A tematikus szócikk leírása
Vöő Gabriella 1937-ben született Kolozsvárt. Lánykori neve Zatler Gabriella. Egyetemi tanulmányait szülővárosában, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen végezte, magyar nyelv és irodalom szakon. 1960-tól kezdődően nyugalomba vonulásáig a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Fiókja Etnográfiai és Folklór Osztályának kutatója volt. Terepjárása során főként prózaepikumokat rögzített. Megfigyeléseket tett a folklórszöveg elhangzási körülményeit, a hagyományos szövegrepertórium szerkezetének változását, az egyéniségnek a hagyomány őrzésében és alakításában játszott szerepét illetően.
Egy prózaepikumokat tartalmazó válogatás közlése (1969) után Vöő Gabriella is részt vett az intézetnek a Görgényi-havasokban végzett mesekutatásában. Tapasztalatait több tanulmányban tette közzé. Munkatársával, Nagy Olgával ekkor figyeltek fel a görgényüvegcsűri Jakab Istvánra. A vándor cigánycsaládból származó mesemondó a környezetében sajátította el meserepertoárját, a katonaságban, majd a havasi szénégetők körében vált megbecsült mesélővé. Megfigyelése az eredeti funkcióban élő népmese monografikus bemutatását eredményezte (a mesemondás alkalmai és funkciói, a falusi és a havasi mesemondás eltérő sajátosságai, a hagyomány és a személyes élmény szerepe a repertórium kialakulásában, a repertórium állandósága, a mesemondói karrier alakulása).
Vöő Gabriella a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen 1980-ban szerzett doktori címet, Szigeti József irodalomtörténész irányítása alatt. Disszertációjának közölt változata a Tréfás népi elbeszélések című kötet, amelynek terjedelmes előszava a folklórtudományban elsők között kezdeményezte a folklór szemiotikai és kommunikációelméleti értelmezését. E megközelítés a szöveg mellett a szövegmondást, a szöveg felidézése mellett a szövegértelmezést állította a középpontba. Az értelmezésben a beszédhelyzet, a beszédkontextus, a kommunikációs szándék, a kód vált operatív kategóriává. A szerző megállapítása szerint a tréfa előadására nincs speciális beszédhelyzet, elhangzását a beszédelőzmények váltják ki. (Ezzel az állásponttal szállt vitába az aszimmetrikus, a lokális társadalomban intézményesített és gyakorolt tréfás nyelvi kapcsolatokat elemző irányzat.) A népmesétől eltérően az előadó nem előre elkészített szöveget reprodukál, repertoárját a beszélési esemény függvényében aktivizálja. A hallgatóság általában homogén közösség, azonos világmodellel rendelkezik. A komikum két, a nyelv által megteremtett világ ütközéséből fakad. Ezt követően Vöő Gabriella a tréfás szövegek gyűjtésének és kiadásának irányítója volt. Elő- vagy utószóval látta el Duka János adoma- és rátótiáda-gyűjteményét, Imreh Lajosnak egy tréfamestert bemutató kötetét. A magyar népmesék tréfakatológusa megszerkesztésével ~ bekapcsolódott a magyar népmesekatalógust előkészítő kollektíva munkásságába.
Többéves kutatás során ~ a parömiológiai kutatások vonulatához is felzárkózott. Az akkor a BBTE Társadalomtudományi Központja Etnológiai és Szociológiai Osztályának Archívumában lévő mintegy 40000 magyar proverbiumból álló gyűjteményét kiegészítette a romániai magyar népköltési kiadványok szövegeivel. A proverbiumok műfaji, szemantikai, szerkezeti sajátosságainak, funkciójának vizsgálata kíséretében a szövegkorpusz két kötetben látott napvilágot.
Fontosabb művei
Többet ésszel, mint erővel. Mesék, tréfák, anekdoták a romániai magyar népköltészetből. Válogatta, a bevezetőt írta és a jegyzeteket összeállította ~. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1969.
A magyar népi tréfa. Doktori disszertáció, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár. (Irányító: SZIGETI József) 1980.
Tréfás népi elbeszélések. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981.
A magyar népmesék tréfakatalógusa (AaTh 1350-1429). Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja, Budapest. 1986.
Igaz ember igazat szól. Közmondások a romániai magyar folklórból. Közzéteszi ~. Kriterion Könyvkiadó, Bucureşti, 1989.
Szaván fogjuk. Erdélyi magyar szólások. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 1999.
Havasok mesemondója. Jakab István meséi. (Gyűjtötte és közzéteszi ~). Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. (Új Magyar Népköltési Gyűjtemény. XXVI.)
Székely ésszel. (Az előszót írta ~.) Kolozsvár, Tinivár, 2005.
NAGY Olga - VÖŐ Gabriella
1974 A mesemondó Jakab István. A meséket gyűjtötte és lejegyezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kíséri Nagy Olga és ~. Editura Academiei Republicii Socialiste România, Bukarest.
DUKA János
1983 Kilenc kéve hány kalangya? Anekdoták a székelyekről. Duka János gyűjtéséből válogatta, sajtó alá rendezte és bevezetővel ellátta ~. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
DUKA János
1995 Üti Páké Barátost. Csúfolódó székely népköltészet. Közzéteszi ifj. Duka János. Szerkesztette, az előszót és a magyarázatokat írta ~. Pallas-Akadémia, Csíkszereda.
IMREH Lajos
1985 Sáska sógor. Imreh Lajos tréfás történetei. A bevezetőt ifj. Imreh Lajos, az utószót ~ írta. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
Tanulmányok
Egy vajdakamarási mesemondó pályája. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XI. (1967) 2. 258-276.
Az erdélyi nemzetiségek népi kultúrájának megismerése mint a szellemi közelítés eszköze Zilahy Kiss Károlynál. In: Halász Péter szerk: A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 1991. 105-112.
Szent László-legendák a Tordai-hasadék környékének magyar népi kultúrájában. Erdélyi Múzeum LIV. (1992) 1-4. 66-72.
Természet - mitológia - kulturális szimbólum. A Tordai-hasadék mitológiája. Ethnographia 103. (1992) 3-4.sz. 177-205.
Az élménytörténetek helye a szóbeliségben. In: Balázs Géza et alii: Folklorisztika 2000-ben. Folklór-Irodalom-Szemiotika. Tanulmányok Voigt Vilmos 60. születésnapjára. I-II. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, 2000. I. 190-202.
Válogatott irodalom
KESZEG Vilmos: Az igazat szóló közmondások ürügyén. Helikon I. (1990) 5. 2.
KESZEG Vilmos: Vöő Gabriella. Szabadság XVIII. 169. (2006. július 25.) 2.
MITRULY Miklós: Közmondások a romániai magyar folklórból. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények 34. (1990) 1. 102-103.
NAGY Olga: A „csúfolódó népköltészet" monográfiája. Korunk 7. (1996) 5. 124-125.