Székelyudvarhely magyar művelődési élete 1918-ig
A tematikus szócikk leírása
Székelyudvarhely első okleveles említése 1332-ből, a pápai tizedjegyzékből való. A 14. század első felében mint a telegdi esperesség központja szerepelt, mezővárosként először egy 1448-as birtokperben bukkant fel a neve. Címeres pecsétjét 1558-ban Izabella királynétól kapta. Lakatos István 1702-ben „az egész Székelyföld fővárosá"-nak nevezi.
Szellemi jelenlétének kezdetei az 1593-ban alapított jezsuita középiskolához kapcsolhatók. Az alapító, Marosvásárhelyi Gergely volt a város irodalmi-tudományos életének első kiemelkedő egyénisége. Az örökébe lépők közül kitűnt Sámbár Mátyás jezsuita hitszónok, a reformáció kori hitviták ismert alakja. A jezsuiták kiűzése után a Szent Ferenc-rend vette át a színvonalas iskolai oktatás fenntartásának feladatát. A rend 1916-ban hozta létre, utánpótlásának nevelésére a Collegium Seraphicumot, amelyhez szintén tudós paptanárok tevékenysége fűződik. A 18. században a római katolikus gimnáziumban tanított Lestyán Mózes történész és műfordító, valamint Nagy Keresztély János nyelvész és költő, a 20. század első felében id. Szemlér Ferenc költő és műfordító. A Ferenc-rendi elöljárók közül megemlítendő Boros Fortunát és Trefán Leonárd atyák tevékenysége.
A város kollégiumi rangú református iskoláját 1670-ben gróf Bethlen János, Apafi Mihály fejedelem kancellárja alapította. Tanárai közül kiemelkedik a 17. században Szatmári Pap János és Tolnai István, majd a kollégium mai régi épületét felépítő Baczkamadarasi Kis Gergely, maga is vallásos művek szerzője, a kollégium első énekkarának megalapítója. Itt tanított Benkő József természettudós, a Transsilvania specialis szerzője, Szigethi Gyula Mihály költő és drámaíró, az iskolai színjátszás megalapítója, Magyarósi Szőke József költő és drámaíró.
A kiegyezés után a város számottevő fejlődésnek indul (lélekszáma 1870-ben 4376 fő, 1910-ben 10244), létrejön harmadik jeles iskolája, az Állami Főreáliskola (születése Eötvös József akkori vallás- és közoktatási miniszter nevéhez fűződik). Az 1871-ben megnyílt iskola már nevében is a kor reáltudományos irányát volt hivatva kifejezni, ennek ellenére tanárai között többen voltak olyanok, akik (egészen 1919-ig, amikor a román állam átvette és román tannyelvűvé tette az iskolát) szerepet vállaltak a város irodalmi és tudományos életében: Vajda Emil irodalomtörténész és publicista irányította 15 éven át a város zenei életét, udvarhelyi tartózkodása idején aratta legnagyobb színpadi sikereit Balázs Sándor drámaíró, és egy évig itt tanított Szabó Dezső, aki 1911-ben a városban az első Ady-estet rendezte. A 19. századvégen újabb iskolák születtek a városban: 1860-ban a Római Katolikus Leánynevelő Iskola, 1893-ban a Kő- és Agyagipari Szakiskola; az utóbbinak alapító-igazgatója Hargita Nándor szobrász volt.
Az előbbi három iskola neves tanítványainak sorából a teljesség igénye nélkül megemlíthető: Cserei Mihály emlékíró, a kuruc-labanc háborúk korabeli Erdély változásainak megörökítője, Hermányi Dienes József anekdotaíró, Baróti Szabó Dávid, a magyar felvilágosodás korának jeles költője, Orbán Balázs, A Székelyföld leírása szerzője, Petelei István elbeszélő. Székelyudvarhelyen a tanintézetekben, majd az iskolák falain kívül is létrejöttek azok az önképzőkörök, művelődési intézmények, egyesületek, amelyek lehetőséget nyújtottak az írói, művészi hajlamok kiélésére, a tudományos eredmények bemutatására. 1826-ban alakult egy kereskedői olvasókör. Az egyesület-alapításnak inkább az 1867-es kiegyezés utáni kor kedvezett. 1868-ban alakult meg a Székely Dalegylet, amely a 19. század utolsó évtizedétől kezdve sorozatos győzelmeket aratott az országos dalosversenyeken. Karnagya előbb Vajda Emil, majd Kiss Elek gimnáziumi tanár volt, 1894-ben Fiuméban arattak országos sikert, 1921-38 között a Romániai Magyar Dalosszövetség Országos Dalosversenyein négy alkalommal nyertek I. díjat. Keretet biztosított a műkedvelő színjátszóknak is: 1927-ben itt vitték színre a János vitézt és a Tatárjárás c., később a Leányvásár és a Gróf Rinaldo c. operetteket. A kórus 1958-ban, alapításának 90. évfordulóján ismét feltámadt, ekkor már a Művelődési Ház keretében.
1872-ben jött létre a Polgári Olvasókör, amely Szakács Mózes és Bedő Ferenc elnökök vezetésével egészen 1897-ig működik. 1875-ben alakul meg a Nőegylet, 1890-ben az Iparos Önképző és Segélyező Egylet, majd a kettő 1897-es egyesülése révén a Polgári Önképző Egylet, amelynek élén aztán húsz éven át Solymossy Endre állt. Az egyesületnek 1930-ban 795 tagja, több mint 2000 kötetes könyvtára volt.
A Polgári Önképző és Segélyező Egylet 1900-ban indította be az ipari munkások Szabad Lyceumát, ott a város tekintélyes szakemberei tartottak előadásokat, köztük Dávid Lajos matematikatörténész, Soó Gáspár biológus, Hartmann János irodalomtörténész, Lukinich Imre történész, Csehély Adolf matematikus, Viski Károly néprajzkutató és az akkoriban az Állami Főreáliskolában tanárkodó Szabó Dezső. 1911-től az előadásokat gyakran kísérték vetítettképes bemutatók. 1913-ban ugyanebben a keretben új ismeretterjesztő formaként indultak be a Munkás Gimnázium előadásai is.
Székelyudvarhely iskoláiban is az oktató-nevelő munka része volt a színjátszás. Ez, főképp a katolikus gimnáziumban, bibliai tárgyú színjátékok előadására korlátozódott. Az első világi tárgyú iskolai színjátékot 1801-ből ismerjük, ekkor adta elő a kollégium „theátruma" a Dugonics András regényéből írt Matskási Júlia című darabot. Ugyancsak a század fordulójáról ismerjük az 1700-as évek legvégén Udvarhelyen tanító Szentes Antal Regináld Ferenc-rendi szerzetes Rusticus imperans c., jó humorú és zamatos nyelvű drámáját. Az 1820-as évektől a különböző vándor színtársulatok is megjelennek Udvarhelyen: 1827-ben Feleky Miklós társulata hozza el a városba Dugonics András Báthori Máriáját, 1830-ban Koronkay Ferenc, 1837-ben Szigetváry László fordul meg társulatával a városban, 1843-ban pedig Déryné udvarhelyi fellépéséről vannak adatok.
A 48-as szabadságharc leverése után ritkábban fordulnak meg hivatásos színtársulatok a székely anyavárosban. Ez idő alatt bontakozik ki a helyi műkedvelő színjátszás. 1870-ből a kollégium, majd 1871-től a főreáliskola diákszínjátszóinak előadásairól is tudunk (ők Berczik Árpád, Kisfaludy Károly és Újházi Ede egyfelvonásosaival mutatkoznak be a közönségnek), 1877-ben a Polgári Önképző Egylet műkedvelői Tóth Kálmán Nők az alkotmányban c. vígjátékával jelentkeznek, majd a Székely Dalegylet műkedvelői mutatják be 1892-ben Szigligeti Ede színjátékát, A szökött katonát. A századforduló után már a helyi műkedvelő színjátszásban is érezteti hatását a modern szellem: a Scapin furfangjai, A sevillai borbély és Anatole France Történet egy szerencsés emberről c. vígjátéka mellett bemutatásra kerül Thury Zoltán Katonák c. drámája is.
A 19. század második felében Udvarhelyet felkeresik hivatásos színészegyüttesek: 1852-ben Pósa Mihály, 1858-ban Posonyi Lajos, 1864-ben Hubay Gusztáv, 1865-ben Follinus János. 1875-ben Csóka Sándor hirdet bérletet 12 előadásra. Ugyancsak 1875-ben Szacsvay Imre vendégszerepléséről, 1877-ben pedig Homokay László társulatának előadásairól tudunk. A század végére - az egymást váltó színésztársulatokkal kapcsolatos gondok kezelésére - a városi tanács színügyi bizottságot hoz létre, amely szabályozza az együttesek fellépésének anyagi és technikai feltételeit, a repertoárt, sőt felügyel az előadások művészi színvonalára is.
Fontos intézménye Székelyudvarhelynek az 1600-as évek derekáig visszavezethető Római Katolikus Főgimnázium és Református Kollégium és más nagy múltú udvarhelyi iskolák tanári könyvtárainak állagából kialakított tudományos könyvtár. A Kollégium állományából bekerült anyagban található 3 ősnyomtatvány, több, mintegy 8300 16. századi régi magyar és külföldi kiadású könyv (Amszterdam, Antwerpen, Bázel, Genf, Hannover, Köln, London, Velence nyomdáinak terméke). 2600 könyve az 1600-1700 közötti évekből, 4500 a 18. századból való. A gyűjtemény értékei közé tartozik 245 kéziratos könyv (köztük Benkő József Transsilvania specialis, Magyarósi Szőke József Geometria, Bethlen János Rerum Transsylvanicarum c. műve stb.). Ide került 1961 után a Római Katolikus Főgimnázium tanári könyvtárából származó mintegy 15.000 kötet is, köztük az 1526-28 körül keletkezett Székelyudvarhelyi Kódex. A könyvtár gazdag lap- és folyóiratgyűjteménye értékes forrása a helytörténeti kutatásoknak.
Székelyudvarhelyen a múzeumi törekvésre vonatkozó első adatok az 1750-60-as évekre utalnak, s 1797-ből való az a leltár, amely a református kollégiumban már létező múzeum tárgyait (összesen 327 érmét és 901 különböző tárgyat) veszi számba. Újabb adat ennek a gyűjteménynek a létezésére az 1874/75-ös tanévből való, az iskola elöljárósága ekkor rendelkezik arról, hogy önálló helyiséget kapjon. 1900-ban a törvényhatóságban történik kezdeményezés egy vármegyei múzeum létesítésére, s 1902-ben létrehozzák az Udvarhely vármegyei Múzeum-Egyesületet, amelynek igazgatójául, a múzeum alapításának megbízásával Csehély Adolfot nevezik ki. Az ő 1904-ben bekövetkezett halála után ez a feladat Molnár Károly főreáliskolai tanárra hárul. A közadakozásból összegyűlt anyagot (569 könyvet, 895 régiségtári és 35 egyéb tárgyat) aztán 1908-ban az Egyesület a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak adományozza. Közben 1906-ban kezdeményezés történik egy népiskolai tanszermúzeum létrehozására is: ennek szervezője, Chalupka Rezső értékes anyagot gyűjtött össze, amelynek sorsa ismeretlen.
Ilyen előzmények után kezd hozzá 1911-12-ben Haáz Rezső és Hoffer András, a Református Kollégium két tanára, elsősorban tárgyi néprajzi anyagot gyűjtve, a mai múzeum alapjainak lerakásához. Haáz Rezsőnek aztán, aki 1927-től a kollégium utódiskolájának, a tanítónőképzőnek a tanára, tanítványai segítségével az évtizedek folyamán az iskola múzeumi gyűjteményébe értékes régészeti, éremtani, helytörténeti, természettudományi, néprajzi és képzőművészeti anyagot sikerült begyűjtenie, amit ő maga a Kollégium történetét és a régi diákéletet megelevenítő rajzok-festmények sorozatával gazdagított. (RMIL)
Válogatott irodalom
Gönczi Lajos: A székelyudvarhelyi Ref. Kollégium múltja és jelene. Székelyudvarhely 1888. - Vajda Emil: A székelyudvarhelyi m. kir főreáliskola története. Uo. 1893. - Boros Fortunát: A ferencrendiek Székelyudvarhelyen. Székely Közélet 1926/46. - Bányai János: Székelyudvarhely, a székelyek anyavárosa. Székelyudvarhely 1933. - Haáz F. Rezső: A kollégium néprajzi gyűjteménye. Ifjú Erdély 1935/8. - Lévai Lajos (szerk.): A Székely Dalegylet emlékkönyve. Székelyudvarhely 1938. - Biró Lajos: Udvarhely megye jelesei az irodalomban. Uo. é. n. [1939]. - Gellért Géza: A székelyudvarhelyi könyvtár. Könyvtári Szemle 1968/4. - Bogdán László: Közművelődési könyvtár Udvarhelyen. Művelődés 1975/12; uő (szerk.): Emlékkönyv a Székely Dalegylet fennállásának 125. évfordulójára. - Jakó Zsigmond: A székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár története. In: Jakó Zsigmond: Írás, könyv, értelmiség. Buk. 1976. 219-251. - Ferenczi Géza: A Székelyudvarhelyi Múzeum története. Korunk 1984/9. - Vofkori László: Székelyudvarhely. Székelyudvarhely 1991. - Albert Dávid: 400 éves a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium. Uo. 1993. - Derzsy András: A székelyudvarhelyi Szent Miklós plébániatemplom 200 éves története. 1993. Kézirat. - Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Buk. 1993. - Roth Edit: Százéves az Állami Kő- és Agyagipari Szakiskola. Székelyudvarhely 1993. - Zepeczaner Jenő: Székelyudvarhely. Haáz Rezső Múzeum. Uo. 1994. - Orbán Balázs szoboravatás. 1995. febr. 4. Uo. 1995. - M. Hubbes Éva: Székely¬udvarhely nyomdái és kiadványaik. Uo. 1998. - Vofkori György: Székelyudvarhely. Várostörténet képekben. 2. kiad. Kv. 1998. - Tárkányi János (szerk.): Venyige Együttes. 1977-1997. Uo. 1998. - Péter Attila: A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium egykori tanárainak sírjai. 1804-1998. Uo. 1999. - Fülöp Dénes - Osváth Pál: Vasszékely. Mítosz és valóság. Uo. 2001. - Veres Péter: A Haáz Rezső Múzeum Képtára. Uo. 2001 = Múzeumi füzetek. - Szabó-Máthé Ildikó (szerk.): A székelyudvarhelyi pedagógusképzés 75 éve. 1927-2002. Székelyudvarhely 2002. - Haáz Rezső Múzeum. Uo. 2005. - A székelyudvar¬helyi Emlékezés Parkja. Fábián Gyula szövegével, uo. 2006. - Kovács Árpád: A székelyudvarhelyi ferences templom. Uo. 2007. - Novák Károly István: Az emlékező Udvarhely. Uo. 2007.