romániai magyar népballadák
A tematikus szócikk leírása
A ballada mint folklórműfaj. A népballada verses formájú epikus ének. A középkor végén, a 11-15. század között alakult ki, a feudalizmus sajátos társadalomtörténeti körülményei között, a feudalizmus sajátos társadalmi viszonyait jelenítette meg. Műfajtörténeti, ezen belül formai, tartalmi és zenei szempontból kapcsolatban állt a hősepikával, a népdallal (rabénekek, szerelmi dalok, keservesek), a románccal, a legendával, a ponyvairodalommal, a történeti narratívumokkal, ritkán a népmesével. A ballada fejlődéstörténetének két korszakát képezi a régi stílusú, klasszikus és az új stílusú népballada. A két korszak vízválasztója a 18-19. század fordulója. A népballada műfajának alműfajai a legendaballada, a siratóballada, a ponyvaballada, a lokális ballada.
A balladakutatás. A 19. és a 20. század közepe közötti kutatás új balladatípusok és -változatok feltárására vállalkozott. A tipológiai szemlélet a földrajzi szemlélettel egészült ki. A kibontakozott népköltészeti kutatás korán felfedezte a székelyföldi népballadákat. A száz évet átfogó korszakban a balladák gyűjtésében, kutatásában és népszerűsítésében jelentős szerepet vállalt Kriza János és köre, Arany László, Gyulai Pál, Orbán Balázs, Benedek Elek, Sebesi Jób, Versényi György, Mailand Oszkár, Kanyaró Ferenc és köre, Szabó Sámuel és köre, Seprődi János, Vikár Béla. A népballadák zenei stílusának elemzését Vikár Béla, Seprődi János, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László végezte el a 20. század első felében.
Petrás Ince János az 1840-es években klézsei népballadákat jegyzett le. Kriza János 1863-ban megjelent Vadrózsák című gyűjtése Háromszékről és Erdővidékről hat népballadát tartalmazott. Arany László és Gyulai Pál gondozásában 1872-ben jelent meg a Székelyföldi gyűjtés című kötet. A kötetben található Kriza János hagyatékának Balladák és rokonneműek fejezete, amely 28 balladaszöveget tartalmaz. Benedek Elek 1885-ben megjelent Székely népmesék és balladák című gyűjteménye három népballadát közölt. Mailand Oszkár Székelyföldi gyűjtés című gyűjteménye 1905-ben 5 székelyföldi népballadát tett közzé. Jankó János Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe című néprajzi monográfiája 1893-ban 3 népballadát közölt. Domokos Pál Péter a két világháború közötti időben örökítette meg a moldvai csángó néphagyományokat, közöttük a népballadákat is.
A 20. század közepétől napjainkig a balladakutatás eredményeit a következő kutatók gazdagították: Albert Ernő és köre, Almási István, Antal Árpád, Bura László, Faragó József, Kallós Zoltán, Olosz Katalin, Pozsony Ferenc, Ráduly János. Az időszak balladakutatásában két alapvető paradigma érvényesült.
1. A balladakutatás és -kiadás egyik paradigmája a regionális és lokális balladarepertoárok feltárása.
A Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Osztályának kutatói 1949-1953 között nyolc gyűjtőutat tettek a moldvai csángó településekre. A kiszállások során közel 1500 népzenei alkotást regisztráltak, népdalokat, népballadákat, alkalomhoz kötött dalokat és táncdallamokat. E gyűjtésből 1954-ben 30 balladatípus 54, kottával ellátott változata látott napvilágot, Moldvai csángó népdalok és népballadák címmel. A balladaszövegeket Faragó József, a dallamokat Jagamas János és Szegő Júlia gondozta. Az 1980-as években Seres András gyűjtött népdalokat és népballadákat a moldvai csángó térségben.
Konsza Samu Háromszéki magyar népköltészet című gyűjteménye (1957) 45 népballadát tartalmazott. Szenik Ilona - Almási István - Zsizsmann Ilona A lapádi erdő alatt című gyűjteményében (1957) 6 népballada szerepel. Kovács Ferenc Iratosi kertek alatt című gyűjteménye (1958) 11 népballadát tett közzé. Imets Dénes Repülj, madár, repülj c. menasági gyűjtése (1970) 22 népballadát tartalmaz.
Kallós Zoltán több évtizedes terepmunka során moldvai, gyimesvölgyi, aranyosszéki, mezőségi és kalotaszegi balladákat rögzített. A gyűjtés reprezentatív része 1970-ben jelent meg, Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák címmel. A kötet 101 szövegtípust tartalmaz 259 változatban. A szövegközlés a régi stílusú balladák fejezetébe sorolja a klasszikus balladákat, a történelmi vonatkozású klasszikus balladákat, a klasszikus vígballadákat és románcokat, az új stílusú balladák fejezetébe a betyárballadákat, a megrendítő helyi eseményekhez fűződő balladákat, a ballada- és románc-elemeket tartalmazó régi és újabb dalokat. A kötet zárófejezete közli az egyes balladatípusok dallamát. 1974-ben a zenei anyag 4 hanglemezen jelent meg. 2005-ben Kallós Zoltán közzétette a 8 hangkazettával kísért Ez az utazólevelem. Balladák új könyve című válogatást. 2004-ben - népmesék kíséretében - a lészpedi Demeter Antiné Jánó Anna 7 népballadáját tette közzé.
Albert Ernő Háromszéken végzett balladagyűjtést. 1954-től a gyűjtésbe bevonta középiskolás diákjait is. A mozgalom végeredménye az a gyűjtemény, amely 1973-ban Háromszéki népballadák címmel jelent meg. A kötet 14 klasszikus népballada 70 változatát, 4 történeti, bujdosó- és rabének 20 változatát, 19 betyárballada 70 változatát, 26 újstílusú ballada 134 változatát, valamint 27 helyi ballada 130 változatát tartalmazza. A kötet az első olyan gyűjtemény, amely nagy mennyiségű helyi balladát adott közre.
A kibédi balladarepertoárt Ráduly János tárta fel, az 1960-1970-es évek fordulóján. A Kibédi népballadák című gyűjteményben (1975) 14 klasszikus népballada 49 változatban, 9 rabének és keserves típus 29 változatban, 12 betyárballada típus 39 változatban, 21 új ballada 81 változatban szerepel. A népballadák dallamát Kusztosné Szabó Piroska jegyezte le.
Bura László a szatmáti népballadákat gyűjtötte össze és tette közzé 1978-ban, Szatmári népballadák címmel. A kötet 141 népballadát közölt.
Pozsony Ferenc az 1970-1980-as évek fordulóján készítette el a Fekete-ügy vidékének balladamonográfiáját. A kötet a klasszikus balladák 18 típusának 64 változatát, a rabénekek 4 típusának 14 változatát, a betyárballadák 8 típusának 19 változatát, az új balladák 14 típusának 25 változatát, a helyi balladák 5 típusának 22 változatát tartalmazza. A gyűjteményhez tartozó zenei anyagot Török Csorja Viola készítette elő kiadásra.
A csíki népballadák gyűjteményét Albert Ernő készítette el 2004-ben. A gyűjtemény 24 klasszikus népballada 64 változatát, 11 rabének 12 változatát, 15 betyárballada 27 változatát, 21 új ballada 56 változatát, 29 helyi ballada 40 változatát közölte.
Több esetben a népballadák több műfajt tartalmazó, vegyes népköltési gyűjteményben láttak napvilágot. Olosz Katalin és Almási István 1969-ben egy kalotaszegi település, Magyargyerőmonostor folklórmonográfiáját készítette el. A kötetben 11 klasszikus, 8 új stílusú és 3 lokális ballada található. A zenei anyagot Almási István gozndozta. Horváth István magyarózdi falurajzában 1 klasszikus népballada, 10 új stílusú ballada található. 1984-ben Seres András 4 klasszikus népballada 6 variánsát, 4 új ballada 5 változatát és 3 helyi ballada 1-1 változatát tette közzé. Keszeg Vilmos 2004-ben állította össze Aranyossszék szövegfolklórjának repertoárját. A gyűjteményben 44 népballada szerepel, közöttük 9 régis stílusú ballada 12 változatban, valamint 22 új stílusú ballada 31 változatban. Dánielisz Endre 10 bihari népballadát tett közzé.
2. A romániai magyar balladakutatás másik paradigmája az egyéniségkutatás. Kallós Zoltán 1973-ban tette közzé a klézsei Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa népballada- és népdalismeretét, 26 népballada 51 változatát, 35 keservest, bujdosó- és rabéneket, 58 szerelmi dalt, 30 tréfás dalt, 10 párosítót. A népballadák nagyobb része terjedelmes régi stílusú népballada. Tudását édesanyjától, testvéreitől és leánypajtásaitól sajátította el. Mind maga, mind mások szórakoztatására szívesen énekelt.
Ráduly János 1979-ben készítette el Majlát Józsefné Ötvös Sára (1898-) népballadáinak repertoárját. A balladakorpusz szerkezete: 12 klasszikus népballada 18 változatban, 7 rabének és keserves 11 változatban, 6 betyárballada, 15 új ballada 20 változatban, 5 ponyvaballada.
Albert Ernő 1989-ban jelentette meg a gyergyóditrói Ádám Joákimné Kurkó Julianna énekeit, közöttük 6 klasszikus népballada 14, 11 új népballada 12 változatát. Pozsony Ferenc a klézsei Lőrinc Györgyné Hodorog Luca szövegrepertoárját közölte 1994-ben. A gyűjteményben 25 klasszikus és 4 új stílusú népballada szerepel.
3. A romániai magyar népballada kutatásában sajátos színfoltot képez Antal Árpád tanulmánya (1962), amely a sócsempészésen ért legény, Balog Józsi tragikus történetének balladai feldolgozását, a balladatípus születését, alakulástörténetét elemezte.
Ráduly János és Faragó József a szociológiai módszer alkalmazásával tárta fel (1969) a marosszéki Kibéd lakosságának népballadára vonatkozó ismeretét (az egyéni tudás mennyiségi mutatói, a balladaismeret forrása, nemek szerinti megoszlása, a balladaéneklés alkalmai, a balladarepertoár megoszlása).
Demény István Pál egyik tanulmánya Kerekes Izsák balladájának hősepikai elemeit (1980), egy másik pedig Molnár Anna balladájának archaikus motívumait elemezte (1992).
Faragó József Balladák földjén című kötetének (1977) tanulmányai a következő négy tömbbe csoportosulnak: a balladagyűjtés története, titka és új balladatípusok, a balladakészlet változása, balladatémák vándorlása.
Olosz Katalin tudomány-és kutatástörténeti kutatásainak eredményeit 2003-ban kötetbe gyűjtötte, Víz mentére elindultam címmel. E kötetbe sorolta a balladatípusok terjedését, gyűjtők (Kanyaró Ferenc, Szabó Sámuel, Vass Tamás, Benedek Elek) munkásságát és eredményeit végigkövető tanulmányait. Két forrásközlése a 19-20. század fordulójának kéziratos gyűjteményeit tárta fel. Szabó Sámuel 1868-1896 között a marosvásárhelyi református kollégium diákjai számára gyűjtőmozgalmat szervezett. A gyűjtés 39 népballadát és epikus éneket tárt fel, Marosszék és az Erdélyi Mezőség területéről. A gyűjtésben szerepelt néhány ismeretlen típus is (A szolga után haló lány, Az ördögnek eladott lány). Kanyaró Ferenc a kolozsvári unitárius kollégium diákjait ösztönözte folklórgyűjtésre. Rédiger Ödön nevű diákja 1894-1896 között szülőfalujában, Szabédon írta össze Dimény Mózesné Szabó Anna (1827-1904) parasztasszony énekrepertoárját. A gyűjtés 41 szöveget tartalmaz, közülük 24 epikus jellegű (17 ballada, 7 románc).
Több esetben a népzene kutatása tárt fel népballadákat. Jagamas János 1984-ben Magyaró, Szegő Júlia 1988-ban 7 csángó település, Demény Piroska Aranyosszék énekes népzenéjének repertoárját állította össze. A kötetek a népballadák dallamvilágát is érzékeltetik.
Romániai magyar népballadák. A kutatások a klasszikus balladatípusok 20. századi meglétét tárták fel. A moldvai csángómagyarok körében népszerű balladák a Két kápolnavirág, A falba épített feleség, Az elcsalt feleség, A mennybe vitt leány, A kegyetlen anya, A szeretet próbája, Két rab testvér, Három árva, A nagy hegyi tolvaj, A gyermekgyilkos anya, Az eladott leány, A katonaleány, A gazdag asszony lánya, A halálra táncoltatott leány, A halálra ítélt húga, A megesett leány, A hajdúkkal útnak induló leány. Történeti vonatkozású népballada a Két rab testvér. Klasszikus vígballada A házasuló királyfi, A kétféle menyasszony, A csudahalott, A gazdag feleség, A rossz feleség, A gyáva legény, A megcsalt férj. Az új stílusú balladák népszerű csoportjai a betyárballadák (Rózsa Sándor, Bogár Imre, Patkó Bandi), a ponyvaballadák (A gróf és az apáca), a tiltott szerelem balladái (A bárókisasszony és a gulyás, Az egymásért haló szerelmesek), a gyilkosságtörténetek (A megölt legény), a véletlen tragédiák (A cséplőgépbe esett leány, A leégett gyár), a kórházi balladák. Az új stílusú balladák külön csoportját képezik a lokális balladák.
A magyar balladakészleten belül sajátos színfoltot képez a csupán a romániai magyar nyelvterületen rögzített néhány balladatípus. Ezek A megölt havasi pásztor (Szép fehér pakurár), A kegyetlen anyós (Marinka), A katona-leány (Az öreg Dancia), A háznépe védelmében elesett hős (Kerekes Izsák), a sócsempész tragikus története (Balog Józsi).
Az erdélyi népballadák sajátossága a főúri családok nevének szerepeltetése (Bethlen Anna, Fogarasi István, Báthori Boldizsár, Rákóczi Sámuel, Kálnoki Zsófia).
A népballadák előadása. A 20. századi romániai magyar balladéneklésnek sikerült tetten érnie a balladaéneklés alkalmait és módjait. Több balladaénekes magányosan is éneklésbe kezd, unalma elűzése, vagy szomorúsága levezetése végett. A balladaéneklés azonban leggyakrabban együttléti alkalmakhoz kapcsolódott (esti családi együttlét, szomszédi összejövetel, fonó, kaláka, aratás, kapálás, kukoricatörés, málnaszedés, lakodalom, keresztelő, névnapozás, cigányvirrasztó). A legendaballadák előadása a vallásos ünnepkhez kapcsolódik (húsvéti locsolás, karácsonyi kántálás, búcsú). A siratóballada éneklésére a temetés rítusában került sor. A Székelyföld különböző régióiban (Marosszék, Háromszék) a klasszikus népballadák előadása ritualizálódott, a cigány lakosság halottvirasztási gyakorlatába épült be.
A kutatások két éneklési módot tártak fel. Egyes énekesek a megtanult népballadát változatlan formában éneklik, mások az ismert történetet az éneklés során szövegezik meg. A népballada előadását általában az ünnepélyesség, a merev testtartás, a rezzenéstelen arc jellemzi. Az énekes hallgatóságától megköveteli a figyelmet és fegyelmezettséget.
Népszerűsítő kiadványok. Benedek Elek 1921-ben Székely népballadák címmel kötetbe válogatta a legszebb székely népballadákat. A magyar nyelvterület legszebb népballadái közül válogatott Ortutay Gyula (1935, 1985), Csanádi Imre és Vargyas Lajos (1954), Ortutay Gyula és Kríza Ildikó (1968), Vargyas Lajos (1979, 1994).
A klasszikus népballadákat népszerűsítő szándékkal közzétevő kötetek sorát Faragó József nyitotta meg 1956-ban, a Diófának három ága. Székely népballadák című válogatással. 1965-ben Jávorfa-muzsika címmel a romániai magyar népballadákból, majd Gyönyörű Bán Kata (1973) és Virágok vetélkedése (1986) címmel a magyar népballadákból, 1998-ban Ószékely népballadák, 2002-ben Csángómagyar népballadák címmel készített antológiát. Szegő Júlia és Sebestyén Dobó Klára 1958-ben a Kötöttem bokrétát című kötetbe 14 népballadát válogatott be. Jagamas János és Faragó József 1974-ben balladákat is tartalmazó antológiát készített a romániai magyar népdalokból. Szabó T. Ádám 1982-ben 12 moldvai, 2 székelyföldi, 8 mezőségi és 1 kalotaszegi népballadát válogatott össze, s tett közzé magyar és német nyelven.
Ráduly János 2004-ben 55 székely népballadából álló válogatást jelentetett meg. Közülük néhány itt látott először napvilágot.
Haralambie Grămescu 1960-ban fordított románra magyar népballadákat. Petre Şaitiş 1975-ben és 1993-ban magyar népballadákat ültetett át román nyelvre. Ortutay Gyula Székely népballadák c. válogatása 1943-ban lengyel fordításban látott napvilát, Buday György fametszeteivel.
A magyar népballadákhoz Buday György 1935-ben készített fametszeteket. Több magyar népballadát illusztrált Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Tibor és Deák Ferenc.
Válogatott irodalom
ALBERT Ernő: Háromszéki népballadák. ALBERT Ernő és tanítványai gyűjteménye Faragó József bevezetőjével és jegyzeteivel. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973.
ALBERT Ernő: Édesanyám sok szép szava. Ádám Joákimné Kurkó Juianna énekei. Kriterion Könyvkiadó, Bucureşti, 1989.
ALBERT Ernő: A halálra táncoltatott leány. Csíki népballadák. Közreadja ALBERT Ernő. Albert Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2004.
ANTAL Árpád: Balog Józsi balladája keletkezésének és változásának kérdéséhez. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények VI. (1962) 1. 27-67.
ARANY László - GYULAI Pál: Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest (Magyar Népköltési Gyűjtemény I.), 1872.
BARTÓK Béla: Székely balladák. Ethnographia XIX. (1908) 43-52.
BARTÓK Béla: A magyar népdal. Budapest, 1924.
BARTÓK Béla - KODÁLY Zoltán: Erdélyi Magyarság. Népdalok. Budapest, 1923.
BENEDEK Elek: Székely népmesék és népballadák. Budapest, 1885.
BENEDEK Elek: Székely népballadák. Budapest, 1921. (Második kiadás: Székely népballadák. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1958.)
BURA László: Szatmári népballadák. Munkatársaival gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta BURA László. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978.
CSANÁDI Imre - VARGYAS Lajos: Röpülj, páva, röpülj. Magyar népballadák és balladás dalok. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1954.
DÁNIELISZ Endre: Biharország népi világa. Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2006.
DEMÉNY István Pál: Kerekes Izsák. Összehasonlító-tipológiai tanulmány. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980.
DEMÉNY István Pál: A Szent László-legenda és Molnár Anna balladája. Erdélyi Tudományos Füzetek, Kolozsvár, 1992.
DEMÉNY Piroska: Aranyosszék népzenéje. Sajtó alá rendezte, jegyztekkel ellátta, a CD-mellékletet szerkesztette PÁVAI István. Néprajzi Múzeum, Budapest, 1998.
DOMOKOS Pál Péter: A moldvai magyarság. Kolozsvár, 1931.
DOMOKOS Pál Péter - RAJECZKY Benjámin: Csángó népzene I-III. Zeneműkiadó, Budapest, 1956, 1961, 1991.
FARAGÓ József: Balladák földjén. Válogatott tanulmányok, cikkek. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977.
FARAGÓ József: A mai romániai magyar folklórgyűjtés vázlata. In: KÓS Károly, dr. - FARAGÓ József, dr. szerk.: Népismereti dolgozatok 1980. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. 14-25.
FARAGÓ József: ballada (szócikk). In: BALOGH Edgár (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981. 136-140.
FARAGÓ József (szerkesztette, bevezetővel ellátta): Diófának három ága. Székely népballadák. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1956.
FARAGÓ József (szerkesztette, bevezetővel ellátta): Jávorfa-muzsika. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1965.
FARAGÓ József (szerkesztette, bevezetővel ellátta): Gyönyörű Bán Kata. Régi magyar népballadák. Válogatta, szerkesztette, a bevezetőt és a jegyzeteket írta FARAGÓ József. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1973.
FARAGÓ József (szerkesztette, bevezetővel ellátta): Virágok vetélkesése. Régi magyar népballadák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986.
FARAGÓ József (szerkesztette, bevezetővel ellátta): Népballadák. Unikornis Kiadó, Budapest, 1995.
FARAGÓ József (szerkesztette, bevezetővel ellátta): Ószékely népballadák összesítő válogatása Faragó József gondozásában, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest-Kolozsvár, 1998.
FARAGÓ József (szerkesztette, bevezetővel ellátta): Csángómagyar népballadák. Összesítő válogatás Faragó József gondozásában, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 2002.
FARAGÓ József - JAGAMAS János - SZEGŐ Júlia: Moldvai csángó népdalok és népballadák. A Folklór Intézet Kolozsvári Osztályának gyűjteményéből szerkesztette Faragó József és Jagamas János. A zenei anyag összeállításában részt vett Szegő Júlia. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1954.
FARAGÓ József - RÁDULY János: A népballadák egy romániai magyar falu mai köztudatában. Ethnographia. LXXX. (1969) 4. 504-513.
GRĂMESCU, Haralambie: Balade populare maghiare din R.P.R. Prefaţă de Mihai Pop. Editura Tineretului, Bucureşti, 1960.
HORVÁTH István: Magyarózdi toronyalja. Írói falurajz. Dacia könyvkiadó, Kolozsvár, 1971.
IMETS Dénes: Repülj, madár, repülj. Menasági népdalok és népballadák. Csíkszereda, 1970.
JAGAMAS János: Magyaró énekes népzenéje. Egy Felső-Maros menti falu magyar néphagyományaiból. PALKÓ Attila kiegészítő gyűjtését és ZSIGMOND József szövegkiegészítéseit felhasználva közzéteszi JAGAMAS János. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984.
JAGAMAS János - FARAGÓ József: Romániai magyar népdalok. Kriterion Könyvkiadó, 1974.
JANKÓ János: Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népe. Néprajzi tanulmány. A Födrajzi Közlemények 1893. (XXI.) évfolyamánakVIII., IX., X. füzete. Budapest, 1893.
KALLÓS Zoltán: Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák. Gyűjtötte KALLÓS Zoltán. Sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta SZABÓ T. Attila. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1970. (Második kiadás 1971, harmadik kiadás 1973)
KALLÓS Zoltán: Balladák könyve. Élő erdélyi és moldvai magyar népballadák. Gyűjtötte és a magyarázó szójegyzéket írta KALLÓS Zoltán. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta SZABÓ T. Attila. Zenei mutató: JAGAMAS János. Magyar Helikon-Európa. Budapest, 1973. (Második kiadás 1974, harmadik kiadás 1977)
KALLÓS Zoltán: Ez az utazólevelem. Balladák új könyve. Gyűjtötte KALLÓS Zoltán. Az előszót írta DIÓSZEGI László. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996.
KALLÓS Zoltán: Új guzsalyam mellett. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973.
KALLÓS Zoltán: Világszárnya. Moldvai magyar népmesék. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004.
KANYARÓ Ferenc: Régi székely balladák. Ethnographia XVII. (1906) 232-242.
KANYARÓ Ferenc: Régibb székely népballadák változatai. Erdélyi Múzeum XXVI. (1909) 4. 335-342.
KESZEG Vilmos: Aranyosszék népköltészete. Népi szövegek, kontextusok (Monográfia) I-II. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004.
KOVÁCS Ferenc: Iratosi kertek alatt. Kisiratosi népköltészet. Szerkesztette, a bevezetőt írta Faragó József. Állami Irodalmi és Művelődési Kiadó, Bukarest, 1958.
KRIZA János: Székely népköltési gyűjtemény. Kolozsvár, 1863.
KRIZA János - ORBÁN Balázs - BENEDEK ELEK - SEBESI Jób: Székelyföldi gyűjtés. Budapest, 1882. (Magyar Népköltési Gyűjtemény III.)
MAILAND Oszkár: Székelyföldi gyűjtés. Budapest, 1905. (Magyar Népköltési Gyűjtemény VII.)
OLOSZ Katalin: Magyargyerőmonostori népköltészet. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
OLOSZ Katalin: Víz mentére elindultam. Tudománytörténeti, népismereti írások. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003.
OLOSZ Katalin: Ne mondd, anyám, főd átkának... Dimény Mózesné Szabó Anna énekei. Szabéd, 1895-1896. RÉDIGER Ödön gyűjtését KANYARÓ Ferenc hagyatékából bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi OLOSZ Katalin. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2009.
ORTUTAY Gyula: Székely népballadák. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1935. (További kiadások: 1940, 1948, 1979)
ORTUTAY Gyula: Magyar népköltészet. Népballadák, népmesék. Akadémiai Kiadás, Budapest, 1985.
ORTUTAY Gyula - KRÍZA Ildikó: Magyar népballadák. Szerkesztette és a bevezetőt írta Ortutay Gyula. Válogatta és jegyzetekkel ellátta Kríza Ildikó. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1968.
POZSONY Ferenc: Álomvíz martján. Fekete-ügy vidéki magyar népballadák. Gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta POZSONY Ferenc. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984.
POZSONY Ferenc: Szeret vize martján. Moldvai csángómagyar népköltészet. KJNT, Kolozsvár, 1994.
RÁDULY János: Kibédi népballadák. Gyűjtötte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta RÁDULY János. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975.
RÁDULY János: Elindultam hosszú útra. A kibédi Majlát Józsefné Ötvös Sára népballadái. Gyűjtötte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta RÁDULY János. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979.
RÁDULY János: Siratóim lesznek az égi madarak. Székely népballadák. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2004.
SEPRŐDI János: Marosszéki dalgyűjtemény. Ethnographia XXII. (1912) 225-231.; 294-298.; 352-359.
SEPRŐDI János: Eredeti székely dalok. Kolozsvár, 1914.
SERES András. Barcasági magyar népköltészet és népszokások. Sajtó alá rendezte KESZEG Vilmos. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984.
SERES András - SZABÓ Csaba: Csángómagyar daloskönyv. Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1991.
SOLYMOSSY Sándor: A székely népballadákról. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. A Székely Nemzeti Múzeum kiadása, Sepsiszentgyörgy, 1929. (Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.T., Kolozsvár). 660-668.
SZABÓ T. Ádám: Moldvai csángó és erdélyi népballadák. Fordította SIEMERS Éva. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1982.
SZABÓ Sámuel: Erdélyi néphagyományok 1863-1884. SZABÓ Sámuel és gyűjtői körének szétszórt hagyatékát összegyűjtötte, szerkesztette, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi OLOSZ Katalin. Európai Folklór Intézet - Mentor Kiadó, Budapest-Marosvásárhely, 2009.
SZEGŐ Júlia: Ismeretlen moldvai nótafák. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988.
SZEGŐ Júlia - SEBESTYÉN DOBÓ Klára: Kötöttem bokrétát. Zenei Kiadó, Bukarest, 1958.
SZENIK Ilona - ALMÁSI István - ZSIZSMANN Ilona: A lapádi erdő alatt. Ötvennyolc magyarlapádi népdal. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó. Bukarest, 1957.
VARGYAS Lajos: A magyar népballada és Európa I-II. Zeneműkiadó, Budapest, 1976.
VARGYAS Lajos: Balladáskönyv. Zeneműkiadó, Budapest, 1979.
VARGYAS Lajos: Magyar népballadák. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994.
VERESS Gábor: Székely balladák. Ethnographia XXI. (1911) 50-55.
VERESS Sándor: Székely népballadák változatai Moldvában. Néprajzi Értesítő XXXIII. (1941) 2. 159-169.
VERSÉNYI György: Székely balladák. Ethnographia XIII. (1902) 271-275.
***
Balade populare maghiare. Traducere de Petre ŞAITIŞ. Editura Dacia, Cluj-Napoca, 1975.
***
Balade populare maghiare. Vol. II. Traducere de Petre ŞAITIŞ. Antologie de MITRULY Miklós. Editura Clusium, Cluj Napoca, 1993.