyos kifejezések tartalmukban is, formájukban is változtak, de az emberek szidalmazása, indulatos támadása mindmáig életben maradt. 2010 áprilisában lehetett olvasni a Nők Lapjában: fiatal lány azt látja, hogy autóját megütötték. A mellette lévő idegen asszonyra - aki ártatlan volt - durva ordítással támadt: „- Rohadék, mocskos, szemét k..., addig tökörésztél a csomagjaiddal, hogy megütötted az ajtóddal a kocsimat!
Ilyen hülye ribanc ne vezessen autót, inkább törölgesse otthon a szaros kölyke fenekét!"
Amikor az asszony védekezett, s a szidalmazó anyja is a megtámadott pártjára állt, akkor az anyjára szólt rá: „- Hülyeséget beszélsz -ordított a szőke. - Ez a szemét teljes erejéből nekünk vágta az ajtóját. Hogy b... meg az ilyen vén p...kat az ég!" Az író megjegyzése: „- ...olyan dolog nem történhet, hogy egy EMBER így beszéljen egy másikkal...".
A szidalmazások során változatos árnyalati formák alakultak ki. Megemlíthetjük a rágalmazást, pletykázást, fenyegetést, a gyűlölet keltését, megszólást, megszégyenítést, intrikát, a verekedést is olyan értelemben, hogy gyakran együtt jár a szidalmazással.
EMSZT VIII. 987., 1116-1117..; uo. XII. 474-475.
Nők Lapja 16. 2010. április 21. 31.
címkék
nyelvi vétkek