Utolsó frissítés: 2010-03-16
Szerző: Emődi Tamás
Kód: BH-II-m-A-01085
Datálás: 1902 - 1903
A nagyváradi Városháza épületegyüttese a város egyik legreprezentatívabb szimbóluma, mely jellegzetes körvonalaival uralja a Sebes Körös folyó közvetlen szomszédságában fekvő központ városképét. Ezen a területen 1901-ig egy gazdag történettel rendelkező épület állott: a város első püspöki palotája, melyet Csáky Miklós püspök 1742 körül emeltetett. A szerény megjelenésű, egyszerű homlokzatokkal ellátott földszintes, belső udvarral rendelkező épület 1776 után a katolikus főgimnáziumnak adott otthont, majd 1780-1874 közt a váradi akadémiának és a gimnáziumnak, 1874-1896 között az Állami főreáliskolának, végül ideiglenesen a törvényszéknek.
1895-ben határozta el a Városi Tanács, hogy az épület elbontásával egy új Városházát építtet, erre 1896-ban tervpályázatot hírdetett. Ennek első díját két másik tervezővel együtt ifj. Rimanóczy Kálmán nyerte el s őt bízták meg egy a három tervvariáns összedolgozásával. A terv elkészülte után a kivitelezésre kiírt versenyt is Rimanóczy nyerte el s így 1902 február 26-án elkezdődhettek a munkálatok, melyeket 1903 októberére jórészt el is végeztek, szint kizárólag helyi alvállalkozók bevonásával. Az ünnepélyes épületátadásra 1904 január 10-én került sor.
Az épület eklektikus stílusban épült, homlokzatain számtalan történeti stíluselemet alkalmaztak, dominál rajta a neoreneszánsz. A főtérre és a belőle induló két párhuzamos utcára néző homlokzatok hangsúlyos elemei a nyitott bejárati előcsarnok és a fölötte emelkedő díszterem manzárdtetős rizalitja illetve a Körös felé húzódó szárny magas tornya. Az épületegyüttes szárnyai két belső udvar köré szerveződnek, a főtér felé eső rész laprajzi szimmetriáját az északi tömb tompaszögű megtörése bontja meg, illeszkedve az itt megörökölt telekformához és a római katolikus plébánialak felé húzódó telekhatárhoz.
Az épületegyüttes magaspincés, kétemeletes, a rizalitos részen pedig a díszterem két emelet teljes magasságát foglalja el, fölötte ablakokkal megvilágított padlásszint van. A díszterem kiemelkedő szerepe nem csak az alaprajzi elrendezést határozza meg, hanem a homlokzati kialakításra is erőteljesen rányomja bélyegét: a földszinti, rusztikázott árkádok fölött három nagyméretű, félkörívesen záródó ablak foglalja el a falpillérek szinte teljes falközeit. A homlokzatok földszintje mindenütt rusztikázott, ami hangsúlyosan horizontális jelleget ad nekik, ezt ellenpontozva a két emelet magasságában emelkedő korintoszi fejezetes pilaszterek alkotják a csupán függőleges irányú falszakaszolást. A főhomlokzaton a díszteremnek megfelelő középső szakaszt kétoldalt enyhe rizalitok fogják közre, melyeket ión fejezetű oszloppárok határolnak. Közöttük kis erkélyeket képeztek ki.
A földszinten egyszerű, téglalap alakú ablakok sorakoznak, a szemöldökükön megtörő rusztikával, az első emeleten pedig bonyolult pilaszteres alátámasztású íves illetve egyenes szemöldökpárkányokkal ellátott ablakok, míg a legfelső szint kettős ablakai félkörívesen záródnak.
A főhomlokzat rizalitján is végigfut a baluszteres mellvéd, fölötte a kiugró sarokon két-két allegorikus szoborral, melyek a tudományt, a művészetet, az igaszságügyet és a mezőgazdaságot szimbolizálják. Mögöttük egy félköríves ablakokkal megvilágított padlástér van, homlokfalán három edikulaszerű attikaépítménnyel. A középsőn egy sast a kereskedelmet és az ipart jelképező alak fogja közre.
A homlokzati díszek rendkívül változatosak: összetett, főként reneszánsz formakincsű konzolok, szecessziós domborműbetétek, stilizált metopék, futókutyák, fesztonok, kagylódíszek eklektikus egyvelege borítja a falakat.
Az északi oldal 50 méter magas tornya egy ideig tűzoltótorony szerepet töltött be.
A főhomlokzat árkádjai mögött nyíló tágas előcsarnokból a főtengelyben elhelyezett, háromrámpás monumentális lépcső vezet az emeletre. A lépcsőház freskóit Udvardy Ferenc készítette. A díszterem pilaszterekkel, lizénákkal, frízekkel és egyéb klasszicizáló faltagoló elemekkel díszített belsejébe a nyugati oldalon egy íves vonalvezetésű, konzolokon álló erkély nyúlik be.
A boltozat közepén elliptikus alaprajzú, változatosan díszített kupola emelkedik. A dísztermet nem csupán a Helyi Tanács gyűléstermeként használták az elműlt száz évben, hanem különböző ünnepélyes eseményeknek is helyet adott.
PÉTER, I. Zoltán: 3 secole de arhitectură orădeană, Oradea, Editura Muzeului Ţării Crişurilor, 2003
PÉTER, I. Zoltán: Nagyvárad 900 évés múltja és épített öröksége (Trecutul de 900 de ani al Oradiei şi moştenirea construită), Budapest, 2005
Liviu BORCEA: Memoria caselor. Oradea, 2003.
Képek