Utolsó frissítés: 2010-12-29
Szerző: BARTHA Katalin, BERDE Zoltán
Miután a II. világháború erdélyi harctereiről nyugat felé továbblépett a front s Háromszék is a szovjet-román csapatok megszállása alá került, elsőnek, még 1944. nov. 16-án, a Dolgozók Szava jelentkezett, előbb mint „demokrata politikai napilap", majd decembertől mint „demokrata hetilap". Tordai Sándor szerkesztette, mögötte az impresszum szerint a nyomdászok szakszervezete állt. 1945 februárjában Szabadságra változtatta a nevét, de így sem élt sokáig: utolsó száma 1945. ápr. 16-án jelent meg. Ezt 1946-ban az Új Székely Nép c. rövid életű kezdeményezés követte. Közben Háromszék magyar olvasóihoz is eljutott a még Brassóban szerkesztett Népi Egység, az MNSZ napilapja, amely - impresszuma szerint - az 1946. szept. 4-i számtól költözött át Sepsiszentgyörgyre, ahol néhány hónap múlva Szabédi László, a múzeum akkori igazgató-őre kapta feladatul a főszerkesztői teendők ellátását, egészen a lap megszűnéséig, 1948. márc. 1-jéig.
A változás után még egy ideig megjelennek egyházi, felekezeti lapok is: 1945-46-ban legalább négy alkalmi számmal jelentkezik a római katolikus Sepsiszentgyörgyi Egyházi Tudósító, 1948-ig még megjelenik a helyi református egyházközség 1933-ban indított lapja, az Üzenet (szerkesztője ekkor Czirmay Zoltán lelkész), s 1946-48 között az Székelyföldi Evangélikus Missziós Egyházközség lapja, a Magvető (szerkeszti Kovács László). A névsort 1946-49-ben a vármegye Buletinul Oficial al Jud. Treiscaune - Háromszékvármegye Hivatalos Lapja c., ismét kétnyelvű hivatalos közlönye teszi teljessé.
A város és a vidék szellemi életében fontos szerepet játszott az 1948-ban államosított híres Jókai Nyomda, amelynek hamarosan bekövetkező felszámolásával jó időre megszakad a sajtótörténet szentgyörgyi fejezete. 1950-től több mint egy fél évtizeden át semmiféle magyar nyelvű lapja nincs a városnak. A közigazgatási átszervezés során Sepsiszentgyörgy Sztálin tartomány egyik rajonjának székhelyévé minősül vissza, ahol mindössze 1957-58-ban jelenik meg Bőség Útja címmel a Román Munkáspárt Sepsiszentgyörgy és Kézdi¬vásárhely rajoni Bizottságainak közös híradója (8 számmal), s 1958. augusztus-november között a Tömegsport, a rajoni sportunió szervezőbizottságának híradója.
Erről a mélypontról még az 1968-as új közigazgatási átalakulás (az ún. „megyésítés") előtt csupán egy iskolai lap, az 1966/67-es tanévben gépelt kéziratként indult kétnyelvű Gyökerek, az egykori Székely Mikó Kollégium utódjaként működő 1. sz. Líceum lapja (tanárvezetője 1976-ig Albert Ernő) jelzi az emelkedést, amelyhez (már 1968 után) további diáklapok társulnak: a Sirius és az Aurora, előbbi szintén az 1. sz. Líceum tudományos profilú lapja (1969-71 között), utóbbi a 2. sz. Líceum lapja (1980-ig), a diákok magyar és román nyelvű írásaival. Ezek a diáklapok azért érdemelnek figyelmet, mert számos később ismertté vált író, költő első irodalmi próbálkozásai találhatók meg bennük, s diákszerkesztőik között olyanok, mint Dani Árpád, Kádár Gyula, Kapui Ágota, Mánya Zita, Nagy Dezső, Székely Zsolt, Veress Gerzson, Willmann Walter.
Az újonnan létrehozott Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy szellemi életének kétségtelenül nagy változást hozó eseménye a Megyei Tükör c. napilap megindulása, egyrészt rendszeres megjelenése és a város és a vidék kulturális-művészeti eseményeit nem csak híradásokkal megkereső, hanem a szellemi élet országosan felvetődött problémáihoz hozzászóló belső tartalma révén, hanem azáltal is, hogy ide vonzotta a romániai magyar irodalom új nemzedékének nem egy számottevő képviselőjét, akik Dali Sándor, majd 1974-től Jecza Tibor főszerkesztősége alatt az egyik leginkább figyelemre méltó fórummá tették lapjukat.
A Megyei Tükörnek 1977-86 között Fórum címmel külön társadalmi és művészeti melléklapja is volt (a tíz év alatt összesen 12 szám), amelyeket a lap szerkesztősége állított össze esetenként.
Több önálló, két- vagy többnyelvű lap is jelent meg 1977-78-ban. Érdeklődésre tarthat számot közülük a román-magyar, majd román-magyar-német nyelvű, sőt címét héber betűkkel is reprodukáló Colocviu-Kollokvium, amelynek 3-3 számát az 1978-ban és 1980-ban megrendezett kisebbségi színházak kollokviuma alkalmából adták ki, valamint a bál¬ványosi néptánc¬fesztiválokra 1971-72-ben megjelentetett Bálványos.
1968-71-ben újra van magyar nyelvű helyi közlönye is a megyének, a kétnyelvű Buletinul Oficial al Consiliului Popular Judeţean Covas¬na - Kovászna Megye Néptanácsának Hivatalos Közlönye (fordítás), majd 1972-74-ben Kovászna Megye Néptanácsa Hivatalos Közlönye (a román főlap fordítása). (Ezt követően 1983-89-ből adatolt még hasonló Hivatalos Közlöny.)
A többi 1968-89 között megjelent közel 30 lap legtöbbje még cím szerinti számontartásra sem érdemes. Általában kétnyelvű párt-, néptanácsi, vállalati és KISZ-lapok, olykor román nyelvű kiadványok magyar fordítású kolligátumai: van köztük a belügyminisztérium helyi hatósága által kiadott kétnyelvű lap (Szemafor, 1976-82), pártagitátoírok részére készült periodika (Agitátor, majd Agitátor Fórum címmel 1971-84 között), vöröskeresztes lap (Egészségünkért, 1976-80) és egy szintén kétnyelvű Turisztikai Híradó (1979-86).
Külön kell megemlítenünk a Székely Nemzeti Múzeum kiadványainak sorozatában 1954-es Évkönyvet (aminek megtiltották a folytatását) és az Aluta c. évkönyveket, amelyek 1969-1988 között jelentek meg (1969-1986-os, I-XVIII), 1996-tól pedig az Acta (Siculica), (- 1995-2006), ez 2007-től teljes nevét kiírva: Acta Siculica.
Az 1948-as államosítás után felszámolták a helyi nyomdaipart. Mindössze egy, Graiul Liber nevet viselő nyomda egyetlen termékéről van tudomásunk 1950-ből és a „Június 11. Vállalat"-nál készült egyetlen kiadványról 1958-ból. Amikor 1968-ban a Megyei Tükör megindult, azt egy darabig Brassóban nyomták. Csak 1969-ben épül fel (több más, újonnan kialakított megye székhe¬lyéhez hasonlóan) a város új, korszerű nyomdája, amelyben aztán a 70-es években helyi kiadványok sora készül.
A Székely Nemzeti Múzeum levéltári részlegében találta meg Árvay József a hatvanas évek elején Kemény Zsigmond naplóját, amelyet Benkő Samu adott ki 1966-ban. A könyvtár ma 100 000 kötetet számlál. A Mikó Kollégium Dokumentációs Könyvtárának alapját már az iskolaalapítás második évében, 1860-ban megvetették. Állományának nagy részét három nagy családi adomány képezi: Ferenczi János dálnoki ref. esperes, gr. Teleki Domokos és gr. Mikó Imre adománya. Jelenleg több mint 25 000 kötetet számlál, benne gazdag helyi sajtótörténeti anyag, aprónyomtatvány- és hírlapgyűjtemény, 370 kötet kézirat, régi magyar könyvek.
A Kaszinó Könyvtár és az Ipartestületi Könyvtár utódaként 1948-ban hozták létre a Városi Könyvtárat, amely 1974-től Megyei Könyvtárrá alakult, s ma Bod Péter nevét viseli.
A sepsiszentgyörgyi színházat állandó hivatásos művészeti intézményként Állami Magyar Népszínház néven 1948-ban hozták létre a második világháború után Kolozsvárt szerveződött Dolgozók Színházának tagjaiból meg a hozzájuk csatlakozottakból. 1949-től Állami Magyar Színházként folytatta tevékenységét. 1987-től, immár magyar és román tagozattal, Sepsiszentgyörgyi Színház néven működött. 1992-ben a két tagozat különvált, a Tamási Áron Állami Magyar Színházra és az Andrei Mureşanu nevét viselő román nyelvű színházra, amelyek közös székhelyen ugyan, de jogi és költségvetési szempontból egymástól független művészeti intézmények. 1998-tól a színház neve Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. Felügyeleti és fenntartó szerve Sepsiszentgyörgy Megyei Jogú Város Tanácsa.
A sepsiszentgyörgyi színház első igazgatója Bokor András volt, akit Kováts Dezső, majd Dukász Anna, Sylvester Lajos, Balázs Éva, Nemes Levente követett. Irodalmi titkárként hosszabb ideig Salamon Sándor, majd Veress Dániel határozták meg arculatát. A társulat a magyar és a világirodalom számos jelentős alkotását adta elő, s a kortárs erdélyi magyar drámák közül is jó néhánynak az ősbemutatóját vállalta. Kiemelkedő volt Tamási-drámasorozata, amelynek keretében az író minden darabja bemutatásra került. 1968 óta Pódium néven stúdiószínháza is működik, ezen - és időnként a nagyszínpadon - Kocsis István monodrámái mellett Áprily Lajos, Arany János, Farkas Árpád, Illyés Gyula, József Attila, Kányádi Sándor, Lászlóffy Csaba, Pilinszky János, Petőfi Sándor, Székely János verseiből összeállított nagyműsorok hangzottak el, neves művészek (Adorjáni Zsuzsa, Balázs Éva, Bányai Irén, Csapó György, Daróczi Zsuzsa, Krizsovánszky Szidónia, Kudelász Ildikó, Laczó Gusztáv, Márton Árpád, Molnár Gizella, Nászta Katalin, Nemes Levente, Visky Árpád és mások) előadásában. Emlékezetesek voltak az olyan összeállítások is, mint az Évszakok, Anyám, feleségem, gyermekem, Szülőföldem, Variációk négersorsra, Fecskeköszöntő (gyermekversek), Kapuállító (háromszéki költők versei), egy balladaest, a Dózsa c. műsor (Székely János monodrámája, Nemes Levente előadásában) vagy a Magyari Lajos versére épülő Kőrösi Csoma Sándor-műsor.
A sepsiszentgyörgyi színház adott otthont 1978-ban és 1980-ban a Nemzetiségi Színházi Kollokviumnak, ahol az ország számos magyar, német, jiddis színtársulata mérhette össze tudását és cserélhetett eszmét a kisebbségi státusból következő gondokról. Ez az alkotó légkör volt az, ami miatt a második kollokvium után rendezvényeit betiltották, s csak 1990-ben, a diktatúra bukása után kerülhetett sor felújítására.
Az 1968-as romániai közigazgatási átalakítás során létrehozott Kovászna megye székhelyén meginduló Megyei Tükör körül aztán egész sor fiatal tehetség csoportosult: Czegő Zoltán, Csiki László, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Mátyás Árpád, Tömöry Péter, Sütő István, Sylvester Lajos, Vári Attila, Znorovszky Attila, Zsehránszky István, majd hozzájuk csatlakozott Balogh László, Bíró Béla, Bogdán László, Horváth Alpár, Márkó Imre, Mészely József, Salamon András, Veress Gerzson, Veress Károly, Zsigmond Győző. Az Igaz Szó sepsiszentgyörgyi száma (1968/8), a két Kapuállító c. antológia (1969, 1982) jelzi csoportos jelenlétüket az irodalomban, országos díjaik, könyveik sokezres példányszáma az elismerést és a közönségérdeklődést. (RMIL)