A tematikus szócikk leírása
Egy ország oktatási rendszere alatt rendszerint azokat az intézményeket és csatornákat értjük, amelyek az oktatás-nevelés folyamatát biztosítják. Tágan értelmezve tehát e rendszernek az oktatás és a nevelés formális, informális, nem formális csatornái egyaránt részét képezik.
Az oktatási rendszer azonban leggyakrabban a formális oktatási rendszert jelenti, és ebbe beletartozik az intézményrendszer (az óvodák, iskolák, felsőfokú intézmények) és a szabályozási rendszer is. Az oktatási rendszer „belső életéről", az oktatási folyamatokról a különféle indikátorok segítségével kaphatunk képet. A formális oktatási rendszer szintekre szerveződik, fenntartása és működtetése pedig saját alrendszereket feltételez.
Az oktatás intézményrendszerének leírására az ún. ISCED (International Standard Classification of Education) skálát használják, amely lehetővé teszi, hogy egy ország oktatási rendszerének egészéről képet kapjunk, illetve, hogy az országok oktatási rendszerei összehasonlíthatók legyenek. Az ISCED skálát három nemzetközi szervezet, az UNESCO, OECD és az EU dolgozta ki 1997-ben, amelyet azóta többször is módosítottak, és a legújabb 2011-es koncepció szerint számol a nem formális oktatással is. A nemzetközi oktatási szabványrendszerekben az elmúlt évtizedekben bekövetkezett módosításainak legfontosabb hozadéka, hogy az újabb besorolások az oktatási programok tartalmáról is árulkodnak. Az OECD által közreadott Education at a Glance c. kiadványsorozat 2011-es leírásában [i] az ISCED hat szintre sorolja az oktatási rendszereket, a szintek pedig alszintekre is szerveződhetnek.
Az ISCED elősegíti az egyes országok oktatási rendszereinek megértését, de kétségtelen, hogy gyakran „fordítási" nehézségekkel jár, hiszen nem egyértelmű egy-egy képzési forma valamely szintre való besorolása, pontosabban egy „hagyományos képzési szintnek" több ISCED besorolás is megfeleltethető, és fordítva: egy ISCED szint több létező oktatási szinthez is kapcsolódik. A román oktatási rendszer 2014/2015. tanévre vonatkozó szerkezetét a 1. ábrán láthatjuk, a 1. táblázat utolsó két oszlopában pedig igyekeztünk a jelenlegi román jogszabálynak és terminológiának megfelelő szinteket magyarázatokkal kiegészítve feltüntetni. A romániai magyar oktatás alrendszere ugyanezen szerkezeti jellemzőkkel bír, az eltérés leginkább az oktatás tartalmában, a magyar nyelvű képzési kínálatban érhető tetten.
Az oktatási rendszer belső folyamatait indikátorok segítségével írhatjuk körül. Többféle indikátorcsaládot ismerünk, ezek közül az OECD és az Eurostat által használt rendszereket emeljük ki. Az OECD indikátorai egyrészt figyelembe veszik, hogy a rendszer mely szereplőjére (egyéni, intézményi vagy a rendszerre magára) vonatkozik, másrészt pedig azt is, hogy a tanulás eredményeiről, az iskolai eredményeket befolyásoló kontextusokról és oktatáspolitikákról, avagy e politikákat befolyásoló háttérről és (demográfiai stb. jellegű) kényszerítő körülményekről tartalmaznak-e információkat. Mindezeket figyelembe véve az OECD négy nagyobb indikátorcsoport segítségével igyekszik képet adni az oktatási rendszerekről: 1. az oktatási intézmények kimenete és a tanulás hatása (vonatkozó indikátorok száma: 11); 2. pénzügyi és humán erőforrások az oktatásban (7); 3. az oktatáshoz való hozzáférés, az oktatásban való részvétel és továbbhaladás (5); 4. a tanulás környezete és az iskolaszervezés indikátorai (6).
Az EUROSTAT indikátorai elsősorban szintén országok, illetve régiók közötti összehasonlításokat tesznek lehetővé. Az EUROSTAT szerint az oktatási rendszereknek három specifikus célja van: a minőség, az inklúzió és a nemzetközi hozzáférhetőség biztosítása. E célokat a képzési rendszerek összes szintjén alkalmazni kell, és ezért a hangsúlyokat az alábbiakra kell helyezni: pedagógusképzés, alapkompetenciák elsajátítása, IKT elterjesztése, az oktatási kiadások hatékonyságának követése, idegennyelv-tanulás, élethossziglani tanulás, a tanulás kiterjesztése mindenkire, mobilitás és állampolgári nevelés. Ezen oktatási folyamatok követése céljából az EUROSTAT nem-pénzügyi és pénzügyi indikátorokat, az iskolai részvétel regionális adatait, illetve az iskolai eredményesség mutatóit használja. A vonatkozó indikátorokhoz szükséges bemeneti adatokat országos szintű statisztikákból merítik, illetve - főleg az OECD esetében - különféle nemzetközi mérésekből, mint például a PISA, PIRLS, TALIS stb.
Nemzetállami keretek között az oktatási rendszer biztosítja a fiatalabb nemzedékek felnőttkori állampolgárrá válásához szükséges képességek, ismeretek, jártasságok kialakítását és átadását, a munkaerőpiacon való boldoguláshoz szükséges szakismereteket és képesítéseket. Az oktatási rendszer fenntartása és működtetése tehát állami feladat. Ezt kisebbségi szemszögből úgy fordíthatjuk le, hogy az államnak feladata a területén élő saját kultúrával, nyelvvel és más etnikai jellemzőkkel rendelkező csoportok tagjainak iskoláztatása is. Ez a feladat az oktatásra vonatkozó jogszabályok szerint meg is valósul, a konfliktust inkább az szokta okozni, hogy az állam milyen oktatási szinteken és milyen oktatásszervezési gyakorlatokon keresztül teljesíti e feladatát. Az oktatás állami működtetése során ugyanis meghúzódik egy ki nem mondott paradoxon is: az állam szemszögéből az oktatási rendszer a nemzetállami célok megvalósításának egyik legfontosabb eszköze, a kisebbségek vagy nemzetiségek pedig szintén az oktatáson keresztül kívánják saját identitásukat fenntartani, megerősíteni. Mivel az oktatás szervezése és fenntartása állami irányítás alatt áll, e látszólagos ellentmondásnak köszönhetően a kisebbségi oktatással kapcsolatosan gyakran politikai természetű konfliktusok alakulnak ki: a kisebbségi oktatás átpolitizálódik.
A kisebbségi oktatás átpolitizálódása önmagában nem tekinthető negatívumnak, hiszen a politikai inputok óhatatlanul is termékenyítőleg hat(hat)nak a rendszerre. A gond inkább az, hogy közelről megvizsgálva e konfliktusok mentén kibontakozó tematizációkat nagy eltérést tapasztalhatunk a kisebbségi oktatáspolitikai követelések és az egész rendszer fejlesztésére vonatkozó szakpolitikai tevékenységek között. Románia több nemzetközi mérésben is részt vesz, és mivel 2007 óta az EU-nak is tagja, az EUROSTAT statisztikákban, illetve más nemzetközi szervezetnek továbbított információk alapján az ország oktatási rendszerének belső folyamatai meglehetősen részletesen és hitelesen adatoltak. A román oktatási tárca néhány éve rendszeresen megjelentet egy interneten is elérhető kiadványt, amelyben különféle mutatók mentén helyzetképet ad az oktatási rendszerről.[ii] Ezen indikátorok részben a nemzetközi mutatószámokkal azonosak, de az OECD-hez képest például nem elég részletesek. (lásd 1. ábra). Ám könnyűszerrel megállapíthatjuk, hogy a mutatók országos szinten kerültek kiszámításra, a nemzetiség vagy oktatás nyelve szerinti bontások hiányoznak.
A román oktatási rendszerre vonatkozó statisztikai adatokat a Nemzeti Statisztikai Intézet (INS) SIRUTA rendszere gyűjt, és az adatok egy részét az intézmény honlapján, illetve az éves statisztikai közlönyökben közzé is teszi. A tanítás nyelve szerint idősoros és regionális, megyei szintű adatokat az INS által működtetett TEMPO-Online rendszere által is generálhatunk. A vonatkozó adatsorokból leszűrhetjük például, hogy 1990 és 2013 között a magyarul tanuló népesség közel 30 százalékkal - 236 074-ről 166 917-re - csökkent: az óvodai oktatásban kisebb mértékű (26 százalékos) csökkenést tapasztalni, míg az elemi és gimnáziumi oktatásban 33 százalékkal kevesebb tanulót iskoláztak be 2013-ban, mint 1990-ben. A pedagógusi, tanári állományban beállt változások ugyanakkor csak kisebb mértékben követték e csökkenő trendeket, sőt összességében azt mondhatjuk, hogy a magyar tannyelvű oktatásban tanító pedagógusok száma nem változott jelentősen: 1990-ben 12 894 fő volt, 2013-ban 12 916 fő.[iii] A felsőoktatás vonatkozásában hézagosabbak a rendelkezésünkre álló statisztikák, de a fő trendeket tudjuk adatolni. Az 1992. és 2002. évi népszámlálások adatai szerint 10 év alatt megduplázódott a romániai magyar fiatalok részvétele a felsőoktatásban, azaz 12 842-ről 27 522-re növekedett. Természetesen e hallgatók nem mind magyar nyelven tanulnak, újabb kutatások is azt igazolják, hogy a frissen érettségizetteknek mintegy fele tanul csak magyarul. Ha feltételezzük, hogy az 1992-2002 közötti expanziós trendek az azutáni időszakban is folytatódtak, 2010-2011 környékén mintegy 39 000 magyar nemzetiségű hallgatóval számolhatunk, akiknek mintegy fele (13 000-14 000 hallgató) Romániában vagy kisebb részben Magyarországon magyarul folytatja tanulmányait. Ezt a becslést egy 2009-es összeírás is alátámasztja, amelynek során legalább 12 117-re becsülték a Romániában magyar nyelvű felsőoktatásban részvevők számát.
Mindezek ellenére azt gondoljuk, a romániai magyar oktatási alrendszert és belső folyamatait valójában csak részlegesen ismerjük. Éves adataink ugyan vannak az intézményrendszerre vonatkozóan, a magyarul tanulók és oktatók számáról, a demográfiai tartalékokról és kilátásokról, az iskolázottság korcsoportos adatairól, de a magyar nyelvű oktatási alrendszer belső folyamatairól, szelekciós mechanizmusairól, teljesítményéről, az oktatás minőségéről és gazdasági-humán erőforrásokkal való kapcsolatáról kevés megbízható információnk van.
Valójában nem az a gond, hogy e mutatók nincsenek nemzetiségi bontásban részletezve, hiszen jelentős részét könnyűszerrel kiszámíthatnánk, ha rendelkezésre állnának a bemeneti nemzetiségi adatok. E nemzetiségi adatok elviekben léteznek, hiszen a kötelező jellegű oktatási adatszolgáltatásokban rendszerint nem csak az oktatás nyelvét regisztrálják, hanem etnikai adatokat is gyűjtenek az intézmények tanulóiról és hallgatóiról. Hasonlóképpen a rendszeres munkaerőpiaci statisztikai felvételekben szintén kérnek információt a nemzetiségi hovatartozásról. Csakhogy az adatok összesítésekor, az oktatási rendszer és különféle szegmenseinek, belső folyamatainak indikátorok által történő transzparenssé tétele során nem képeznek adatsorokat nemzetiségi bontásban.
Az igazi gond az, hogy sem az állam részéről, sem a kisebbségi szakpolitika részéről nem fogalmazódik meg erőteljes késztetés az indikátorok „nemzetiségítésére". Az államnak nem érdeke ilyen adatok nyilvánosságra hozása, hiszen egyrészt a rendszert egészben és mondhatni nemzetállami keretben akarja láttatni, másrészt pedig a nemzetközi adatszolgáltatásban sem fogalmazódik meg ilyen igény. A kisebbségi szakpolitika ugyanakkor mintha nem ismerte volna fel, hogy az önálló alrendszerként (ha úgy tetszik: autonómia perspektívájában) való tételezésre épülő iskolafejlesztések csak hiteles adatokra épülhetnek. Mindennek következményeképpen a kisebbségi oktatás, mint az ország oktatási rendszerének alrendszere statisztikai értelemben is misztifikálódik. Lokalitások szintjén ugyan ismertek az oktatás különféle aspektusai, ám egy-egy aktuális, az alrendszer egészére nemzetiségi adatsor összeállítása statisztikai hőstettnek minősül. Pedig a mai internetes adatbázisok világában egy olyan országban, ahol a nemzetiségi adatok nem minősülnek szigorú értelemben szenzitív adatnak, egyszerű technikai dolog kellene, hogy legyen a romániai magyar oktatásra vonatkozó megbízható adatsorok összeállítása. Igaz, ehhez szükség lenne folyamatos, az oktatás külső, belső folyamatait követő, értelmező feltáró munkára is.
1. táblázat
| Oktatási szint | ISCED-besorolás | Magyarázat | Romániai szintek a 2011. évi 1. sz. oktatási törvény szerint | Magyarázat, megjegyzések |
| Bölcsődei nevelés (Pre-primary education) | ISCED 0 | Belépés életkora: 0-3 év között Cél: iskola előkészítő | Bölcsőde (nivel antepreșcolar) | Belépés életkora: 0-3 év között |
| Óvodai oktatás (Pre-primary education) | ISCED 0 | Belépés életkora: minimum 3 év Cél: iskola előkészítő | Óvoda (învățământ preșcolar) | Belépés életkora: 3 év |
| Elemi oktatás (Primary education) | ISCED 1 | Belépés életkora: 5-7 év Időtartam: 6 év Cél: alap írás-, olvasás-, számolási készségek elsajátítása | Elemi oktatás (învățământ primar) | Belépés életkora: min. 6 év Időtartam: 5 év (előkészítő osztály + I-IV osztály) |
| Alsó középfok (Lower secondary education) | ISCED 2 | Belépés: a 6 éves elemi oktatás után Időtartam: 3 év | Gimnáziumi oktatás (învățământ secundar inferior sau învățământ gimnazial) | Belépés: az 5 éves elemi oktatás után Időtartam: 5 év |
|
| 2A | akadémiai (általános, elméleti) oktatásra készít fel (továbbhaladás: ISCED 3A szintre) | ||
|
| 2B | szakképzésre fókuszál (továbbhaladás: ISCED 3B szintre) | ||
|
| 2C | munkaerőpiacra készít fel | Szakoktatás (învățământ profesional) | Belépés:[iv] az elemi + gimnáziumi oktatás után, de annak megszakítása esetén is, max. 18 éves korig Időtartam: 3 év |
| Felső középfok (Upper secondary education) | ISCED 3 | Belépés: 9 év (elemi és alsó középfokú) oktatás után, rendszerint 15-16 évesen | Líceumi oktatás (învățământ secundar superior sau învățământ liceal) | Belépés: a 10 éves (elemi + gimnáziumi) oktatás után, rendszerint 16 évesen Időtartam: 3-4 év |
|
| 3A | felsőfokú képzésre készít fel (továbbhaladás: ISCED 5A szintre) | Elméleti szakágazat (filiera teoretică) | Időtartam: 3 év
|
|
| 3B | felsőfokú szakképzésre készít fel (továbbhaladás: ISCED 5B szintre) | Speciális szakmai (hivatási vagy vokacionális) szakágazat (filiera vocațională) | Időtartam: 3 vagy 4 év |
| Technológiai szakágazat (filiera tehnologică) | Időtartam: 4 év | |||
|
| 3C | munkaerőpiaci kilépés vagy nem felsőfokú szakképzésre készít fel (továbbhaladás: ISCED 4 szintre) |
|
|
| Posztszekundér, nem felsőfokú képzés (Post-secondary non-tertiary education) | ISCED 4 | Belépés: felső középfok után Időtartam: 6 hónap - 2 év | Nem egyetemi felsőfokú képzés, posztlíceum (învățământ terțiar non-universitar sau învățământ postliceal) | Belépés: a felső középfok után Időtartam: 1-3 év |
|
| 4A | felsőfokú képzésre készít fel |
|
|
|
| 4B | munkaerőpiacra készít fel |
|
|
| Felsőfokú képzés (Tertiary education) | ISCED 5 |
| Felsőfokú képzés (învățământ superior) |
|
|
| 5A | Időtartam: legalább 3 év Főiskolai, egyetemi alapképzés | Egyetemi alapképzés/BA (studii universitare de licență) | Időtartam: 3-4 év |
|
| 5B | Időtartam: legalább 2 év gyakorlatorientált képzés | Magiszteri képzés/MA (studii universitare de master) | Időtartam: 1-2 év |
| Kutatás orientált képzési programok (Advanced research programmes) | ISCED 6 | Időtartam: 3 év (elméletileg, de a gyakorlatban hosszabb) Cél: elmélyült elméleti ismeretek és eredeti kutatások megvalósítása (PhD fokozat) | Doktori képzés/Phd (studii universitare de doctorat) | Időtartam: 3 év |
Az ábra nagyobb méretben itt érhető el.
[ii] RAPORT asupra Stării sistemului național de învățământ
[iii] A 2013. évi számadat ugyanakkor 1999 óta a legmagasabb, utóbbi évet követően szinte folyamatosan csökkent a pedagógusok száma. A „mélypont" 2011-ben volt, amikor 10 691 pedagógus dolgozott a magyar oktatásban.
[iv] Az Oktatási Minisztérium 2014. évi 3136-os számú rendelete alapján a három éves szakoktatásba a gimnázium VIII. osztálya után lehet belépni.
Válogatott irodalom