romániai magyar sajtótörténet 1918–1944
A tematikus szócikk leírása
Az 1918-as történelmi változás után a Romániához csatolt Erdély, Bánság és Partium területén összesen 101 időszaki sajtótermék folytatja háború előtti megjelenését. Új napilap a Szomory Oszkár, majd Franyó Zoltán szerkesztette Aradi Friss Újság (1919-40), az Esti Újság (1925-38) és a Reggel (1930-37), a temesvári Déli Hírlap (Vuchetich Endre lapja, amely 1925-ben indult, s a bécsi döntést követő dél-erdélyi időkben az országrész egyedüli magyar nyelvű napilapja volt) és a Franyó Zoltán szerkesztette 5 Órai Újság (1931-40), a Marton Manó szerkesztette Nagyváradi Esti Lap (1919-44), s mellettük olyan, rövidebb életű, de az egyes erdélyi váro-sok sajtóválasztékát mindenképpen gazdagító lapok, mint amilyen a Paál Árpád szerkesztette kolozsvári (Az) Újság (1898-1927), Jóestét (1932-40), vagy az Olajos Domokos szerkesztésében megjelent radikális nemzeti Magyar Újság (1933-44), a Mai Világ (1927-44), a marosvásárhelyi Ma (1925-33), Marosvidék (1933-41) és Reggeli Újság (1931-43), Nagyváradon a Paál Árpád szerkesztésében megjelenő, katolikus világnézetű Erdélyi Lapok (1932-44) és az Erdélyi Magyarság (1932-40), a szatmári Friss Újság (1922-39) és a nagyszalontai Újság (1929-40). Ebben az időszakban különben a Brassói Lapok kiadásában a román fővárosban is megjelenik magyar lap, a Bukaresti Lapok (1932-36). Még szélesebb a választék, ha az említett városokban kiadott közéleti hetilapokat tekintjük át. Ebben a vonatkozásban említésre méltó a Kolozsváron szerkesztett „zsidó politikai heti szemle", az Új Kelet, az aradi Rendkívüli Újság (1930-40) és a szatirikus Füles Bagoly (1890-1937), a kolozsvári Erdélyi Futár (1927-40), a szociáldemokrata Erdélyi Munkás (1909-39), a Ligeti Ernő szerkesztette liberális Független Újság (1934-40), Gara Ákos élclapja, a Garabonciás (1924-40), a Gyallay Domokos szerkesztette konzervatív szemléletű Magyar Nép (1921-44); Marosvásárhelyről az 1912-ben indult Ellenzék (megszűnt 1940-ben), a Hétfői Hírek (1921-31), a Hétfői Napló (1924-34), a Sport-Riport (1936-40), a Morvay Zoltán szerkesztette Tükör (1912-25), a Bánságban a Temesvári Futár (1934-40) és a Temesvári Híradó (1934-40).
A két világháború között Kolozsvár emelkedik sajtóközponttá (összesen 457 lapcímmel), őt követi Temesvár (214), Nagyvárad (147), Arad (126), Marosvásárhely (93), Szatmárnémeti (84), Bukarest (76), Brassó (68), Nagykároly (21) és Székely¬udvarhely (20). Az új lapalapítások száma 1920-ban 39, 1921-ben pedig 68, ami a sajtó folyamatos gyarapodását, egyben szakterület és jelleg szerinti további rétegződését is mutatja. A magyar nyelvű lapok száma ezzel 1922-ben összesen 235-re, 1935-ben pedig 339-re emelkedett. Erre az évre esik a kisebbségi magyar sajtó rendszerének kiépülése és megszilárdulása. Utána azonban visszaesés következik; ehhez a gazdasági tényezőkön kívül hozzájárult az 1938-ban életbe léptetett sajtótörvény, melynek következtében egyszerre 53 lap volt kénytelen beszüntetni tevékenységét.
A húszas-harmincas években megjelenő lapok közül megemlítünk három tőkeerős vállalkozást, amelyek döntő módon hozzájárultak a közvélemény tájékoztatásához: az 1918 decemberében indult Keleti Újság, amely 1924-ig tartó első szakaszában a polgári radikalizmus eszmeiségét, Napkelet címmel kiadott irodalmi folyóiratával egy Nyugat felé nyitott, Ady örökségét vállaló irodalomszemléletet képviselt. Később az Országos Magyar Párt tulajdonába kerül. Az Ellenzék 1919-től (alcímének jelzése szerint) „független politikai napilap", az ellenkező utat járja meg: első éveiben vállalja az Országos Magyar Párt irányvonalát, s később válik a magyar-párti politikát is bíráló, szabadabb elvű sajtószervvé. A Brassói Lapok élére 1929-től a Paál Árpád szerkesztette Újságtól indult Kacsó Sándor kerül, s itt folytatódik - és radikalizálódik - annak korszerűbb, demokratikus szellemisége. Az irodalmi lapok közül az I. világháború előtti időszakból fennmaradt az Aradi Élet (1910-40), a szintén Aradon megjelenő Délvidék-Aradi Színpad (1909-40), a kolozsvári Színház és Társaság (1916-27), azonban ezek inkább alkalmi periodikáknak tekinthetők. Az S. Nagy László szerkesztette kolozsvári Erdélyi Szemle (1914-44) is elsősorban annyiban jelentős, hogy belőle születik a Reményik Sándor által fémjelzett Pásztortűz (1921-44). A háború utáni első években jönnek létre a bontakozó erdélyi irodalom - bár rövid életű, de jelentős - fórumai: Nagyváradon a Magyar Szó (1919-20) és a Tavasz (1919-20), az előbbi Tabéry Géza, az utóbbi Zsolt Béla szerkesztésében, Marosvásárhelyen az Osvát Kálmán szerkesztette Zord Idő (1919-21), Kolozsváron a Napkelet (1920-22, szerkesztői Kádár Imre és Ligeti Ernő), majd a Vasárnap és a Vasárnapi Újság (1921-25). A húszas évek második felére érnek be az idők az irodalmi élet konszolidálására, amikor a Marosvécsen 1926-ban egybetömörült írók már nem csak a Kuncz Aladár szerkesztette Ellenzék irodalmi profilját határozzák meg, hanem önálló folyóiratot indítanak, ugyancsak Kuncz szerkesztésében, az Erdélyi Helikont (1928-44), s amikor annak ellenlábasaként a Dienes László alapította, majd Gaál Gábor szerkesztette Korunk (1926-40) kezdi magához vonzani a baloldali világszemléletű írókat. A Bánság kívül marad ezeken az írói táborokon. Ott Franyó Zoltán tesz kísérletet önálló irodalmi folyóirat indítására (Genius 1924; Új Genius 1925), majd Szántó György indítja az európai avantgárdhoz erősen kötődő Periszkopot (1925-26), de ezek megmaradnak fontos, bár rövid életű próbálkozásoknak. A harmincas években Kolozsváron megindul a fiatal nemzedék népi-nemzeti elkötelezettségű csoportja által szerkesztett Erdélyi Fiatalok (1930-40), majd jelentkezik egy második, erőteljesen társadalomtudományi érdeklődésű csoport, a Hitel (1935-44) körül. Végül, már a bécsi döntés után, Észak-Erdélyben egységes fellépéssel hívja fel magára a figyelmet a Termés (1942-44) csoportja.
Az erdélyi magyar tudományosság közlési lehetőségei a kolozsvári magyar egyetem megszűnésével igencsak korlátozódtak. Kimondottan tudományos folyóirat az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában újraindított Erdélyi Múzeum volt, amely negyedévenként összevontan kiadott számaiban közölte az irodalom-, a nyelv- és történettudomány, a bölcselet- és neveléstudomány körébe tartozó tudományos dolgozatokat. Külön kell említést tennünk egy egyedülálló vállalkozásról, a Magyar Kisebbség című „nemzetpolitikai szemlé"-ről, amelyet Jakabffy Elemér húsz éven át (1922-42) szerkesztett Lugoson. A szövetkezeti mozgalom fejlettségét jelzi, hogy két lapja is volt: a Nagyenyeden megjelenő Szövetkezés (1925-46) és a kolozsvári Szövetkezeti Értesítő (1933-48). A munkásmozgalmi, szocialista eszméket terjesztő sajtókiadványok közé sorolható a Kolozsvárt megjelentetett Jövő Társadalma (1925-30) és az Erdélyi Munkás (1919-20), a nagyváradi Tömegkultúra (1931), a temesvári Népakarat (1919), a brassói Előre (1919-20), a harmincas években Kolozsváron kiadott Falvak Népe (1932-33) és Erdélyi Magyar Szó (1939-40).
A két háború közötti sajtót számba véve, a szaklapokét is meghaladó volt az egyházi és vallásos lapok aránya: 15,08%. Ezek közül néhány még a háború előtt indult, s olykor több évtizedes hagyományra tekinthetett vissza: az unitárius Keresztény Magvető 1864 óta, az Unitárius Közlöny 1889 óta, a Katholikus Világ 1898-1946 között, a katolikus Hírnök 1900-44 között, a Református Szemle 1900 óta, a Székelyudvarhelyen kiadott Unitárius Szószék 1906-48 között, a székelykeresztúri Unitárius Egyház 1906-40 között, a szatmárnémeti református Egyházi Híradó 1909-42 között jelent meg. A történelmi egyházak 1918 után igyekeztek új folyóiratokat alapítani. A katolikus lapok közé tartozik a szatmárnémeti Katholikus Élet (1921-31) és a Hildegárda (1929-44), az aradi A Nap (1920-38) című szociális missziós társulati lap, a Temesváron kiadott Katholikus Munkáslap (1931-39), a Kolozsváron megjelenő Szent Kereszt (1926-43) és a Bukaresti Katholikus Tudósító. Az erdélyi Ferences Rendtartománynak két folyóirata is indul: Déván a Ferences Nemzedék (1929-37), Kolozsváron pedig az Erdélyi Ferencesek Útja (1930-36). Annak jeléül, hogy az egyházak milyen fontosnak tartották az ifjúság lelki nevelését, három katolikus lapot is említhetünk: a Kolozsváron indított Erdélyi Magyar Lányokat (1920-27) és a Jóba¬rátot (1925-40), valamint a Szatmárnémetiben kiadott Szívgárdistát (1923-36). A nevelésnek és iskolaügynek külön szakfolyóirata is jelenik meg a római katolikus egyház felügyelete alatt: az Erdélyi Iskola (1933-44), amelynek szerkesztésében püspökké választásáig Márton Áron játszik fontos szerepet. A református egyház által kiadott legfontosabb lapok: A Református Család (Kv. 1929-44), a Református Jövő (képes néplap, Nv. 1933-41), Én Kicsinyeim (Kv. 1924-44), Ifjú Erdély (uo. 1923-44); a lelkipásztor-továbbképzést szolgáló, Zila-hon Kádár Géza szerkesztette Lelkipásztor (1921-40), a címét időközben Kiáltó Szóra változtató Kálvinista Világ (Kv. 1927-44), Az Út (1919-44) és a Vasárnapi Iskola (később, bővített címmel Vasárnapi Iskolai Vezetők Lapja, amely 1927-38 között Kolozsváron, majd 1942-ig Nagy¬enyeden, Dél-Erdélyben jelent meg). Az unitárius egyház a bukaresti szórványban megerősödött egyházi munka jeleként szintén indított a fővárosban lapot (Unitárius Hírnök, 1933-38), emellett gyülekezeti lapja jelent meg Brassóban (Unitárius Egyházi Híradó, 1930-40) s ifjúsági lapja is Kévekötés címmel (1926-36). A magyar evangélikus egyház lapjai mind az I. világháború után indultak: elsőnek Hosszúfaluban az Evangélikus Néplap (1921-31), majd annak megszűnte után Bácsfaluban az Evangélikus Élet (1933-42). Az egyházi élet fellendülésének jele, hogy 1933-ban Bukarestben is sikerül lapot indítaniuk, az Evangélikus Harangszót, amely 1937-ig jelent meg.
1940 őszétől kétfelé válik az erdélyi magyar sajtó története. Erdély déli része magyar sajtójának sorsát Anto¬nescu marsall Romániájában a háború és a diktatúra sajtóját is meghatározó körülmények alakították. A korábbi magyar lapok legnagyobb része azonnal vagy néhány hónap leforgása alatt megszűnik: legelőször a dévai Erdélyi Napló, aztán a Brassói Lapok; okt. 9-én jelenik meg utoljára az Aradi Közlöny, karácsony előtt a tordai Aranyosvidék és a temesvári 6 Órai Újság, 1941 február-márciusában a tordai Aranyos¬szék, majd az Erdélyi Hírlap. 1942 szeptemberéig bírja a petrozsényi Napló, majd nem sokkal ezután bejelenti megszűnését Jakabffy Elemér folyóirata, a Lugoson szerkesztett Magyar Kisebbség is. Hasonló a sorsa olyan egyházi lapoknak, mint a Bukaresti Katholikus Tudósító, a Brassóban kiadott unitárius Egyházi Híradó vagy a református Egyetértés, illetve az Enyeden megjelentetett Református Egyházi Élet. Nem tartósak az új lapalapítási kísérletek sem: Franyó Zoltán 1940 szeptemberében Temesvárt indított napilapja, a Friss Hírek alig bírja másfél hónapig, a Szász István szerkesztésében ugyancsak Temesváron megjelenő Magyar Néplap 1942 októberéig; másfél évig tart ki a brassói római katolikus Egyházközségi Tudósító és a szintén brassói Unitárius Jövendő, s két évig a Bácsfaluban szerkesztett Evangélikus Élet. Az anyagi és politikai természetű nehézségek közepette alig néhány dél-erdélyi magyar sajtótermék tud végig fennmaradni: ilyen a Temesváron Vuchetich Endre, majd Olosz Lajos szerkesztette Déli Hírlap, amely a dél-erdélyi magyarság központinak tekinthető napilapja, a Romániai Magyar Népközösség (az egyetlen engedélyezett magyar kisebbségi szervezet) hivatalos lapja, s két szaklap: az 1940-ben 70. évfolyamába lépett Erdélyi Gazda és a Hangya Szövetkezeti Központ által kiadott Szövetkezés. (RMIL)
Válogatott irodalom
György Lajos: A romániai magyar időszaki sajtó öt esztendeje. 1919-1923. Erdélyi Irodalmi Szemle 1924/7. - Kuncz Aladár (szerk.): Újságíró Almanach 1927. Kv. 1927. - Erdélyi és Bánáti Népkisebbségi Újságírószervezet. Évkönyv 1930. [Kv. 1930]. - Berey Géza: A transsylvan magyar sajtó lázgörbéje. Független Újság 1936. szept. 26.; uő: A magyar újságírás Erdélyben (1919-1939). Szeged 1940. -Monoki István: Magyar időszaki sajtó a román uralom alatt (1919-1940). Bp. 1941 = Magyarország időszaki sajtójának könyvészete 7. - Walter Gyula: 22 év a megszállás alatti magyar sajtóéletből. Erdélyi Szemle 1942/4. - Kosáry Domokos - Németh G. Béla (szerk.): A magyar sajtó története. II/2. Bp. 1985. - Erőss Attila: Gondolatok a sajtóról. 200 éves a magyar újságírás. Mv. 1996. - Kuszálik Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok (1940-1989). Bp. 1996 = Kisebbségi adattár VI. - Cseke Péter: Metaforától az élet felé. Kisebbségi értelmiség - kisebbségi nyilvánosság. Buk.-Kv. 1997. - Dávid Gyula: Az erdélyi magyarság. Sajtó. 1918-1944. In: Bihari Zoltán (szerk.): Magyarok a világban. Kárpát-medence. Kézikönyv a Kárpát-medencében, Magyarország határain kívül élő magyarságról. Bp. 2000. 363-368. - Fleisz János: Az erdélyi magyar sajtó története (1890-1940). Pécs 2005.