A tematikus szócikk leírása
Az egyén, a közösség egészségi állapota a legfontosabb, valóban életbevágó értékeink közé tartozik. Ezért a hosszú távú egészségfejlesztési programok alapvető célja elérni azt, hogy a lakosság egyre nagyobb része vallja: az egészség az egyik legfőbb emberi érték. A döntéshozóknak kitüntető jelentőséget kellene tulajdonítaniuk a lakosság egészsége javításának, annak érdekében, hogy meghosszabbodjon a születéskor várható átlagos élettartam, hogy kedvezőbbek legyenek a demográfiai mutatók és az életminőség.
A magyar nyelvben jelképes értelmű az „egészség" szó, amely a személyiség egészére, épségére utal. A magyar értelmező szótár szerint: „az egészség = az életműködés zavartalansága, illetve a szervek betegség nélküli állapota". Az egészséges szó szinonimái: aki kifogástalanul érzi magát, jó erőben levő, nem sérült. A fentiek szerint az egészség olyan állapotként fogható fel, amely képessé teszi az embert arra, hogy az általa elérhető lehetőségekkel maximálisan élni tudjon.
Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint „az egészség a teljes testi, lelki, szellemi és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság, nyomorékság hiánya". Az ideális egészség ideális állapot, a valós egészség viszont valós állapotra utal. Szintén az Egészségügyi Világszervezettől származik az alábbi, kissé filozofikus (később megjelent) definíció: „Az egészség azt jelenti, hogy az egyén vagy csoport milyen mértékben képes megvalósítani törekvéseit és kielégíteni igényeit, továbbá hogyan tud alkalmazkodni környezetéhez. Az egészséget tehát úgy lehet felfogni, mint a mindennapi élethez szükséges erőforrást, nem pedig mint életcélt; az egészség olyan pozitív koncepció, amely az egyéni és társadalmi létfeltételeket, valamint a fizikai teljesítőképességet hangsúlyozza."
Az egészség meghatározásából is kitűnik, hogy az egészségnek több dimenziója van. A fizikai egészség a testi képességek, a lelki egészség a pszichés egyensúly és harmónia, míg a mentális (értelmi) egészség a tiszta és következetes gondolkodási és döntéshozatali készségek meglétét jelenti. Érzelmi egészségen azt értjük, hogy az egyén tudatában van érzelmeinek, amelyeket megfelelőképpen kifejezésre tud juttatni. A szexuális (nemi) egészség olyan képességet feltételez, miszerint az egyén saját szexualitását ki tudja fejezni és megélni. A szociális egészség arra utal, hogy az illető személy megfelelő társadalmi kapcsolatokkal rendelkezik, és problémamentesen integrálódik a társadalomba.
Az egészség kor- és életmódfüggő fogalom. A megfigyelések, a kutatások eredményei egyenlőtlenségeket tapasztaltak az egyes emberek és embercsoportok egészségi állapotában, ami az öröklött hajlam mellett elsősorban a társadalmi és környezeti tényezőkre vezethető vissza: nem, etnikai hovatartozás, végzettség és foglalkoztatás, jövedelem, lakásviszonyok és munkahelyi körülmények. Az egészség megrendülésében szereplő tényezők: szegénység, munkanélküliség, rossz lakásviszonyok, stresszes és veszélyes munkahelyi körülmények, elégtelen szociális támogatási rendszer, levegő- és vízszennyezettség stb. Ehhez hozzáadódnak, sokszor egymást erősítik az egészségtelen életmód kockázati tényezői: élvezeti szerek használata, elégtelen táplálkozás, mozgáshiány, túlhajszolt, stresszes munkamód. Az egészség megőrzéséhez hozzájárul továbbá a színvonalas egészségügyi ellátás.
Egy ország vagy régió egészségügyi helyzete egyenesen arányos a társadalom fejlettségével, ugyanakkor sajátos életmódi, szokásrendi tényezők is jelentősen befolyásolják. A lakosság egészségi állapotának a megítélésekor igen fontos és követendő mutatók a születéskor várható élettartam, a különböző halálozási és megbetegedési adatok, vagy akár az egészségügyi ellátás mutatói (pl. orvosszám, kórházi ágyak száma), sőt éppenséggel a közösség egészségkultúrájának a mértéke.
Közép-Kelet-Európa országaiban az elmúlt évszázad második felében, valamint a kommunizmus bukását követő időszakban igen jelentős és ellentmondásos társadalmi változások következtek be. A térség minden országában többé-kevésbé tapasztalható az elmúlt években az egészségügyi mutatók romlása, a lakosság egészségi állapotának a rosszabbodása, az Európai Unió országaihoz viszonyított nagymértékű lemaradás az egészségügy területén.
A magyarországi halálozási arányok kedvezőtlenül alakultak az elmúlt évtizedekben, és ma a középkorú magyar férfilakosság körében (elsősorban) a halálozási arányok abszolút értékben magasabbak, mint 2-3 emberöltővel ezelőtt, és lényegesen rosszabbak az európai átlagnál. Hasonló jelenségek az erdélyi magyar lakosságnál is tapasztalhatóak, ugyanakkor különbségek is adódnak a két ország lakosai egészségi állapota vizsgálatakor.
Évek óta mind Magyarország, mind Románia az Európai Unió tagjai, és amennyiben a nemzetközi jelentésekből, valamint nemzeti statisztikákból nyert egészségügyi adatokat a két ország viszonylatában egymással összehasonlítva követjük, megállapítható mindkét ország lemaradása az Európai Unió átlagához viszonyítva. Másrészt egymással hasonló, ugyanakkor egymástól eltérő jelenségeket egyaránt megfigyelhetünk: pl. az igen magas gyermekhalandóság és anyai halandóság, a túl gyakori keringési és fertőző megbetegedések, a vírusos májgyulladás, a szifilisz és a gümőkór magas elterjedtsége Romániában, illetve az idő előtti halálozás májcirózisban, tüdődaganatban, vagy az öngyilkosság rendkívül magas előfordulása Magyarországon.
Romániában, és azon belül a Székelyföldön a születések száma a rendszerváltás óta csökkenő tendenciájú. 1987-ben még 16 élveszületés jutott ezer lakosra, de már több mint egy évtizede tíz ezrelék alá csökkent ez a szám. Ezzel szemben az általános halandóság magas. A magas mortalitás miatt a születéskor várható élettartam nálunk hat évvel kevesebb, mint az Európai Unió átlaga. A különbségek kisebbek az Unió 2004-ben csatlakozott országaihoz képest, mint az addig létező 15, legfejlettebb tagállamhoz viszonyítva.
Bár az elmúlt két évtizedben jelentős mértékű a csecsemőhalandóság visszaszorulása, valamint az anyai halandóság csökkenése, ezek a mutatók még mindig jelentősen meghaladják a legtöbb európai ország megfelelő mutatóit. Amennyiben az Európai Unió legfejlettebb 15 országának a csecsemőhalandóságát összehasonlítjuk Dél-Kelet-Európa országainak a mutatóival, jelentős eltérések tapasztalhatóak, annak ellenére, hogy a kilencvenes évek elején tapasztalható kilengést követően folyamatos az értékek javulása.
Romániában a legfontosabb halálokok: szív-érrendszeri betegségek, daganatos megbetegedések, légzőrendszeri betegségek, valamint balesetek, mérgezések, erőszakos halálokok. A vezető halálokok megegyeznek a fejlett gazdasággal rendelkező országokéval, de kirívó a szív-érrendszeri megbetegedések és elhalálozások túl magas aránya. Sajnos Székelyföldön a legmagasabb az öngyilkosság előfordulása, az előidéző depresszió fontos előrejelzője az alacsony iskolázottság, a munkanélküliség, a rendezetlen családi állapot.
A demográfiai és az egészségügyi mutatók regionális összehasonlítása érdekében a népesedési mutatók követése mellett szükségszerű a megbetegedések típusainak és előfordulásának az elemzése is. A fertőző betegségek, ha nem is vezető jelentőségűek és gyakoriságúak, még mindig igen fontos egészségügyi problémát jelentenek. Románia a gümőkór (tbc) morbiditása és mortalitása alapján a világ első huszonöt országa között található, Európán belül a sajnálatos első helyezést éri el (a székelység körében az országos érték negyede). Elég gyakoriak a gyomor-bélrendszeri fertőzések, valamint az agyhártyagyulladások.
A 2008-ban nyilvántartásba vett megbetegedések százezrelékes arányát az 1. táblázat mutatja be. Az országos értékek mellett feltüntettük a jelentős magyar közösséget magába foglaló székelyföldi megyék ez irányú statisztikáit.
1. táblázat. Nyilvántartásba vett megbetegedések 2008-ban (100.000 lakosra)
Az egészségi állapotot befolyásoló legfontosabb életmód-tényezők közül az erdélyi magyar, székely emberre jellemző táplálkozás - akárcsak az anyaországban - zsírban, állati eredetű koleszterinben, cukorban, konyhasóban és fűszerekben gazdag. Nem kielégítő a növényi rostok bevitele, alacsony a zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Az étkezési szokások a kor kihívásainak megfelelően nemzedékről nemzedékre módosulnak (pl. megcsappant a puliszkafogyasztás), miközben a helytelen táplálkozás miatt gyakoribbak a szív-érrendszeri betegségek, bélbántalmak, cukorbetegség, fogszuvasodás, osteoporosis, elhízás.
Az élvezeti szerek (dohány, alkohol, kábítószer) használata szintén számos betegségnek a kockázati tényezője. Az önkárosító magatartásformák igen elterjedtek a népesség körében, egyre nagyobb mértékben érintik a nőket és a fiatalokat. Az alkoholfogyasztás mutatói közül az egy alkalommal elfogyasztott tömény ital a legfontosabb kockázati tényező, amelynek a mennyisége egyenes arányban van az alacsony iskolázottsági rétegekkel.
Kutatások bizonyítják, hogy a többség soha nem sportol vagy rendszertelenül teszi mindezt: minden negyedik személy sportol legalább heti rendszerességgel. Miközben a szabadidő eltöltése főleg szedentáris foglalatosságokkal történik.
A Magyarországon alkalmazott Hungarostudy 2002 kérdőív alapján 2004-2005-ben reprezentatív felmérés elvégzésére került sor az erdélyi felnőtt magyar lakosság egyes csoportjai körében. A vizsgálat kiterjedt a megkérdezettek egészségügyi panaszaira, orvoshoz fordulási jellemzőire, valamint az ezek hátterében létező életmód-jellemzőkre, szociális, gazdasági, szociológiai és pszichológiai tényezőkre. A testi és lelki egészség igen fontos háttértényezőinek bizonyult az iskolai végzettség, a gazdasági különbségek, a társas támogatás mértéke, a lelkiállapot. Jelentős egészségvédő faktor a bizalom, kölcsönösség, vallásosság.
Manapság nemcsak országos viszonylatban, hanem a Székelyföldön is a legtöbb család egy vagy két gyermek felnevelését vállalja, miközben a családmodell liberalizálásának negatív jelenségei (a családban élők, a családok és a születések számának csökkenése, a családon kívüli kapcsolatok és válások növekedése, az elmagányosodás stb.) az egészségre káros tényezőkként kezelendők. Az életmódot, az egészséget befolyásoló családi állapot vizsgálata során az egykori hagyományos nagycsaládos modell megszűnésével és az egy nőre eső igen alacsony gyermeklétszámmal (1,3) kell számolnunk. Biztatóul pedig azzal a ténnyel, miszerint a nők még mindig elég gyermeket szeretnének vállalni ahhoz, hogy az akarat társadalmi megsegítése a népesedési kilátások potenciális javulását idézhetné elő.
Eredményeink azt bizonyították, hogy a magas vérnyomásos betegség a leggyakoribb, közel minden ötödik személyt érint. Ugyanakkor az allergiák, a daganatos megbetegedések, a depresszió, a balesetek, a májcirózis és egyéb betegségek egyre növekvő tendenciát mutatnak az erdélyi magyarság körében. A hiányosságok ellenére az emberek többnyire kedvezően ítélik meg saját egészségi állapotukat, ám annál rosszabb a véleményük az egészségügyi, főleg a kórházi ellátásról.
Sokatmondó adat egy másik felmérésből, hogy a három leginkább magyarlakta romániai megye - Kovászna, Hargita és Maros - felnőtt lakosságának 6%-a nem fordult orvoshoz az elmúlt évben, bár szüksége lett volna rá. Miközben felleltározhatóak a legfontosabb problémák: az egészségügyi ellátás egyenetlenségei, az egyre fokozottabbá váló szakorvoshiány, a zsúfoltság miatt romló hozzáférhetőség, helyenként rossz felszereltség, stratégiahiány stb.
Az erdélyi magyarság egészségügyi helyzete vizsgálatakor levonhatjuk azt a következtetést, miszerint kiemelt jelentőségűvé vált az idő előtti egészségromlás, valamint annak bio-pszicho-szociális meghatározóinak követése, az egészséges életmód előtérbe helyezése, a megelőzés lehetőségeinek az egyre gyakoribb hangoztatása a lakosság egészségmegőrzése, életminőségének biztosítása, egészségi állapotának javítása érdekében.
Szakirodalom
Ábrám Z. és mtsai: A felnőtt lakosság testi-lelki egészsége, a háttértényezők szerepe. Orvostudományi Értesítő, 2004, 77:191-195.
Ábrám Z. - Márton D. - Fábián R.: Egészségügyi felmérés Maros és Hargita megyék lakossága életviteli szokásairól. Orvostudományi Értesítő, 1999, 72:183-185.
Ábrám Z.: Társadalom-egészségtan. University Press, Marosvásárhely, 2006.
Ábrám Z. - Domokos L.: Felméréseink a székelyföldi lakosság életmódjáról és egészségi állapotáról. Hungarian Epidemiology, 2008, 5S: 20.
Ádány R. (szerk.): A magyar lakosság egészségi állapota az ezredfordulón. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2003.
Cassens BJ: Preventive medicine and public health. Harwal Publishing, Philadelphia, 1992.
Dési I.: Népegészségtan. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999.
Ember I.: Népegészségügyi orvostan. Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2007.
Farkas E.: Curs de sănătate publică și management sanitar. MOGyE, Marosvásárhely, 2005.
Kopp M. - Skrabski Á.: Magyar lelkiállapot. Végeken Kiadó, Budapest, 1995.
Kopp M. - Skrabski Á.: Magyar lelkiállapot az ezredfordulón. Távlatok, 2000, 20: 499-513.
Kopp M. et al.: Jelentés a Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés legfontosabb eredményeiről. Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, Budapest, 2003.
Kunst A.E. et al: Trends in socioeconomic inequalities in self-assessed health in 10 European countries. International Journal of Epidemiology, 2005, 34: 295-305.
Rózsa S. et al.: A Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés általános módszertana és a felhasznált tesztbattéria pszichometriai jellemzői. Psychiatria Hungarica, 2003, 18:83-94.
Virágh Z.: Védd egészségedet és környezetedet! Országos Környezet-egészségügyi Intézet, Budapest, 2005.
*** Anuarul Demografic al României. Centrul de Statistică, Bucureşti, 2007.
*** Anuarul de Statistică Sanitară. Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, 2008.
*** Eurostat, Eurostat's reference database. Statistical Office of the European Communities, Luxembourg, 2009.
*** Health and economic development in South-Eastern Europe. WHO, Council of Europe Development Bank, Paris, 2006.
*** Institutul Național de Statistică, Statistică teritorială, București, 2008.
*** Programul Operațional Regional 2007-2013. Guvernul Romaniei, București, 2007.
*** World Health Statistics. World Health Organization, Genève, 2006.
*** WHO Regional Office for Europe, European health for all database, 2008 (HFA-DB), WHO Regional Office for Europe, Copenhagen, 2008.
*** World Health Organization, Highlights on health in Hungary. WHO Regional Office for Europe, 2008.
Válogatott irodalom