A két világháború közötti évtizedekben számos tudományos értékű pálya alakult vagy gazdagodott Székelyudvarhelyen: A vidék tárgyi néprajzának (főképp a fafaragó mesterségnek és a népi viseletnek) kutatásában számottevő eredményeket mondhatott magáénak Haáz F. Rezső, akinek témás rajzait A magyarság néprajza is közölte. Bányai János a nemzetközi geológiai szakirodalomban is ismertté vált a Székelyföld ásványi kincseire irányuló kutatásaival. A szépirodalommal is próbálkozó Lévai Lajos kollégiumi tanár demográfiai, hely- és kultúrtörténeti dolgozataival, a székelység múltjának mozzanatait felidéző színpadi műveivel tűnt ki. Boga Lajost, a gimnázium igazgatóját, eredményes biológiai kutatásainak eredményeként 1940 után a Kolozsvárra visszatért I. Ferenc József Tudományegyetem hívta meg tanárának. Tóth Béla, a kollégium Debrecenből jött tanára ittlétének négy éve alatt írta meg az első összefoglaló tanulmányt Tompa László költészetéről. A Nőszövetség rendezvényein, a Polgári Önképzőkör fillérestélyein, szabad líceumának keretében, majd 1940-44 között a Kolping Legényegyletben, a Munkásfőiskolán, az IKE keretében szervezett Népfőiskolán nagy látogatottságnak örvendő előadásokat tartottak a fentieken kívül Biró Lajos (Petőfiről), Csefó Sándor (Einsteinról), Kolumbán Lajos (a magyar népdalról), Jaklovszky Dénes (Rembrandtról), Bakóczi Károly (Eminescu költészetéről).
A helyi irodalmi élet legjelentősebb eseményeit Tomcsa Sándor szerzői estjei jelentették. A szellemes karcolatok szerzője, aki a harmincas-negyvenes években saját karikatúráival színesítette nagy sikerű előadásait, élcelődő kritikával karikírozta ki a társadalmi és a közélet ferdeségeit. Eseményszámba mentek Benedek Elek és „fiai", a „székely írók" (Bartalis János, Nyirő József, Tamási Áron) szerzői estjei, amelyeknek nagy szerepük volt abban, hogy a város közönségéből új olvasótábort sikerült toborozni az 1918 után kényszerűen önállósult erdélyi irodalom számára. Nyírő József házat is épített Székelyudvarhelyen, Tamási Áron pedig Farkaslakára hazatérőben mindig alkalmat kerített arra, hogy Udvarhelyen is éreztesse jelenlétét. De megfordult itt a Pásztortűz íróinak csoportja, élén Reményik Sándorral, később Móricz Zsigmond, s 1941-44 között a könyvnapok alkalmával Féja Géza, Németh László, Szabó Lőrinc. Ebben az időben az Udvarhelyre látogató írók rendszerint dr. Bakk Elek kórházi főorvos vendégei voltak, ahol valóságos irodalmi szalon alakult ki.
A város szellemi életében éreztette jelenlétét Tompa László és a fent említettek mellett két költő-tanár: Finta Gerő és Fülöp Áron vagy a különböző tudományágak olyan művelői, mint Szlávik Ferenc, Dobos Ferenc, Embery Árpád, a műfordító Bakóczy Károly és Jaklovszky Dénes, a klasszika-filológia két olyan tudós művelője, mint Biró Lajos, a katolikus gimnázium igazgatója vagy a Kálvin-kommentár-fordító Szabó András.
Az egyházi iskolák működtetésének összehangolása érdekében 1927-ben a Református Kollégium fiúgimnáziuma megszűnt és helyébe költözött a nagyenyedi kollégium tanítónőképzője. Ebben az időben - majd a fiúgimnázium 1940-48 közötti újraindítása idején - neves tanárai voltak: Haáz F. Rezső, Szabó András, Lévai Lajos.
Az 1918 utáni erdélyi magyar irodalomból Benedek Elek, Áprily Lajos, Tamási Áron, ifj. Szemlér Ferenc, Haáz Sándor néptánc- és népviseletkutató nevét említhetjük, mint Székelyudvarhely ismert diákjait.
Az I. világháborút követően sokszínű műkedvelő színházi élet bontakozott ki Székelyudvarhelyen: a Székely Dalegylet keretében 1911-38 között nem kevesebb, mint 21 operett kerül bemutatásra (tekintettel a sikerre, némelyek többszöri felújításban is), zenés színpadi művek előadását szervezte meg a Filharmonikus Társaság, a Bőripari Szakszervezet, a Hargita Sportegyesület és a Polgári Önképző Egylet (utóbbi többek között előadta Makkai Sándor Gyöngyvirág c. mesejátékát, Saja Sándor zenéjével és Rezik Károly Tündér királykisasszonyát), olyan eredményesen, hogy az Ellenzék kritikusa az udvarhelyi szerzőtől várja az erdélyi magyar operett megteremtését. Prózai darabok előadására a kollégium, a gimnázium, sőt a Şt. O. Iosif Líceum tanár- és diákműkedvelői is vállalkoznak (a legnevezetesebb előadás Kovách Aladár Téli zsoltár c. Apáczai-drámája 1943-ban, de szerepelnek a műsorokon Kisfaludy Károly, Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Csathó Kálmán, Molnár Ferenc, I. L. Caragiale, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Oscar Wilde darabjai is). Kiemelkedő színházi esemény volt Nyírő József Júlia szép leány c. székely népoperájának, illetve a Székely Dalegylet 70. évfordulóján a Jézusfaragó embernek a bemutatója is.
A város zenei életében meghatározó volt a Székely Dalegylet jelenléte. Nem csak saját fellépéseivel, hanem azáltal is, hogy gyakran adott alkalmat hivatásos előadóművészek jelenlétére a városban. Zsizsmann Rezső, Haják Károly, Palló Imre, Szasa Gorodinszki, Rezik Károly, Hevesi Piroska és mások fellépéséről szólnak méltató kritikák az egykorú sajtóban. 1922-ben Dömény Mária zongoraművésznő előadásában már elhangzanak Udvarhelyen az első Bartók-művek, majd 1937-ben Kodály Zoltán népdalfeldolgozásai is. Később Zathureczky Ede, majd két székelyudvarhelyi születésű előadóművész, Jodál Gábor és Balogh Ferenc tartanak nagy sikerű koncerteket, mindhármuk műsorain Bartók-művek is szerepelnek.
Székelyudvarhely városa és lakossága nagy gondot fordított a helyi irodalmi és tudományos hagyományok ápolására. Még a húszas években a tanítónőképző növendékei évente kilátogattak Felsőboldogfalvára, Fülöp Áron költő, a kollégium egykori növendéke sírjához, Lévai Lajos tanár vezetésével pedig Orbán Balázs szülőfalujába, Lengyelfalvára, valamint a Szejkére, ahol nyugszik, s ahol egykori háza állt (a Szejkefürdőn lévő, 1921-ben kialakított sírhelyéhez vezető domboldalban székelykapu-múzeumot alakítottak ki később).
Még 1959-ben emléktáblát (1990-ben szobrot) kapott a tanítónőképző előtt Benedek Elek, egykori iskolája szomszédságában 1993-ban Tamási Áron (mindkettő alkotója Szabó János). 1958-ban emléktáblát lepleztek le a mártírhalált halt kommunista költő, Józsa Béla szülőházán, Hodgyában. Visszakerült egykori helyére, a kollégium régi épületének udvarára a Baczkamadarasi Kis Gergely emlékére emelt - és az iskolák államosítása utáni első „tisztogatáskor" eltávolított - obeliszk, s 2005 óta szobra is áll a kollégium régi épületének egyik benyílójában. Emlékművet kapott 1995-ben (Hunyadi László mellszobrával) Márton Áron püspök, emléktáblát a város szülöttei közül Csanády György (2004-ben), emléktáblát, majd 1997-ben szobrot Tomcsa Sándor (ez Székely József alkotása), berei Soó Rezső biológus (2003-ban), szobrot Baróti Szabó Dávid (Székely József alkotása, felavatták 2005-ben), Tompa László (2006), Móra Ferenc (2007, ez utóbbi kettő Zavaczki Walter Levente alkotása). Szabó János újraalkotta a főtéren az I. világháború alatt felállított „Vasszékely"-t (felavatták 2000-ben), a millenniumi emlékművet. A magyar történelem és irodalom nagyjait ábrázoló 13 mellszobormásolatból 2004-ben kialakították a Barátok temploma előtt az Emlékezés Parkját. Ugyancsak a templom mellett áll a kommunista korszak politikai üldözöttjeinek emlékére állított szobor.
A múlt emlékének ápolása mellett Székelyudvarhely mai művelődési életének meghatározó újdonsága az 1977-től működött székelyudvarhelyi Népszínház munkáját folytató, 1998-ban alakult Tomcsa Sándor Színház, a város állandó társulata, Románia nyolcadik magyar színháza. (RMIL)
Válogatott irodalom
Gönczi Lajos: A székelyudvarhelyi Ref. Kollégium múltja és jelene. Székelyudvarhely 1888. - Vajda Emil: A székelyudvarhelyi m. kir főreáliskola története. Uo. 1893. - Boros Fortunát: A ferencrendiek Székelyudvarhelyen. Székely Közélet 1926/46. - Bányai János: Székelyudvarhely, a székelyek anyavárosa. Székelyudvarhely 1933. - Haáz F. Rezső: A kollégium néprajzi gyűjteménye. Ifjú Erdély 1935/8. - Lévai Lajos (szerk.): A Székely Dalegylet emlékkönyve. Székelyudvarhely 1938. - Biró Lajos: Udvarhely megye jelesei az irodalomban. Uo. é. n. [1939]. - Gellért Géza: A székelyudvarhelyi könyvtár. Könyvtári Szemle 1968/4. - Bogdán László: Közművelődési könyvtár Udvarhelyen. Művelődés 1975/12; uő (szerk.): Emlékkönyv a Székely Dalegylet fennállásának 125. évfordulójára. - Jakó Zsigmond: A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár története. In: Jakó Zsigmond: Írás, könyv, értelmiség. Buk. 1976. 219-251. - Ferenczi Géza: A Székelyudvarhelyi Múzeum története. Korunk 1984/9. - Vofkori László: Székelyudvarhely. Székelyudvarhely 1991. - Albert Dávid: 400 éves a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium. Uo. 1993. - Derzsy András: A székelyudvarhelyi Szent Miklós plébániatemplom 200 éves története. 1993. Kézirat. - Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Buk. 1993. - Roth Edit: Százéves az Állami Kő- és Agyagipari Szakiskola. Székelyudvarhely 1993. - Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Haáz Rezső Múzeum. Uo. 1994. - Orbán Balázs szoboravatás. 1995. febr. 4. Uo. 1995. - M. Hubbes Éva: Székely¬udvarhely nyomdái és kiadványaik. Uo. 1998. - Vofkori György: Székelyudvarhely. Várostörténet képekben. 2. kiad. Kv. 1998. - Tárkányi János (szerk.): Venyige Együttes. 1977-1997. Uo. 1998. - Péter Attila: A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium egykori tanárainak sírjai. 1804-1998. Uo. 1999. - Fülöp Dénes - Osváth Pál: Vasszékely. Mítosz és valóság. Uo. 2001. - Veres Péter: A Haáz Rezső Múzeum Képtára. Uo. 2001 = Múzeumi füzetek. - Szabó-Máthé Ildikó (szerk.): A székelyudvarhelyi pedagógusképzés 75 éve. 1927-2002. Székelyudvarhely 2002. - Haáz Rezső Múzeum. Uo. 2005. - A székelyudvar¬helyi Emlékezés Parkja. Fábián Gyula szövegével, uo. 2006. - Kovács Árpád: A székelyudvarhelyi ferences templom. Uo. 2007. - Novák Károly István: Az emlékező Udvarhely. Uo. 2007.
