A történet, amelyről Torda elhíresült, egy malacról szól. Egy alkalommal egy tordai vásárba idegen szekeres érkezett, aki a nagy forgatagban akaratlanul elgázolt egy kéthetes kismalacot. Az állat gazdája törvény elé vitte a szekerest, magas kártérítést követelve tőle. „Mily nagy lehetett a malac?" - kérdezte a bíró a kárpótlás megítélésekor. „Bizony lehetett az két hónapos!" - túlzott a búsás kártérítés reményében a károsult gazda. „Az nem lehet - döntött a bíró - mert a két hónapos tordai malacnak lett volna annyi esze, hogy a kerék alá ne kerüljön." A bíró e bölcs szentenciája híresült el az okos, mint a tordai malac szóláshasonlatban.
A bírói szentencia a városháza épületében hangzott el. Az épület 1795-1806 között épült.
A Magyar Népmese Katalógusban 1213xx számmal azonosított történetet a következő források közölték: Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások. I-II. Szeged, 1820; Ballagi Mór: Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye. I-II. Szarvas, 1850; Erdélyi János: Magyar közmondások könyve. Pest, 1851; Sirisaka Andor: A közmondásokról. Pécs, 1891; Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Budapest, 1897. A történet tehát elsődlegesen közmondásként, jeles mondásként, illetve a magyarázatul szolgáló anekdotaként került be a köztudatba. Ugyanilyen formában közölte a Magyar Nyelvőr 1874-ben, 1876-ban, 1878-ban, 1879-ben, 1880-ban, 1885-ben, 1890-ben, 1897-ben, 1899-ben, 1901-ben, 1902-ben, valamint az Ethnographia 1923-1924-es kötete. Eredetét, magyarázatát később O. Nagy Gábor foglalta össze Mi fán terem? Magyar szólások eredete című könyvében, 1957-ben. Mind a mesekatalógusnak, mind O. Nagy Gábornak tudomása van arról, hogy utólagosan kialakult és elterjedt az a szólásmagyarázat is, miszerint a tordai malac azért okos, mert háttal megy a vályúhoz, mégis jóllakik.
A történet rátótiáda. A folklorisztika rátótiádáknak nevezi az egy-egy közösség viselt dolgairól szóló narratívumokat.Az általában apokrif eredetű, populárissá vált történetek nem igazságértékük révén töltik be szerepüket. A hagyományosan, konszenzus alapján egy-egy településhez, annak lakóihoz hozzárendelt történeti narratívumok (akárcsak a híresztelések, proverbiumok, emlékezetes mondások, étkezés-, öltözet-, építkezés-, gazdálkodásbeli specifikumok) a térben, az időben, a társadalomban való primér tájékozódás, a tér, a társadalom tagolásának, identifikálásának, a kulturális tér, a társadalom megtaníthatóságának, számontarthatóságának, a lokális múlt felidézésének szerepét tölti be. Az évődés, élcelődés, ugratás provokatív nyelvi viselkedés. Elhangzása ugyanakkor szocializációs funkciójával függ össze: szerepe a másságra való ráfigyelés, a másság megjelenítése, ironizálása, tudatosítása, elfogadtatása.
Tordával kapcsolatban több rátótiáda is élt a köztudatban. A tordai származású Kanyaró Ferenc (1859-1910), a kolozsvári unitárius gimnázium tanár 24 történetet írt össze.
A híres fedeles hidat a tordai születésű mérnök, Követsi János tervezte, megépítésére 1798 és 1815 között került sor. Eredetiségére vall, hogy tartópillérek nélkül épült, s fából készült ívszerkezet tartotta a magasban. A korabeli leírás szerint "óriási faalkotmány, iszonyú teherként emeli magát"; „teljesen a vasszerkezetű hidak rendszere szerint épült, de fából. Fa a szögecselése, fa ívtartója faragással van illesztve, sőt merevítő rácsozása is van. Technikai szempontból párját ritkító érdekesség". A technikatörténet máig számon tartja úttörő jellege miatt. Utódját, a betonból és vasból épült új hidat 1909. július 3-án avatták fel. A fahíd lebontására ezután, augusztus folyamán került sor.
A hídon az 1860-as években nehéz gép készült átkelni a gerendi uradalomtól Kolozsvár irányába. Az átkelés engedélyezését az uradalom a városi tanácstól kérvényezte. Mikorra hosszas tanácskozás után a tanácsosok meghozták az elutasító választ, a gép már két hete átkelt a hídon.
A város polgármestere Kolozsvárra utazott. Távollétében a villám megrongálta a híd egyik gerendáját. A hazatért városatya haragosan tette szóvá, hogy távollétében gondatlan atyafiai nem képesek vigyázni a város büszkeségére.
A híd közelében hatalmas raktár épült. Tulajdonosa villámhárítót készült elhelyezni rajta. A tanácsosok azon aggályoskodtak, ha a villámfogó mégis elszalaszt egy odacsalogatott villámütést, az a közeli hídra fog sújtani.
A református templom tornya 1865-ben leomlott. Rombadőlt falai életveszélyt jelentettek a járókelőknek. Ezért vált szükségessé a romok eltávolítása. A polgármester azt állapította meg, hogy az emberi erő elégtelen, marhákra van szükség a fal leontásához. - Vagyunk itt elegen - buzgólkodtak a tordai polgárok. Végül 24 ökör lett felállítva. A szolgálatkész polgárok maguk is megragadták a kötelet. Amikor a megrémített 24 állat megrántotta a kötelet, a belecsimpaszkodott embereket a húrként megfeszülő huzal a magasba vetette.
A templom mai tornya 1904-1908 között épült fel.
A városháza épületében székelő törvényszék bírái annyira nehézkesen pergették az ügyeket, hogy egyik elítélt feketekávét kért unalma elűzése végett.
Amikor az újtordai eklézsia a templom tornyának díszét, a gombot az öntőműhelyből átvette, a mesterek figyelmeztették, hogy a toronyba való feljuttatására az emberi erő elégtelen, lóerőre van szükség. Az újtordai polgárok meg is fogadták a tanácsot: a gömböt a legerősebb ló hátára kötötték, a ló nyakába pedig kötelet vetettek, s úgy vonszolták fel a templom tornyába. Mikor a ló nyelvét kivetette, a tordaiak elimerően emlékeztek a mesterek figyelmeztetésére: a lóerőnek is nehéz volt a magasba vinni a gömböt, az emberi erő hogyan lett volna alkalmas.
Válogatott irodalom
DUKA János: Üti Páké Barátost. Csúfolódó székely népköltészet. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1995.
KESZEG Vilmos: Torda és a malacok. Rátótiáda és művelődéstörténet. In: EKLER A.ndrea - MIKOS Éva - VARGYAS Gábor (szerk.): Teremtés. Szövegfolklorisztikai tanulmányok Nagy Ilona tiszteletére. (Studia Ethnologica Hungarica VII.) L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2006. 115-148.
KOVÁCS Ágnes - BENEDEK Katalin (összeállította és a bevezetőt írta): Magyar népmesekatalógus. 6. A rátótiádák típusmutatója. A magyar falucsúfolók típusai (AaTh 1200-1349). 2. javított, bővített kiadás. MTA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest, 1990.
O. NAGY Gábor: Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1957.
VÖŐ Gabriella: Falucsúfolók. In DUKA János: Üti Páké Barátost. Csúfolódó székely népköltészet. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1995. 9-21.
