Utolsó frissítés: 2010-11-23
Szerző: NAGY Réka
Szabó Miklós (1907. máj. 17.-1982. szept.) Szilágybagoson született, földműves családban. Édesapja Szabó Zsigmond (1874-1942), édesanyja Ősz Eszter (1888-1967). A család nyolc gyermeke közül a második volt. Már ötéves korában megtanult olvasni két évvel idősebb bátyjától. Gyermekéveit az I. világháború által előidézett körülmények határozták meg. Emlékezetében elevenen rögzült az a nyári éjszaka (1914. július 31.), amikor mozgósították a településen a hadköteles férfiakat. Édesapja is részt vett a háborúban, ahonnan 1918 őszén tért vissza. Távollétében gyermekeire és feleségére hárult a gazdasággal járó feladatok minden terhe. Szabó Miklós diákévei erre az időszakra estek. Élettörténeti írásában büszkén emlékszik vissza arra, hogy gyermekként ő olvasta fel az újságból a háborús híreket az otthon maradt időseknek. 1919-ben végezte el a hat elemit, jelessel. Szülei számoltak taníttatásával, azonban az impériumváltozás következtében megváltozott viszonyok ezt nem tették lehetővé. Jelképes időpont maradt számára az a nagypénteki nap (1919. április 18.), amikor a faluba bevonultak a román katonák. Ehhez az időponthoz köthető tanulmányi terveinek a meghiúsulása. „Sorsom, az erdélyi szegény fiúk sorsa,/ Akik itten éltünk kisebbségi sorsban." - írja Önéletrajzában. 1929-1930 között katonai szolgálatot teljesített a román hadseregben, Konstancán a 13-as tüzérezredben. 1934-ben feleségül vette Nagy Máriát, a falu egyik jómódú családjának lányát. Házasságukból gyermek nem született. 1935-ben Szilágysomlyón, 1937-ben Szilágynagyfaluban vett részt az Erdélyi Gazdasági Egylet (EGE) által szervezett gazdatanfolyamon. 1938-ban telkes házat vásárolt és önálló gazdálkodásba kezdett előbb 4 hektár, majd 7 hektár területen.
Szilágybagosra 1940. szeptember 8-án érkeznek meg azok a magyar katonák, akik egy új világ reményét jelentették a falu lakói számára. Ezekben az években felpezsdül a falu élete, amelyben Szabó Miklós is aktív szerepet vállal. A gyakori ünnepi alkalmak megszólalási lehetőséget biztosítottak számára, ahol saját szerzeményű verseivel lépett a közönség elé. Verssel köszöntötte a faluba érkező magyar katonákat, verssel emelte a falu ünnepi hangulatát, amikor hősi emlékművet és országzászlót avattak (1942. szeptember 27.) Két évig a szilágysomlyói gabonaelosztó központban dolgozott, ahonnan 1944-ben katonai szolgálatra hívták be. Nyíregyháza, Tokaj, Hegyeshalom, Nagykanizsa állomásait érintve, 1945. március 29-én Szombathelyen több társával együtt orosz fogágba esett.
1945. május 17-én érkezett meg Sztálingrádba, ahonnan háromévi megerőltetett munkát és megaláztatást követően 1948. május 17-én szabadult. Hazatérte után folytatta a gazdálkodó életformát és immár presbiterként, tevékenyen vett részt a falu egyházi és közösségi életében. Közösségével szembeni ragaszkodását és feladatvállalást jelzik azok több száz oldalt kitevő kéziratok, amelyben a falu és az egyház történetét örökítette meg. Tette mindezt egy olyan időszakban, amikor a kötelező beszolgáltatások és az időjárás viszontagságai nehezítették a földművesek mindennapjait. A kollektivizálási hullám Szabó Miklós gazdaságát sem kerülte el. 1959. szeptember 10-én jegyezték be nevét a kollektív gazdaság tagjai közé. 1962-től, nyolc éven keresztül töltötte be a kollektív gazdaság szőlészetének és gyümölcsösének felelőse tisztet. Nyugdíjba vonulását követően is vállalt jövedelemkiegészítő mezőgazdasági munkát, viszont idejének jelentős részét kéziratainak, verseinek gondozásával, olvasással töltötte ki. 1971-1972 között a Falvak Dolgozó Népe által meghirdetett Tud, aki tanul! gazdasági tanfolyamának és vetélkedőjének részvevője és díjazottja. 1979. április 1-jén a román televízió magyar nyelvű adása számára készítettek vele felvételt, amelyet 1979. április 9-én sugároztak. 1982. szeptemberében halt meg szülőfalujában. Sírfeliratával emléket állított munkásságának: Itt nyugszik Szabó Miklós/ szül. 1907 V. hó 17./ MH. 1982/ bárha megszűnt is az élet/ Verseimben tovább élek/ B.P.
Az írás jelentette számára azt a kifejezési formát, amelyben feldolgozta, kifejezésre jutatta életének sorsfordító eseményeit. A földművelő életforma mellett helyet és időt szentelt az írásnak, az olvasásnak, az önképzésnek, a falu történelmére vonatkozó dokumentumok gyűjtésének. Lakásában kiemelt helyük volt a könyveknek, amelyekről pontos kimutatást készített. Rendszeres megrendelője volt az Utunknak és a Falvak Dolgozó Népének. Ismereteit autodidakta módon gazdagította nagy szorgalommal és erőfeszítéssel. Szorgalmas önképzéssel olyan tudásra tett szert, amelyre szűkebb közössége igényt tartott. Nem csupán gazdálkodásra vonatkozó ismereteivel emelkedett ki társai közül, hanem gyakorlott írás- és számolási készségével is. Kérvények, szerződések megfogalmazását, földmérést, fejfafaragást, sírfeliratok írását végezte el. Nagyon terjedelmes és változatos az a szövegkorpusz, amelyet kézirat formájában maga után hagyott. Elsősorban verseket írt, sajátos költői szerepértelmezést alakított ki és forgalmazott, de helytörténeti, egyháztörténeti munka megírását is felvállalta. Írásai dokumentálják személyes életének eseményei mellett szűkebb közösségének meghatározó történéseit. Verset írt az országzászló avatására, a villany bevezetésére, a kultúrotthon avatására, az Apollo legénységének holdraszállásakor, a kollektív gazdaság istállójának felavatására, az irodalom nagyjainak évfordulójára, az olajosztásról, felesége betegségéről, oldalbordatöréséről. A leghétköznapibb eseményektől a legmagasztosabb pillanatok megragadásáig a verses formát használta. Hátrahagyott kéziratai dokumentumértékük mellett a populáris írásbeliség sajátos arculatának reprezentatív darabjai.
Fontosabb kéziratos munkái
Vadgyümölcsök III. 100 vers. Szabó Miklós válogatott versei, a Vadgyümölcsök. (1982)
Önéletrajz, azaz Személyemmel Kapcsolatos száraz adatok. (1974)
A Szilágybagosi Református Anyaszentegyház 300 éves Történelme (1962)
Szilágybagos Község és Egyház Történelme (1205-1960) (1960)
A Hűség jutalma - vagy, a becsületesség meghozza gyümölcsét. Falusi Elbeszélés az ifjúság számára (1938)
A Világszép ember 16.
Emlékirat 1961-1971.
Hivatalos Munkanapló az 1972-ik évre és 1973-ik évre és az 1974-ik évre.
Szabó Miklós rövid Statisztikája 13. 50 éves Kistükör 1925-1975.
Terménynapló (1941-1970)
Munkanapló (1950-1960)
Pénztárnapló (1932-1976)
KESZEG Vilmos: Az erény jutalmáról. (Függelékben: Részlet Szabó Miklós kéziratos regényéből). Korunk III. (2000) 6. 58-63.
MAJOR Miklós: Koszorúba font gabonakalászok. Szabó Miklós szilágybagosi parasztkrónikás naplójegyzetei a 20. század második feléből. In: KESZEG Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 7. Írás, írott kultúra, folklór. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 1999. 200-215.
NAGY Réka: Az írás szerepe egy szilágysági ember életében. In: ILYÉS Sándor - JAKAB Albert Zsolt (szerk.): Lenyomatok 6. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2007. 53-82.
ZÁGONI Attila: A bagosi krónikás. Falvak Dolgozó Népe. XXXIV. évf. (1978) 18. sz. 5.
Képek