?> Műemlékek - Viski Károly (Torda, 1883. ápr. 14.(?) – Budapest, 1945. szept. 5.

megoszt


Viski Károly (Torda, 1883. ápr. 14.(?) – Budapest, 1945. szept. 5.
Közzététel:  2010-10-12
Utolsó frissítés:  2010-12-15
Szerző:  TÖTSZEGI Tekla

Néprajzkutató, muzeológus, egyetemi tanár, a magyar anyagi kultúra kutatás második nagy nemzedékének meghatározó alakja. Munkáiban ötvözte a művelődéstörténeti, nyelvészi és néprajzi szemléletet. Több nyelven megjelent munkáinak, tudományszervező tevékenységének fontos szerepe volt magyar néprajzi kutatás európai vérkeringésbe való bekapcsolásában.


Tordán született, nagy valószínűséggel 1883. ápr. 14-én. Elemi iskoláit szülővárosában végzi, majd a székelyudvarhelyi Református Kollégium diákja. Tanulmányait a kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetemen folytatja, itt szerez latin-magyar szakos középiskolai tanári képesítést. 1906-ban doktorál finnugor nyelvészetből. Tanári pályájának állomásai: Székelyudvarhely, Torda, Nagyszalonta, Újpest, Budapest. 1919-től a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi osztályának a munkatársa, 1922-től muzeológusa. 1935-től a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének közgyűjteményi előadója, 1941-től országos felügyelője. 1940-ben kinevezik a kolozsvári egyetemen újjáalakuló néprajz tanszék tanárává, innen 1941-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem néprajzi tanszékére távozik. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia beválasztja levelező tagjainak sorába.


Első publikációi a nyelvtudomány körébe tartoznak, szótörténeti és nyelvjáráskutatásainak eredményeit rögzítik. A Magyar Nyelvőrben, illetve az Erdélyi Múzeumban megjelent írások szorosan kapcsolódnak életének korai helyszíneihez (Torda, Székelyudvarhely, Nagyszalonta) és környékükhöz. Már e korai, nyelvészeti munkáiban tetten érhető az adatok tágabb, társadalmi összefüggéseikbe való helyezésének, kontextusban való vizsgálatának az igénye. Több tanulmánya foglalkozik az együttélő népek közti nyelvi kölcsönhatás kérdésével.


Néprajzkutatói pályája a Székelyudvarhely környéki falvakban végzett, a népművészet, népi építészet körében végzett kutatásokkal kezdődik (Mi a kopjafa? 1910; Adatok a székely építkezés ismeretéhez, 1911). Ezek a témák nagyszalontai tanárkodása idején is élénken foglalkoztatják (Szalontai fejfák vésett díszítése, 1913; Régimódi házak Szalontán. Milyen lehetett a költő szülőháza? 1911). Néhány évvel később megjelent, Arany János szövegeire és saját terepgyűjtéseire alapozó kötetében (Arany népe. Arany tárgyi néprajzának vázlata, 1919) Viski Károly annak a szalontai tárgyi világnak a rekonstruálására vállalkozik, amely hajdan a költőt körülvehette.


Intenzív néprajzkutatói korszaka a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályára való kinevezése után kezdődik. Érdeklődése és új munkaköréből fakadó feladatai nyomán elsősorban az anyagi kultúra, s legintenzívebben a népművészet kutatásával foglalkozik. Folytatja a Székelyföld népművészetéről írt tanulmányok sorát. Adatok a székelykapu történetéhez című, máig alapmunkának számító tanulmánya gazdag európai írott, képi és tárgyi forrásanyag alapján tárgyalja a székelykapu eredetét, párhuzamait. Siklódi Pál álnév alatt megjelent adatközlése a székely bokályról (1932) fontos új információt rögzít a tárgytípus funkcióit illetően.


Erdélyhez kapcsolódik első összefoglaló jellegű írása is. 1920-ban magyarul, majd franciául, angolul, finnül és hollandul is megjelenik Erdélyi magyarság. Népművészet című szintézise, melyben több, napjainkban is helytálló gondolatot fogalmaz meg. Viski Károly arra hívja fel a figyelmet, hogy Erdély népművészetében együtt szemlélhetjük, kutathatjuk a keleti örökség elemeit és az arra rárakódott nyugati műveltség hatásait. Mint minden népművészet, az erdélyi is anyag, technika, díszítés harmóniája, s ennek megfelelően mondanivalóját anyaghasználat szerint (fa; kő, agyag; bőr, kender, len; fém) csoportosítja. Másik erdélyi témájú, A székely népművészetről című, 1939-ben megjelent írásának strukturájában jól felismerhetők a korábban egy-egy tanulmány keretében vizsgált témák. Több elméleti, fogalomtisztázó írás is születik tollából ebben az időszakban, majd az 1928-as prágai népművészeti kongresszusra készíti el Bátky Zsigmonddal és Györffy Istvánnal közösen a népművészet rendszerező összefoglalását, a Magyar népművészetet. Ez alkalomra írja meg pásztorművészetről szóló összefoglalását is. Népművészeti kutatásainak végső szintézisét az általa kezdeményezett, s szerkeszetett, Bátky Zsigmond és Györffy István társzerzőségében megjelent, több kiadást is megért A magyarság néprajza Díszítőművészet fejezetében fogalmazza meg. Mindkét munka nagy erénye következetes terminológia-használata. Az anyag és technika szerint rendszerezett műfajok vizsgálatát összehasonlító kultúrtörténeti módszerekkel valósítja meg.


1920-as, 1930-as évekbeli publikációi a kutatott terület és tematika kiszélesedéséről tanúskodnak. Az anyagi kultúra területéről való témák (viselet, fazekasság, tűzhelyek, világítóeszközök) mellett több írása foglalkozik a népcsoportok és a táji tagolódás kérdéskörével. Már Az erdélyi magyarság népművészetének bevezetőjében fontosnak találja négy karakteres népművészeti diaklektus (kalotaszegi, Torockó-Aranyosszéki, csángó) körülhatárolását, zárójelben hozzájuk rendelve a megfelelő nagyobb földrajzi-közigazgatási egységeket. A magyarság néprajza bevezetőjében öt nagy régiót, s ezen belül 38 kisebb egységet különböztet meg. A táji tagolódás kérdésére később, az Etnikai csoportok, vidékek című írásában is visszatér. Erdélyi népélet című munkájában a három nagy erdélyi etnikum, magyarok, szászok, románok kultúrájának kapcsolatait, egymásrahatását vizsgálja.
Viski Károly kutatói munkásságának harmadik vonulatát a népszokások kutatása jelenti, melynek eredményei beépülnek A magyarság néprajza általa írt, A hagyomány tárgyai, Drámai hagyományok című fejezeteibe is.


Angol nyelven megjelent Hungarian Dances című kötete a korszak tánckutatásának eredményeit összegzi.
Számos népszerűsítő cikket is írt, melyek többsége A falu című folyóiratban jelent meg. A Magyar Népművészet sorozatban megjelent három, Viski Károly által összeállított, múzeumi anyagot bemutató, illetve terepgyűjtésen alapuló album, akárcsak a sorozat többi darabja, amellett, hogy gyakorlati célt szolgál, a modern katalógusok elődjének tekinthető.

 

Fontosabb művei


A tordai nyelvjárás. (Nyelvészeti Füzetek, 32.) Athenaeum Kiadó, Budapest, 1906.
Aranyék háza. (Arany-emlék Egyesület könyvei, II.) Nagyvárad, 1917.
Arany népe (Arany tárgyi néprajzának vázlata). (Arany-emlék Egyesület könyvei, II.) Nagyvárad, 1919.
Erdélyi magyarság. Népművészet. Népies Irodalmi Társaság, Budapest, 1920.
Les hongrois de Transylvanie. L'art populaire. Budapest, 1920.
Transsilvanian unkarilaisten kansantaide. Helsinki, 1921.
De Volkskunst der Zevenberger Hongaren. Uit het hongaarsch vertaald. A.S.C. Wallis. Budapest, 1921.
Transsylvanian Hungarians. Peasant Art. Budapest, 1921.
Székely hímzések 1. Csíkmegyeiek. Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, Budapest, 1924.
Dunántúli bútorok 1. Székek. Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, Budapest, 1925.
A Bakony-Balatonvidéki kőépítkezés. Budapest, 1926.
Magyar Népművészet. Budapest, 1928. (BÁTKY Zsigmond és GYÖRFFY István társszerzőkkel).
L'art populaire hongrois. Budapest, 1928. (BÁTKY Zsigmond és GYÖRFFY István társszerzőkkel).
Adatok a székely kapu történetéhez. Néprajzi Értesítő XXI (1929) 3-4. 65-88.
Tiszafüredi cserépedények. Momumenta Hungariae Ethnologica A. 1. Néprajzi emlékek 2. Budapest, 1932.
Hungarian peasant customs. 2nd Edition. Budapest: (Athenaeum) Vajna and Co., 1937 (Bp., 1932)
A magyarság néprajza 1-4. [1. kiad.]. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1933-1937. (BÁTKY Zsigmond és GYÖRFFY István társszerzőkkel)
Erdély népe. Magyar Szemle XXII (1934). 409-417.
Hungarian Dances. Simpkin Marshall Ltd-Dr. George Vajna&Co, London-Budapest, 1937
Etnikai csoportok, vidékek. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1938.
Erdélyi népélet. In: DEÉR József (szerk.): Erdély. Budapest, 1940. 123-137.
Népi és úri műveltség összefüggései a tárgyi néprajzban. In: Eckhardt Sándor (szerk.): Úr és paraszt a magyar élet egységében. Budapest, 1941. 135-160.
Volksleben in Siebenbürgen. Sonderndruck aus Siebenbürgen. Verlag der Ungarischen Historischen Gesellschaft. Budapest, 1941



Válogatott irodalom
GUNDA Béla: Viski Károly (1883-1945). Erdélyi Múzeum LI (1946) 1-4. 105-107. HOFFMANN Tamás: Viski Károly néprajza. Ethnographia LXXXV (1974) 1. 153-157.
KRESZ Mária: Viski Károly népművészeti kutatásának eredményei (különös tekintettel a kerámiakutatásra). Ethnographia LXXXV (1974) 1. 164-168.
SZABÓ T. Attila: Viski Károly nyelvészeti, filológiai és művelődéstörténeti munkássága. Ethnographia LXXXV (1974) 1. 158-164.
PALÁDI-KOVÁCS Attila: Egy európai etnológus Erdélyből. Viski Károly. In: Kalmár János (szerk.): Európai szemmel. Tanulmányok Köpeczi Béla tiszteletére. Universitas, Budapest, 2007. 199-211.
VARGA Mária: Viski Károly irodalmi munkássága. Verzeichnis der Schriften von Károly Viski. Index Ethnographicus, 1960. V. 1.
VARGHA László: Viski Károly (1883-1945). Ethnographia LXXXV (1974) 1. 172-187.

Képek