Sinfalva az 1264-1271 között az Aranyos völgyébe telepített kézdi székelyek utólagos kirajzásából létrejött település. Neve sem az 1291., sem az 1313. évi aranyosszéki adománylevélben nem szerepelt. Először a 1332. évi pápai jegyzék említi. Temploma 1240-ben épült, a falu fölötti dombtetőn, ahol a tatár pusztítás előtti falu is elterült. Az1568. évi türelmi rendeletet követően az unitárius hívek vették birtokba, s használták 1774-ig. A templomot Mária Terézia visszajuttatta a római katolikus gyülekezet tulajdonába, amely lebontotta és újjápíttette. A templom déli, külső oldalát az osztrák uralkodóház címere díszíti, 1774-es évszámmal ellátva. A templom védőszentje eredetileg a Szent Család volt. Feltelezhető, hogy az újjáépített templomot a hívek Máriának ajánlották fel. Augusztus 15-én, a védőszent napján a templom újjápítése óta búcsút tartanak.

A régióban a római katolikus lakosság felekezeti kisebbségben él. Az unitáriusok Aranyos-vidék központi részén élnek (Torda, Aranyosszentmihály, Sinfalva, Mészkő, Várfalva, Rákos, Kövend, Bágyon), valamint Tordatúron, Torockón és Torockószentgyörgyön. A reformátusok közösségek az Aranyosszék déli és délkeleti részén laknak (Detrehemtelep, Aranyosegerbegy, Hadrév, Aranyosgerend, Gerendkeresztúr, Aranyosgyéres, Földvár, Székelykocsárd, Harasztos, Bogát, Torda, Aranyosszenthihály, Bágyon). Római katolikus lakosság él Tordán, Sinfalván, Felvincen. 2002-ben Sinfalva 781 lakosából 338 ortodox, 4 görög katolikus, 132 római katolikus, 32 református, 240 unitárius, 8 pünkösdista, 12 adventista volt.

Az ünnepi misére délelőtt kerül sor, több meghívott lelkész jelenlétében. A prédikációt a helybéli lelkész által meghívott búcsúszónok tartja. A misére 200-250 személy gyűl össze. Kedvező időjárás idején a gyóntatás a templomkertben történik.

A búcsú Sinfalván faluünnep. Felekezettől függetlenül minden családban nagytakarítás és ünnepi készülődés előzi meg. Erre a napra ünnepi ebéd készül (hagyományosan töltött paprika, kalács, főtt kukorica). Az 1990-es évek elejéig minden családba elszármazottak, rokonok, látogatók érkeztek. Minden házban szívesen látták a betérő látogatót. A látogatónak illett ajándékot vinnie a háziasszonynak és a gyerekeknek.

Délelőtt a templomhoz közeli utcában kirakodóvásár nyílik, 30-40-50 sátorral. A kínálat változatos (szentkép, mézespogácsa, édesség, gyerekjáték, olcsó ékszerek, ruhanemű, cipő, korondi kerámia, gyümölcs, sültek, italok). Az utóbbi években építőipari terméket, mezőgazdasági gépeket is reklámoznak. A kereskedők a megyéből, valamint a szomszéd megyékből (Fehér, Maros, Szilágy) érkeznek.

Egyszerre 400-500 ember tolong az utcán. A délelőtt folyamán több ezer ember fordul itt meg. A vásár egyre több turistát csal a faluba. A környékbeliek közül még mindig sokan érkeznek lószekérrel, illetve a fiatalok csoportosan gyalogolnak át a szomszéd falvakból. A búcsú mind a szekérrel való közlekedésnek, mind a gyaloglásnak az egyedüli alkalma.

Délben az ünneplés a családi házba költözik át. Este a fiatalok bálba mentek. Az utóbbi években csoportosan kirándulnak vagy egy-egy bárban gyűlnek össze.

A sinfalvi búcsú a környék legnépszerűbb búcsúja. A tordaszentmihályi kápolnában Szent Mihály napján (szeptember 29.), Tordatúrban a Szent Kereszt napján (szeptember 14.), Tordán Kisboldogasszony napján (szeptember 8.), Járában a Szentháromság vasárnapján tartanak búcsút.

Válogatott irodalom

KESZEG Anna: A sinfalvi búcsú. Kézirat. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, Budapest, 1996.