A hiteleshelyek tevékenységének vizsgálata régóta kedvelt témája a magyar történetkutatásnak, bizonyára mivel olyan intézményről van szó, amely a magyar jogfejlődés sajátos terméke. A középkor századaiban Nyugat Európában ismeretlen volt az a jelenség, hogy egyházi testületek saját pecsétjük alatt mások ügyeiben bocsássanak ki olyan oklevelet, mely általános elismertségre tartott számot. Antik előzmények alapján a romanizált területeken közjegyzők, Franciaországban pedig emellett még a városi jegyzők látták el azt a feladatkört, mely Magyarországon lényegében a közjegyzők működését végző hiteleshelyekre hárult.A XII. század végétől Magyarországon a székes- és jelentősebb társaskáptalanok magánjogügyletek írásba [...]