Utolsó frissítés: 2010-12-15
Szerző: TÖTSZEGI Tekla
Néprajzkutató, muzeológus, a II. világháború utáni erdélyi magyar anyagi és társadalmi néprajzi kutatás és néprajzi muzeológia meghatározó egyénisége.
A kalotaszegi Sztánán született id. Kós Károly építész, író, grafikus legkisebb gyermekeként. Megkülönböztetésként az ifj. illetve a dr. jelzést használja. Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt és Sepsiszentgyörgyön végzi, ez utóbbi helyszínen, Mikós kollegistaként, az emberföldrajzi és szociológiai órák, az Erdélyi Fiatalok falukutató cikkeinek hatására fordul figyelme a hagyományos kultúra felé. A középiskola után egy évig református teológiai hallgató, majd átiratkozik a kolozsvári egyetemen újrainduló néprajz szakra. Közben múzeumi, majd egyetemi régészeti intézeti gyakornok. 1943-ban ösztöndíjasként követi Viski Károlyt, egy évet a budapesti egyetemen tanul. A Kolozsvárra áthelyezett Gunda Bélánál fejezi be tanulmányait, 1944-ben néprajztudományból doktorál. Néprajzos képesítése mellett történelem és földrajz szakos tanári oklevelet is szerez. 1945 és 1950 között a kolozsvári magyar egyetem ősrégészeti majd néprajzos tanársegéde, s emellett az Erdélyi Múzeum Egyesület Néprajzi Tárának múzeumőre, valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tájmúzeumi és népismereti szakosztályának elnöke.
1950-től az Erdélyi Múzeum Egyesület Néprajzi Tárának és a Romulus Vuia által alapított Muzeul Etnografic al Ardealului gyűjteményeinek egyesítése nyomán létrehozott Erdélyi Néprajzi Múzeum (Muzeul Etnografic al Transilvaniei) muzeológusa, 1951-től igazgatóhelyettes osztályvezetője, 1979-es nyugdíjazásáig. A múzeumi munkával párhuzamosan 1951-1956 között a Román Akadémia Művészettörténeti Intézetének a magyar kutatócsoportját vezeti. A Nagy Jenő és Szentimrei Judit társszerzőségében megjelent népművészeti tájmonográfiák a kutatócsoport kászoni, szilágysági, Kis-Küküllő vidéki, moldvai és torockói kutatásainak eredményeit tartalmazzák. 1955 és 1959 között a Bolyai Tudományegyetem megbízott előadója. 1957-től az Erdélyi Néprajzi Múzeum évkönyvének (Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei), 1970-től a Művelődés folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Kezdeményezője és szerkesztője a népismereti tudományokat művelő szakemberek és önkéntes gyűjtők fórumának szánt Népismereti Dolgozatoknak (1976-1994). 1973-tól tagja a Románia Néprajzi Atlasza egyeztető bizottságának.
Munkásságában szerves egységet alkot muzeológusi, oktatói, tudományszervezői és tudománynépszerűsítői tevékenysége.
Két újonnan alakuló intézmény - az Erdélyi Múzeum Egyesület önállósított, majd a Bolyai Egyetem kezelésébe átadott Néprajzi Tára, illetve az újraszerveződő Erdélyi Néprajzi Múzeum - szakmai tevékenységének a megtervezése, irányítása kapcsolódik a nevéhez. Múzeumőrként, muzeológusként a tradicionális paraszti kultúra teljességének bemutatására törekvő komplex, pavilionáris és szabadtéri részleggel egyaránt rendelkező múzeum megvalósítása érdekében munkálkodik. Fontos szerepet vállal a fiatal néprajzos-muzeológus nemzedékek felkészítésében, irányításában, számos, a néprajzi múzeumok és gyűjtemények funkcióit, a gyűjteményképzés elveit, a gyűjtemény megőrzésének és tudományos hasznosításának kérdését taglaló magyar és román nyelven megjelent tanulmánnyal segítve felkészülésüket.
Kutatásai főként korábban alig kutatott vagy ismeretlen tájegységek (pl. Kászon, Szilágyság, Kis- és Nagy-Küküllő vidéke, moldvai csángó közösségek, Mezőség, a Fekete-Körös völgye, Borsa völgye) feltérképezésére irányulnak.
Jelentős eredményeket ért el az állatartás (kosarazó juhászat, bivalytartás), a kézművesség (vasmívesség, fazekasság, famegmunkálás, népi bútorművesség), a népi építészet tanulmányozása terén. Témaválasztásukban is újszerűek a közösségi rendtartás, a rokonság és nemzetségi szerkezet, az életkorok népművészete, az árucsere, a munka néprajzának tárgykörébe tartozó tanulmányai. Az anyagi kultúra elemeinek pontos, szakszerű leírásai mellett írásaiban mindig megjelennek azok társadalmi vonatkozásai, a tárgyak mellett a tárgyakat használó, különféle funkciókkal felruházó, s szentesítő, számon kérő közösség, a közösségi normákat átvevő, alkalmazó egyén. Azt vallotta, hogy nem elszigetelt tárgyakat, hanem tárgyegyüttesekben materializálódott tárgyiasult jelentéseket, ezek változását, életét, ok-okozati összefüggéseit kell kutatni. Élénken foglalkoztatta az együtt élő és szomszédos népek közötti kapcsolat, kölcsönhatás kérdése. A múzeumi gyűjteménykutatáson alapuló, összehasonlító tipológiai vizsgálatai a néprajzi irodalom alapmunkáinak számítanak.
Önálló és társzerzőkkel írt kötetei mellett munkássága jelentős részét képezik a Korunk, az Aluta, az Ethnographia, a Néprajzi Értesítő, a Népismereti Dolgozatok, az Anuarul Muzeului Etnografic al Transilvaniei, a Revista Muzeelor szakfolyóiratokban megjelent tanulmányai, a Művelődés, a Falvak Dolgozó Népe, az Igazság hasábjain megjelent rövidebb cikkei.
Fontosabb művei
Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának faekéi. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 207.) Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1947.
A kalotaszegi kosarazó juhászat In: Gunda Béla (szerk.): Miscellanea Ethographica. Tom. I. (Erdélyi néprajzi tanulmányok, 9.) Bolyai Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, Kolozsvár, 1947. 1-28.
Mihez kezdjünk a természetben. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1968.
Népélet és néphagyomány. Tíz tanulmány. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972.
A vargyasi festett bútor. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1972.
Kászoni székely népművészet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972. (SZENTIMREI Judit és NAGY Jenő társszerzőkkel)
Szilágysági magyar népművészet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974. (SZENTIMREI Judit és NAGY Jenő társszerzőkkel)
Tájak, falvak, hagyományok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976.
Eszköz, munka, néphagyomány. Dolgozatok a munka néprajza köréből. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979.
Moldvai csángó népművészet. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981. (SZENTIMREI Judit és NAGY Jenő társszerzőkkel)
Erdély népi építészete. Szerkesztette Balassa Iván. Kelenföld Kiadó, Budapest, 1989.
A Mezőség néprajza I-II. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000.
Studii de etnografie. Editura Kriterion, Bucureşti, 2000.
Torockói népművészet. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002. (SZENTIMREI Judit, NAGY Jenő, F. HALAY Hajnal és FURU Árpád társszerzőkkel)
GAZDA Klára: Dr. Kós Károly hetvenöt éves. In: Zakariás Erzsébet (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 3. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 1995. 9-17.
GAZDA Klára: Dr. Kós Károly (1919-1996). Erdélyi Múzeum LVIII. (1996) 3-4. 344-346.
GAZDA Klára: A modern élethez is - kulcs. Beszélgetés dr. Kós Károllyal a néprajzról mint tudományról és szolgálatról. A Hét. (1977) 11. 6.
TÖTSZEGI Tekla: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület néprajzi gyűjteménye. In: Sipos Gábor (szerk.): Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2009. 323-348.
címkék
Kós Károly