A tematikus szócikk leírása

Sajátos földtani adottságú hegyvonulatok, hegységközti / hegyközi / medencék, dombságok és a vízhálózat függvényében alakult ki a Székelyföld településrendszere, a jellegzetes gazdasági tevékenységek, valamint a közlekedési hálózat.

Ugyancsak nagyobbrészt a természeti adottságok függvényében szerveződtek a hagyományos történeti, közigazgatási-katonai térszerveződési területegységek, a székely székek. A Keleti-Kárpátok területén létrejött székek központi területei a hegységközti /hegyközi/ medencék (Csíki-, Gyergyói-, Kászoni-, Felső-Háromszéki-, Sepsi-medence), határaik hegygerincekhez (Hargita, Besztercei-, Tarkő-, Csíki-, Nemere-, Háromszéki-, Bodzai-,  Bodoki-, Baróti-hegység), szorosokhoz, hágókhoz (Tusnádi-szoros, Marosfői-hágó), kisebbrészt vízfolyásokhoz (Feketeügy, Barót-patak) igazodnak. Az Erdélyi-medence területén kevésbé jelentős a természetföldrajzi tényezők szerepe a közigazgatás térszerveződésében. Az Udvarhely- és Marosszék közötti határ részben a Nagy- és a Kis-Küküllő közötti vízválasztón halad. Aranyosszék határa nagyobbrészt a Maros és az Aranyos völgyéhez, valamint a Torockói-hegység gerincéhez igazodik.  


1.    A hagyományos székelyföldi közigazgatás a Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben

A 13. század második felére Magyarország területi struktúrája bonyolulttá vált, a feudális jellegű kapcsolat- és kiváltságrendszer mellett a jászok, kunok, székelyek, szászok stb. kiváltságos területei alakultak ki (HAJDÚ Z.2001).  A dél-erdélyi székelyek mai Székelyföldre történő betelepedése a 12. század közepétől kezdődött (KÖPECZI B. 1993, BEREZNAY A. 2011) és alapjában véve a század végére befejeződött. Megtörtént a terület nemzetségek (hadcsoportok) szerinti fölosztása, elkezdődött az „azonnali hadrafoghatóság” alapját képező, „tízes” rendszerű településhálózat kialakítása, az egyházi és igazgatási rendszer kiépítése a Magyar Királyság K-i határterületén (EGYED Á.2006).  
Oklevelekben a szék (sedes) kifejezés csak a 14. század közepén jelenik meg, de létezésükről már a 13. század közepéről tudunk. Minden székely területegység külön törvényhatóságként működött (EGYED Á.2006).  

A legrégebbi fönnmaradt írásos emlékek 1332-1337-ben 174 adófizető plébániát említenek a Székelyföldön.  A mai településállomány 1/3-a már a 14. századtól bizonyíthatóan létezik: ekkor a Telegdi főesperesség Marosi esperességében 40, az Erdőhátiban (Udvarhelyszék) 37, a Csíkiban 17, a Kézdi főesperesség Kézdi esperesi kerületében 20, az Orbaiban 10, a Fehérvári főesperességhez tartozó Sepsiben 34, valamint a Tordai főesperességhez sorolt Aranyosszék térségében 16 adófizető plébániáról tudunk  (Documente…,EGYED Á. 2006, SZABÓ M. A. 2003). Nyilván, egy plébániához több falu is tartozhatott, így valószínű nagyobb volt a településállomány. A korabeli székelyföldi falvak hálózata sűrűbb volt az alacsonyabb térszíneken, a jelentősebb vízfolyások által kialakított medencék, völgyek peremein, teraszfelszínein. A települések a határőr katonáskodáshoz kötődő tízesek szerint szerveződtek. A „szék- és a tizes-rendszer” több évszázadon át a gazdasági-társadalmi tevékenység alapját is képezte (AMBRUS T. 2010).

440 település szerepel az 1567-es székelyföldi összeírásban. A hagyományos székek szerinti fölosztásban (1.ábra)  Udvarhelyszék 133, Marosszék 132, Csíkszék 45, Gyergyószék 8, Kászonszék 4, Sepsiszék 45, Kézdiszék 33, Orbaiszék 18, Aranyosszék 22  településsel  említődik (Székely Oklevéltár, WAGNER, E. 1977).

2. Székelyföld területi változásai a Habsburg Birodalomban

Székelyföld, valamint egész Erdély első közigazgatási átszervezése II. József nevéhez kapcsolódik. 1783-ban a megyék-székek-vidékek földrajzi, közigazgatási, közlekedési szempontból bonyolult rendszerét átalakították és a történelmi Erdélyt 10 kerületre osztották. Háromszék területe a korábbinak közel kétszerese lett. Sepsi, Kézdi és Orbaiszék mellett, a háromszéki kerülethez sorolták Kászon fiúszéket, Udvarhelyszék DK-i részét, a korábbi Bardóc fiúszéket, valamint a Brassó központú Barcaság és térségének településeit . A Kászon nélküli Csíkszék és a Bardóc fiúszék nélküli Udvarhelyszék Udvarhely kerületet képezte (ez az első eset amikor az udvarhelyi, valamint a csíki  és gyergyói székelyek azonos közigazgatási egységben szerepelnek !). Marosszék a vegyes lakosságú Küküllő kerületben lett föltüntetve (2.ábra). 1786-ban, az erőteljesebb összpontosítás jegyében Erdélyt 3 kerületre osztották. Az 1784-ben létrehozott Udvarhely és Háromszék Fogarassal egy nagy kerületet, Küküllő, Fehér, Szeben és Hunyad egy másik nagy egységet képezett (BEREZNAY A. 2011) II. József haláláig (1790). Ezt követően Erdélyben és a Székelyföldön is visszaállt az 1783 előtti állapot, a Székelyföldön ismét a hagyományos széki térszerveződés működött.  

LIPSZKY J.  térképén (1806) a szék és település közötti új közigazgatási szint jelenik meg. A történeti Székelyföld 437 nyilvántartott településén (1 szabad királyi város, 10 mezőváros, valamint 426 falu és tanya) 29 „processus” osztozik. A nagyobb településsűrűségű Udvarhely-, és Maros- 8-8,  Háromszék 7, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék együtt 4, Aranyosszék 2 járásra oszlott. 

Kevés változást tartalmaz a 31-33 évvel későbbi állapotot rögzítő BENIGNI I. (1837), illetve LENK, I. helynévszótára (1839). Ekkor Udvarhelyszéken 10, Marosszéken 8, Háromszéken 6, Csíkszéken 4, Aranyosszéken 2 járásról tudunk (http://elekes.adatbank.transindex.ro). 

Politikai elnyomás eszköze volt (HAJDÚ Z. 2001), az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után létrehozott új közigazgatás (BIELZ, E. A. 1857) és annak minden szintje. Az 1850-es népszámlálás összesítésében a Székelyföldet az Udvarhelyi Katonai Kerületben találjuk (DÁVID Z. 1994). Ezen belül, a korábbi Udvarhelyszékhez tartozó Bardóc fiúszékkel „kibővített” Háromszék a Sepsiszentgyörgyi körzetet képezte. A települések 4 alkörzetben szerepeltek, több határszakaszuk nem egyezik a korábbi szék, vagy későbbi járáshatárokkal. Szembetűnő, hogy a sepsiszentgyörgyi körzethez tartozott a mai Kovászna megye teljes településhálózata, a körzet területe nagyrészt az 1968-ban létesített mai megye területét fedte. A „történeti” Háromszéktől É-ra levő, korábbi Felső-Fehér megyei terület, első alkalommal az osztrák katonai közigazgatás idején tartozott Sepsiszentgyörgy központú közigazgatási egységhez. Udvarhelyszék Bardóc fiúszék nélküli, 4 alkörzetre osztott területe a Katonai Kerület központi részét képezte. Csík, Gyergyó és Kászon, valamint Marosszék „kibővített” területét 4-4 alkörzetbe sorolták.  Ekkor, a Kolozsvári Katonai Kerülethez került Aranyosszék falvait a Torockói és Alvinci alkörzetben találjuk (3.ábra) (http://elekes.adatbank.transindex.ro).

1854-60 között, a hagyományos határok átrajzolásával, 10 kerületre osztották Erdélyt. Miklósvár fiúszék kivételével Brassó kerülethez került teljes Háromszék. Csík, Kászon, Gyergyó és a Ny-i részen megkisebbített Udvarhelyszék Miklósvárral az Udvarhelyi Kerületbe sorolódott. Marosszék az Aranyosig és a Kis-Küküllő mentén Ny-i irányba megnövelt területtel a Marosvásárhelyi Kerületet képezte. Aranyosszék továbbra is  Kolozsvár központhoz tartozott (BEREZNAY A. 2011).   

1860 után, a politikai enyhülés jegyében állították vissza az 1850 előtti közigazgatást. Székelyföld viszonylatában az 1876-os „megyésítésig” a korábbi szék–járás–község rendszert működtették (ORBÁN B. 1869, Helységnévtár 1873).

3.    A Székelyföld közigazgatása 1876-tól a II. világháború végéig
   
Az 1876-tól működött magyar közigazgatási rendszerben a legbonyolultabb kérdés volt a történeti-területi fejlődés során, a rendi-feudális társadalmi viszonyok között létrejött területi autonómiák beillesztése a polgári államszervezetbe (HAJDÚ Z. 2001). Az új térszerveződés részben átrajzolta a Székelyföldet (Helységnévtár 1882). Az ekkor kialakított Háromszék vármegye a „történeti” Háromszéket és a tőle DNy-ra levő 7 barcasági községet foglalta magába. Csík vármegyét a Gyergyó- és Kászon fiúszéket is magába foglaló Csíkszék területén alakították ki. Udvarhely vármegyét a történelmi szék D-i irányba kibővített területén létesítették. Marosszék és Aranyosszék területét a kettéosztott Torda vármegye területéhez csatolták, létrehozva a Marosvásárhely központú Maros-Torda és a Torda központú Torda-Aranyos vármegyéket (UMLAUFT, F. 1886, GYALAY M. 1997) (4.ábra). Kevés változtatással, (Népszámlálás 1900) ez a rendszer maradt fönn az I. világháború utáni évekig.
1920-tól, a Trianoni békeszerződés értelmében, a Székelyföld történelme során először került Romániához és először veszítette el évezredes határmenti szerepét. Ennek ellenére, az új állam földrajzi központjába került magyar etnikai tömb területén tovább fönnmaradt a gazdasági periféria jelleg. 1925-ig az I. világháború előtti területi beosztás volt érvényben (MARTINOVICI, C.-ISTRATI, N. 1921), nagyobbrészt fönnmaradtak az 1876-ban kijelölt vármegye- és járáshatárok. 1920 után a közigazgatási egységek nevének román változatait használták, a hivatalos nyelv a román lett.
 

 Kevés területi változást hozott az 1926-ban érvénybe lépett átszervezés. Háromszék és Udvarhely megye az 1876-ban hozzácsatolt falvak nagy részét elveszítette, Csík megye É-i, vegyes lakosságú községeit hozzácsatolták a nagyobbrészt román lakta területekkel bővített Maros megyéhez. Ugyanakkor, Marosszék Kis-Küküllő menti falvainak jelentős része Udvarhelyhez került. Aranyosszéket Torda megyében 2 járásba osztva találjuk (Legea 1925, Împărţirea… 1926).  Az új területi átszervezés jelentősen átrajzolta a hagyományos szék, illetve járáshatárokat.

Az 1938-as Románia térképen a több megyét magába foglaló, a történeti tartományoktól eltérő, nagy területegységek („ţinut”ok) is szerepelnek. Háromszék a Bukarest központú Bucsecs, a Székelyföld többi része, a román többségű belső-erdélyi területekkel Maros tartománynál szerepelt (Decret… 1938).

1939-1944 között, a II. bécsi döntés értelmében (1940) Székelyföld túlnyomó része ismét Magyarországhoz tartozott. Vármegyei rendszer működött, törvényhatóságú városokkal és járásokba szerveződött községekkel.  Csík, Háromszék K-i pereme újra országhatár lett, történelme során először országhatár húzódott Háromszék D-i és Ny-i, Udvarhely- és Marosszék DNy-i peremén. A Székelyföldet D-en és DNy-on érintő új országhatár több szakasza nem az etnikai és nyelvhatárt követte, Romániánál hagyott több székely települést (Helységnévtár 1941). Aranyosszéken a romániai Kolozs-Torda és Fehér megye osztozott (5.ábra).

1944. november elején a szovjet katonai közigazgatás Észak-Erdélyből (így a Székelyföldről is) eltávolította az 1944 szeptemberében bevonuló román közigazgatást, és az csak 1945 márciusában telepedhetett vissza. 1947-ben aláírták Párizsban azt a békeszerződést, amely visszaállította Románia 1920-ban meghúzott Ny-i határát (VINCZE G. 2005), a Székelyföld ismét Románia földrajzi központjába került.

4.    Tartomány-rajon és megyerendszer a Székelyföldön 1950-től napjainkig

1950-ben szovjet típusú közigazgatási rendszert honosítottak meg Románia területén. Az akkori körzetelmélet szerint a gazdaság térszerkezete határozza meg a társadalom területi tagolódását. Az új rendszer tartomány-rajon-„komuna” szintjén valósult meg (egy „komunát” egy vagy több „társközség”, falu alkot). A Marosvásárhely központú Maros Tartomány része Marosvásárhely, Erdőszentgyörgy és Gyergyószentmiklós rajon. Sztálin (Brassó) Tartományhoz tartozott Csík, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Kőhalom rajon (Legea... 1950). A térség történelmében ez a legnagyobb változásokat eredményező átszervezés. A tartomány és rajonhatárok teljesen átszabták a Székelyföld területét. Új közigazgatási központként jelenik meg az energetikai létesítménnyel „városiasított” Erdőszentgyörgy. 1950-ben két külön rajont alakítanak ki Csík és Gyergyó területén (1968-ig), ezzel megszüntetve a több évszázados közös igazgatási hagyományt. Kászonszék  Kézdivásárhely irányítása alá került. Bardóc és Miklósvár fiúszékek Kőhalomhoz tartoznak. Bodzaforduló térsége Brassó rajon része lett. Ekkor került először moldvai központok irányítása alá a történeti Székelyföld K-i része (Gyergyóholló, Gyergyótölgyes, Gyergyóbékás, Gyimesbükk, Sósmező stb.) nagy kiterjedésű erdőségekkel. Maroshévíz Gyergyószentmiklós rajon része. Ugyanakkor, történelme során először tartozik azonos közigazgatási egységhez a teljes Gyergyói-medence. Kolozs tartomány részét képezi a történelmi Aranyosszék.

Az 1952-ben kialakított, a történeti Székelyföld túlnyomó részét magába foglaló Magyar Autonóm Tartományt  9 rajonra osztották. Új központok a vegyes lakosságú Maroshévíz és Szászrégen. (Decret...1952, BOTTONI, S. 2008.). Bardóc, illetve Miklósvár fiúszék területe visszakerült Székelyudvarhely, illetve Sepsiszentgyörgy irányítása alá. A Magyar Autonóm Tartományt K-en és D-en az 1950-ben meghúzott határ szegélyezte. DNy-on nagyobbrészt a történeti Székelyföld pereme, ÉNy-on az újonnan kialakított rajonhatárok vették körül (6.ábra).
 

A Magyar Autonóm Tartomány területén az 1956-os átszervezés egyetlen fontosabb területi változását Székelykeresztúr rajon létrehozása jelentette (Indicator…1956, WAGNER, E. 1977,  ). 1960-ban, a 13500 km² kiterjedésű terület 10 rajonjában 731 ezer ember élt  (ennek 77%-a, azaz 565 ezer magyar nemzetiségű) (A M.A.T. Statisztikai Évkönyve 1960, BOTTONI, S. 2008).

1960-ban ismét módosították a nagy igazgatási egységek határait (Împărţirea… 1960). A Marosvásárhely központú Maros-Magyar Autonóm Tartomány Ny-on Dicsőszentmárton és Marosludas rajonnal bővült. A korábbi Erdőszentgyörgy rajon területe Marosvásárhelyhez, Székelykeresztúr Székelyudvarhely rajonhoz került. Ugyanakkor a Kézdivásárhely és a D-i irányba kibővített Sepsiszentgyörgy irányítású területet (a korábbi Háromszék) Brassó Tartományba olvasztották (7.ábra).

 1968-tól, a napjainkban is érvényben levő átszervezéssel, a tartományokból kisebb területegységeket alakítottak ki. Az ekkor fölszámolt Maros-Magyar Autonóm Tartomány területén 3 megyét hoztak létre. Udvarhely és Csík, a korábbi Gyergyószentmiklós rajon egésze, Maroshévíz rajon K-i területe került a Csíkszereda székhelyű Hargita megyéhez (Legea…1968). Történelme során második alkalommal tartozik a teljes Gyergyói-medence azonos közigazgatási egységhez. Ugyanakkor a hajdani Gyergyószék DK-i, Csík és Háromszék K-i peremét a szomszédos moldvai megyék igazgatják. A Háromszék területén létrehozott, Sepsiszentgyörgy székhelyű Kovászna megyéhez csatolták a korábbi Udvarhely megye részét képező Bardóc fiúszék területét, és a Bodzafordulói-medencét. A történeti Marosszék a mai Maros megye központi része, Aranyosszéken Kolozs és Fehér megye osztozik.

*  A tanulmányban szereplő térképek szerzője Elekes Tibor.
** A 2-7. térképek számítógépes szerkesztése Pánya István munkája.
*** A székely székek közigazgatási változásait összegző térképgyűjtemény elérhetősége: Az erdélyi megyék közigazgatási határainak változása a középkortól napjainkig. Erdélyi Magyar Adatbank, Kolozsvár, http://elekes.adatbank.transindex.ro

Válogatott irodalom

AMBRUS T. 2010: A székely falutizesek. Egy sajátos településrendszer mint a társadalmi-gazdasági tevékenység kerete. – PhD. értekezés, PTE, Földtudományok Doktori Iskola, Pécs. 171 p.
BEREZNAY A. 2011: Erdély történetének atlasza. – Méry Ratio Kiadó, Debrecen. 223p.
BIELZ, E. A. 1857: Handbuch der Landeskunde Siebenbürgens, eine physikalisch-statistisch-topographische Beschreibeung dieses Landes. – Hermannstadt.
BENIGNI, I. H. – EDL, V. – MILDENBERG, G. 1837: Handbuch des statistik und geographie des Grossfürstenthum Siebenbürgen. – Hermannstadt.
BOTTONI, S. 2008: Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952-1960). – Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda. 447p.  
DÁVID Z. 1994: Az 1850. évi erdélyi népszámlálás. 2. jav. kiad. – Központi Statisztikai Hivatal Levéltára, Budapest. 199p.
***Documente privind istoria României. C. Transilvania. 1951-1955. Veacul XI, XII, şi XIII. Vol. I (1075-1250), II (1251-1300), Veacul XIV. Vol I. (1301-1320), II. (1321-1330), III. (1331-1340), IV. (1341-1350). – Editura Academiei RPR, Bucureşti.
EGYED Á. 2006: A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig. – Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda. 318p.
ELEKES T. 2006-2011: Az erdélyi megyék közigazgatási határainak változása a középkortól napjainkig. – Erdélyi Magyar Adatbank, Kolozsvár, http://elekes.adatbank.transindex.ro, 103p.
***Geografia României Vol. III. 1987. – Edit. Academiei, Bucureşti. 670 p.
GYALAY M. 1997: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon, I.  – Budapest. 350 p.
HAJDÚ Z. 2001: Magyarország közigazgatási földrajza. – Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs. 334p.
HERNER J. (szerk.) 1987: Erdély és a Részek térképe és helységnévtára. – Készült Lipszky J. 1806-ban megjelent műve alapján, Szeged. 216p.
KOCSIS K. – BOTTLIK ZS. – TÁTRAI P. 2006: Etnikai térfolyamatok a Kárpát-medence határainkon túli régióiban (1989-2002). – MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. 197p.
KÖPECZI B. (szerk.) 1993: Erdély rövid története. – Akadémiai Kiadó, Budapest. 684p.
LENK, I. 1839: Siebenbürgens geographisch, topographisch, statistisch, hydrographisch und orographisches Lexikon I-IV. kötet. –  Wien, p.392, p.456, p.423, p.478.
MARTINOVICI, C.– ISTRATI, N. 1921: Dicţionarul Transilvaniei, Banatului şi celorlalte ţinuturi alipite. –  Cluj. 22. p.
ORBÁN B. 1868-1873: A Székelyföld leírása. I-VI. – Pest, Hasonmás kiadás Budapest 1982.
SZABÓ M. A. 2003: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. I-II. – Csíkszereda.
VINCZE G. 2005:  A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1947. december 30.-1968. február 16. – In: Autonóm magyarok? Székelyföld változása az ötvenes években. BÁRDI N. (szerk.), Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda. pp. 623-679.
WAGNER, E. 1977: Historisch-statistisches Ortsnamenbuch für Siebenbürgen. – Böhlau Verlag Köln-Wien.
UMLAUFT, F. 1886: Geographisches namenbuch von Österreich-Ungarn. Eine erklärung von Länder- Völker- Gau- Berg- Flus und Ortsnamen. – Wien.

Helységnévtárak, statisztikai évkönyvek
A Magyar Autonóm Tartomány Statisztikai Évkönyve 1960. – Központi Statisztikai Igazgatóság. A M.A.T. Statisztikai Igazgatósága, Bukarest, 1960. 29. p.  
A magyar korona országainak helységnévtára. – Budapest, 1873. II. Erdély-Siebenbürgen.
A magyar korona országainak helységnévtára. – Egybeállította és kiadta Juhos János, Budapest, 1882.
A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. 1. A népesség általános leírása községenként. –  Budapest, 1902.
Indicator alfabetic al localităţilor din Republica Populară Romînă. – Editura Şiinţifică, Bucureşti, 1956.

Közigazgatást szabályozó törvények
Decret 331/27.sept. 1952 privind modificarea Legii 5 din 1950 pentru raionarea administrativ-economică a României.
Decret-Lege Nr.347. leg. Administrativă din 14. August 1938. In Monitorul Oficial Nr. 187 din 14. aug.1938.
Împărţirea administrativă a teritoriului Republica Populare Romîne.1960, Anexa la Leg. Nr. 3/1960. Bucureşti
Împărţirea administrativă a României 1926, Bucureşti. 96. p.
Legea No. 95 pentru Unificarea Administrativă din 12 iunie 1925. In Ministerul Justiţiei  Colecţiune de Legi şi Regulamente (1 ian. 1925-31 dec. 1925) Tomul III. 1925, Bucureşti.
Legea Nr.5. privind noua împărţire administrativ-economică a ţării în regiuni şi raioane. In Buletinul Oficial Nr.77 din sept. 1950, Bucureşti.
Lege pentru modificarea legii Nr.2/1968 privind organizarea administrativă a teritoriului Republicii Socialiste România. Buletinul Oficial, 1968, Bucureşti.