Utolsó frissítés: 2011-05-05
Szerző: Bordás Beáta
Kód: BN-II-m-B-01615
Datálás: 17. század (?), 1900 körül
Bethlen települést az írásos források először 1305-ben említik Bethlem néven. A Bethlen család tagjai 1438-ban a királytól engedélyt nyertek egy kő- vagy palánkvár építésére, amely végül 1543 körül épülhetett fel. A vár és a körülötte lévő település a grófi Bethlen család bethleni ágának ősi fészke, így a családnak több kastélya, lakóépülete található itt, amelyek különböző korszakokban épültek. Jelenleg négy ilyen épület áll, amelyek közül a legfontosabb a 18. században barokk stílusban épült egykori gr. Bethlen András-kastély a település központjában (jelenleg Agrárlíceum). Gr. Bethlen Béla 1929-ben épített magának egy udvarházat, amely jelenleg szanatórium. Bethlen László egykori kastélyát körülépítették a 20. században és most a Grigore Silasi középiskola működik itt. A Bethlen Pál-féle kastély az egykori bethleni vár közelében épült.
Fontos szólnunk az egykori Bethlen-várról, amelynek pontos helye és kinézete vitatott. A forrásokból az derül ki, hogy a várat, amely a bethleni uradalom központja volt, a község nyugati részén, a Szamos bal partján építették fel 1543 körül. A források arra engednek következtetni, hogy a várat az 1570-es években négy sarokbástyás reneszánsz várrá alakították át. A várfalakon belül több épület és egy kápolna kapott helyet. A vár épületein többször javításokat tettek a 17. század közepén. A II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc után az osztrák hatalom nem nézte jó szemmel a várat, 1712 után a forrásokban már nem jelentkezik az épületegyüttes, feltételezhetően ekkor rombolták le. Kővári László 1866-ban még leírta a vár körvonalait és az egyik bástya maradványait. A vár kapuja egyes források szerint a Bethlen Pál kastély udvarával szemben helyezkedett el, amely szintén a település nyugati sarkában található.
Az első katonai felmérés térképén (1769–1773) jól kivehető a település központjában lévő barokk kastély együttese (Bethlen András-féle kastély) és a közelében található középkori eredetű templom. Bethlen nyugati részében egy nagyobb épületegyüttes képe rajzolódik ki, amely nagyságában vetekszik a barokk kastéllyal. A négyzetes alaprajzú teleken hat hosszúkás épület helyezkedett el. A bethleni vár a források szerint már nem létezett ebben az időben, így valószínűleg a Bethlen Pál-féle kastély elődje látható a térképen. Egyes források szerint a településen létezett egy másik Bethlen-kastély is, amelynek sokszögű saroktornyai voltak, és a főépület barokk jellegű oromfalát a családi címer ékesítette. Ezen leírás alapján 17. századinak gondolják ezt az épületet. Egy hasonló jellegű épület szerepel egy (valószínűleg) 19. századi felvételen Bethlen Pál kastélya név alatt, ez lehetett a későbbi Bethlen Pál-féle kastély elődje.
A kastély építtetője, gr. Bethlen Pál (1851–1935), id. Bethlen Pál (1798–1859) és gr. Bethlen Mária (1827–1876) fia, Budapesten végezte a középiskolai tanulmányait és Zürichben járt egyetemre. Tanulmányai befejezése után hosszabb külföldi utat tett, majd 5 évig katonáskodott. Az 1870-es évek végén hazaköltözött bethleni birtokára. Első felesége gr. Rhédey Gabriella (1861–1883) volt, akitől a tragikus sorsú Ida nevű lánya (1880–1895) született. Bethlen Ida síremléke a bethleni Bethlen-sírkert legszebb alkotása. Bethlen Pál 1885-ben másodszor is megnősült, ekkor borosjenői Tisza Jolánt vette feleségül. 1891-ben gr. Bethlen Pált Beszterce-Naszód megyei főispánnak nevezték ki, később elnyerte Szolnok-Doboka vármegye főispáni tisztségét is.
A Bethlen Pál birtokában lévő kastély építési körülményei tisztázatlanok. A már említett korabeli felvétel és a sarokbástyák alapján feltételezhető, hogy a főispán egy 17. századi kastély átépítése révén alakította ki saját kastélyát. Az átépítés során megtartották a két sarokbástyát, azonban a barokkos oromzatot átalakították, a földszintes épületre egy emeletet húztak, így jött létre az eklektikus stílusú új kastély. Sisa József művészettörténész szerint Kallina Mór jó nevű építész tervei alapján valósult meg a kastély átalakítása 1900 körül. A kastélyt a 20. század elején erős kőfal vette körül, a nyugati falakon kívül terültek el a régi vár romjai.
Az 1945-ös államosítás előtt gr. Bethlen László tulajdonában volt az épület és a körülötte lévő melléképületek (ez utóbbiakban lengyár működött). Egy 1977-es összeírás alapján az egyemeletes kastélynak 16 helyisége volt, és 8 melléképülete. Jelenleg egy melléképülete áll, amelyet múzeumnak alakítottak át.
Az 1990-es években művelődési ház és könyvtár működött a kastélyban. Az egykori díszes előadótermet és a hátsó színpadot a ’80-as években szinte kétszeresére bővítették és a belső berendezését a kornak megfelelően átalakították. Jelenleg Bethlen város polgármesteri hivatala működik benne.
A kétszintes kastély szabálytalan tömegformálású és többrendbeli beavatkozások nyomait mutatja. Az épület magját egy nyújtott tengely alkotja, amely észak-dél irányban húzódik. Egy nagyméretű előadóterem, a déli oldalon pedig három kisebb méretű terem alkotják az épület földszinti magját. Ezt a hosszabb egységet két oldalról egy-egy rövid helyiség övezi, amelyek összekötik az épület magját az épület két sarkán elhelyezett hatszögű tornyokkal. Az egykori épületmag szimmetriáját az 1980-as években megnagyobbított előadóterem bontja meg. A fő épületszárny középső tengelyében egy háromtengelyes rizalit kapott helyet, amelyhez az épületbe vezető lépcsős terasz kapcsolódik. A rizalit rejti magában a főlépcsőházat a lépcsőfordulós, emeletre vezető kétkarú lépcsővel. A fentiekben ismertetett fő szárnyra merőlegesen csatlakozik egy öt helyiséget magába foglaló szárny. A 20. század eleji felvételeken már látható ez a szárny is.
Az épület emeletén a helyiségek elrendezése néhány különbségtől eltekintve megegyezik a földszinti termek kiosztásával. Az egyik lényeges különbség az, hogy az északi, alacsonyabb torony csupán földszintes, míg a nagyobb alapterületű déli toronynak (amelynek belső terét három helyiségre tagolták) emeleti szintje is van. Az északi bástyához hasonlóan, az épülettömb északi felén elhelyezkedő előadóteremnek szintén nincs külön emeleti szintje. A földszinti alaprajzon megfigyelhető az előadóterem bővítésének vonala, de az emeleten csupán a terem légtere található.
Az L alakú kastélyt kontyolttető, az összekötő szárnyakat nyeregtető, míg a bástyákat vízvezetős hatszögű bádog toronysisak fedi. Az épület alatt egy pince húzódik, amelynek négy boltozott helyisége van. Ezeket jelenleg nem lehet megtekinteni, az építési fázisok megkülönböztetése szempontjából azonban fontos lenne ismerni, hogy az épület mely részei alatt húzódnak.
A kastély főhomlokzata a nyugati oldalon helyezkedik el. Egykori képeslapok alapján néhány jelentős átalakítás figyelhető meg. A legkorábbi, általunk ismert állapotban a homlokzat kialakítása a következőképpen nézett ki: a három tengelyes bejárati rizalit uralta a homlokzatot, a rizalit mögött húzódott az épület fő szárnya, amelyet két oldalt hatszögű tornyok zártak le. A rizalit előtt egy vaskorlátos terasz helyezkedett el, amelyre kőlépcső vezetett. A rizalit tömbjét függőlegesen négy díszes fejezetű falpillér tagolta, ezekre támaszkodott a vízszintes gyámkősoros párkány. A homlokzatot középen barokkos csigavonalas oromzat zárta le, amelynek fő dísze a gyámkősoros párkány felett elhelyezett nagyméretű Bethlen-címeres tábla volt. Az oromzat két oldalán a párkány felett domborműves attika kapott helyet. A bejárat két oldalán egy-egy magas, háromkaréjos díszítésű ikerablak törte át a falat. A hatszögű tornyon a tető alatt a rizaliton is megjelenő gyámkősoros motívum vonult végig.
Az 1900 körül zajlott átépítés során megváltoztatták a főhomlokzat kiképzését. Megfigyelhető, hogy a korábbi földszintes épület egy részére emeletet húztak. A nagyterem és az északi torony földszintes maradt, a bejárati rizalit és a tőle délre elhelyezkedő épületszárny viszont egy szinttel magasabb lett, a déli torony is emeletes. Források hiányában nem ismert, hogy a déli torony ekkor változott-e át kétszintes építménnyé, vagy már korábban is emeletes volt. A bejárati rizalit előtti teraszt meghagyták az eredeti állapotban, az ablakokat viszont megváltoztatták. A földszinten, az ajtó két oldalára egy-egy záróköves keretezésű, egyenes záródású ablak került. Az emeleten a középső egy hármasablak, két oldalán egy-egy szemöldök-keretes ablak foglal helyet. A rizalitot lezáró oromzat formája is megváltozott, a német reneszánsz ihletésű csigavonalas építményt egy hármasablak töri át, alatta egy kis táblába foglalt Bethlen-címer látható. A homlokzat déli szárnyán a földszinten két egyenes záródású ablak, felettük két pár kettős ablak jelenik meg, az ablakok elosztása megegyezik a ma is látható állapottal. A főhomlokzat kinézete 1927-re sem változott, amint ez Keöpeczi Sebestyén József rajzán is megfigyelhető.
Az 1980-es években végzett átalakításoknak köszönhetően módosult a homlokzat képe. A rizalittól balra (északra) elhelyezkedő épületszárny ablakait befalazták és a szárnyat megmagasították, így jött létre az előadóterem. A rizalit architektúráját megtartották, de eltüntették az ablakok keretezését és eltávolították a Bethlen családi címert az oromzatról. A bástyák közül a déli esett át fontosabb bevatkozáson, földszintjén ugyanis befalazott ablakok nyomai látszanak. A déli szárny alsó szintjén látható egy szegmensíves bejárati ajtó, amely a pincébe vezet.
Az épület hátsó homlokzata kevésbé vonzó képet mutat. A 20. század elején a hátsó bejárat asszimmetrikusan helyezkedett el, északi irányba eltolódva. A bejárat előtt alacsony terasz húzódott, melyre fából ácsolt tornácot építettek. A tornáctól balra (déli irányba) az emeleten zárt erkély helyezkedett el, amelynek szerepe a későbbi átalakítások miatt elveszett.
Az épületen végrehajtott 20. századi bővítések teljesen megbontották az együttes tömegkompozícióját, silány külsőt eredményezve. Jelenleg a hátsó homlokzat két fontosabb részre bomlik. Az északi szárnyban helyezkedik el a kibővített előadóterem, melynek külső homlokzatát csupán egy bejárat tagolja, előtte félköríves, lépcsőzetes terasz látható. Ezen a részen volt az egykori hátsó bejárat. A Bethlen Pál korabeli állapotokra utal a két saroktorony, valamint az emeleti zárt erkély. Az előadóterem kibővítése miatt azonban az erkély elvesztette funkcióját, beékelődött az előadóterem és a délkeleti szárny tömbje közé, és az erkély alatti falsíkhoz tapasztották az illemhelyiséget rejtő építményt. A dél-keleti épületszárny körül keskeny betonterasz húzódik. Az épületszárny mindkét szintjén egyenes záródású ablakok helyezkednek el, a délkeleti oldalon különböző méretű ablakok váltakoznak. A fő- és a rá merőleges szárny találkozási pontjában létrejött lépcsőház nyílásai három szinten helyezkednek el. A hátsó homlokzaton a déli összekötő szárny ablakainak nagy része be van falazva, megfigyelhető az is, hogy méretük és elosztásuk nem egyezik a főhomlokzaton látható ablakokkal. Míg az északi, földszintes bástya testét egy-egy oldalon csupán egy nagyobb méretű ablak törte át, a déli bástya falain három ablak helyezkedik el egymás fölött. A pince- és a földszint ablakai kisebb méretű, négyzet alaprajzú ablakok, az emeletiek pedig téglány alakúak. Mindkét bástya fontos eleme a tető alatt végigfutó konzolgyámos koronázópárkány.
A kastély egykori berendezése nem ismert számunkra. Az eredeti, 1900 körüli állapotokat szemlélteti a faburkolatos és esztergált korláttal ellátott főlépcsőház kialakítása. A főlépcsővel szemben, az emeleten egy nagyméretű zöldmázas historizáló kandalló maradt fenn, amelyet gazdag későreneszánsz jellegű motívumkinccsel díszítettek (fogazatos párkány, tojássoros fríz, gyümölcs- és virágfüzérek).
A kastély hátsó homlokzata egykor egy igényesen kialakított parkra nézett, amelynek fáit az 1960-as években kivágták. A kastélyhoz tartozó melléképületek közül jelenleg csupán egy áll fenn, múzeumnak átalakítva. Tíz évvel ezelőtt még állt két lakóépület (egyikben konyha és cselédház, másikban a vendégház volt egykoron), valamint a 18. századinak gondolt, barokkos ablakú istállók. Ezeket az épületeket időközben elbontották.
Bethlen Pál kastélyának építéstörténete még sok kiegészítésre szorul, azonban az eddigi adatok alapján is elmondható, hogy a historizmus kori erdélyi kastélyok egyik érdekes képviselője, melynek jelentőségét növeli a (feltételezetten) Kallina Mór nevével fémjelzett átalakítás. A kastély helyi szinten is jelentős, ugyanis a barokk Bethlen András-kastély mellett Bethlen település másik meghatározó világi műemléke, amely feltételezhetően 17. századi épületrészeket is tartalmaz.
Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Budapest, 1927. 556–557.
Szabó Attila: Bethlen építészeti műemlékei. Szakdolgozat a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán. Művészettörténet Tanszék. Kolozsvár, 2001. (Kézirat)
Erdélyi kastélyok, felmérési dokumentáció. Kolozsvár, 1994. (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tervtára, Budapest)
Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon. A historizmus kora. Budapest, 2007. 283.
Pál Judit: Erdélyi főispánok a Tisza-éra végén (1890–91) II. Korunk, 20. évf. 4. sz. (2009. április)
Képek