A moldvai csángók pünkösd hajnali napbanézése a csíksomlyói zarándoklat hagyományos szokásrendjébe illeszkedő rítus. A moldvai csángók hite szerint a Kis-Somlyó hegyének keleti lejtőjén pünkösd hajnalban megláthatják a napban galamb formájában felrepülő Szentlelket, Jézus és Szűz Mária alakját, illetve más szent dolgokat. Az 1980-as évek közepéig a pünkösd hajnali napvárásban jórészt 25-40 fős csángó csoport vett részt. A több településről érkező búcsúsokból összeverődött csoport deák vagy búcsúvezető kíséretében foglalt helyet hajnal előtt a Kis-Somlyó hegyén, ahol énekléssel, imádkozással várták a napfelkeltét. A hagyományos éneklési mód, amelynek során alkalomhoz kötődő magyar énekeket énekeltek (például a Jöjj, Szentlélek Úristen kezdetű éneket), a búcsúvezetők megritkulásával, a moldvai csángókat érő asszimilációs folyamatok és a kultúraváltás következtében a 2000-es évek elején megszűnt, a magyar énekek helyét román énekek vették át (például a Coboară din ceruri o Duhule Sfânt kezdetű éneket).
A csángók rendszerint hajnal előtt kimennek a Salvator kápolnához, ahol hajnalig imádkoznak, beszélgetnek. Körülbelül egy órával a napfelkelte előtt a keleti lejtőn szoktak felsorakozni, ahol hangos énekléssel várják a napfelkeltét. Ezt követően több percen keresztül mereven néznek a napba megfüstölt üvegen, zsebkendőn, fejkendő csücskén, napszemüvegen keresztül. Aki látni vél valamit, az hangosan elmondja tapasztalatát a többieknek, amelyet azok értelmeznek, saját asszociációjukkal dúsítanak.
A moldvai csángók számára a napvárás érzelmi/rituális feltételeinek a keretét a búcsú térbeli és időbeli szerkezetébe való bekapcsolódásuk képezi. A búcsú során számos áldozati jellegű rituális cselekvésre kerül sor. Már a búcsúra való utazás előtti napokban rituális előkészületeket tesznek, például naponta misét hallgatnak, többször végigmondják a rózsafüzért, böjtölnek.
A kialvatlanság, a szokásosnál hiányosabb táplálkozás, az időjárás esetleges viszontagságai a test intenzívebb igénybevételét eredményezik. A Kis-Somlyó hegyének meredek oldalán lévő keresztutat a moldvai csángók csoportjai is végigjárják. Nemcsak nappal, szombaton délután, de többen pünkösd vasárnap napfelkelte előtt, a kora hajnali sötétségben is. A testi nehézségeknek, a fáradtságnak vallásos jelentősége van számukra, áldozati jellegű cselekvés, érdem. Régebben a moldvai csángók is gyalog mentek Csíksomlyóra. Az út egy hétig is eltarthatott. A misék alatt időnként látni lehet, hogy katrincás asszonyok a mise egész ideje alatt térden állnak a mellékoltárok lépcsőjén.
A moldvai csángók a búcsú minden fontosabb helyszínén megjelennek. A legfontosabb helyszín a kegytemplom, ahol a rendszerint pénteken érkező csángók a legtöbb időt töltik. A padokban, az oltárok lépcsőjén, a padlón éjszakáznak, itt helyezik el csomagjaikat és itt is esznek. Részt vesznek a miséken és az éjjel-nappal zajló énekléseken és imádkozásokon. Általában 3-6 főből álló csoportokban foglalnak helyet egymás mellett, a férfiak és a nők külön. Az éjszakai virrasztások alatt legalább egyszer „érintőznek" az oltár fölött lévő kegyszobornál. A magukkal hozott tárgyakat, fejkendőket, zsebkendőket, fényképeket stb. nagy gonddal érintik a szobor lábához és a környezetében lévő tárgyakhoz. A kegyszoborhoz érintett tárgyaknak, vagy a Kis-Somlyó hegyén szedett nyírfaágaknak szentelményi, gyógyító erőt tulajdonítanak. A nyeregben, a Hármas Oltár közelében felállított keresztnél szintén érintőznek, a napfelkelte előtt ezen a helyen is gyülekező csángók.
A keresztútjárást követően a moldvai csángók a hegy tetején lévő két kápolnát látogatják meg. A Salvator kápolna oltárát térden csúszva megkerülik és itt is érintőznek. Szombaton éjszaka a kegytemplomban virrasztanak, de megtörténik, hogy egy-egy zarándokcsoport a Salvator kápolna mellett pokrócokba burkolózva a füvön fekve virraszt. A napbanézést követően a hegyről leereszkedve, a Kis-Somlyó déli oldalán gyógyító erejűnek hitt Jézus tenyere nevű növényt szednek. A növény eredetmondája szerint a Kálvárián a kereszt súlya alatt eleső Krisztus ujjai nyomán nőtt.
A napbanézés rítusa nem minden évben megy végbe azonos módon. Az időjárás változékonysága például nagymértékben kihat lezajlására. Ily módon borús időben a rítus jelentős szerkezeti elemei nem teljesednek ki, elmarad a látomások jelentkezése is. Ez azonban a rítus lezajlásának hagyományos rendjéhez tartozott. Haragszik a Mária!, Szomorú a Szentlélek! Szokták mondani a csángók, ha a Nap a várakozások ellenére nem tűnik fel az égen.
A pünkösdkor a Napban megjelenő Szentlelket a moldvai csángók hite szerint nem csak a Kis-Somlyó hegyéről, hanem bárhonnan láthatják az arra érdemesek.
A látomáselbeszélések kevés számú motívumból épülnek fel: általában galamb formában megjelenő Szentlelket, tüzes keresztet, keresztjét cipelő vagy megfeszített Megváltót, Szűz Máriát, vizuálisan kevéssé megragadható „szentségeket", lángnyelvet látnak a moldvai csángók pünkösdkor a napban. A Jézushoz kapcsolódó látomások általában a keresztet cipelő, majd megfeszített Megváltó magasztos képsoraiból állnak. Máskor idillikus képek formájában tűnik fel az ölében fehér bárányt tartó Jézus. A képek dinamikusak, nem statikusak vagy szoborszerűek. A látott képek tartalma sokszor bizonytalan, ahogy a mozgásformák is sokszor képlékenyek. A napba perceken keresztül mereven néző csángók gyakran árnyék-látásról számolnak be, amelyet a galamb formájában mutatkozó Szentlélek árnyékaként értelmeznek.
A látomások jelentkezését a rituális felkészülés mellett a koncentrált, erőltetett nézés is elősegítheti.
A napváráson a gyimesi csángók is részt vettek, bár kisebb számban mint a moldvaiak; a székelyek a rítust nem ismerték.
A napbanézés mára többezres tömeget vonzó turisztikai látványossággá vált. A moldvai csángók társadalmában ható modernizációs és asszimilációs folyamatok, a magyar nyelvű vallásosság funkciójának csökkenése (a csíksomlyói kegyhely vonzásának a csökkenésével a csángók számára) a legfontosabb okai annak, hogy a napbanézés rítusa a moldvai csángók számára lassanként elveszíti korábbi funkcióit.
Válogatott irodalom
BARNA Gábor: Moldvai magyarok a csíksomlyói búcsún. In: HALÁSZ Péter (szerk.): „Megfog vala apóm szokcor kezemtül..." Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére. Lakatos Demeter Egyesület, Budapest, 1993. 45-61.
KESZEG Vilmos - PETI Lehel - PÓCS Éva (szerk.): Álmok és látomások a 20-21. században. I. kötet. L'Harmattan-PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék, 2009.
PETI Lehel: Ritualizált közösségi látomás: a moldvai csángók napbanézése. In: A moldvai csángók vallásossága. Hagyományos világkép és modernizáció. Kisebbségkutatás Könyvek, Lucidus Kiadó, Budapest, 2008. 147-162.
TÁNCZOS Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In: LACKOVITS Emőke, S. (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. I. Veszprém, 1991. 136-158.
TÁNCZOS Vilmos: A moldvai csángók pünkösd hajnali keresztútjárása a Kis-Somlyó hegyen. In: ASZTALOS Ildikó (szerk.): Hazajöttünk. Pünkösd Csíksomlyón. Gloria Könyvkiadó, Kolozsvár, 1992. 40-45.
TÁNCZOS Vilmos: Búcsú Csíksomlyón. Egy rituális dráma katarzisa. In: Keletnek megnyílt kapuja. Néprajzi esszék. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000. 39-50.
