Az Erdélyi Mezőség romániai magyar tájegység.

Az Erdélyi Mezőség felfedezésének korszakai. (1) A Mezőség felfedezésére a 19-20. század fordulóján került sor. A régióra vonatkozó ismeretek szintézise a megyemonográfiákban készült el (Tagányi-Réthy-Pokoly-Kádár 1901-1905, Balázs 1939, összefoglaló: Kristó 1988). Ebben a megközelítésben a régió települései a 11. században megalakult Kolozs, valamint az 1876-ban létrehozott Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód, Maros-Torda és Torda-Aranyos vármegyék területén helyezkedtek el. A Mezőségről készült első nagy összefoglaló munkák a régiót a szomszédos régiókkal oppozícióba állítva, negatív színben jelenítették meg (természeti erózió, a magyar lakosság megfogyatkozása, megkésett polgárosodás). (2) Az 1930-as évektől következett be a régió archaikus értékeinek felfedezése. (3) Az 1970-es években kibontakozó táncház-, szélesebb folk-mozgalom szimbólumává a Mezőség változott, s ez a mezőségi kulturális elemek (öltözet, népzene, néptánc, narratívumok) expanzióját, a régióra irányuló folk-turizmust, és -piacot indította el. (Martin 1982.) (4) A Mezőséggel kapcsolatos szakkutatások két időintervallumban csoportosultak. Az 1930-1940-es években művelődéstörténeti és társadalomnéprajzi keretben készültek tanulmányok és összefoglaló munkák (Vajkai 1943, Palotay 1944b, Lajtha 1954). Az 1980-as évektől kezdve folyamatosan készültek el a kultúrát és a társadalmat tájökológiai, történelmi is tipológiai perspektívában láttató szakmunkák (Nagy Olga 1975, Martin 1990, Kós 2000, Pávai 2005). Recens kutatások eredményeiből 2007-ben antológia jelent meg.
A Mezőség népszerűsítésében jelentős szerepet játszott a szépirodalom (Mentovich Ferenc, Petelei István, Orbán Balázs, Makkai Sándor, Wass Albert, Pavel Dan, Sütő András).
Az Erdélyi Mezőség. A régió megnevezése a 19. században ismeretlen volt. Térképen először 1863-ban tűnt fel. 1908-ban Erődi Kálmán vállalkozott bemutatására: „A geológiai szerkezet szerint a Mezőséget keleten Nisztrája községtől kezdve, úgyszintén délen az Aranyos betorkolásáig a Maros, Tordáig az Aranyos határolják. Nyugaton Tordától csipkézett félköralakban a Kisszamos bal oldalán Désig, az Almás-hegysor keleti ágai mentén követhetjük a határt. Északon Dés, Gáncs, Borgóprund közt tört vonalban az Ilosvai-hegység déli lejtőjéig húzódik. Burgóprundtól Nisztrájáig a keleti határ befelé domború, s ezért a Mezőség köralakú terjedését megzavarja. A Kelemen-havasok nyúlványai érnek eddig.

A közepe körülbelül Feketelak, Szentgothárdtól délre. Északi-déli átmérője Gáncs és az Aranyos torkolata között 95,5 km. Az Oláhbudát és Nisztráját összekötő W-E átfogó hossza 98,5 km. A két legtávolabb eső pontja Borgóprund és az Aranyos torkolata, amelyek 105 km-nyire vannak egymástól. Területe 5247 km²." (Erődi 1908: 371-372).

Gunda Béla az erdélyi nagyrégió részeként jelenítette meg (Gunda 1943: 105). Az erdélyi régió első árnyalt tagolását Kós Károly végezte el, 1957-ben. Felosztásában a 2. pont alatt szerepelnek a nyugat-erdélyi (vármegyei) néprajzi tájak, közöttük a Lápos mente, a Nagyszamos mente, a Borsa völgye, Szék, Sajó mente, Felső-Maros mente, a Mezőség (Kós 1957).

A magyar nép táji-történeti tagolódása című munka a régiót Erdélyi Mezőség néven tartja számon. A régió kisebb, kompakt egységei a Sajó mente (Zselyk és Sajómagyaros), a Felső-Maros mente, a Borsa-völgye (Kósa - Filep 1980. 605., 1983. 145-146., Járdányi 1943, K. Kovács 1945, Szabó T. - Gergely 1945, Kallós 1979), a Lápos mente (Gunda 1941), a Lozsárd völgye (Könczei 2002). Makkai Gergely a táji specifikumok alapján határolta körül a 4500 km² régiót (Makkai 2003. 97-100).

A kutatás egy évszázada során Szék dominálta a figyelmet (Kádár 1904, Csenki 1960. Gazdáné Olosz 1980, 1996, Gráfik-Turbéky 2000, Győri 1975, Kós 1972. 196-204., 1979. 444-471., Lajtha 1954, Martin 1980-1981, 1982.) Az ifjú kutatók közös kutatási programja révén Bálványosváraljáról árnyalt tudás termelődött ki ( Kispál 1944, K. Kovács 1947, Tárkány-Szűcs 1944, Vincze 1943/1947). További, kutatott települések Magyarszovát (Dimény 2007, Keszeg 2007a), Pusztakamarás (Faragó 1946, 1947), Magyardécse (Balla 1996, Faragó-Balla 1970, Faragó 1973, 1976), Magyarózd (Horváth 1971), Detrehemtelep (Keszeg 1981, 1983, 2004, Keszeg szerk. 2004.), Magyaró (Zsigmond 1978, 1980, 1994, 1995, 1999), Mezőfele (Nagy Ö. 1994), Havad (Nagy Ö. 1992.).

Tájökológia. Az 1896-1955 közötti időszak átlaghőmérsékelete a Mezőség déli részén 9-10 C°, középső és északi részén pedig 8-9 C° volt. Az évi abszolút hőmérséklet ingadozás 70 C° körül van. Az évi csapadékmennyiség átlaga az említett időszakban nem érte el a 600 mm-t. A régiót az őshonos sztyeppnövényzet jellemzi. A természeti-földrajzi tájbeosztás szerint az Erdélyi-medence, ezen belül a Mezőség és Székások vidéke mikrorégió részét képezi. Éghajlata mérsékelt kontinentális. Növényzete az utóbbi 18-20 évezred idején alakult ki, s az utóbbi két évezred, majd különösen az utóbbi évszázadok során erősen módosult. A növénytársulás jellegzetes elemei az árvalányhaj, a törpesás, a zsálya, a mezei üröm, a szárazságtűrő vadkörte, vadrózsa, kökény, galagonya.

A táj jellemzői az omlások, a csuszamlások, a vízmosások. A folyóvizek hiánya, a halastavak jelenléte, az erdőktől megfosztott dombok eróziója folyamatosan jelen volt a vidékről szóló diskurzusban. A tavak keletkezése, elhelyezkedése az 1830-as évektől élénken foglalkoztatta minden korszak tudósait. A halastavak kihasználásának virágkora a 15. század, majd a 16. századtól a vízivilág pusztulása kezdődik el. A földművelésre használatos területek növekedésének a 19. és a 20. század során további tavak estek áldozatul. A Mezőség „kopárai" szintén huzamosan foglalkoztatták a közvéleményt. A 15-17. század során a halastavak sorsa várt a mezőségi erdőkre, a két természeti erőforrás együtt pusztult. A 16-18. században kezdődött el az erdőirtás, a területeknek a legeltetés és a földművelés céljára való átengedése végett. A kopáran maradt dombok talaját az esőzések lemosták, s a völgyekbe sodródott föld feltöltötte a tavak medrét. Ilyen módon rendre tűntek el a tavak, átengedve a helyet a szárazságtűrő fűnemű növényzetnek.

A földgáztartalékok meglétét 1909-ben azonosították Kissármáson.
Történelem.A régió múltját feltáró irodalom a nemzeti történelem kudarcaként jeleníti meg a magyar elem visszavonulását, szórványossá válását, valamint a polgárosodásban való lemaradást.
A Nagyszamostól délre eső területet a 12. századtól dokumentáltan magyar lakosság vette birtokba. Keleten, Beszterce irányából a szászok szivárogtak be, majd a 14. században néhány településen román lakosság telepedett le. A régió magyar lakosságát több történelmi esemény érintette hátrányosan. Ilyenek voltak az 1241-es tatárjárás, az 1437-es bábolnai megmozdulás utáni megtorlások, Mihai vajda és Basta generális 1601-es támadása, a török és tatár seregek 1657-1661 közötti büntetőhadjárata, a kuruc harcok idején elkövetett dúlások (Tonk 1994: 30.). Makkai László 1942-ben tette közzé Szolnok-Doboka megye magyarságának 17. századi hanyatlástörténetét. A 17. század első felében néhány év alatt (a pusztítások, az éhínség, a drágaság, a járványok következtében) összeomlik egy 500 éven át stabil etnikai fölény, a következő négy évszázadra meghatározva a mezőségi magyarok sorsát. „A magyarság számarányának katasztrofális csökkenése, középkorvégi többségi helyzetének elvesztése elsősorban a XVII. század népirtó háborúinak rovására írandó." (Makkai 1942. 3.)

Mezőség kultúrája. A mezőségi nyelv. A nyelvjáráskutatás a régió tájnyelvét a királyhágóntúli nyelvjárásterületbe sorolta, s elkülönítette a székely nyelvjárástól. A román etnikummal való huzamos együttélés, a történeti kétnyelvűség következtében a magyar nyelvbe román szókészlet- és mondattani sajátosságok épültek be. (Horger 1934. 23-24., Márton-Péntek-Vöő 1977). A mezőségi nyelv legismertebb fonetikai sajátossága a Belső-Erdélyre jellemző a-zás, ami az a fonémának az o fonéma rovására való gyakoribb előfordulását, funkcionális megterheltségét jelenti.

A szövegfolklór. A közelmúltig konzerválódott életformának (a jelesnapok, az emberi élet átmeneti rítusai) és mentalitásnak tulajdoníthatóan a Mezőségen fennmaradtak a szájhagyomány szüzséi és szövegtípusai. Szabó Sámuel, Faragó József, Jagamas János, Horváth István, Kallós Zoltán, Demény Piroska régi stílusú népballadákat jegyzetek le. A mezőségi falvakból archaikus, mágikus-vallásos szövegek állnak rendelkezésre (kántálóénekek, karácsonyi és újévi köszöntőversek) (Vass 1938, Orosz 1938, Lajtha 1947, Faragó 1947, Horváth 1971: 110-112, 115, Keszeg 1994). A 19. században került sor eredettörténetek, lokális narratívumok lejegyzésére (Kővári László, nyomán Orbán Balázs, Benedek Elek) (Záhkő vára, Backa vára).
A népmese a mezőségi népköltészet leggazdagabban adatolt területe. A kutatás egyik irányban az archaikus mesetípusok meglepő változatait, gazdag tárházát vonultatta fel (Hunyadi 1956, Faragó-Balla 1970, Horváth 1971, Nagy Olga 1953, 1958, 1969, 1972, 1973, 1973a, 1975a, 1996, Kós 2000. 370-406.), másik irányban a mesemondás 20. századi funkcióit, a mesemondásnak a mesemondó biográfiájába való beépülését (Faragó-Balla 1970, Faragó 1969), harmadik irányban a narratívumoknak a varázsmesétől a hétköznapi történetekig, az igaztörténetekig megtett útját dokumentálta (Nagy 1975, 1976a,b,c,1995).

Az első szisztematikus szokásleírást Faragó József készítette el Betlehemezők és kántálók Pusztakamaráson címmel (Faragó 1947). A jelesnapi szokások leggazdagabb repertóriumát Makkai Endre és Nagy Ödön állította össze 1939-ben, mintegy 10 mezőségi településről (a karácsonyi kántálás, a karácsonyfaállítás, ajándékozás, betlehemezés, az istvánozás, a jánosozás, a Gáspár napozás, az aprószenteknapi mustármagkérés, az óévbúcsúztatás, az újévköszöntés, az újévi gulyahajtás, a szilveszter éjszakai mulatás, aranyosvízgyűjtés, jóslás, az őszi bortöltés, a Katalin és az András napi jóslás, a télvégi farsang és fonó, a Mikulás napi ajándékosztás leírása) (Makkai-Nagy 1939, 1993). Horváth István szülőfalujából írta össze és közölte a jelentős kalendáris szokások (karácsony, aprószentek, újesztendő, farsang, húshagyókedd, hamvazószerda, nagypéntek, húsvét, Szent György napja, május elseje és pünkösd) és átmeneti rítusok szokáselemeit és -funkcióit (Horváth 1971. 109-152.). Zsigmond József és Palkó Attila szintén a bennszülöttek tájékozottságával sorolta fel a marosmagyarói átmeneti és kalendáris rítusok elemeit és funkcióit (Zsigmond-Palkó 1996. 131-325). Kós Károly Katalin napjával kezdődően tekintette át az „évkör szokásait" (évvégi házasság-jóslások, karácsony, aprószenteki, szilveszteri, újévi, Szent György napi, május 1-jei, pünkösdi, péter-páli, mindszentek napi), a jósló, terményvarázslási, vallási, vásártartási rítusokat (Kós 2000. II. 240-252.). Az utóbbi évtizedekben további leírások születtek (Barabás 2000, Balla 1996, Borbély Bartis 1996, Dimény 2007, Poenar Rus 2004, 2007, Szabó 2004, Szabó 2004, Zsigmond 1994, 2004, Nagy 1992, Gráfik 1992, Gráfik-Turbéky 2000)

Kodály Zoltán és Bartók Béla készítette el a magyar népzene tipológiai és történeti áttekintését (Bartók-Kodály 1923, Bartók 1924, Kodály 1937). Járdányi Pál 1943-ban tette közzé Kide magyar lakosságának zenei életével kapcsolatos - ma is példamutatóan körültekintő - kutatásait (Járdányi 1943. 87). Jagamas János Magyaró énekes népzenéjét gyűjtötte össze és rendszerezte (Jagamas 1984). 1963-1968 között Horváth István szülőfaluja népdalrepertóriumát írta össze (Horváth 1968). A Bartók Béla által kezdeményezett népzene-dialektus kutatások megállapítása szerint a mezőségi népzene az erdélyi régió dialektusa. Meghatározó sajátossága a jaj-nóta jelenléte, valamint a hangszeres tánczene aszimmetrikus kíséretritmusa. (Kallós 1970, Jagamas 1977, Paksa 1977, Vargyas 1990, Pávai 2005). Több, a zenészbandák felállását, technikáját, szakmai karrierjét bemutató tanulmány (Avasi 1954, Halmos 1980, 1981, 1982, Sepsi 1980-81, Szalay 1992, Virágvölgyi 1981), lokális és regionális repertórium készült el (Lajtha 1954, 1954a, Csenki 1960, Demény 1998, Halmos-Virágvölgyi 1995, Virágvölgyi-Felföldi 2000, Kallós 2006). Faragó József egy település bölcsődalait tekintette át (Faragó 1976).

A Mezőség táncélete régies és általánosnak nevezhető, a Kárpát-medence férfitáncokban leggazdagabb vidéke (Martin 1974. 62-65). A mezőségi táncdialektuson belül elkülönül 1. a Borsod- és Kis-Szamos-völgyi falvak kalotaszegihez és szilágyságihoz hasonló táncgyakorlata, s ezen belül a szigetet képező széki tánckultúra, 2. az észak-mezőségi, Nagy-Szamos- és Sajó-völgyi, Lápos-völgyi polgárosultabb táncrend, 3. a Mezőség nyugati részének gazdag férfi- és párostánc-kultúrája (Buza, Vice, Keszü, Magyarszovát), 4. Torda vidéke, Aranyosszék, valamint 5. a keleti Mezőség táncgyakorlata. Típusai a férfitánc, a női körtánc, a páros tánc (Martin 1990. 434-437. Továbbá: Martin 1970-1972). Egyik jellegzetes típusa az egyéni, a kettes és a nagycsoportos formában is ismert sűrű legényes (Martin 1985). A mezőségi táncok tipológiai leírásához, a mezőségi dialektus árnyalásához járult hozzá Pávai István (Pávai 1993, 2005, 2006) és Könczei Csilla (Könczei 2002), Halmos Béla és Sebő Ferenc a széki táncrendet örökítette meg (Halmos-Sebő 1975).

Faragó József monografikus leírásban örökítette meg Pusztakamarás táncszokásait. (Faragó 1946). Kallós Zoltán a magyar táncot, a négyest, a széki lassút, a szászkát emelte ki a vidék jellegzetes táncai közül (Kallós 1979). Zsigmond József a magyarói táncokat, táncszokások és táncszókat mutatta be (Zsigmond J. 1995). Könczei Ádám és Könczei Csongor pedig a Mezőségről kiinduló táncházmozgalom jellemzésére, értelmezésére tett kísérletet (Könczei-Könczei 2004).

A mezőségi kultúra archaikus jellegét a szakirodalom a világértelmezés hagyományos sztereotípiáival példázza. Vajkai Aurél a Borsa völgyének településein (Bádok, Csomafája, Kide, Kolozsborsa) a népi gyógyászat rendszerét rekonstruálta, az 1941-es évben (Vajkai 1943). Hasonlóan kiterjedt kutatás tárta fel Detrehemtelep és Magyarszovát gyógyítási gyakorlatát (Keszeg 1981, 2007). Az égitestekről való tudás mindmáig szerepet játszik, a Mezőség falvaiban is (Zsigmond 1999). A téli néphagyományok bemutatása számtalan mágikus eljárást, hiedelemcselekvést említ (Makkai-Nagy 1993). A juhtartást vizsgáló K. Kovács László a tejvarázslás gyakoriságára figyelt fel (K. Kovács 1945). Monográfiájában Horváth István közli a mitikus lényekre vonatkozó narratívumokat, a jeles napokkal, a mindennapi élettel, az állattenyésztéssel és földműveléssel, a házasélettel kapcsolatos mágikus cselekvéseket, valamint a népi gyógymódokat (Horváth 1971. 43-88.). Gyűjtőútjai során Hoppál Mihály és Kós Károly is feljegyezte a mitikus lényekre és a mágikus erőt birtokló emberekre vonatkozó ismereteket (Hoppál 1976, Kós 2000. II.. 357-370.). 23 gyűjtőponton végzett terepmunka után készült el a mezőségi jóslások elemzésére (Keszeg 1992, 1997). Monográfia készült a mezőségi mitológiáról (a hiedelem nyelvi megjelenítése, a hiedelemtörténetek narratív szabályai, a hiedelmek verbalizálásának helyzetei és funkciói) (Keszeg 1999), valamint egyetlen falu hiedelmeiről (Csőgör 1998). Ezt követően több tanulmány tért ki a hiedelemnek életpályát modelláló szerepére (Keszeg 1991, 2003), valamint az események narratív reprezentálásásnak eljárásaira (2001, 2001a, 2005).
Tőkés Béla 1938-ban publikált leíró tanulmányt egy település, Magyarpalatka viseletéről. A viseletdarabok férfiak esetében a bakancs és a bocskor, a gatya, az ing, a bőröv, a nyakkendő, a kalap, a mejjrevaló, a kabát, a kozsok és a bunda, nők esetén a csizma, a fűzős cipő, az ing, a pendely, a köntös, a lékri, az ujjas, a kurta bunda, a kozsok. A leírás mindkét nemnél utalást tesz a hajviseletre (Tőkés 1938. 192.). Kós Károly a széki „ismeretlen", női és férfi népviselet darabjait mutatta be (Kós 1972a). Egy viseletmonográfia pilléreit elhelyező tanulmányban a Belső-Mezőség román és magyar öltözetének összehasonlító vizsgálatát, Szépkenyerűszentmárton öltözetének 1870-1956 közötti korszakolását, a széki viselet tipológizálását, Ördöngösfüzes régi viseletének és a 19. század végi kolozsi viselet rekonstruálását végezte el (Kós 2000. I.. 196-239.) Takács András a széki öltözködés sajátosságait foglalta össze (Takács 1995).

Palotay Gertrúd és Szabó T. Attila 1941-ben a Mezőség északi felének településeiben írta le a hímzéstechnikákat (Palotay-Szabó T. 1941). A szerzők a következő években gazdagították a mezőségi textiliák irodalmát. (Palotay 1944, 1944a, 1949, Palotay-Szabó T. 1942, 1942-1943) (További, a mezőségi textildíszítéssel kapcsolatos közlések: Gönyei 1941, Kerékgyártó 1936a-b, Kövessi 1934, 1944b, Sárkány 1934, Szemtimrei 1976, 1980, 1982, 2007, Palkó A.-Portik I.-Zsigmond J. 1985, Gazdáné Olosz 1980, Undi é.n.)

A régió „településnéprajzi vázlatát" Kós Károly készítette el. Rendszerezése a határ és település, a falu és a tanya, a telek és az udvar, a telek és a lakóház dualisztikus elkülönítést alkalmazza. A települések képét a szertelenség, szabálytalanság és rendezetlenség jellemzi („kusza-halmaz települések"). Az épületek rendeltetésük szerint az elkertelt épületek (juhakol, kifutó disznók számára, méheskert), a pajtafélék, a terménytárolók, az emberi hajlékok (nyári konyha, a házból és az előtte lévő pitvarból, valamint a kamrából álló lakóház) és a közösségi épületek (közkutak, iskola, rektori lakás, cinterem, harangláb, templom) voltak. A lakóház morfológiai elemei a pince, a sütő, a gabonás, a nyári konyha, a ház a pitvarral, a kicsiházzal és tisztaszobával. A bútordarabok a fából eszkabált polcok, továbbá a karossszék, a karospad, a hosszúpad, a nagyágy, a kiságy, a láda, az asztal, a tálas, a fogas, a kanapé, a kaszten (Kós 2000. 9-163.). (Továbbá: Sziládi 1909, Gunda1941, Szabó T. 1941, valamint a gazdag illusztrációval ellátott Gilyén 1999, 2005, Furu 2004, Wagner 2004.)

Gazdálkodás. A mezőségi körülmények közepette a gyűjtögetés a vackor, a vadalma, a som, a galagonya, a kökény, és a rózsbogyó, mogyoró, valamint az állatok táplálására használt makk betakarítását, a fűzfavessző, a tapló, a táplálozásban felhasznált levelek (martilapu, saláta, sóska, csalán), gyógynövények szedését jelentette. A természeti adottságok lehetővé tették a vadfogást és a tavi halászatot.(Kós 2000. I. 25-42, Zsigmond 1980, 1994. A gombaismeretről l. Zsigmond 2007.) A mezőségi tavak halfajtái a csuka, a ponty, a kárász, a cigányhal, a keszeg, a süllő, a fogas.

Környékükön szívesen éltek a vízi madarak (Szász 1944). Herman Ottó 173, a mezőségi körülményeket kedvelő madárfajt nevezett meg (Herman 1873) A méhészet a 17-19. század között volt számottevő, majd a 19. századtól -a viasz és a méz szerepének csökkenése, a répacukor, a gyartya és lámpás terjedése miatt - kezdve elveszítette népszerűségét. (Kós 1949, 2000. I.: 43-60.) A Mezőség kedvező körülményekkel rendelkezett a nagyállattartás számára. Az állati munkaerőt szolgáltató szarvasmarha, ló, a táplálkozás alapanyagát szolgáltató szarvasmarha, juh (fekete és fehér racka), kisebb mértékben a bivaly, valamint a majorság tenyésztése évszázadok hagyományaihoz igazodott (K. Kovács 1947, Tárkány-Szűcs 1944, Zsigmond 1978, Nagy Ö. 1992a, Kós 2000.I. 61-136.) A földművelés évszázadokon keresztül prioritást élvezett (Szemmáry 1885, Vincze 1943, Kós 1994, 2000.I. 137-222). Kevésbé számottevő volt a kertészkedés (a vetemény-, virág-, gyümölcs- és szőlőtermesztés) (Kós 2000.I. 223-245). A népi ipar formái a kosárfonás, botfaragás, eszközkészítés, kötélverés, rojtkötés (Kós 1979b, c, 2000. I. 246-260), a szénégetés (Kós 1978), a gyékényszövés (Nagy Ö. 1994, Kós 2000.I.. 261-270), a szűcsmesterség (Kós K. 1979, 2000.I.. 287-316), a szövés és fonás (Kós 2000.I.. 271-286), az agyagozás (Kós 2000.I.. 317-328). Mind az állattartás, mind a növénytermesztés kialakult árucserét tartott életben, mind a régió peremén elhelyezkedő városokban, mind a belső-mezőségi vásártartó falvakban (Kós K. 1976, 2000.I.. 340-366).

Társadalom. A városok hiánya, valamint a kereskedelmi útvonalak, a közigazgatási, kereskedelmi, kulturális központok távolléte következtében a mezőségi településeken a paraszti polgárosulás lassúbb iramban, egyenetlenül zajlott, a földművelés domináns szerepe hosszú ideig kitartott. A 20. század közepén a mezőségi társadalom életében a hagyományoknak (zene, tánc, viselet, szövegfolklór, rítusok, gyűjtögetés, informális társadalmi kapcsolatok) még mindig meghatározó szerepük volt (Kósa 1990. 386-391.).

A jogi népszokások rendszerének kidolgozásában Tárkány Szücs Ernő a bálványosváraljai és a széki adatokat használja fel. (Tárkány Szücs 1981) A községi rendtartás informális intézményeit Kós Károly a „hajdani Székre" vonatkozóan örökítette meg (Kós 1979a, 2000. II. 326-356).
A mezőségi településekre az évszázadok során román, szász és cigány lakosság telepedett be. Kultúrája állandó kapcsolatban állt a román és a szász, valamint a szamosmenti, a kalotaszegi magyar és a székely lakosság kultúrájával. (Viski 1938: 20) A román lakosság első okleveles említésre a 13. század elején kerül sor. Az elnéptelenedett falvakba a 15. század során tömegesen érkezik a román lakosság. E migrációt felerősítette a havasalföldet fenyegető török veszedelem, valamint a magyar lakosság megfogyatkozása, a nemesség által vérbefojtott 1437-es jobbágylázadás (Györffy 1942. 429-430. Továbbá: Györffy 1925, Mikó 1932). A szász lakosságnak Beszterce vidékén volt meghatározó hatása. Az évszázadok alatt mindháerom etnikum megtermékenyítő hatással volt egymásra (Pozsony 1997).

A köztudatba az 1930-as évek elején kerül be az erdélyi, a Mezőség határait enyhén túllépő magyar szórványterületek és -lakosság fenyegetettsége. A kérdést Földes Károly, Mezőújlak református lelkésze nyitotta meg Szórványmisszió. Jaj-szó a pusztuló szórványokból című röpiratával (Földes 1934) A szórványmunka mind az egyházi, mind a világi intézmények részéről az 1930-as években kezdődik. (Részletesebben: Tóth Pál Péter 1999, 12-13., 32.) Kövesdi Kiss Ferenc 1995-ben lírai riportot tett közzé a mezőségi szórványtelepülések oktatási és egyházi állapotáról (Kövedi Kiss 1995).

Válogatott irodalom

AVASI Béla
1954 A széki banda harmonizálása. Néprajzi Értesítő XXXVII. 25-45.
BALASSA Iván
1989 A határainkon túli magyarok néprajza. Gondolat Könyvkiadó, Budapest
BALÁZS Éva
1939 Kolozs megye kialakulása. (Település- és népiségtörténeti értelezések 3.) Budapest
BALLA Tamás
1970 Fehér Virág és Fehér Virágszál. Magyardécsei népmesék. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
1996 Magyardécsei farsang. KJNT Évkönyve 4. KJNT, Kolozsvár, 241-243.
BALOGH Ernő
1944 Szolnok-Doboka természeti értékei és szépségei. In: Szabó T. Attila (szerk.): Szolnok-doboka magyarsága. [Minerva], Dés-Kolozsvár, 5-19.
BALOGH Ilona
1935 Magyar fatornyok. Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézete (Néprajzi füzetek 1.), Budapest
BALOGH Jolán
1935 Sipos Dávid nehány ismeretlen műve. Pásztortűz XXI. 21. 481-482.
BARABÁS István
2004 Támadó kopár./Recenzió: Makkai Gergely: Az Erdélyi-Mezőség tájökológiája. Mentor, 2003). Hargita Népe, XVI. 196. [2004. aug. 21.]
BARABÁS László
2000 Aranycsitkók, maszkurák, királynék. Erdélyi magyar dramatikus népszokások. Mentor, Marosvásárhely
2007 A Mezőség néprajzi körvonalai és belső tagolódásának kérdései. Művelődés LX. 6-9. 26-30.
BARTHA Miklós
1895 A mezőségi oláh. Néprajzi vázlat. Erdély IV. 5. 100-109.
BARTÓK Béla
1924 A magyar népdal. Budapest
BARTÓK Béla - KODÁLY Zoltán
1923 Erdélyi magyarság. Népdalok. Budapest
BÉKÉSI Tímea - VARGA Sándor
2006 Táncszók használata egy mezőségi faluban. In. EKLER A .- MIKOS É. - VARGYAS G. (szerk.) Teremtés. Szövegfolklorisztikai tanulmányok Nagy Ilona tiszteletére. 291-310. L'Harmattan, Budapest
BENEDEK Elek
1989 Magyar mese- és mondavilág. I-III. A szöveget gondozta Kovács Ágnes. Móra, Budapest, (III. Bod, 85-87, Backa vára, 124-125.)
BENKŐ Elek
1994 A botházai református templom építési feliratai. Erdélyi Múzeum LVI. 3-4. 56-61.
BEREKMÉRI Mária Erzsébet
2007 Városodás - városiasítás a Mezőségen (Nagysármás. Esetelemzés). Művelődés LX. 6-9. 117-122.
BÍRÓ József
1943 Erdélyi kastélyok. Új Idők, Budapest
BORBÉLY BARTIS Éva
1996 Farsangolás Beresztelkén. KJNT Évkönyve 4. KJNT, Kolozsvár, 190-198.
BÖDÖR András
2000 Székről indultam. Önéletrajzi vallomás. Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely
CARLYLE-KOVÁCS Flóra - PUSKÁS Katalin
2007 „Melj fel helyzetemből, míg kegyelmed le nem jár..." Egy széki, adventista asszony vallásos élete. Művelődés LX. 6-9. 74-81.
CSATA Zsombor - KISS Dénes - KISS Tamás - SÓLYOM Andrea
2001 Vallás modernizáció A Mezőségen. WEB. Szociológiai folyóirat. A Max Weber Szociológiai Kollégium lapja. 34-54.
CSENKI Imre
1960 Széki nóták. EMB, Budapest
CSERES Tibor
1976 Asszony-élet a Mezőségen. Élet és Irodalom, XX., 19. Budapest, 11.
CSÉRER Lajos, dr.
1929 Régi erdélyi kertek. Pásztortűz. XV. 9. 199-200.
CSORBA János
2001 Bár emlékezete maradjon meg... Magyar Könyvklub, Budapest
CSŐGÖR Enikő
1998 Tordatúr hiedelemvilága. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár
CSŰRÖS István
1973 Az erdélyi Mezőség élővilágáról. Dacia, Kolozsvár
DAN, Pavel
1969 Virrasztó. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest (ford. Varró János)
DEBRECZENI László
1929 Erdélyi református templomok és tornyok. Erdélyi Református Egyházkerület iratterjesztése, Kolozsvár
1929 (Illusztrációk.) Pásztortűz. XV. 14.
DEMÉNY Piroska
1998 Aranyosszék népzenéje. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta, a CD-mellékletet szerkesztette Pávai István. Néprajzi Múzeum, Budapest
DIMÉNY Erika
2007 Temetkezési szokások Magyarszováton. Művelődés LX. 6-9. 47-53.
DUNĂRE, Nicolae
1956 Specificul etnografic al Câmpiei Ardealului. Sibiu
ENTZ Géza
1946 Kolozsvár környéki kőfaragó műhely a XIII. században. Minerva (Erdélyi Tudományos Intézet), Kolozsvár
1943 Szolnok-Doboka középkori műemlékei. Erdélyi Múzeum-Egyesület (Erdélyi Tudományos Füzetek 150.), Kolozsvár
1944 Szolnok-Doboka műemlékei. In: Szabó T. Attila (szerk.): Szolnok-Doboka magyarsága. [Minerva], Dés-Kolozsvár, 190-230.
ERŐDI K.
1908 A Mezőség és tavai. Földrajzi Közlemények. 36. kötet. 9. füzet. 371-390.
ESZTERGÁR László (közli)
1891 Karácsonyi népjáték Szamosújvárról. Ethnographia II. 3-4. 123-125.
BORBÉLY Éva
2001 A Korunk társadalomnéprajzi körének története. In: Keszeg Vilmos (szerk.): A KJNT Évkönyve 9. KJNT, Kolozsvár, 216-223.
EGYEDÁkos
1981 Falu, város, civilizáció. Kriterion, Bukarest
FARAGÓ József
1946 A tánc a mezőségi Pusztakamaráson. Erdélyi Néprajzi Tanulmányok 8. Kolozsvár
1947 Betlehemezők és kántálók Pusztamaráson. A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Erdélyi Tudományos Intézete. (Erdélyi Néprajzi Tanulmányok 8.), Kolozsvár
1969 Kurcsi Minya havasi mesemondó. Irodalmi Könykiadó, Bukarest
1973 „A Vitéz és Kegyes" magyardécsei népballadája. Népi kultúra-Népi társadalom VII. 41-52.
1976 Magyardécsei bölcsődalok. Népismereti Dolgozatok 1976. Kriterion, Bukarest, 133-107.
FARAGÓ József - BALLA Tamás
1970 Fehér Virág és Fehér Virágszál. Magyardécsei népmesék. Kriterion, Bukarest
FEKETE Lajos
1876 Mezőség kopárainak befásítása. Erdélyi Gazdasági Egylet, Kolozsvár
FÉL Edit
1980 mezőségi öltés. MNL III. Akadémiai, Budapest, 609.
FÖLDES Károly
1934 Szórványmisszió. Jaj-szó a pusztuló szórványokból. Nagyenyed
FURU Árpád
2004 Fekete-piros képek. Széki népi építészeti felmérés. Művelődés LVII. 4. 14-16.
FÜLPESI Gyula - KISS Dénes
2001 Roma közösségek együttélési stratégiái. WEB. Szociológiai folyóirat. A Max Weber Szociológiai Kollégium lapja. 5-34.
GAZDA József
1980 Igy tudom, így mondom. A régi falu emlékezete. Kriterion, Bukarest
GAZDÁNÉ OLOSZ Ella
1980 A széki öltésmódok. Népismereti Dolgozatok 1980. Kriterion, Bukarest, 131-146.
1996 Farsangolók sajátos öltözésmódja Széken. KJNT Évkönyve 4. KJNT, Kolozsvár, 238-240.
GILYÉN Nándor
1999 Szék népi építészete. In: BALASSA M. Iván - CSERI Miklós (szerk.): Népi építészet Erdélyben. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiadványa, Szentendre, 119-146.
2003 A Mezőség népi építészete. Műemlékvédelem. 4. 267-273.
/2005/ Az Erdélyi Mezőség népi építészete. Terc, Budapest
GÖNYEY Sándor
1941 A „felvetett nagyágy" Széken. Muskátli X. 13-18., 23-27.
GRÁFIK Imre
1992 Vers- és szövegváltozatok a széki lakodalomból. In: VIGA Gyula (szerk.): Kultúra és Tradíció. Tanulmányok Ujváry Zoltán tiszteletére. I. HOM. Miskolc, 1992. 73-78.
GRÁFIK Imre - TURBÉKY Dénes
2000 Széki lakodalom. Mentor, Marosvásárhely
GUNDA Béla
1940 Erdély néprajza. In: KOZOCSA Sándor (szerk.): Erdély, Budapest, 73-98.
1941 Telekformák, települések és a gazdálkodás kapcsolata a Lápos felső völgyében. Földrajzi Közlemények 69. 230-246.
1943 Magyar hatás az erdélyi román népi műveltségre. Néprajzi Értesítő. XXXV. 1. 1-32.
1943a A magyarság néprajzi csoportjai. In: BARTUCZ Lajos (szerk.): A magyar nép. Budapest, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet (A művelődés könyvtára 9.) 91-113.
GYÖRFFY István
1925 Kolozs vármegye néprajzi térképe a Hunyadiak korában. Föld és Ember. V. 105-106.
1942 Magyar nép - magyar föld. Budapest
GYÖRGY Zsuzsa
1997 Egy küzdelmes élet. Egy parasztasszony vallomása. Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely
GYŐRI Klára
1975 Kiszáradt az én örömem zöld fája. Kriterion, Kriterion
HALMOS Béla
1980 Ádám István széki prímás. In: VIRÁGVÖLGYI Márta - FELFÖLDI László (szerk.): Zenetudományi dolgozatok 1980. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 398-425.
1981 Közjátékok egy széki vonósbanda tánczenéjében. In: Zenetudományi dolgozatok 1981. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 191-220.
1982 Tizenkét széki csárdás. (Egy tánczenei folyamat vizsgálata) Népzene és zenetörténet. IV. 157-224.
HALMOS Béla - SEBŐ Ferenc
1975 A széki tánc rendje-módja... Síppal, dobbal 5. 17-27.
HALMOS Béla - VIRÁGVÖLGYI Márta
1995 A széki férfitáncok zenéje. Széki hangszeres népzene I. Magyar Művelődési Intézet, Budapest
HANGAY Oktáv
1895 Adatok Kolozsvármegye turistai feldolgozásához. II. Erdély. IV. 10-12. 292-298.
1898 Kolozsvármegye turista-kalauzához. Erdély. VII. 1-3. 18-20.
1901 Apróságok Kolozsmegyéből. Erdély. X. 2. 28.
HEREPEI János - SZABÓ T. Attila
1939 Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez. I. Fatemplomok és haranglábak. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 107.) Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár
HERMAN Ottó
1871 A Mezőség I. A Hódos v. Szarvastó és környéke. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyvei. Ötödik kötet. 1868-1870. Kolozsvár
1973 A Mezőség II. A Mező-Záh-Tóháti, továbbá Méhesi, Báldi és Mező-Sályi tósorozat; természtrajzi, jelesen álattani szempontból tárgyalva. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyvei. Hatodik kötet. 1871-1873. Kolozsvár, 42-67.
1887 A magyar halászat könyve I-II. A K.M. Természettudományi Társulat, Budapest
HERRMANN Antal dr.
1911 Kissármás. Erdély XX. 4. 49-50.
HERMÁN János
1944 Magyar hatás a nagysármási románság életében. Ethnographia LV. 1. 34-38.
HINTS Miklós
1991 Az erdélyi Sajó völgye nyolc településének helynevei. ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 92.), [Budapest]
1992 Közép-Mezőség hét településének helynevei. ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 110.), [Budapest]
1992 Műemlékek nyomában a Melles mentén. Művelődés.8. 26-33.
1992 Tacs helynevei. Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények 36. 1. 102-105.
1993 Mezőségi magyar falvak helynevei. ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 121.), [Budapest]
1993 Magyarszovát népoktatása. Művelődés 6-7. 67-70.
1995 A mezőségi Luc völgye helynevei. ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 141.), [Budapest],
1996 Hét mezőségi falu család- és helynevei. ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 145.), [Budapest]
2002 Marosvécs és környéke család- és helynevei. ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 173.),
2004 A Komlód völgye hét településének család- és helynevei. ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 196.), [Budapest]
HINTS Miklós - JANITSEK Jenő
1990 Magyarpalatka és Visa helynevei. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXXIV. 2. 182-187.
1992 Az erdélyi Melles-völgy helynevei. ELTE (Magyar Névtani Dolgozatok 94.), [Budapest]
HOPPÁL Mihály (gyűjt.)
1976 Széki hiedelemtörténetek. Folklór Archívum 5. 63-91.
HOFFMANN Siglinda
2007 Vajdakamarás monográfiája. Művelődés LX. 6-9. 125-129.
HORGER Antal
1934 A magyar nyelvjárások. Kókay, Budapest
HORVÁTH István
1968 Kései dalgyűjtés Magyarózdon. Korunk XXVII. 12. 1800-1805.
1971 Ózdi emlékeimből. Korunk. XXX. évf. (1971) 7. 1048-1056.
1971 Magyarózdi toronyalja. Írói falurajz. Dacia, Kolozsvár
HUNYADI András
1956 Erővel is, ésszel is. Zselyki és décsei népmesék. Bukarest
ILYÉS Sándor - JAKAB Albert-Zsolt (szerk.)
2006 Kallós Zoltán 80 éves. KJNT Értesítője XIV. 1-2.
IMREH Barna
1942 Mezőbánd helynevei. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület. (Erdélyi Tudományos Füzetek 138.), kOLOZSVÁR
IMRE Lajos (szerk.)
1940 A szórványmunka elvi és gyakorlati kérdései. Kolozsvár
IMREH István
1967 A bálványosváraljai falukutatás. Korunk XXVI. 9. 1190-1197.
JAGAMAS János
1977 Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez. In: SZABÓ Csaba (szerk): Zenetudományi Irások. Kriterion, Bukarest, 25-51.
1984 Magyaró énekes népzenéje. Egy Felső-Maros menti falu magyar néphagyományaiból. Palkó Attila kiegészítő gyűjtését és Zsigmond József szövegkiegészítéseit felhasználva közzéteszi Jagamas János. Kriterion, Bukarest
JAGAMAS János - FARAGÓ József
1974 Romániai magyar népdalok. Kriterion, Bukarest
JÁRDÁNYIi Pál
1943 A kidei magyarság világi zenéje. Minerva (Erdélyi Tudományos Intézet), Kolozsvár
K.
1913 Az apahidai „Papaluger". Erdély. XXII. 7. 126-127.
KÁDÁR József
1904 Szék város-nagyközség története. Dés
KALLÓS Zoltán
1963 Tánchagyományok egy mezőségi faluban. Tánctudományi Tanulmányok 1963-64. Budapest, 195-254.
1963-64 Tánchagyományok egy mezőségi faluban. Tánctudományi Tanulmányok. 1964. Budapest, 235-252.
1971 Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák. Kriterion, Bukarest
1972 Tánc- és lakodalmi kiáltások. Utunk Évkönyv. 106-109.
1978 Mezőségi temetés. Forrás. 10. 7-8. 59-62.
1979 Adalékok az észak-mezőségi magyarság néprajzához. Művelődés. XXXII. 1. 33-34.
2006 Válaszúti hegy aljába. Mezőségi magyar népdalok. Kallós Zoltán gyűjtéseiből. Válaszút
KÁLMÁN Béla
1953 A mai magyar nyelvjárások. Tankönyvkiadó, Budapest
Kántor Lajos
1935 Kölcsönhatás a magyar és román népköltészetben. Minerva (Erdélyi Tudományos Füzetek 56.), Kolozsvár
KARDOS Samu, dr.
1905-6 A széki gróf Teleki család históriája. Régi Okiratok és Levelek Tára. I. 10-12., II. 1-12.
KELEMEN Lajos
1925 A szováti falfestmények. Pásztortűz XI. 21. 449-452.
1925a/1982 A dobokai kúria. In: Uő: Művészettörténeti tanulmányok II. Kriterion, Bukarest, 241-242. (Eredeti: Pásztortűz 1925. 155.)
1926/1982 A válaszúti kastély. In: Uő: Művészettörténeti tanulmányok II. Kriterion, Bukarest, 236-240. (Eredeti: Művészti Szalon 1926. I. 5-8.)
1928 Fatornyok - képeslapokon. Pásztortűz XIV. 19. 433-436.
1929 Régi egyházi varrottasok. Pásztortűz XV. 5. 118-119.
1928 Erdélyi magyar mennyezetfestményeink a XVII. százév (!) végéig. Művészeti Szalon. III. 6-7. 6-10.
KERÉKGYÁRTÓ Adrienne
1936a Mezőségi lepedőszél dísze. Muskátli V. 1. 4.
1936b Mezőségi vőfélykendő széldísze. Muskátli V. 3. 36, 46.
KEKEKES Ibolya
2009 hagyományok és változások. A gyékényfeldolgozás továbbélése a XXI. század elején három település példáján. Ethnica XI. 2. 43-50. (Mezőfele)
KESZEG Vilmos
1981 A mezőségi Detrehemtelep népi gyógyászata. Népismereti Dolgozatok 1981. Kriterion, Bukarest, 97-117.
1983 Nemszóbeli kommunikáció a mezőségi Detrehemtelepen. Népismereti Dolgozatok 1983. Kriterion, Bukarest, 133-140.
1991 A hiedelemtudás szerkezete. Erdélyi Múzeum LIII. .1-4.122-124.
1991 A kéziratos füzetek költészetéről. Jelenlét. II. 6. 16-17.; 7. 55-57.
1992 A cseberbenézés. Egy mezőségi hiedelemelem eredete és szemantikája. Néprajzi Látóhatár I. 1-2. 70-80.
1992 A kincs hiedelemköre a Mezőségen. KJNT Évkönyve 1. KJNT, Kolozsvár, 199-218.
1993 Egy hiedelemkör sorsa. A garabonciás egy mezőségi falu hiedelemkészletében. In. LISZKA Jozsef (red.): Néprajzi Tanulmányok. 14. 201. Szlovákiai Néprajzi Társaság, Komarno.
1994 Régi karácsonyok. Kelet-Nyugat V. 12. 24-28.
1996 Kelt levelem...Egy mezőségi parasztasszony levelezése. Györffy István Néprajzi Egyesület, Debrecen
1996a A román pap és hiedelemköre a mezőségi folklórban. Ethnographia. CVII.(1996)1-2. 335-369.
1996b A román mitológia hatása a mezőségi magyar hiedelemrendszerre. In: KATONA J. - VIGA Gyula (red.): Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. Miskolc, 145-153.
1997 Jóslások a Mezőségen. Bon Ami, Sepsiszentgyörgy
1998 A táplálkozás hiedelmei. Honismeret. XXVI. 4. 1998. 57-62.
1998a Állatok a mezőségi hiedelemrendszerben. In. FÜVESSY Anikó (red.): Állatábrázolás a magyar néphagyományban. Debrecen, 266-280.
1999 Mezőségi hiedelmek. Mentor, Marosvásárhely (II. kiadás 2006)
2001 Egy látomás. Az esemény, a reprezentáció és az ítélkezés. Kalligram, (Bratislava), 1-2. 132-148.
2001a Az írás és a beszéd konfliktusa: egy írástudó asszony "pere". Néprajzi Látóhatár. X. 1-4. 135-148.
2003 Tájban élő ember: hiedelem és biográfia. In: VIGA Gyula et alii. (szerk.): Vándorutak - Múzeumi örökség. Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére, 60. születésnapja alkamából. Archaeolingua, Budapest, 133-150.
2005 Egy rontáseset. Esemény és interpretációk. In: BÁRTH Dániel (szerk.): Ünneplő. Írások Verebélyi Kincső születésnapjára. ELTE Folklore Tanszék, Budapest, 165-188.
2007 A Mezőség felfedezése. Művelődés LX. 6-9. 6-25.
2007a Magyarszovát népi gyógyászata. Művelődés LX. 6-9. 53-61.
KISS Denes
Vallás és modernizáció a Mezőségen. WEB 2001/6 [html]
KISS István
1998 Vizek sodrásában. Egy mezőségi falu és népe krónikája. /Gazda József szerk./ Pallas-Akadémia, Csíkszereda
KISPÁLl Imre
1944 Bálványosváraljai ballada- és dalszövegek, töredékek. Székely Pál közlése. Erdélyi Múzeum, 197-201.
KOCSIS Károly - KOCSISNÉ Hodosi Eszter
1992 Magyarok a határainkon túl - a Kárpát-medencében-. Második, javított kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest
KOCSIS Rózsi
1988 Megszépült szegénység. Vallomás a gyermekkorról. Kriterion, Bukarest
1997 Remények és kétségek között. Egy asszony életútja. Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely
2000 Nyitott könyv a lelkem. Egy anya vallomása. Európai Folklór Intézet-L'Harmattan, Budapest
KODÁLY Zoltán
1937 A magyar népzene. In: A magyarság néprajza. Budapest
KÓS Károly
1946 Málélisztből készült ételek a Mezőségen. Falvak Dolgozó Népe II. 11. 13.
1949 Méhészkedés a Mezőségen. Ethnographia. LX. 1-4. 158-164.
1957 Magyar néprajzi tájak hazánk területén. Művelődés 2. 32-34.
1972 Népélet és néphagyomány. Tíz tanulmány. Kriterion, Bukarest,192-194.
1972a Ismeretlen magyar népviseletekről. Szék. In: Uő: Népélet és néphagyomány. Kriterion, Bukarest, 196-204.
1972b A régi Szék községi rendjéről. In: Uő: Eszköz, munka, néphagyomány. Kriterion, Bukarest, 444-471.
1972c Népi kandallók és kályhacsempék az erdélyi magyarság körében. In: Uő: Eszköz, munka, néphagyomány. Kriterion, Bukarest, 134-190.
1976 Vásárok és vidékek. Régi alparéti nagyvásárok. In: Uő: Tájak, falvak, hagyományok. Kriterion, Bukarest, 371-375.
1978 Lápos vidéki szénégetők és szénégetés. Népismereti Dolgozatok 1978. Kriterion, Bukarest, 64-72.
1979 Mezőségi adatok a népi szűcsmesterséghez. In: Uő: Eszköz, munka, néphagyomány. Kriterion, Bukarest, 332-365.
1979a A régi Szék községi rendjéről. In: Uő: Eszköz, munka, néphagyomány. Kriterion, Bukarest, 444-471.
1979b Népi eszközvilágunk ősrétegéről. In: Uő: Eszköz, munka, néphagyomány. Kriterion, Bukarest, 13-107.
1979c Erdélyi guzsalyok. In: Uő: Eszköz, munka, néphagyomány. Kriterion, Bukarest, 108-130.
1980 Eszköz, munka, néphagyomány. Kriterion, Bukarest
1993 Mezőségi néprajzi gyűjtések.5. Művelődés XLII.10. 26-29.
1994 Népi földművelés a Mezőségen. Népismereti Dolgozatok 1994. Kriterion, Bukarest
1994a A népi ikonkészítés műhelyei a Mezőségen. KJNT Évkönyve 2. KJNT, Kolozsvár, 198-210.
1994b Kirándulások a Mezőségre. Művelődés XLVI. 1. 27-29.
2000 A Mezőség néprajza. I-II. Mentor, Marosvásárhely
KÓSA László
1998 Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880-1920). Harmadik, bővített kiadás. Mezőgazda Kiadó, Budapest
KÓSA László - FILEP Antal
1980 Mezőség. MNL III. Akadémiai, Budapest, 605.
1983 A magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai, Budapest
KOVÁCS Flóra - PUSKÁS Katalin
2007 „Melj fel helyzetemből, míg kegyelmed le nem jár..." Egy széki adventista asszony vallásos élete. In: S. LACZKOVITS Emőke - SZŐCSNÉ GAZDA Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. I-II. Sepsiszentgyörgy-Veszprém. II. 383-403.
KOVÁCS László, K.
1945 Tejvarázslás a Borsa völgyében. Ethnographia 56. 1-4. 52-59.
1947 A bálványosváraljai fejős juhászat. Néprajzi Tanulmányok. Budapest
1947 Adatok a bálványosváraljai fejős juhászathoz. Ethnographia LVIII. 1-2. 45-54.; 3-4. 191-210.
KÖNCZEI Ádám - KÖNCZEI Csongor
2004 Táncház. Irások az erdélyi táncház vonzásköréből. KJNT, Kolozsvár
KÖNCZEI Csilla
2002 Jegyzetek a Lábán-táncjelírásról. Kriza János Néprajzi Társaság - Hagyományok Háza, Kolozsvár-Budapest
KÖNCZEI Csongor
2002 A regionális identitástudat határ(talanság)képzetei. Lenyomatok. Fiatal kutatók a népi kultúráról. KJNT, Kolozsvár, 7-28.
KŐVÁRI László
1853 Erdély földe ritkaságai. Kilencz fa-metszvénynyel. Tilsch János tulajdona, Kolozsvártt
KÖVESDI KISS Ferenc
1995 Még szólnak a harangok! Magyar Református Presbiteri Szövetség, Budapest (Első kiadás: 1991 Riadóra szól a harang. A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kráter, Budapest)
KÖVESSI Edit
1934 A mezőségi széki hímzések öltései és kidolgozása. Muskátli III. 9.11.
KRISTÓ Gyula
1988 A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest
KRISTÓF György
1944 Malozsa völgye. Gazda Naptára LXXIV. 153-157.
LACZKOVITS Emőke
1995 A mezőségi gyászház. In: LACZKOVITS Emőke - LUKÁCS László - VARRÓ Ágnes (szerk.): Ime az én népem. Szent István. Múzeum Közleményei, Székesfehérvár, 132-134.
LAJTHA László
1947 Egy magyar ráolvasó énekelt töredéke. Ethnographia LVIII. 1-2. 98-101.
1954 Széki gyűjtés. Népzenei Monográfiák II. Budapest
1954a Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés. Zeneműkiadó, Budapest
LOVAS GERÉD András
1938 Asszimiláció Erdélyben. Bartha Miklós Társaság kiadványa, Budapest
MAKKAI Endre - NAGY Ödön (összeállította)
1993 Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez. Magyar Néprajzi Társaság-Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete (Magyar Népköltési Gyűjtemény XX.), Budapest
MAKKAI Gergely
2003 Az Erdélyi-Mezőség tájökológiája. Mentor, Marosvásárhely
MAKKAI László
1942 Szolnok-Doboka megye pusztulása a XVII. század elején. Minerva (Erdélyi Tudományos Intézet), Kolozsvár
MAKKAI Sándor
1936 Holttenger. Budapest
MAROSI Péter
1940-1941 Falukutatás Bálványosváralján. Hitel 5-6. 3-4. 285-306.
MARTIN György
É.n. Magyar tánctípusok és táncdialektusok. Budapest
1970-1972 Magyar tánctípusok és táncdialektusok. I-III. Népművelési Propaganda Iroda, Budapest
1973 Legényes, verbunk, lassú magyar. Szempontok az erdélyi férfitáncok összehasonlító kutatásához. Népi Kultúra-Népi Társadalom VII. 251-290.
[1974] A magyar nép táncai. Corvin, [Budapest]
1980 Magyar táncdialektusok. In: LELKES Lajos (szerk.): Magyar néptánchagyományok. Zeneműkiadó, Budapest. 17-43.
1980-1981 Szék felfedezése és tánchagyományai. Tánctudományi Tanulmányok. 239-281.
1982 A széki hagyományok felfedezése és szerepe a magyarországi folklorizmusban. Ethnographia XCIII. 1. 73-83.
1985 A mezőségi sűrű legényes. Népművelési Intézet, Budapest
1990 Magyar táncdialektusok. In: Magyar Néprajz VI. Népzene Néptánc Népi játék. Akadémiai, Budapest, 390-452.
MÁRTON Gyula
1944 Az újoncok bevonulása Széken. Erdélyi Múzeum XLIX. 1-2. 134-135.
1945 A szolnokdobokai Árpástó helynevei. Erdélyi Múzeum-Egyesület. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 197.), Kolozsvár
MÁRTON Gyula - PÉNTEK János - VÖŐ István
1977 A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
MÁTHÉ Borcsa
1946 Úton, útfélen. Erdély. 4. 12-15.
MENTOVICH Ferencz
1867 Természetes levelek. I. Ismerkedés. Székely Közlöny I. 1. 5-6.
MIKÓ Imre
1932 Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. (Az Erdélyi Fiatalok falu-füzetei, 4.) Cluj-Kolozsvár
MURÁDIN Katalin, B.
1994 Faragott kőszószékek Erdélyben. METEM, Budapest-Kolozsvár
MURÁDIN László
1989 A mezőségi a-azás. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XXXIII. 1. 23-48.
NAGY Anna
1999 „Aztán fogadást tett a széki nép..." Birtalan napja és jelentései. In: KÜLLŐS Imola (szerk.): Vallási néprajz 10. Tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Református Teológiai Doktorok Kollégiuma Egyházi Néprajzi Szekciója, Budapest, 107-120.
NAGY Margit, B.
1970 Reneszánsz és barokk Erdélyben. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
NAGY Olga
1953 Előbb a tánc, azután a lakoma. Mezőségi népmesék. Szerk. és bevezette: Faragó József. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest
1958 A három táltos varjú. Mezőségi népmesék. Ifjúsági Kiadó, Bukarest
1960 Széki anekdoták vallásról, papról, istenről. Korunk. XX.11.1070-1081.
1969 Lüdérc sógor. Erdélyi magyar népmesék. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest
1972 A mitikus hős. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XVI. 2. 287-302.
1973 A nap húga meg a pakulár. Marosmenti, kalotaszegi és mezőségi népmesék. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár
1973a A varázserejű hős egy archaikus meserepertoárban. Ethnographia LXXXIV. 3. 307-325.
1975 Mesék és „igaz" történetek Széken. Szempontok a népi próza kutatásához egy erdélyi magyar faluban. Népi Kultúra-Népi Társadalom VIII. 303-337.
1975a Archaikus világkép és mesehagyományozódás. Déri Múzeum Évkönyve. Debrecen. 619-644.
1976 Széki népmesék. Kriterion, Bukarest
1976a Realista törekvések a népi prózában. Művelődés XXIX. 1. 27-29.
1976b Élményelbeszélések a népi prózában. Művelődés XXIX 4. 24-26.
1976c A mindennapok valósága. Művelődés XXIX. 7. 32-34.
1985 Egy széki parasztasszony emlékeiből. Valóság 27. 3. 74-84.
1985a Egy széki parasztasszony emlékeiből. Korunk XLV. 11. 862-863.
1988 Asszonyok könyve. Magvető Kiadó, Budapest
1994 Változó magyar-román szokások Árpástón. KJNT Évkönyve 2. KJNT, Kolozsvár, 59-80.
1995 Pályakép fénnyel és árnyékkal. Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely
1995a A népi próza állapota Havadon. Néprajzi Látóhatár IV. 1-2. 48-66.
1996 Villási, a táltosfiú. Mezőbándi, szucsági és mérai cigány népmesék. MTA Néprajzi Kutatóintézete. (Ciganisztikai tanulmányok 9.), Budapest
NAGY Ödön
1938 Szórvány és beolvadás. Hitel. 4. 271-275.
1992 Temetési szokások a maros megyei református gyülekezetekben. Néprajzi Látóhatár. I. 3-4.53-63.
1992a A havadi juhtenyésztés. KJNT Évkönyve 1. KJNT, Kolozsvár, 24-36.
1994 A mezőfelei gyékényfeldolgozó háziipar. KJNT Évkönyve 2. KJNT, Kolozsvár, 128-146.
NAGY Ödön
2001 Palástban. Lelkészek a szórványban. Kiadásra előkészítette KESZEG Vilmos. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 27-138.
NAGY-TÓTH Ferenc
2007 Az erdélyi Mezőség növénytani kutatásainak kárpát-medencei jelentősége. Művelődés LX. 6-9. 30-33.
2008 Az erdélyi Mezőség növénytani kutatásának kárpát-medencei jelentősége. Debreceni Szemle. XVI. 1. 23-35.
NAGY Zoltán
1913 Az erdélyrészi Mezőség kopárainak befásítása. Erdészeti Lapok LII. 16. füzet. 721-726.
NL
1980 Magyar Néprajzi Lexikon III. K-Né. Akadémiai Kiadó, Budapest
OLOSZ Katalin
2005 Ismeretlen magyar népballada Szabó Sámuel diákgyűjtőinek hagyatékában (Az ördögnek aladott leány). In: KESZEG Vilmos - TÖTSZEGI Tekla (szerk.): KJNT Évkönyve 13. KJNT, Kolozsvár, 48-60.
ORBÁN Balázs
1871 A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. V. Tettey Nándor és Társa Bizománya, Pest
ORNSTEIN József
1905 A Mezőség. Erdély XIV. 3-4. 53-56.
OROSZ Endre
1909 A mezőségi tavak keletkezéséről. Erdély. XVIII. 1-2. 13-17.
1909 Egy régen elfeledett tósorozatról. Erdély. XVIII. 12. 178-181.
1911 Az apahidai „papaluger". Erdély. XX. 2. 25-26.
1912 Újévi népszokások Apahidán. Erdély. XXI. 2. 27-29.
1913 A régi Bozos-tó Szent-Miklós (Kolozs m.) határán. Erdély. XXII. 8. 156-159.
1938 Karácsonyi és újévi mondókák. Erdély. XXXV. 5-6. 80-82.
OSIANU, Romulus
1970 Pluguri din Cimpia Transilvaniei. Apulum VIII. 541-548.
PAKSA Katalin
1977 A „jaj-nóták" zenei világa. (A négysoros izometrikus szerkezet lazulása és továbbfejlesztése régi dalainkban) Népi Kultúra-Népi Társadalom IX. 277-305.
PALKÓ Attila
1995 Magyaró. Egy felsőmarosmenti falu évszázadati. Kriterion, Bukarest
PALKÓ Attila - PORTIK Irén - ZSIGMOND József
1985 Felső-Maros vidéki varrottasok. Kriterion, Bukarest
PALOTAY Gertrúd
1944 A szolnok-dobokai Szék magyar hímzései. Erdélyi Múzeum-Egyesület (Erdélyi Tudományos Füzetek. 179), Kolozsvár
1944a Szolnok-Doboka magyar hímzései. In: Szabó T. Attila (szerk.): Szolnok-Doboka magyarsága. Dés-Kolozsvár, 248-286.
1947 Magyar hatások a románok ruházatában Kalotaszegen és vidékén. Ethnographia 19-40, 173-186.
PALOTAY Gertrud - SZABÓ T. Attila:
1941 Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok. Néprajzi Értesítő XXXIII. 1. 1-35.
1942 Mezőségi magyar hímzések. (Erdélyi Tudományos Füzetek, 159.) Erdélyi Múzeum-Egyesület, Cluj-Kolozsvár
1942-1943 Adatok a mezőségi magyar hímzés ismeretéhez. Erdélyi Múzeum XLVII. évf. (1942) 3. 398-406.; 4. 516-529.; XLVIII. (1943) 1. 78-91., 3-4. 428-449.
PAPP Vilmos
2007 A frátai református szórványtalálkozók. In: S. LACZKOVITS Emőke - SZŐCSNÉ GAZDA Enikő (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Sepsiszentgyörgy-Veszprém. I. 295-300.
PÁVAI István
1993 Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje. Teleki László Alapítvány, Budapest
2000 Interetnikus kapcsolatok az erdélyi népi tánczenében. In: VIRÁGVÖLGYI Márta - PÁVAI István (szerk.): A magyar népi tánczene. Tanulmányok. Planétás Kiadó, Budapest, 363-378.
2005 Az erdélyi nagytáj a néprajz-, népzene- és néptánckutatás szemléletében. KJNT Évkönyve 13. KJNT, Kolozsvár, 15-47.
2006 Erdély a magyar néprajz-, népzene- és néptánckutatás tájszemléletében. Zenetudományi Dolgozatok 2004-2005. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 193-216.
PETELEI István
1986 A jutalom. Novellák. Válogatta, az előszót írta és a függeléket összeállította Kozma Dezső. Dacia, Kolozsvár-Napoca
POENAR RUS Éva
2004 A magyarborzási „összemérés". Egy tavaszi népszokás szimbólumai. In: TÁNCZOS Vilmos (szerk.): Képek a folklórban. Tanulmányok az archetipikus szimbolizáció köréből. KJNT, Kolozsvár, 103-108.
2007 Magyarborzási népszokások stratégiái. Művelődés LX. 6-9. 34-39.
POZSONY Ferenc
1997 Az erdélyi szászok jeles napi szokásai. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda
2006 Erdélyi népszokások. Egyetemi jegyzet. KJNT-BBTE, Kolozsvár
RÜSZ-FOGARASI Enikő
2007 A Mezőség és a Mezőség-széli középkori vásárok. Művelődés LX. 6-9. 45-47.
SAS Péter
2004 Szék neves szülötte: Köpeczi Sebestyén József. Művelődés LVII. 4. 22-24.
2007 Palotay Gertrúd, a mezőségi hímzések kutatója. Művelődés LX. 6-9. 81-84.
SÁRKÁNY Loránd
1934 Széki ornamentika. Muskátli III. 9. 9-10.
SCHNELLER Károly
1943 Szórványok és szigetek sorsa Kolozs vármegyében. (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának értekezései. 3.), Kolozsvár
SEPSI Dezső
1980-81 Hangszertechnikai kérdések a széki banda kíséretében. Művelődés XXXIII. 12. 25-27.; XXXIV. 1. 26-29.; 2. 25-28.; 3. 18-20.; 4. 26-27.; 5. 26-27.
SOMLYAIi László
1968 Széki gondok. Korunk 9. 1327.
SZABÓ Annamária
2004 A bátonyi ökörhordozás. Egy mezőségi népszokás archetipikus jelképei. In: TÁNCZOS Vilmos (szerk.): Képek a folklórban. Tanulmányok az archetipikus szimbolizáció köréből. KJNT, Kolozsvár, 109-118.
SZABÓ Miklós
1995 Ember és táj az erdélyi-Mezőségen a XVIII-XIX. században. Valóság 9. 30-44.
SZABÓ T. Attila
1941 Erdélyi kemence-adatok a XVII-XIX. századból. Ethnographia. LII. 1. 71-72.
SZABÓ T. Attila (szerk.)
1944 Szolnok-Doboka magyarsága. [Minerva], Dés-Kolozsvár
SZABÓ T. Attila - GERGELY Béla
1945 A kolozsmegyei Borsavölgy helynevei. ETI, Kolozsvár
SZABÓKY Zsolt
1987 Nézd elméjöket az ács embereknek. Artunion, Budapest
SZABÓNÉ TATÁR Erzsébet
2007 Egy nő, kinek a boldogság csak vendégként jelenik meg. Művelődés LX. 6-9. 130-136.
SZÁDECZKY Lajos
1909 Bodonkúti mennyezet-képek. Erdély XVIII. 7-8. 10-14.
SZALAY Zoltán
1992 A palatkai népi vonószenekarok kísérete. KJNT Évkönyve 1. KJNT, Kolozsvár, 164-175.
SZÁSZ Ferenc
1944 A Mezőség és gazdasági élete. Gazda Naptára LXXIV. 101-111.
SZATHMÁRY Lajos
1937 Gyakorlati hozzászólás a magyar szórványügyhöz. Magyar Kisebbség XVI. 12. 305-326.
SZEMMÁRY József
1885 A parasztbirtok állapota Szolnok-Doboka megyében. Deés
***
2004 Szent György napja. Válogatás a Kriza János Néprajzi Társaság archívumából. In: ZSIGMOND Győző (szerk.): Szent György és napja a magyar néphagyományban. Medium Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 96-109.
SZENTIMREI Judit
1976 Széki iratos és varrottas munkák. Népismereti Dolgozatok 1976. Kriterion, Bukarest, 116-121.
1980 A vetettágy Vajdakamaráson. Népismereti Dolgozatok 1980. Kriterion, Bukarest, 115-121.
1982 Széki iratosok. Kriterion, Bukarest
2007 Felső-Maros menti magyar népviselet. Művelődés LX. 6-9. 81-84.
SZIKSZAI Katalin
2007 Mezősámsond társadalmi változása a 20. század tükrében. Művelődés LX. 6-9. 110-117.
SZILÁDY Zoltán
1909 Erdély régi tűzhelyei. Néprajzi Értesítő X. 1. 1-20.; 3-4. 207.
1922 A mi Erdélyünk. Történeti és néprajzi vázlatok. Budafok
1936 Erdély magyar népe. Különlenyomat a Történeti Erdély-ből. Budapest, 11-18.
SZONGOTT Gusztáv (közli)
1892 Erdélyi örmény népmesék. Ethnographia III. 2-3. 85-91.
SZTRIPSZKY Hiador
1903 Adatok Erdély őshalászatához. II. A mezőségi tavak őshalászata. Néprajzi Értesítő IV. 158-196.
1908 Az erdélyi halászat ismeretéhez. Régi és mai halastavak. Kolozsvár
SZÜCSNÉ HARKÓ Enikő
2005 Wass Albert írói pályaképe. Havas Kiadó, Budapest
TAGÁNYI Károly - Dr. RÉTHY László - POKOLY József - KÁDÁR József
1901-1905 Szolnok-Doboka vármegye Monographiája I-VII. A vármegye általános leírása, múltja és megalakulásának ismertetése. Deésen, Kiadja szolnok-Dobokavármegye közönsége. Demeter és Kiss Könyvnyomdája.
TÁNCZOS Vilmos
2007 Archaikus népi imák a Mezőségről. Művelődés LX. 6-9. 70-74.
TAKÁCS András
1992 Military enlisting at the village named Szék. An analysis of an intermediary ritual. Ethnologica et Folcloristica Carpathica II. 7-8. 745-759.
1995 Egy viselet alternatívái - Szék. Néprajzi Látóhatár IV. 3-4. 37-60.
TÁRKÁNY-SZŰCS Ernő
1944 A juhtartás népi jogszabályai Bálványosváralján. Erdélyi Múzeum-Egyesület (Erdélyi Tudományos Füzetek 189.), Kolozsvár
1981 Magyar jogi népszokások. Gondolat, Budapest
TATÁR Erzsébet Tímea
2007 A rikoltozás társadalmi funkciói két mezőségi faluban. Művelődés LX. 6-9. 106-110.
2007a Vallomás a mindennapokról. Művelődés LX. 6-9. 129-130.
TATÁR Zoltán
2004 Három év Széken. Művelődés LVII. 4. Sz. 20-21.
TÉGLÁS István
1904 Ezüst torquesről a Mezőségről. Archeológiai Értesítő 174-175.
1909 Potaissától keletre a Mezőségen létezett vicusokról. Archeológiai Értesítő 159-163., 436-438.
1910 A detrehemi és klapai vicusokról. Archeológiai Értesítő. 276-278.
1911 A mezőbodoni és mezőszakáli vicusokról. Archeológiai Értesítő. 1911. 77-80.
TMBOR Ilona
1968 Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV-XIX. századból. Akadémiai Kiadó, Budapest
TONK Sándor
1994 Táj és ember az erdélyi Mezőségen a középkorban. Korunk V. 9. 23-32.
TÓTH Pál Péter
1999 Szórványban. A magyar és a vegyes (magyar-román, román-magyar) családok helyzete Észak-Erdélyben 1942-1944 között. Püski, Budapest
TŐKÉS Béla
1935 A mezőségi magyar viselet. Néprajzi Értesítő XXVII. 68-76.
1938 Magyarpalatkai viselet. Ethnographia XLIX. 1-2. 192-198.
UNDI Mariska
[É.n.] Mezőségi írásos hímzés. Magyar Kincsesláda V. Budapest
VAJDA András
2007 „Akkor is cigány vagyok!" Kísérlet egy roma identitásért folyó harcának elemzésére. Művelődés LX. 6-9. 102-106.
VAJKAI Aurél
1943 Népi orvoslás a Borsavölgyében. Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár
VARGA E. Árpád
1998-2002 Erdély etnikai és felekezeti statisztikája I-VI.
Teleki László Alapítvány, Pro-Print Könyvkiadó, Budapest-Csíkszereda
VARGA Sándor
2007 Néptánckutatás az erdélyi Mezőségen. Művelődés LX. 6-9. 122-125.
VARGYAS Lajos
1990 magyar népzene. In: Magyar néprajz VI. Népzene Néptánc Népi játék. Akadémiai, Budapest, 5-184.
2002 A magyarság népzenéje. Planétás, Budapest (Eredeti kiadás: 1981)
VASS Erzsébet
1938 Karácsonyi népszokásainkból. Erdély XXXV. 3-4. 53-54.
VETÉSI László
2001 Juhaimnak maradéka. Anyanyelv, egyház, peremvilág. Sorskérdések a nyelvhatáron. KOMP-PRESS. Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár
2006 Életet akarok a romok felett! Jajszó a Mezőségről. Emlékezés a Mezőség nagy misszionáriusára, Földes Károlyra, születésének 115. évfordulóján. Művelődés LIX. 12. 21-30.
VINCZE Lajos
1943 A kender termelése és feldolgozása Bálványosváralján. Néprajzi Értesítő XXXV. 3-4. 150-172.
VIRÁGVÖLGYI Márta
1981 Egy magyar parasztprímás Széken. In: Zenetudományi Dolgozatok 1981. 221-232.
VIRÁGVÖLGYI Márta - FELFÖLDI László (szerk.)
2000 A széki hangszeres népzenéje. Tanulmányok. Budapest
VISKI Károly
1938 Etnikai csoportok, vidékek. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest
WAGNER Péter
2004 Feneketlen mélység kútja. Szék népi építészetéről. Művelődés LVII. 4. 16-18.
WASS Albert
1944 Udvarház a dombon. Gazda Naptára LXXIV. 121-124.
ZSIGMOND Győző
1994 Egy népszokás, a kiabálás a hegybe (strigarea peste sat) és interetnikai vonatkozásai a Mezőségen. Művelődés XLVI. 12. 39-41.
1999 Égitest és néphagyomány. Egitestmagyarázás a romániai magyaroknál. Pallas-Akadémia, Csíkszereda
2004 Szent György-napi szokások és erkölcsi normák. In: Uő (szerk.): Szent György és napja a magyar néphagyományban. Medium Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 73-82.
ZSIGMOND József
1978 Disznóölés Magyarón. Népismereti Dolgozatok 1978. Kriterion, Bukarest, 107-118.
1980 Régi halászat a Felső-Maros menti Magyarón. Népismereti Dolgozatok 1980. Kriterion, Bukarest, 37-46.
1993 Ős-Marosszéki Havasok Közbirtokossága. In: KESZEG Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 1. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 37-46.
1994 A népi vadfogás emlékei a Felső-Maros mentén. Népismereti Dolgozatok 1994. Kriterion, Bukarest, 48-58.
1995 Népi táncok, táncbéli szokások és táncszók a Felső-Maros menti Magyarón. KJNT Évkönyve 3. KJNT, Kolozsvár, 165-182.
1999 Adatok a népi kultúra emlékeiről a Felső-Maros menti Magyarón. KJNT Évkönyve 7. KJNT, Kolozsvár, 64-69.
2001 Kutatói és gyűjtői tevékenységem leírása. In: Keszeg Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 9. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 264-278.
ZSIGMOND Győző
2007 Magyar népi gombaismeret a Mezőségen. Művelődés LX. 6-9. 39-45.
ZSIGMOND József - PALKÓ Attila
1996 Magyaró néphagyományaiból. Mentor, Marosvásárhely