Utolsó frissítés: 2010-11-23
Szerző: SZŐCS Levente
Czirják Gergely (1913-1993) gyergyócsomafalvi hadirokkant kovácsmester nevét az erdélyi magyar közélet szélesebb köre 1979-től ismerhette meg, a Salamon Anikó által gondozott Így teltek hónapok, évek... Öt életrajz című kötetben megjelent népi önéletrajz-részlet révén.
Életrajza
A gyergyócsomafalvi születésű Czirják Gergely ifjú kovácsinasként egy ideig Brassóban tartózkodott, az ottani nehéz életkörülmények, és önéletrajzában tett vallomása szerint a világháborúk közötti időszak változásai azonban arra késztették, hogy elhatározza, Magyarország területén keres megélhetési lehetőségeket. Marosvásárhelyről Kolozsváron át gyalog teszi meg az utat a magyar-román határig, ahol ideiglenesen Biharpüspökiben kovácsinaskodik. Itt azonban értésére adják, hogy ha valóban Magyarországon szeretne megállapodni, azt csakis katonaszökevényként teheti meg. Ezért visszatér szülőföldjére, egy ideig ismét Brassóban dolgozik, katonaéveit várva. A román hadseregbe eleve úgy vonul be, hogy már szökési terveit latolgatja. A határon átszökve az ártándi csendőrségen jelentkezik katonaszökevényként, innen Hajdúszoboszlóra, majd Nyíregyházára kerül.
1939-ben Debrecenben bevonul a magyar hadseregbe, ahol, a nemsokára kezdődő világháború során kovácsmesterként veszik hasznát, ő maga pedig folyamatosan, öntudatosan tanulja a mesterséget. Miközben a tüzérosztagot, ahol szolgál, az Észak-Erdély megszállásához vezénylik, megsebesül (bomba robban közvetlen közelében), majd sebesültként amerikai hadifogságba kerül. Fogolyként jut el több európai országba, többek között látja a dakhaui lágereket is.
Végül Budapesten át hazakerül, és szülőfalujában állapodik meg, családot alapít. Ma is elismert kovácsként emlékeznek rá azok a gyergyócsomafalviak, akik ismerték. Életének egyik súlyos tragédiája, hogy egy műhelyi balesetben elveszíti egyik szemét. Utolsó éveit Kolozsváron, pap fiánál tölti, itt hal meg, 1993-ban.
Szerzői tevékenysége
Czirják Gergelyre nem csak kovácsként, hanem olyan emberként is emlékeznek Gyergyócsomafalván, akit számos, a falu életével kapcsolatos probléma foglalkoztatott. Jelentős mennyiségű általa írt kézirat maradt fenn, mely ugyanezt a tény bizonyítja. A kéziratok mellett elkészítette a falu részletes térképét, javaslatot tett a falun átfolyó Maros medrének rendezésére is.
Írásai között elsőkként feljegyzéseket találunk, egy füzetben például naplószerű bejegyzéseket készít az 1947-es eseményekről. Külön füzet szól arról az 1970-ben kezdődő, évekig tartó viszályról, melyben a falu egyik családja, melyhez egyébként rokoni szálak fűzték, lopással gyanúsította meg a már idős embert és fiait.
Ugyancsak 1970-ben születik Czirják Gergely első nagy terjedelmű kézirata is, Gyergyócsomafalva monográfiája. A szöveg egy része különböző levéltári adatokat közöl, másik része viszont elbeszélésszerűen ismerteti a falu egyik, az 1700-as években élt neves személyiségének fennmaradt történeteit.
1974-ben írógépet vásárol, így több mint 250 oldalas önéletrajza írásához, melynek a katonaéveiből származó nevét, a Havasi gyopárt adja címül, már azzal fog hozzá, 1976-ban. Az önéletírás első (akkor még befejezettnek szánt) kötete után, 1977-ben Mosolyogtató (Csokorba gyűjtött mosolyogtató - Bohémia-elbeszélések) címmel összegyűjtött helyi anekdotákat, humoros történeteket gépel le. Ugyanebben az évben elküldi önéletírását Bukarestbe, a Kriterion Könyvkiadóhoz. Először visszautasítják, hiszen a kommunizmusról túlságosan nyíltan beszél, aztán kisvártatva a kiadó, Salamon Anikó szerkesztésében mégis közli az önéletrajz első részét.
A szerző ezek után folytatja önéletírását (1983-ban fejezi be), emellett pedig, valószínűleg Salamon Anikó közbenjárására, elkészíti az önéletírás első részének újabb kivonatát, A néma hadsereg címmel, mely a második világháborús élményeket foglalja össze, úgy, hogy a szöveg kijelentései lehetőleg kevésbé szúrják a kommunista hatalom szemét. Salamon Anikó irányító szerepét a szöveg úgy árulja el, hogy az utolsó lapokon hirtelen másfeles sorközre vált az addigi szimpla helyett: Leirásommal idáig érve. - Salalmon Anikó, Kolozsvári irónő azt az utasitást adta, hogy gyéritett sorokkal irjak, mivelhogy igen tömött sorokkal irtam mostonig. Tehát, - ezutánn gyérebb sorokkal fogok irni...
1984-ben a szerző átgépeli a faluról írt monográfiáját Honnan és hová, Csomafalva? címmel. A kéziratot az Előre című országos napilaphoz küldi el, ahol meg is jelenik róla Lakatos András cikke, Gyergyócsomafalva krónikása címmel, 1985. szeptember 6-án.
Életének utolsó éveiben, Kolozsváron írja meg utolsó két munkáját is. Az egyik, az 1992-ben, 80 évesen írt Nagypénteki elmélkedés az 1962-től, a kollektivizálás évétől, és ugyanakkor a szerző bal szemének egy munkahelyi baleset során való elvesztésétől az 1992-ig tartó időszak summája. A szöveg a templomi stációkat idézve, egy-egy gondolatsor mentén mondja el a szerző életének legnagyobb sérelmeit. A másik szöveg érdekes keveréke a fikciónak és a történetiségnek: az első és utolsó fejezetek egy képzeletbeli utazást mondanak el, melyben a szerző a gyergyócsomafalvi udvarán talált, egészen Parajdig (tehát több mint 50 km távolságig) húzódó barlangban aranyra talál, és annak árából tíz éven keresztül támogatja Csík vármegye szegényeit. A szöveg közbelső része újabb adalékokat szolgáltat a falu monográfiájához.
Az idős szerző 1992-ben, egy évvel halála előtt a magyarországi Lakitelek Alapítvány paraszti önéletírásokra kiírt pályázatán vesz részt. Az itt elnyert első díj jelentős hazai sikert is hoz Czirják Gergelynek, a Látó és a Művelődés is (szinte egyszerre) közli önéletírásának részleteit, ezúttal abból a részből válogatva, mely az 1979-es kiadásból kimaradt. Az 1989-es forradalmat követően ugyanis Czirják Gergely írásainak közlése számára is lehetőség nyílt a romániai magyar sajtóban. A Látóban közölt részletet Fodor Sándor előszava jegyzi. A Művelődés hasábjain közölt részletet Horváth Arany Az írás nem megélhetés című, meglehetősen lírai hangvételű cikke előzi meg, mely a lakiteleki pályázatról tesz említést, valamint arról, hogy a szerző ötezer forintos különdíját a kolozsvári templomépítés javára adományozta.
Czirják Gergely önéletrajza végül a Havasi gyopár című önálló kötetben 2000-ben, második kiadásként 2004-ben jelenik meg.
Czirják Gergely művei
Czirják Gergely. In: SALAMON Anikó (szerk.): Így teltek hónapok, évek. Öt életrajz. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979, 192-279.
Havasi gyopár. Visszaemlékezések. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000, 2004.
HORVÁTH Arany: Az írás nem megélhetés. Művelődés XLI. (1992) 2. 6-7.
LAKATOS András: Gyergyócsomafalva krónikása. Előre XXXIX. (1985) 11748. 4.
Képek