A székely identitás meghatározó elemei közt ott találjuk ugyan e közösség (emberemlékezet óta beszélt magyar) nyelvét, a számára otthont adó régió (domináns módon hegyvidéki) tájszerkezetét, de mindezek felett igen jelentős hangsúlyt kapott specifikus történeti fejlődése (kiegészülve történetileg igazolhatatlan, de tudatilag szívós mítosz-elemekkel). A középkori székelység kiváltságos státusza, társadalmának egész konstrukciója nemrég eszményi katonai demokrácia gyanánt élt a köztudatban, és sokak számára így él ma is. Idézhetjük Kossuthot, aki szerint ez a közösség, „... az egész keresztény Európában (legfölebb tán a Baskokat kivéve) egyedül volt képes eredeti szabadnép typusát minden feudalizmusi [...]