A tematikus szócikk leírása
A Torda közelében található természeti objektum, az Erdélyi Érchegység mészkővonulatának (Intregáldi-, Remetei, Runki-szoros és a Kőköz) része. Hosszúsága 15, legnagyobb szélessége 2,5 km. Az újkorban jött létre, amikor az Ős-Hesdát patakának vize beszivárgott a mészkőbe, az így keletkezett hatalmas üreg beszakadt, s a patak mély medret vágott magának a sziklába. Magas sziklafalai, titokzatos barlangjai, változatos flórája és faunája minden évszakban a turisták kedvenc kirándulóhelyévé teszi. A barlangokban található legelső falfelirat 1563-ból származik.
A Tordai-hasadék első kutatója a botanikus Lerchenfeld József volt, 1780-ban. 1813-ban Baumarten János, segesvári botanikus kutatta a Hasadékot. 1858-ban Wolf Gábor tordai gyógyszerész és botanikus a Hasadék növényzetét vizsgálta, kutatási eredményeit könyv alakban 1877-ben jelentette meg. Szintén 1877-ben Koch Antal a Hasadék és környéke földtani leírását készítette el. 1897-1898 között Orosz Endre ásatásokat végzett a Hasadék barlangjaiban. Cholnoky Jenő 1926-ban írta meg tudományosan a Hasadék keletkezésének történetét. Ferenczi Sándor 1931-ben doktori értekezést írt, amely többek között a Hasadék madárvilágának leírását is tartalmazza. 1932-ben Nyárády Erasmus Gyula megkezdte a Hasadék részletes kutatását, amely terjedelmes monográfia formájában 1937-ben látott napvilágot, 117 ábrával és színes térképpel ellátva. E kötet ugyanezen évben román fordításban is megjelent, rövidített változatban pedig 1938-ban. Tulogdy János 1934-ben a Kéményseprő barlangot kutatta fel.
A Hasadékról az első képet Kővári László közölte 1853-ban az Erdély földje ritkaságai című könyvében.
Balika barlangját II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem kapitányáról, Balyka Lászlóról nevezték el. A barlang sokszor menedékül szolgált a környék lakossága számára. Szaniszló Zsigmond tordai emlékiratírónak az 1662-1711 közötti eseményeket megörökítő naplója említi, hogy 1686-ban a német veszedelem elől sok tordai lakos menekült a barlangba. A naplóíró ugyanezen év május 25-én legféltettebb értékeit szintén ebbe a barlangba menekítette.
A Kéményseprő barlangja a kincs után kutató Kiss János tordai kéményseprőről kapta elnevezését. Kiss János 1780. augusztus 13-án ereszkedett le a barlangba, s egy üregbe szorulva pusztult el. További barlangok: Molnárok, Oszlopos vagy Lábaslyuk, Binder, Porlik (a Balika várával szembeni barlang).
Az Oszlopos barlangban csiszolatlan kőkorszakbeli kőeszközt találtak 600 ezer évvel ezelőtti korból. A leletek nagyobb része csiszolt kőkorszakbeli. Ezekből arra lehet következtetni, hogy a barlangot kultikus (vallásos) célra is használták. Szent László idejében, 1077-1095 között a szakadék jobb oldali tetején erődített emlékkápolna állt, amelyet a mongolok romboltak le. Balika barlangjának erődítménye a XIII. századból származik. Történelmi feljegyzés először 1660-ból említi, hogy a környék lakossága számára a barlang menhelyül szolgált a tatárok támadása idején. 1732-1742 között Crãciun kaluger újabb templomot épített a Szent László kápolna romjaira, amelyet 1849-ben pusztítottak el. 1936-ban a felsőpeterdi lelkész újabb kápolna építését kezdte el, amelyet 1938-ban szenteltek fel.
Nyárády Erasmus Gyula kutatásaiból tudjuk, hogy a Hasadék területén 964 virágos növényfaj és páfrány, 63 fa- és cserjefaj él. Ezek közül 790 faj mezei, 172 hegyvidéki, 2 alhavasi. A legritkább növény az Allium obliquum nevű jégkorszaki hagymaféle, amely e lelőhelyén kívül csupán a Volgán túl, az Uraltól délre és Közép-Ázsia hegyein található meg. A másik ritka növény a baloldali tetőn található tiszafa fenyő (Taxus baccata), valamint a henye boroszlán (Daphne cneorum), a kockás liliom (Fritillaria montana), a sárkányfű (Dracocefalum austriacum), a gyászoló búzavirág (Centaurea atropurpurea). További sajátos fajok: a berkenye (Scobus), a husáng (Ferula Sadleriana), a vadszőlő (Vitis silvestris), a zergevirág (Doronicum columnae), az árvalányhaj (Stipa pulcherrima), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a hangyabogáncs (Jurinea simonkaiana), a homoki nőszirom (Iris arenaria), a sziklákról lecsüngő görvélyfű (Scrophularia lassiocaulis). Néhány növény a Tordai-hasadék „bölcsőjében" született meg: a sisakvirág (Aconitum fissurae) a Carduus fissurae nevű bogáncs, a törpesás egy faja (Carex piroskana), a hölgymál egy faja (Hieracium tordanum).
A ritka élőlények a lepkék, a keresztes vipera, a fali gyík, a szirti sas, a kövi rigó, a kis hajnalmadár és a bajuszos sármány, a barlangban élő denevérek. A Hesdát patakában a rákok különböző fajai élnek (bolharák, kancsirák, folyami rák, pincerák), továbbá kagylók és vízi csigák. Találhatók darazsak, méhek, poszméhek, fürkész- és gubacsdarazsak, szitakötők, hangyák, pókok. Halfajták: kövi csík, márna, fejes domolykó. Kétéltűek: tarajos és közönséges gőte, kecske- és gyepi béka, leveli béka, barna varangy. Hüllők: vízisikló, közönséges vipera, törékeny kuszma (gyík), zöldgyík, fürge és fali gyík. Az ornitológusok a hasadékban 108 madárfajt azonosítottak (sárgafejű királyka, házi rozsdafark, fekete-, fenyő-, vízi-, énekes-, lép-, kövirigó, fakó- és barátkeselyű, dögkeselyű, galambászhéja, karvaly, egerésző ölyv, vörös vércse, kabasólyom, macskabagoly, erdei fülesbagoly, uhu-bagoly, holló, varjú, csóka, szajkó, havasi szajkó, szarka). Emlősállatok: nyest, menyét, borz, mókus, nagy pele, kis pele, erdei egér, sündisznó, róka, farkas (ritka), vadmacska (ritka), őz (ritka), vaddisznó (ritka). Kipusztult a szarvas, a barlangi medve, a vidra.
A hasadékba vezető első utat a vármegye és Torda városa építette 1890-1893 között. Az első menedékházat az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) avatta fel 1894. június 4-5-én, egy eső elől menedéket nyújtó toronyszerű építményt, amelyet 1937-ben bontottak le. Szintén az EKE építtette az első négy vasbeton hidat a Hesdát fölé, 1912-ben. A megrongált hidak helyébe Bors Mihály deszkapallót építtetett 1935-ben.
A mai menedékház alapkőletételére 1934. június 3-án került sor, az EKE szervezésében, mintegy 4000 résztvevő jelenlétében. Az ünnepélyes alkalom keretében hangzottak el a következő szavak: „Legyen ez az új épület a turistaság igazi mentsvára! Legyen mindenféle rangú és rendű természetbarátoknak kedves és barátságos találkozóhelye! Legyen ez a hely az itt élő testvérnemezetek végleges és állandó megbecsülésének színhelye!" A menedékház avatóünnepségére 1935. szeptember 8-án került sor. A menedékház építéséhez szükséges telket Bors Mihály szindi földbirtokos adományozta, a megkezdődött építkezési munkálatokat 40.000 lejjel támogatta, s kijavíttatta a Szinden keresztül a Hasadékba vezető utat. Bors Mihálynak az 1937. január 8-án bekövetkezett halála után, ugyanazon év szeptember 20-án a menedékház falára emléktábla került. Az ebédlőbe került Nyárády E. Gyula növénygyűjteménye és Herepei János régészeti lelet gyűjteménye. Az emléktábla elhelyezésekor mondott díszbeszéd záró gondolata a közvetkező volt: Áldott legyen az eszme, amely ez emléktáblából sugárzik: a természet- és az emberszeretet!
Turisták számára az első népszerűsítő cikket Czárán Gyula írta a Hasadékről 1906-ban. A környék első turistakalauzát Pap Domokos adta ki 1909-ben. 1928. április 22-én a Romániai Természetvizsgálók kongresszusa látogatott el a Hasadékba. A hasadékot az Erdélyi Természetvédelmi Bizottság 1938. április 8-án nyilvánította természeti emlékké.
A szájhagyomány Aranyosszék folklórjában a Tordai-hasadék mitikus eredetét őrizte meg. A Hesdát patakában található Szent László pénzek, a Hasadék, a Hasadékot átszelő forrásvíz az isteni gondviselés bizonyítéka. A szájhagyomány a Hasadékot különböző lények (sátán, tündér, lüdérc) tartózkodási helyének tartotta.
Kővári László Erdélyfölde ritkaságai című munkájában (1853) bemutatta a Tordai-hasadékot és barlangjait, az ezekhez kötődő szájhagyományt. Orbán Balázs a Torda város és környéke című monográfiában (1889) külön fejezetben ismertette a Hasadék keletkezését, az évszázadokon át betöltött menedékhely-szerepét, és a hozzá kapcsolódó történeteket. Benedek Elek a Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése című gyűjteményében mesélte el a Hasadék és a Szent László pénzek keletkezését. Borbély Sándor 1893-ban az Erdély, 1894-ben a Kolozsvár, Versényi György 1901-ben az Ethnographia című folyóiratban tette közzé a Hasadék mondáit. Utóbb Vöő Gabriella 1992-ben, Keszeg Vilmos 2004-ben ismeretette a 20. századi élő szájhagyományt. Bucsánszky Lajos 1857-ben ponyván dolgozta fel a Hasadék történetét. Jókai Mór az Egy az Isten című regényénk (1877) egyik kezdő epizódja a Hasadék környékén játszódik le.
Az utóbbi évekig számtalan változatban őrződött meg az a történet, miszerint a Tordai-hasadék valamely barlangjában (Tündérvár) vagy a Tordai-hasadék bejáratánál található Vágott kő alatt tündérek őrzik az elrejtett kincset. A titkos bejárat hétévenként nyílik meg, amikor a tündérek vízért mennek a közeli forráshoz. Időközben a kincs őrizetlenül marad. Egy telhetetlen kecskepásztor hosszasan időz a barlangban, az ajtó bezárult mögötte, s amikor hét év múlja újra, ősz szakállú aggastyánként kijöhet, családjából már senkit nem talál életben.
A Tordai-hasadékhoz kapcsolódó eredettörténetek főszereplője a kunokkal harcoló Szent László király. A mondakör három motívumot és több változatot tartalmaz. 1. Szent László a kunok elől menekül, s nyomában Isten kettérepeszti a sziklát, üldözői a szakadékba zuhannak. Szent László vagy katonái imáinak hallatán Isten szétrepeszti a hegyet. Szent László varázsvesszővel vagy varázskardjával megsuhintja a sziklát, s az kettéválik. Szent László sáncon ugrat át, s a ló dobbantásától nyomukban a szikla beszakad. 2. Szent László szomjas, elcsigázott seregével Torda határában bolyong. A fejedelem kardját vagy lándzsáját a sziklába szúrja, s onnan forrás buzog a felszínre. A szomjas vitézek Istenhez fohászkodnak, Isten vizet fakaszt a sziklából. Szent László egy szakadékon ugrat át, lova patájának nyomából forrás tör a felszínre. Szent László lova orra bukik, a ló orrának helyén víz fakad. A ló ráfúj a sziklára, abból víz fakad. Egy félretolt kő helyén víz buggyan fel. 3. A Szent László pénzének nevezett, egysejtű apró állatka (foraminifera) házának kövülete ma is gyűjthető a Hesdát medrében. A menekülő kun vezér pénzt szór el, hogy amíg a magyar üldözői azt kapkodják, egérutat nyerjen. Szent László fohászkodására Isten a pénzt kövekké változtatja. Szent László pénzt szór el, s amíg üldözői azt szedegetik, Szent László serege messzire menekül. Az üldözőitől megmenekült Szent László hálából pénzt ajánl Istennek.
Válogatott irodalom
BORBÉLY Sándor: Torda-aranyosszéki népmondák. Erdély II (1893). 10. 358-360.
BORBÉLY Sándor: A Torda-hasadék. Kolozsvár. VIII. (1894) 258. sz. 1-2.
BUCSÁNSZKY /Lajos/: A tordai hasadék, vagy: Isten ítélete. Pest, 1857.
CSŰRÖS István: Az Erdélyi-medence növényvilágáról. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1974.
KESZEG Vilmos: Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek, kontextusok (Monográfia) I-II. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004.
NYÁRÁDY ERASMUS Gyula: A Tordahasadék. Monográfikus ismertetés. Kolozsvár, 1937.
PAP Domokos: Torda és környéke. Turista kalauz. Fodor Domokos, Torda, 1909.
TULOGDY János, dr.: A Tordai-hasadék. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Emlékkönyve. Cluj-Kolozsvár, 1939. 89-94.
VERSÉNYI György: Erdélyi népmondák. Ethnographia. XII. (1901) 6. 266-272.
VÖŐ Gabriella: Szent László-legendák a Tordai-hasadék környékének magyar népi kultúrájában. Erdélyi Múzeum LIV. (1992) 1-4. 66-72.
VÖŐ Gabriella: Természet - mitológia - kulturális szimbólum. A Tordai-hasadék mitológiája. Ethnographia 103. (1992) 3-4. 177-205.