A nyelv területi tagoltságát, egy-egy vidéken kialakult, a köznyelvtől többé-kevésbé eltérő változatát, a nyelvjárásokat tanulmányozza. Beletartoznak a nyelvjárási leírások, a nyelvjárási jelenségekről szóló cikkek, tanulmányok, monográfiák.
A számon tartott tíz magyar nyelvjárásterület régió közül a csángó, a székely és a mezőségi kimondottan a mai Romániához kötődik, míg a Szatmár környéki, a bihari és kalotaszegi, valamint a bánsági nyelvjárásterületeknek csak egy része.
A csángó nyelvjáráskutatás terén a két világháború között mindenekelőtt Csűry Bálint nevét kell megemlítenünk. Tanulmányai a moldvai csángó igealakokról, a székely és a csángó hanglejtésről és a moldvai csángó kicsinyítő képzőkről a Magyar Nyelvben (1927, 1930, 1932) jelenik meg. Artturi Kannisto finn nyelvésszel közösen 1936-ban kiadta Helsinkiben a nyelvjáráskutató Wichmann György hagyatékát, a német bevezetéssel és magyarázatokkal ellátott Csángó Szótárat. Gazdagította a gyűjtést Gajcsánából származó adataival Szabó T. Attila, valamint Balogh Ödön, aki 1933 nyarán végzett gyűjtése eredményét, a Csügési szójegyzéket csak jóval később, 1947-ben tehette közzé az Erdélyi Múzeum hasábjain.
A II. világháború után, 1949 és 1962 között, a minden csángó településre kiterjedő nyelvföldrajzi gyűjtésből megszületett a nyelvjáráskutatás egyik legkiemelkedőbb vállalkozása, A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. Bár csak 1991-ben jelenhetett meg Budapesten, az összegyűjtött hatalmas anyag számos nyelvjárási tanulmány, monográfia kidolgozását tette lehetővé. Ide tartoznak Gálffy Mózes tanulmányai a moldvai csángó nyelvjárás hangrendszeréről és mássalhangzó-rendszeréről (NyIrK 1964), Murádin László közleményei a nyelvújítási szók csángó megfelelőiről (Studia Universitatis Babeş-Bolyai. Phil. IV.); az ly hangról a moldvai csángók nyelvjárásában (NyIrK 1965), Szabó T. Attila értekezései a csángó kicsinyítő-becéző képzőkről, a moldvai csángó csillagnevekről, Bura László tanulmánya az a-zásról stb. Különleges értékű Márton Gyula két monográfiája: A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai (1972) és Igetövek, igei jelek és személyragok a moldvai csángó nyelvjárásban (1974).
A székely nyelvjárás kutatása a minden településre kiterjedő nyelvföldrajzi felméréssel indul 1954-ben. A feljegyzett kéziratos anyag alapot szolgáltatott számos részlettanulmány megírásához. Kiemelkedő Gálffy Mózes A háromszéki nyelvjárásváltozatok határa c. tanulmánya a Pais Dezső Emlékkönyvben (Bp. 1956). A szaklapokban Vámszer Márta, Gálffy Mózes, Márton Gyula hangtani elemzésekkel szerepel, az ikes ragozás állapotát Murádin László vizsgálja. Jelentős eredményei vannak a tájszógyűjtésnek: Balogh Ödön Gyimesből, Szász Lőrinc Gyergyócsomafalváról, Márton Gyula Háromszékről, Murádin László Szépvízről, Bán Péter Székelymuzsnáról gyűjt tájszavakat. Önálló kiadvány a Nemes Zoltánné-Gálffy Mózes-Márton Gyula-féle Torjai tájszójegyzék (Sepsiszentgyörgy 1974). Az „iszánkodik, muzsda, gilicsezik, kokojza" szavakhoz Márton Gyula fűz tájszómagyarázatot. E kutatási korszak legjelentősebb kiadványa a Gálffy Mózes és Márton Gyula gyűjtötte és szerkesztette Székely nyelvföldrajzi szótár (Bp. 1987) 900 fogalom nyelvjárási megfelelőivel.
A mezőségi nyelvjárástípust az utóbbi évtizedekben számos leírás tette ismertté. A Felső-Maros és a Marosvásárhely vidéki, valamint a Kolozsvár környéki és aranyosszéki nyelvföldrajzi gyűjtés tette lehetővé a mezőségi nyelvjárásnak a székelységgel szomszédos keleti és Kalotaszeggel szomszédos nyugati elhatárolását. A NyIrK-ben Gálffy Mózes Magyaró, Murádin László Aranyosszék, Nagy Jenő a Beszterce-vidéki Sófalva nyelvjárásával foglalkozik; B. Kovács Júlia a domokosi nyelvjárásról a Studia Universitatis Babeş-Bolyaiban közöl adatokat. Murádin Lászlónak a mezőségi nyelvjárástípus egészét meghatározó hangtani elemzései közt a Miriszló nyelvjárásának magánhangzó-rendszere (NyIrK 1991) c. a mezőségi típust képviselő Maros menti falu teljes hangrendszerét feldolgozza. Zsemlyei János külön monográfiát szentel a Kis-Szamos vidéki magyar tájszólás román kölcsönszavainak (1979).
Leggazdagabb nyelvjárási ismereteink a Kalotaszegről vannak. A tanulmányok egy része az 1942-44 között végzett, Szabó T. Attila irányította nyelvföldrajzi gyűjtés anyagából merít: Péntek János körösfői, Szabó T. Attila bábonyi, Gálffy Mózes magyarbikali hangtani és alaktani magyarázatai; Szabó Zoltán munkája a kalotaszegi nyelvjárás igeképző (1965), Vámszer Mártáé e nyelvjárás igeragozási rendszeréről (1972), Lakó Eleméré magánhangzó-rendszeréről (1974). Már-már tájnyelvi szótárszámba menő Gálffy Mózes és Márton Gyula Tájszók Kalotaszegről és környékéről (Kv. 1985) c. szókincs-gyűjteménye.
A Szilágyság nyelvjárását Márton Gyula vizsgálta, valamennyi szilágysági településre kiterjedő nyelvföldrajzi gyűjtést végzett, Szilágysági nyelvatlasz, BP., (2000). Lehetővé teszik a Szilágyság területén kanyargó tiszai, ill. a Magyarország felől nézve észak-keleti nyelvjárástípus határvonalának pontos megrajzolását. Teiszler Pál a Nagykároly környéki elmagyarosodott svábok tájszólását vizsgálta. Miután több közleményt jelentetett meg szülőfaluja, Mezőfény nyelvjárásáról, megírta e tárgykörben doktori értekezését A Nagykároly környéki magyar nyelvjárás magánhangzó-rendszere (1973) címmel.
A telepítések következtében nem egységes bánsági nyelvjárásszigetek tájszólásaival Vöő István foglalkozott, feltérképezte ezek tájszólásait, e gyűjtés anyagából írta meg A bánsági magyar nyelvjárások magán¬hangzórendszere (1975) c. monográfiáját.
Az egész romániai magyar nyelvjárásterületet átfogó általános nyelvatlasz anyaga lehetővé tette egy-egy nyelvjárási jelenség valamennyi tájegységre vonatkozó bemutatását. ( A romániai magyar nyelvjárások atlasza (I.- XI. kötet). Anyagát gyüjtötte Murádin László, szerkesztette Juhász Dezső, Bp., 1995- 2010) Ennek alapján kerített sort a gyűjtő, Murádin László - általában a NyIrK hasábjain - a nyelvjárások egészére vonatkozó jelenségtanulmányok megírására a hangtan és alaktan, a szókincs köréből. Összegyüjtött tanulmányait kötetben teszi közzé: Erdélyi magyar nyelvföldrajz, Europrint Könyvkiadó, Nagyvárad, 2010. (RMIL)
Válogatott irodalom
Vöő István: Magyar nyelvjárási szövegek. Kv. 1970. - Márton Gyula: Magyar nyelvjárástan. Egyetemi előadás. Kv. 1970; uő: A romániai magyar nyelvjáráskutatás múltja és mai állása. Közli Korunk Évkönyv, Kv. 1973. 173-93. - Péntek János: A kalotaszegi nyelvjárás kutatásának története. NyIrK 1971/1. - Szabó T. Attila: A moldvai csángó nyelvjárás kutatása. Közli Nyelv és irodalom. V. Kv. 1981. 482-526.
