Utolsó frissítés: 2010-11-25
Szerző: PAPP Béla
Az 1797-ben, illetve 1889-ben itt talált híres régészeti leletek a 3-9. században e tájon élt gepida királyok gazdagságáról tanúskodnak. Első írásos említése 1251-ből való, középkori történelme összefonódik az itt 1351-ben feltűnt Báthory család több évszázados múltjával, tőlük kapta a város 1577-ben első kiváltságait is. A család hírének máig is fennmaradt tárgyi bizonyítéka a várhegyi rom és a város középpontjában álló, romos várkastély; legkiemelkedőbb tagja az erdélyi fejedelmi trónról a lengyel királyi székig emelkedett Báthory István (itt, az 1532-ben késő gótikus stílusban épült plébániatemplomban keresztelték). A város a 16. századtól kezdve uradalmi, majd közigazgatási központ volt, Kraszna megye székhelye. Ide költözött 1671-ben a törvényszék, 1772-ben az ítélőtábla, 1719-től postaszolgálat működött a városban. 1660-ban tatár martalóccsapatok dúlták fel; 1848 decemberében itt vette át Bem tábornok Czecz János ezredestől az erdélyi hadsereg parancsnokságát, s indult el a tavaszi erdélyi hadjáratra. Gazdasági fejlődése sohasem volt látványos, bár társadalmi berendezkedését a mezőgazdasággal és szőlőműveléssel foglalkozó törzslakosság mellett már a 18. századtól gyarapodó iparos- és kereskedőréteg s megyeszékhelyként tisztviselő-polgárság árnyalta. Lakosságának 1850-ben még közel 70%-a, 1910-ben 87,6%-a volt magyar, ez a szám az 1930-as évek elejére 52,3%-ra, mára alig 24,8%-ra csökkent. Ennek ellenére igyekszik őrizni önazonos¬ság¬tudatát, intenzíven ápolni hagyományait.
Szilágysomlyó magyar művelődési 19. századi adatai eléggé bizonytalanok. Kaszinó Egylete valószínűleg még az 1870-es években alakult, s nem sokkal későbbi a Polgári Olvasókör és az Iparos Olvasó-Egyesület sem. Az Erdélyi Magyar Évkönyv azonban 1930-ban már egyik működéséről sem tudott adatokat szerezni. Mindháromnak volt saját könyvtára, ezek sorsa is ismeretlen az 1918-as főhatalomváltozás után. A minorita rendház több mint 600 kötetes híres, 1735-ben létesült könyvtáráról csak annyit lehet tudni, hogy az I. világháború végén „teljesen megsemmisült". Átvészelte a változást a római katolikus leánygimnázium 1912-ben létrehozott tanári és ifjúsági könyvtára, ezek a II. világháború végén pusztultak el.
A helyi sajtó történetére 1883-tól a II. világháború végéig a folytonosság jellemző. Ekkor indult és 1944 júliusáig jelent meg a Nagy László alapította Szilágy-Somlyó c. társadalmi és politikai hetilap, amely mellett Az Igazság Tanúja címmel a Magyar Baptista Hitközség adott ki havi folyóiratot 1925-től 1947-ig. Történt kísérlet diáklap kiadására is (Szilágy¬somlyói Diák, 1918), az ezt folytató további próbálkozásokra azonban Szilágysomlyón közel egy fél évszázadig kell várni.
A II. világháború végéig és egy ideig még azután is fejlett nyomdaipar is volt a városban: a Bölöni Nyomda, amely 1883-ban létesült. A Szilágyságban számon tartott nyolc nyomda közül négy itt található: a Bölöni, később Lázár Nyomda mellett a magyar, héber és román nyelvű könyveket megjelentető Heimlich Nyomda, a magyar-héber Globus Nyomda és a magyar-román Victoria Nyomda. Ezek pusztulása már a zsidók 1944-es deportálása idején elkezdődött, s az 1948-as államosítással tetőződött be, aminek nyomán a város teljesen nyomda nélkül maradt. Ez is magyarázata annak, hogy az 1948-1989 közötti évtizedekben mindössze egy rövid életű (Diákélet 1960) és egy rendszertelenül kiadott középiskolai diáklapról van tudomásunk (Condeie Sălăjene - Szilágysági Tollak 1969-1980).
Nyomdái és az azokban készült magyar kiadványai révén jelentősebb volt - főképp a két világháború között - a város szellemi vonzása. Itt nyomtatták a Margittai Újságot, az Ifjú Erdélyt, a Rózsaeső című r. kat. hitbuzgalmi havi folyóiratot, s 1919-40 között 37 magyar nyelvű könyvet. Közülük legtöbb volt a református vallásos mű (Horváth Jenő, Imre Lajos, Kádár Géza, Kecskeméthy István, László Dezső, Sipos Géza kötetei, az 1929. évi Szilágysági református naptár), amelyek Kádár Géza zilahi lelkész közvetítésével kerültek somlyói nyomdába. Ugyanakkor itt jelentek meg több szilágysági szerző kötetei is: Szalacsy Rácy Imre több könyve (Ibolyák. 1924; Kurucok nagy napjai. 1925; A nagykorú. 1926), Jancsó Ilona elbeszélései (1925), Kádár István, Maksay Vince, Nikola¬jevics László, illetve Soltész Ferenc versei (Napsugár. 1925; Térjetek meg. 1926; Őszi álmok. 1928; Az édesanya. 1927), Jakab László regénye (Összetört életek. 1928) és egy általa összeállított antológia (Elbeszélések - régi szilágysági íróktól. 1938), Bölöny Bálint egy kötete (Régi nóták. 1930).
Szilágysomlyó magyar szellemi életét gazdagította a Trianon után hazaköltözött Benedek Elek és „fiai" 1928. máj. 10-19. közötti szilágysági körútja alkalmával a városban tartott irodalmi estje (Szentimrei Jenő, Nyírő József, Tamási Áron, Bartalis János és Kacsó Sándor olvastak fel műveikből, György Dénes szavalt, Ferenczy Zsizsi Bartók- és Kodály-dalokat énekelt). Itt élt egy ideig Radnóti Miklós féltestvére, Erdélyi Ágnes (1914-1944) költő és újságíró, s maga Radnóti is járt itt szabadságos munkaszolgálatosként 1942-ben, amikor barátját, a kórházban sárgacsillagos orvosként dolgozó Kun Miklóst felkereste. Ekkor írt naplójában meleg szavakkal emlékezett „a nagy fekete hegy tövében", „a szőlővel borított Magura alján" meghúzódó „városias kisváros"-ra.
A városban gazdag hagyománya volt az éneklésnek. Az első, még alkalmi ipartestületi csoportok az 1900-as évek legelején alakultak, ezekből jött létre 1910-ben, Udvari József elnöklete alatt az első, 36 tagot számláló, alapszabályokra épített dalárda. A világháború veszteségei és az azt követő változások szükségessé tették újraszervezését (a korábbi dalkörnek mindössze 8-10 tagja maradt), s ez a dalárda 1922-ben már sikerrel szerepelt országos versenyeken. 1930-ban, fennállásának 20. évfordulóját megünnepelve, zászlót is szenteltek. Az 1920-as évek végén felekezeti kórusok is létrejöttek: a római katolikus egyház vegyeskara Kozma M. Barbara nővér, a református férfikórus Kelemen Pál vezetésével. A II. világháború után mindezek működése megszűnt, ellenben létrejött a kisipari termelőszövetkezetek kórusa (1949-51) és a tanügyiek dalárdája (1949), mindkettő Orsós Zoltán karnagy vezetésével. Ezekből indult el két kiváló kolozsvári operaénekes (Veress László és Veress Zoltán) pályája. 1948 után a magyar nyelvű éneklés az iskolákba szorult vissza (az akkori iskolai énekkarok karnagyai Kicsid Mária és Barkász Bálint). Jelentős szerepe volt a város zenei életében Kozma (Sinzinger) M. Barbara ferences nővérnek, aki zenetanárként kórusokat szervezett, zeneiskolát alapított, meghonosította a kamaraéneklést, és többekben felkeltette a komolyzene iránti érdeklődést. Az ő indíttatásának volt szerepe a New Yorkban énekessé vált Láng Endre, a Marosvásárhelyen működött Birtalan József zeneszerző-karnagy és Boros Lajos karnagy pályáján. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a város kultúrházának megépítése is.
A színművészet iránti érdeklődés a városban még a reformkorra nyúlik vissza. Az első ismert, legrégebbi szilágysomlyói színlap 1833-ból való és Pozsonyi Alajos társulatának itteni szerepléséhez fűződik. Rendszeresen visszatért a városba később is nem egy társulat, így a közönség 1884-ben már tapsolhatott a Bánk bán, 1887-ben az Ármány és szerelem és Az ember tragédiája, 1903-ban az Éjjeli menedékhely előadásain. 1893-ban Zoltán Gyula társulatával gazdag klasszikus műsort hozott a városba: az Othellót, a Hamletet, a Bánk bánt mutatta be, ez utóbbiban E. Kovács Gyula alakította a címszerepet. A két világháború között megritkultak az ide látogató társulatok, csak 1940-1944 között változott a helyzet, ekkor Jódy Károly, majd Szabó Hangya Márton társulatai játszottak itt évente többször is. A hirtelen támadt bőségnek a háborús események vetettek véget. 1945 júniusában még megfordult a városban Buda Dénes társulata (ekkor mutatták be a Marica grófnőt, a Mágnás Miskát, a János vitézt), a következő évtizedekben azonban alig játszott színtársulat a Magura alatt.
Akárcsak a dal, a műkedvelő színjátszás iránt is nagy érdeklődés mutatkozott Szilágysomlyón. Az OSZK színlapgyűjteményében az I. világháború végéig 150 helyi műkedvelő előadás színlapja található; később ez az érdeklődés az 50-es évek elején lobban fel ismét, amikor lelkes műkedvelők előadásában színre került a Gül Baba, A szabin nők elrablása, a Bűvös szék. Utána azonban csak agitációs brigádműsorokat engedélyeztek, ami a lelkes együttes széthullásához vezetett.
A színielőadások helyét később a (rövid életű) Ady Endre Irodalmi Kör rendezvényei vették át, ezeken kolozsvári előadóművészek (Balogh Éva, Bereczki Júlia) is felléptek. A 60-as évektől az iskolák falai közé kényszerült Szilágysomlyó magyar művelődési élete. Ekkor értékelődött fel a Simion Bărnuţiu Elméleti Líceum magyar irodalmi körének szerepe, amelynek meghívására ismert írók és költők (Bartalis János, Hor¬nyák József, Kányádi Sándor, Király László, Köntös-Szabó Zoltán, Létay Lajos, Marosi Péter, Szabó Gyula, Szilágyi István), előadóművészek (Banner Zoltán, Varga Vilmos) látogattak el a városba. Az irodalmi kör tagjainak műkedvelői, Papp Béla magyartanár irányításával, irodalmi összeállításokat is színre vittek, 1973-ban Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója, 1977-ben Ady Endre születésének centenáriuma alkalmából. Ezeket a műsorokat a környező falvakban (Szilágybagos, Kárásztelek, Kémer, Nagyfalu, Sarmaság, Szilágyzovány) is bemutatták.
A Magura alatti táj a képzőművészekre is hatással volt. Innen indult a Los Angelesben élő Fodor Levente festőművész, Finta Edit grafikus-, festő- és fotóművész, Szász Dorián festőművész, szilágysomlyói kötődésű a Pápán élő Katona György, akinek képein leginkább elevenedik meg a város régi hangulata. Szilágysom¬lyón számos műkedvelő képzőművész is él: Mircea Breban jogász, Hajdu Attila fogorvos, Sallay Károly tanár, Vida János fotóművész.
A város sok neves embert is számon tart szülöttei között. Csak a Báthoryak öt fejedelmet adtak Erdélynek, de itt született P. Szathmári Károly író, Gáspár Ferenc (1862-1923), Bölöni György, Ady barátja és életrajzírója (1882-1959), Mártonfi Lajos orvos (1857-1908), Berényi Ádám, a kolozsvári egyetem közgazdaságtan tanára (1922-1993), Nyiszli Miklós (1901-1956), az auschwitzi borzalmak orvos-írója. Itt játszódik Mester Zsolt gyermekkori élményekre alapozó Koppantó c. regénye (1979). (RMIL)
címkék
Szilágysomlyó