Utolsó frissítés: 2012-12-07
Szerző:
Kód: CJ-II-m-B-07536
Datálás: A 19. század második fele
Kolozsborsa település nevét először 1315-ben említik egy határjárásban. Egy 1367-ben kelt okiratból tudjuk, hogy I. Lajos magyar király (1342–1382) adományozta a települést a Bánffy-családnak, amely a család birtokában marad egészen a második világháború utáni államosításig.
A Bánffy család borsai birtokai több 16. századi oklevélben is előfordulnak. Az 1543. május 1-én kelt, az elhunyt Bánffy László fiai közötti osztálylevél arra utal, hogy a településen a Bánffy család kúriát építtetett. Ezen osztálylevélben elhatározzák, hogy a testvérek közül Bernát és Gábor Borsán építsenek házat maguknak, László és Pál Beresztelkén, és Ferenc a magyarói apai kúriát kapja meg örökül. B. Nagy Margit művészettörténész egy 1747-es leltár alapján a következőképpen írta le a borsai kúriát: öt helyiségből áll, amelyek közül a két nagyobb méretű a főhomlokzat felől, a három kisebb helyiség az előbbiek háta mögött helyezkedik el. Korabeli inventáriumok alapján a szilágynagyfalui (1725) és a beresztelki (1725) Bánffy-kúriák hasonló alaprajzi beosztással rendelkeztek. Mindössze ennyi írott adatot ismerünk az egykori borsai kúriáról, emellett az első katonai felmérés térképén (1769–1773) beazonosítható az épület feltételezett helye a település északi felében, egy – feltételezhetően szintén a Bánffy-család birtokában található – malom közelében.
Mivel érdemi levéltári források nem maradtak fenn az épületről, nem ismerjük a fent említett borsai kúria sorsát, ahogyan a jelenleg álló kastély építési idejét sem tudjuk pontosan meghatározni. A szakirodalom szinte egyáltalán nem foglalkozott a borsai kastéllyal, csupán a 19. század második felére keltezte az épületet. A kastély kinézete alátámasztja ezt a feltevést, de ennél is fontosabb bizonyíték, hogy a második katonai felmérés térképén (1869–1873) már szerepel a főépület és a mögötte lévő két nyújtott alaprajzú melléképület, akárcsak a kastélypark parterre része a főhomlokzat előtt. A kastély lehetséges építtetőjeként leginkább br. Bánffy Dániel (1812–1888, dobokai főispán és belső tanácsos) jöhet szóba, akinek síremléke a park részeként kialakított erdőben található. Bánffy Dániel bárónak és feleségének, Gyárfás Annának, három fia volt: Dezső (1843–1911, Magyarország miniszterelnöke 1895–1899 között), József Jenő (1845–1903) és Ernő (1850–1916). Bánffy Dezső Kemény Máriát vette feleségül és két fiú örökösük született, Kázmér (1866–1922) és Ferenc (1869–1938). Bánffy József Jenő, az enyedszentkirályi (Fehér m.) kastély feltételezett építtetője, nem alapított családot. A legfiatalabb testvér, Bánffy Ernő 1876-ban vette feleségül Eszterházy Cecíliát és egy lányuk született, Anna, aki Teleki Ferenchez ment férjhez.
Br. Bánffy Dániel 1888-ban bekövetkezett halála után a borsai birtok legkisebb fia, Bánffy Ernő (1850–1916) kezére jutott, amint ez kiderül egy 1895-ös osztálylevélből. Bánffy Ernő halála után unokaöccse, br. Bánffy Ferenc (1869–1938) 1916. szeptember 28-án vásárolta meg a borsai birtokot és a kastélyt nagybátyja örököseitől. Ebben az időben már az enyedszentkirályi kastély is a Bánffy Ferenc tulajdonában volt. Ferenc báró 1899-ben vette feleségül Petrichevich-Horváth Idát, majd neje halála után másodszor is megnősült, 1919-ben házasságot kötve Petrichevich-Horváth Hortenziával (1878–1968). Valószínűleg ebből az alkalomból költözött a házaspár Borsára. Az 1921–1923-as földreform (melynek során a nemesi családok birtokainak nagy részét eltulajdonította az állam) után a házaspár az enyedszentkirályi kastélyt bérbe adta a Belügyminisztériumnak és csupán a borsai kastélyt tartotta meg lakhelyként. Néhány levéltári forrás arról tanúskodik, hogy Ferenc báró – majd halála után az özvegye – 1938 és 1939 között különböző javítási munkálatokat végeztettek a kastélyon, így kijavították a tetőt, újrameszelték a homlokzatokat és a belsőket, elvégeztették a homlokzati erkély szigetelését. Egy 1941-es katonai térképen kirajzolódik a kastély főépülete és mögötte a két melléképület, valamint a kastéllyal szembeni dombra ültetett erdő körvonala.
A második világháború után a borsai kastélyt államosították. 1948 után rövid ideig mezőgazdasági iskola működött az épületben, majd orvosi rendelő, végül 1957-ben költözött be a krónikus pszichés betegek kórháza, amely intézmény (és így az épület is) 2003-ban került a Kolozs Megyei Tanács birtokába. A kastélyt nemrégiben visszaszolgáltatták a Bánffy-család leszármazottainak.
A kolozsborsai kastélyegyüttes a település nyugati szélében fekszik egy trapéz alakú telken, amelyet északról a Borsa patak határol. A kastélyhoz vezető kaput két vaskos pillér szegélyezi, melyek fölé egy-egy kőből faragott, klasszicizáló urnát helyeztek el. A kaputól aszfaltozott sétány vezet a kastély elé, amely a telek szimmetriatengelyében nyúlik el, hosszanti tengelyével délkelet–északnyugat irányban. A főépület mögött két nyújtott alaprajzú, földszintes melléképület húzódik, amelyek egykor a személyzet lakhelyeit, műhelyeket, konyhát, mosodát és más kiegészítő funkciókat ellátó helyiségeket foglaltak magukba. E két melléképület a kastéllyal egyidőben épülhetett, és az archív felvételeken is szerepelnek.
A főépület előtt, tőle délnyugatra egy széles parterre terül el, amelynek központi eleme a homlokzat előtt elhelyezett virágágyás. Az ágyás a park egykori főtengelyében helyezkedik el, rombusz alakú peremét cementből öntötték ki. Az ágyás körül ültetett sövény téglalap alakú, a park fele lekerekített végű területet zár közre. Körülötte az 1950-es években ültetett tuják és gesztenyefák megtörik a parterre eredeti kompozícióját. Az 1930-as években készült felvételeken látható a kastély előtti pázsit egykori, eredeti kialakítása, amelyet különálló virágcsoportok és a nyári időszakban vázákba kiültetett egzotikus növények díszítettek. A pázsit (parterre) középrészét két párhuzamos sétány szelte át, amelyek a kastély két sarkától indulva a parkon keresztül az erdőig vezettek. E sétányokat több más sétány keresztezte merőlegesen az erdőig húzódó parkrészben, egy szabályos rácsos szerkezetet alkotva, amelyet a második katonai felmérés is dokumentált. A sétányokat gömb alakú kövek („feleki kövek”) szegélyezték.
A park parterre részét egy széles lejtő követi, amelynek pázsitos részén eredetileg ritkásan ültetett fák vagy facsoportok voltak. E parkrész képét teljesen elrondították a durva beavatkozások, mint a fák kivágása és újak (gyümölcsfák) ültetése, valamint különböző oda nem illő épületek (kápolna, raktár, istálló, a park középtengelyébe ergoterápiás központ stb.) építése 1948 után. A lejtő középtengelyében, a jelenlegi ergoterápiás épület előtt egy kartus alaprajzú szökőkút maradványa látható. A szökőkút kávája épségben található, de a kút használaton kívül van és eltűnt a közepéről az egykori hattyú-szobor. A facsoportokkal tarkított lejtős rész után a park egy erdőben folytatódott. Az erdőt a kastéllyal szembeni domb tetején, nyugati irányba elnyúlva ültették. Az erdő még nem jelenik meg a második katonai felmérés térképén, így az 1870-es évek után ültethették. A parknak ez a része maradt fenn a leginkább érintetlen formában. Legfontosabb eleme a br. Bánffy Dániel (1812–1888) síremléke, amelyet az erdőben egy kis tisztáson helyeztek el. A kőből faragott obeliszken megjelenik az elhunyt címere és a következő felirat: „Itt nyugszik/ LOSONCZI/ báró BÁNFFY DÁNIEL/ valóságos belső titkos/ tanácsos/ a páratlan férj és apa/ kinek emlékét/ hálával áldják/ neje/ GYÁRFÁS ANNA/ és fiai/ DEZSŐ, JENŐ, ERNŐ/ született/ 1812. május 14-én/ meghalt/ 1888. april 29-én”.
Az eklektikus stílusú parkot a kastély építésével egy időben alakíthatták ki, ezt a kastély saroktornya is alátámasztja, melynek tetején eredetileg egy parkra néző kilátóterasz kapott helyet. Sajnos a park számos szakszerűtlen beavatkozáson esett át 1948 után, és ezek nyomán a növényzet összetétele jelentős mértékben változott.
A kastély nyújtott téglalap alaprajzú, hosszanti tengelye északnyugat–délkelet irányban húzódik. A főhomlokzaton kiemelkedik a központi rizalit tömege (egy oszlopokon nyugvó terasz) és a déli sarkon található négyzetes torony. A hátsó homlokzatot két sarokrizalit teszi változatosabbá. Az épület középrészét a keskeny lépcsőház szeli át, a főhomlokzatra merőleges irányban. A lépcsőháztól balra két helyiség található, míg tőle jobbra egy nagy terem, majd az ebből nyíló két helyiség, illetve a délkeleti teremből megközelíthető toronyszoba helyezkedik el. Az épület háromszintes (pinceszint, földszint és emelet), a torony viszont négyszintes. A földszint belmagassága majdnem 4 méter, de az ajtók alacsonyak. Az emeleti ajtónyílások szélesebbek és magasabbak. A földszinti termek síkmennyezete vasbeton gerendákra támaszkodik, amelyek a 20. század második felében készültek, az emeleti termekben is hasonlóan alakították ki a mennyezetet. A kastély alaprajzi elrendezése néhány módosításon esett át a 20. században, amikor több helyen új belső válaszfalat húztak fel.
Az épület főhomlokzata (délnyugati) a parkra néz, legfontosabb elemei a központi terasz és a sarkon található négyszögű torony. Három lépcsőfok vezet fel a nyitott tornácra, amelyet négy dór oszlop és a sarkakon két masszív pillér fog körül, a tornácról nyílik a kastély bejárata. Az oszlopok klasszicizáló jellegű erkélyt tartanak, amely eredetileg nyitott volt és csupán egy alacsony áttört mellvéd futotta körbe. Az erkély jelenleg látható beüvegezése és teteje az államosítás után készülhetett, megtörve a homlokzat eleganciáját. Az oszlopos tornác két oldalán két-két ablak helyezkedik el az épület mindkét szintjén. A földszinti ablakok egyenes záródásúak, keret nélküliek, míg az emeleti ablakok díszes vakolatkeretei hangsúlyos profilozásúak és füzérdíszekkel ékesítettek. Néhány ablakon megmaradtak az eredeti fa zsalugáterek. A homlokzat sarkait vakolatból készült armírozással emelték ki, a földszinti falfelület vakolatsávos kiképzésű. A homlokzatot egyszerű övpárkány tagolja, a tető alatti koronázópárkány pedig konzolsoros díszítésű. Az épületet cserepes kontyolt tető fedi. A déli sarkon álló torony egy szinttel a tető fölé magasodik és a torony ablakainak díszesebb kiképzése van, mint a homlokzat többi ablakának. A tornyot jelenleg nagyon alacsony toronysisak fedi, de régi képeslapokon látható, hogy eredetileg a torony tetején egy nyitott kilátó állt, amelyből jelenleg csak a balusztrádok látszanak.
Az oldalhomlokzatok három tengelyében mindkét szinten egy-egy ablak található, hasonló keretezéssel, mint a főhomlokzat ablakai. A hátsó homlokzat felőli egy-egy tengely mindkét oldalhomlokzaton rizalitszerűen kiugrik, a koronázópárkány felett attika emeli ki őket. A délkeleti oldalhomlokzatot a torony teste dominálja. A hátsó homlokzat két sarkán rizalitok találhatóak, amelyeket a koronázópárkány fölött attika hangsúlyoz. A baloldali rizalit alsó szintjén nyílik a pincelejáró. E homlokzat aszimmetrikus, hiszen a bejáratot nem középre helyezték és a jobb oldali rizalit emeletén egy kisméretű, áttört mellvédes erkély található. A két sarokrizalit közötti épületszárny 5 tengelyes, a bejáratot jobbra tolták el. A két részre osztott bejárati csarnokot egy zömök pilaszter és két klasszicizáló lizéna tagolja. A hátsó ajtó fölötti félnyeregtető két kovácsoltvas tartóra támaszkodik, ezek gazdag geometrikus díszítésűek. A hátsó homlokzaton ugyanazok a füzérdíszes ablakkeretek köszönnek vissza.
A kastély belső térszervezése eléggé egyszerű, a nagyméretű helyiségek a lépcsőház két oldalán vannak csoportosítva. A lépcsőház a főhomlokzaton lévő oszlopos tornácról, illetve a hátsó bejáraton át közelíthető meg. Építészeti részletei miatt a lépcsőház képezi a belső elrendezés legfontosabb elemét. A földszint és emelet között egy 25 fokos lépcső közlekedik, az elegáns lépcsőkorlát kovácsoltvasból készült és gazdag geometrikus díszítésű. A korlát az emeleten is folytatódik, a folyosó mellvédjét képezve. A földszinten a lépcsőkorlát indulásában egy kivételesen szép kovácsoltvas munka áll, egy nagyméretű lámpaoszlop aprólékosan kidolgozott részletekkel. A lépcsőház padlóját stilizált virágmotívumos, kétszínű (fekete-vörös) mozaik díszíti. Mennyezete a szélein lekerekített síkmennyezet. A mennyezetről lelógó mécsestartó hasonló kovácsoltvas megoldásokat mutat, mint a lépcsőkorlát elemei. Ezen művészi értékű kovácsoltvas részletek a 19–20. század fordulóján készülhettek.
A lépcsőház földszinti folyosóján az eredeti helyén maradt fenn egy elegáns, szecessziós stílusú fából készült szekrény, amelyet velencei tükrös berakás díszít. A földszinti toronyszobában szintén megőrződött az eredeti fa berendezés, a falak teljes magasságában berakott szekrények. Három földszinti helyiségben fennmaradtak az eredeti ajtók, amelyeknek széles ajtótokát és duplaszárnyait geometrikus mintás kazettákkal díszítették. Ezekben a helyiségekben az ablakok asztalosmunkái (külső zsalugáterek és belső spaletták) szintén eredetiek.
Az eklektikus stílusú (klasszicizáló, neobarokk és neoreneszánsz elemeket ötvöző) kastély némi formai hasonlóságot mutat a zsuki Teleki-kastéllyal, amely talán a két épület földrajzi közelségével magyarázható. A borsai kastély művészettörténeti értékét az építészeti összképe mellett leginkább a lépcsőház kovácsoltvas elemei és az eredeti berendezés néhány fennmaradt darabja adják. Ezek mellett említésre méltóak az egykori eklektikus kastélykert ma is látható részletei.
SISA József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. A historizmus kora. Budapest, 2007. 287.
Liviu STOICA – Gheorghe STOICA – Gabriela POPA: Castele şi cetăţi din Transilvania: Judeţul Cluj, Cluj-Napoca, 2008. 47–48.
Attila WEISZ – Beáta BORDÁS: Castelul Bánffy de la Borşa – Studiu de istoria artei. 2011. (kézirat)
Képek