A népballadák csoportja, a lokális emlékezet alakzata. Egy település életének megrázó, emlékeztes eseményét örökíti meg. Témája a település tagjait ért szerencsétlenség (villámütés, vízbefúlás, vadállat támadása, baleset), a személyek elleni agresszió (támadás, gyilkosság), a családon, a rokonságon, az ismeretségi körön belüli konfliktus (gyilkosság, verekedés), az öngyilkosság. A lokális népballada közeli kapcsolatban áll a lokális emlékezet egyéb alakzataival (sírfelirat, halottbúcsúztató vers, híresztelés, hírvers, igaztörténet, lokális és regionális sajtó), akárcsak a népdallal.
A magyar népballada és Európa című szintézisében Vargyas Lajos így jellemzi a lokális balladákat: helyi eseményekhez, általában szerencsétlenségekhez kapcsolódnak, általában nem kerek történetek, szerepüket a lokális közösség életében töltik be. (Vargyas 1976: 167.)
A helyi balladákat a kutatók a terepmunka kezdetétől előszeretettel jegyezték fel.
Vass Tamás tanító, lelkész több gyűjtését közölte különböző, 19. századi lapokban. Ezek közé tartozott Bács Jancsinak balladája. A lokalizálatlan történet szerint a szolgalegény gazdája fiával az erdőre ment. A kivágott fa rádőlt, a gyerek segítségért szaladt. A pásztorok azonban későn érkeztek. A ballada a meghalt szolgalegényt érzelmes búcsúban búcsúztatta gazdasszonyától és szeretőjétől.
Szabó Sámuel, a marosvásárhelyi főtanoda tanára, tanítványainak figyelmét 1859-től mindegyre felhívta a verses történetek összegyűjtésére. Az ifjú gyűjtők által lejegyzett szövegekből tette közzé 1863-ban a Nemes Sári c. balladát. Nagyernyében 1860-ban nyarán aratás közben a „villám szikrája" a vihar elől elbújt munkások közé csapott. A villám a falu legszebb leányát, Nemes Sárit halálosan érintette. A vele összefogózva álló barátnője sértetlen maradt. Pár hét múlva a faluban már énekelték a lány történetét. (Szabó 1863)
Jankó János 1893-ban tette közzé egy, 1883-ban Aranyosszentmihályon elkövetett gyilkosság balladai feldolgozását.
Domokos Pál Péter 1932-es lészpedi gyűjtőútján értesült egy helybéli, frissen lefolyt tragédiáról. Bilibók János helybéli gazda szembeszegült a falu önkényeskedő bírójával, Costache Dan-nal. Ez utóbbi a fiával rátámadt a védtelen, a szántásban elfáradt, mezőn pihenő ellenségére, s keresztüllötte. Domokos Pál Péter az ártatlan áldozat három közeli nőrokonától jegyezte le az esemény verses feldolgozását. (Domokos 1933).
A Folklór Intézet Kolozsvári Osztálya által 1952-1953 között Moldovába szervezett népköltési gyűjtőút résztvevői Pusztinában rögzítették a Szolgalegény halála című balladát. A történet hőse az állatokat itatni vitte, s a kútba esve lelte halálát. A megtörtént esetről egy magyar asszony rögtönzött éneket, amely több változatban terjedt el. (Faragó-Jagamas 1954: 181., Faragó 1958)
Háromszéki népköltési gyűjteményében Konsza Samu 16 helyi balladát tesz közzé. (Konsza 1957. 224., 225., 226., 228.)
Az 1970-ben megjelent gyűjteményében Kallós Zoltán Siratozók, újságolók fejezetcím alatt közölt helyi balladákat. Közöttük egy sötétpataki (Gyimes) leány-, egy széki legénygyilkosság, egy mérai kettős gyilkosság, valamint egy, a Szamosba fulladt szekeres esetének feldolgozását. (Kallós 1977: 343., 345-346., 349., 372.)
Antal Árpád 1962-ben közölt tanulmányt egy ballada létrejöttének történelmi-gazdaságtörténeti körülményeiről, a ballada genéziséről, fejlődéstörténetéről és regressziójáról. A bizonyítóthatóan 1829-ben Moldvából történő sócsempészésen ért kézdicsomortáni gyalogkatona, Balog Józsi kivégzése általános felháborodást váltott ki szülőföldjén. Története egyidőben alkalmas volt a só kincstári monopóliumként való önkényes kezelése, valamint a határőrparancsnoknak, a hadi törvényszéknek a közvéleménnyel ellenkező, kegyetlen döntése miatti tiltakozásra. A helybéli tanító által 1831-ben papírra vetett verses történet azonnal elindult a szóbeliség útján. Első feljegyzése kéziratos füzetben maradt fenn 1835-ből. A ballada addig és ott volt használatban, amíg és ahol a konfliktust kiváltó helyzet (sóhiány, a sócsempészet szükségessége) ismert és érvényes volt. Az 1910 után gyűjtött erdélyi és moldvai változatok a konfliktushelyzet megszűnése miatti, a balladával szembeni érdektelenséget jelzik (Antal 1962).
A háromszéki helyi balladák sokaságára az Albert Ernő által Háromszéken összeállított repertoár hívta fel a figyelmet. (Albert 1973) A gyűjtemény megjelenését követően Faragó József tanulmányban foglalta össze a témával kapcsolatos gondolatait. E tanulmány a háromszéki helyi balladákat tematikus csoportokba rendezi. Ezek a csoportok a következők: I. Gyilkosság: A. Oka nincs kimondva: a. Férfiáldozattal (37 ballada), b. Női áldozattal (13), B. Rablógyilkosság (17), C. Családi gyilkosság (apa-, anya-, testvér-, gyermekgyilkosság) (9), D. Szerelmi gyilkosság: a. Férfiáldozattal (5), Női áldozattal (2), E. Véletlen gyilkosság (1), Különféle gyilkosságok (13), II. Gyilkosság és öngyilkosság (3), III. Öngyilkosság (15), IV. Halálos szerencsétlenség: a. vízbe fullad (4), b. fa megüti (3), c. ló, szekér eltapossa (3), d. medve megöli (4), e. vonat elüti, V. Halál magyarázat nélkül (13), VI. Egyéb (3). (Faragó 1977. 380.)
1977-ben Almási István vállalkozott egy aranyosszentmihályi gyilkosságtörténet balladává fejlődése folyamatának rekonstruálására (Almási 1977). Hasonló elemzésre tett kísérletet Vasas Samu. A kalotaszegi Nagykapuson 1927-ben a kántálás során két legény között nézeteltérés támadt. Ennek egyik legény esett áldozatául. Az esetet megverselő ballada évtizedek múltán is élt a környékbeliek emlékezetében (Vasas 1981). Albert Ernő egy 1854-ben végrehajtott kivégzés történetét nyomozta ki. Az 1848-49-es szabadságharc elbukását követően az emigrációba menekült forradalmárok ellenállási mozgalmat szerveztek, újabb felkelést készítettek elő. Ennek titkos szervezője Makk József ezredes volt, aki Háromszékre e célból Váradi Józsefet rendelte ki. Az összeesküvés leleplezése után több büntető kivégzésre került sor. Az ekkor 26 éves Váradi Józsefet 1854. április 29-én Sepsiszentgyörgyön mintegy 3000 felháborodott szentanú előtt kötél által kivégezték. Néhány héttel a kivégzés után a történetből ballada született. A balladát először 1867-ben Vass Tamás, legutóbb pedig 1994-ben Albert Ernő tette közzé. Szintén Albert Ernő hasonlította össze a szövegváltozatokat, valamint az írott dokumentumok és a ballada által megörökített tényeket (Albert 1996).
Ráduly János kibédi balladagyűjteményében több helyi ballada is található. (Ráduly 1975) Bura László szatmári népballadagyűjteményében 15 típusba sorolta a gyűjtőterületén rögzített lokális balladákat. Szatmárököritón 1910-ben egy bál alkalmával a táncosokkal megtelt csűr lángra lobbant. Minthogy a bejáratot beszegezték, a katasztrófa 325 halálos, 99 sebesült áldozattal ért véget. A katasztrófáról készült ballada töredékei az 1970-es években kerültek elő. (Bura 1978: 157.,222.)
Pozsony Ferenc az 1970-1980-as években gyűjtötte össze Fekete-ügy vidékének balladáit. Pávai énekesek emlékeztek arra, hogy az első világháború előtti években a komandói fakitermelő vállalat egy munkása Vajnafalva határában a keskenyvágányú vasút mellett a vonat kerekei alá esett. (Pozsony 1984: 226-228., 271.) A gyűjtő a vonat alá esett legény balladájának 1, a gyilkosságballadák 12, a megölt juhász történetének 5, az egymásért haló szerelmesek történetének 2 további, töredékes változatát rögzítette. (Pozsony 1984. 247.)
Olosz Katalin egyik tanulmánya egy torjai (Háromszék) gyilkosság balladai feldolgozásának történetét rögzítette. 1949. december 6-án eltűnt Kovácsi Gábor torjai lakos. Felesége szerint megőrült, világgá ment. Az igazságra a következő év tavaszán, márciusban derült fény. A feleség, Kovácsi Irén szeretőjét, a náluk szolgaként dolgozó Dávid Dezsőt rávette, hogy gyilkolja meg az útjukban álló férjet. A holttestet az istállóban ásták el. A gyilkosság felszínre kerülése után mindkét bűnrészest börtönbüntetésre ítélték. (Olosz 2003: 11-18.)
Az aranyosvidéki népköltészet monográfiájában Keszeg Vilmos 10 helyi balladát közölt (Keszeg 2004). Ezt megelőzően két tanulmányban foglalta össze a lokális népballadák funkcióit (Keszeg 2002, 2004a).
A lokális ballada egy helyi énekes vagy írástudó kezdeményezésére születik meg. Végső formája az éneklés során alakul ki. A ballada szövegformulákból építkezik, csupán részlegesen örökíti meg az eseményt. Az eseményre vonatkozó tudás olyan beleértési tartomány, amely a helyi közösségben a ballada eléneklését követően idéződik fel. A ballada éneklése a lokális társadalomban évtizedeken, olykor egy-másfél évszázadon keresztül szociális viszonyulásokat és érzékenységeket tart ébren.
Válogatott irodalom
ALBERT Ernő: Háromszéki népballadák. ALBERT Ernő és tanítványai gyűjteménye FARAGÓ József bevezetőjével és jegyzeteivel. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973.
ALBERT Ernő: Ballada Váradi Józsefről. Néprajzi Látóhatár V. (1996) 3-4. 86-140.
ALMÁSI István: Bajka Sándor balladája. In. SZABÓ Csaba (szerk.): Zenetudományi írások. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. 87-112.
ANTAL Árpád: Balog Józsi balladája keletkezésének és változásának kérdéséhez. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. VI. (1962) 1. 27-67.
BURA László: Szatmári népballadák. Munkatársaival gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta BURA László. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978.
DOMOKOS Pál Péter: Egy csángómagyar népballada. Ethnographia XXV. (1933) 1-2. 159-160.
FARAGÓ József: Farkas István balladája. Nyelv- és Iodalomtudományi Közlemények II. (1958) 19-44.
FARAGÓ József: Farkas István balladája. In: Uő: Balladák földjén. Válogatott tanulmányok, cikkek. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. 286-328.
FARAGÓ József: Háromszéki helyi balladák. In: Uő: Balladák földjén. Válogatott tanulmányok, cikkek. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. 372-388.
FARAGÓ József - JAGAMAS János (szerk.): Moldvai csángó népdalok és népballadák. A zenei anyag összeállításában részt vett SZEGŐ Júlia. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1954.
KALLÓS Zoltán: Balladák könyve. Élő erdélyi népballadák. KALLÓS Zoltán gyűjtése SZABÓ T. Attila gondozásában. (Harmadik kiadás.) Magyar Helikon, Budapest, 1977.
KESZEG Vilmos: Népballadák a lokális történelem regiszterében. In Uő: Homo narrans. Emberek, történetek és kontextusok. KOMP-PRESS, Kolozsvár, 2002. 124-146.
KESZEG Vilmos: Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek, kontextusok (Monográfia) I-II. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004.
KESZEG Vilmos: A lokális ballada: beszédmód és kontextus. In: ANDRÁSFALVY Bertalan et alii (szerk.): Az Idő rostájában. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára III. L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2004. 295-324.
KONSZA Samu: Háromszéki magyar népköltészet. Szerkesztette és a bevezetőt írta FARAGÓ József. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely, 1957.
OLOSZ Katalin: Egy népballada tizenöt éve. In: Uő: Víz mentére elindultam. Tudománytörténeti, népismereti írások. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003. 11-18.
POZSONY Ferenc: Álomvíz martján. Fekete-ügy vidéki magyar népballadák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984.
RÁDULY János: Kibédi népballadák. Gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta RÁDULY János. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975.
SZABÓ Sámuel: Székely népköltemények. Koszorú. Első félév. (1873) 21. 481-486.
VARGYAS Lajos: A magyar népballada és Európa. Zeneműkiadó, Budapest, 1976.
VASAS Samu: Egy ballada bölcsőjénél. Művelődés XXXIV. (1981) 1. 38-39.
