Szegénység
A tematikus szócikk leírása
A szegénység iránti érdeklődést az indusztrializáció alakította ki. A munkásság megjelenése, a városi nincstelenek koncentrálódása, a munkanélküliség új helyzeteket teremtett. A jelenség a rendi-agrár társadalomban is létezett, de a bérmunka társadalmában vált szociális kérdéssé a közösségi kötelékek, kölcsönös segélynyújtási mechanizmusok megszűntek, a szegény helyzetbe kerültek magukra maradtak. A feltételek megváltoztatásának feladata a (nemzet)államra hárult. A szegénység mérséklésében az elit érdekelt volt (iparosok, nagyvállalkozók, politikai döntéshozók), hiszen az a modern társadalmat veszélyeztette, a munkaerő minőségét rontotta (Ferge 1991). A szegénység klasszikus társadalmi probléma a modern társadalom „ismerte fel” és kísérelte meg mérsékelni de nem kiiktatni. Eredménye a szociális állampolgárság (Marshall 1950) elvére épített jóléti állam ellátó rendszerei (munkanélküli segélyek, gyereknevelési támogatások, nyugdíjrendszer, anyagi és szolgáltatásbeli juttatások). A kelet-közép-európai szocialista rendszerekben a szegénység tabutéma a gyakorlatban a többség szegény. A kérdéskör az átmenet és dezindusztrializáció nyomán vált aktuálissá, jelenleg a gazdasági válság kontextusában tematizált.
Kiindulópontként két kijelentés tehető. Egyfelől, a szegénység társadalmi tény, mindig és minden társadalomban létezik. A szegénység mértéke és mibenléte, megnyilvánulása, az „arca” változó. „Normális” jellemzője a társadalmaknak. Patologikus, ha mértéke, aránya meghalad egy kritikus küszöböt, „mélységet”, és a társadalmi a rendet veszélyezteti. Másfelől, relatív jelenség, a többség életminősége szerint minősül adott állapot szegénységnek. Kulturális konstrukció, ami egyik társadalomban szegénységnek számít, az a másikban nem feltétlenül az. A tudományos megnevezésében sincsen konszenzus. A szegénység (jelenség) és a szegény helyzet (állapot) megjelölésére több fogalmunk van. A társadalmi kirekesztés és kirekesztettség, a depriváció, az objektív relatív depriváció, a többszörös hátrányos helyzet a különböző vetületeket ragadják meg: a leszegényedés okait és mechanizmusait, az anyagi és kulturális erőforrásoktól való megfosztottságot, a piaci verseny starthelyzetei közötti eltéréseket.
Komplex jelenség és többféleképpen tematizálják. A szegénységnek, mint társadalmi feltételnek a megragadására és leírására alkalmazott felvetéseknek történetük van, jelentésük összhangban van társadalmi, politikai és gazdasági folyamatokkal és világnézeti kontextusokkal, amelyek modellezésére használják (Silver 1996). A szegénység-diskurzusokban „nemzeti paradigmák” nyilvánulnak meg, a központi fogalomhasználatot és problémaértelmezést a társadalomszervezés központi elve, a politikai kultúra jellege és szociálpolitikai céljai határozzák meg. Romániában az újszegénység beszédmód dominál, de EU-s hatásra jelen van a kirekesztettség diskurzus is, kiváltképpen a romákra vonatkoztatva (Péter 2006).
A kirekesztettség diskurzus Franciaországban érvényesül, a underclass az angolszász nyelvterületen, az újszegénység diskurzus inkább Közép-Kelet-Európa sajátossága.
A szegénység meghatározása sem problémamentes. Mondhatni, az élet fenntartásához szükséges anyagi javak hiányával írható le (Zamfir–Vlasceanu 1998, 517), azon szituáció, amelyben az egyén nem rendelkezik a társadalom által decensnek elfogadott életszínvonal biztosításához szükséges erőforrásokkal. Mibenlétére és okára vonatkozó válaszok abban a tekintetben eltérnek egymástól, hogy azt egy vagy több tényező hatásaként értelmezik.
A szakirodalom (Spéder 2002, Ferge 1998, Townsend 1979) megkülönbözteti az abszolút és relatív szegénységet. Az előbbi a minimális létfenntartási lehetőségek hiányát jelenti (Zamfir–Zamfir 1995). Ez nem jelent föltétlenül éhezést (az mélyszegénység), hanem egy olyan (halmozottan) hátrányos helyzetet, amelynek következtében az egyén társadalmi részvétele lehetetlen. A Világbank módszertana extrém szegényeknek a napi 1 PPP dollár/fő jövedelem alattiakat tekinti, abszolút szegényeknek pedig a napi 2,15 PPP dollár/fő értékből gazdálkodókat. Ezzel szemben a relatív szegénységet a többség jövedelmeinek eloszlása alakítja.
Elfogadottnak tekinthető az a leegyszerűsített egydimenziós meghatározás, miszerint szegények, akik bizonyos jövedelemhatárnál kisebb jövedelemből kényszerülnek megélni. A szegénységi küszöb (ami a szegényeket a nem-szegényektől elválasztja) azt a minimális jövedelmet jelenti, amelyből az egyén vagy család a nélkülözhetetlen fogyasztási javakat meg tudja vásárolni (Zamfir–Zamfir 1998). A küszöb alapján ismerjük a szegények számát és a szegénység mértékét.
A normatív szükségletek függvényében meghatározott szegénység, vagyis az abszolút szegénységi küszöb meghatározásának két másik módja is ismert. Az első alapját az alapvetőnek tekintett minimális szükségleteket kielégítő fogyasztói kosár mennyiségének és értékének tételenkénti meghatározása képezi. Ennek megfelelően azok, akik jövedelmükből nem tudják megvásárolni ezeket a minimálisnak tekintett javakat, szegényeknek tekinthetők. Második módszerként a minimálisnak tekintett összegből csak bizonyos kiadásokat határoznak meg, s ebből következtetnek a minimális jövedelem nagyságára. Ez csak a fizikai túléléshez szükséges kalorikus jövedelmet jelenti.
A jövedelem-egyenlőtlenségek felőli, relatív szegénységi küszöb meghatározása abból az alapállásból indul, hogy a szegénység egy relatív állapotot jelöl, a társadalom többi tagjának életmódjához viszonyított. A relatív szegénységi küszöböt az átlag- vagy mediánjövedelem 40-50-60 százaléka alatt határozták meg mindegyiket alkalmazni lehet, de más eredményekkel.
Az objektív relatív depriváció segítségével a szegénység árnyaltabb formái is megkülönböztethetők. Townsend (1979) szerint, az átlagtól való lemaradás leszakadást is jelent, a depriváltak közé olyanok is bekerülhetnek, akik jövedelmeik szerint nem szegények, illetve kikerülhetnek olyanok, akik csupán jövedelemszintjük szerint tekinthetők depriváltaknak, sok más ismérv szerint a társadalom elvárásainak megfelelően élnek. E szerint a szegénység már nem csupán fizikai fennmaradás kérdése, hanem teljes jogú társadalmi tagság biztosítsához szükséges erőforrások függvénye. (Munka, érdekérvényesítés, lakás, anyagi helyzet, életstílus, egészség feltételeinek alapján számított indexpontok eredője. Azokat tekintette depriváltaknak, akik 3–6 dimenzióban hátrányos helyzetben voltak).
A szubjektív szegénység a szubjektív szegénységi küszöb szerint: az egyén határozza meg a létfenntartáshoz elégséges összeget, illetve, hogy szegénynek tekinti-e magát vagy sem. Az anyagi depriváltság szerint szegénynek számít az a személy, aki nem rendelkezik több, a normálisnak tekintett életvitelhez szükségek tartós fogyasztási cikkel. A „hallgatólagos közmegegyezés” szerint a normális élethez szükséges javak (pl. hűtőszekrény, mosógép, háztető) hiánya jellemzi. Romániában a saját lakás hiánya egyben lakásszegénységet jelent, mert közel nyolcvan százalék rendelkezik saját tulajdonban lévő lakással.
Hogy néz ki Románia e tekintetben? Az adatok tükrében Romániában három fő időszak különíthető el a szegénységi ráták alalulása és arca szerint: az átmeneti évek (1990–2000), a gazdasági növekedés szakasza (2001–2008), végül pedig a jelenlegi gazdasági válság (2009–) periódusa. Minden szakaszt jellemző szegénységtípus fémjelez: az újszegénység, a dolgozó szegénység és az atipikus (jövedelmi) szegénység (lásd Péter 2011).
Az első évtizedre alkalmazható a Világbank módszertana: 1999-re a lakosságnak majdnem fele volt abszolút szegény; a probléma tömegessé vált, jellege pedig újszerű. Az extrém szegénység 2000-re 14 százalékot tesz ki, 35,9% abszolút szegénységi ráta mellett; az egész periódusra számított átlag abszolút szegénységi ráta 25,8 százalék (Zamfir 2001; WB 2003 alapján). A INSE adatai alapján 2008-ban a relatív szegénységi küszöb a medián jövedelem 60 százaléka alatti összegből alatt élők (254 RON/fő/hónap), ami 18,2 százaléknyi relatív szegényt jelentett.
A gazdasági növekedés periódusában az abszolút szegénység mértéke lecsökkent 5,7 százalékra (2001). 2000 után a dolgozó relatív szegények az összes szegény 15 százalékát alkották. A relatív szegények 13 százaléka nyugdíjas, 38 százaléka pedig munkanéküli volt 2008-ban (ebben a periódusban is a szegények többsége falun élt). 2001-ben a falun élők 44,7 százaléka, a városiak 18,8 százaléka volt szegény (össznépesség 30,6%), 2008-ban 9,8%–2,3% az arány (össznépesség 5,7 százalék) – ez abszolút ráta (WB 2003, 2007; INSSE 2009).
2008 után a középosztályra nehezedő nyomás romló életkörülményeket, csökkenő fogyasztást és az élelmiszerekre költött összegek családi költségvetésben való növekedését eredményezték. Egy, a GFK által 2010-ben végzett véleménykutatás szerint a városi népesség 52 százaléka romló életkörülményekről számolt be. Az élelmiszerek költsége átlagban 38–47 százalékot tett ki, osztály-hovatartozás függvényében. Amúgy az össznépesség köréből 2001-ben a medián jövedelem hatvan százaléka alattiakat tekintve (228 RON/fő/hónap a relatív küszöb esetében) a népesség 17 százaléka számított szegénynek, míg 2008-ban (460 RON/fő/hónap a relatív küszöb) 3,9 millió ember, vagyis 18 százalék volt szegény (Molnár 2009). Más módszerrel végzett kutatási eredmények (átlagjövedelem – 1700 RON – 60 százaléka alatti relatív küszöb) eredmények szerint a relatív szegénység ugyanebben az évben 23 százalék volt, öt százalékkal több, mint 2005-ben (FDSC 2010). Az EUROSTAT (2010) eredményei is alátámasztják ezt. Mindezek a periódusra számított áltagos 6,2 százalékos GDP és évi 9 százalékos jövedelem-növekedési ütem mellett. A 2001–2008 közötti periódusra számított átlagos abszolút szegénységi rátaérték itt 18,4 százalék körüli, bár ez a kezdeti évek nagyon magas rátáinak tudható be, amit rohamos csökkenés követett. Tény, hogy a gazdasági növekedés neoliberális gazdaságpolitikája mellett csak az abszolút szegénység csökkent. A jelenlegi válság periódusában 2000 óta először növekedtek az abszolút szegénységi ráták: a 2008-ban mért 5,7 százalékról 2009-ben 7,4 százalékra, 2010-ben pedig 11,7 százalékra növekedett (INSSE 2011).
A romák helyzetét külön érdemes tárgyalni. Az átlagos szegénység-kockázathoz viszonyítva a romáknak háromszor akkora esélyük volt 1998-ban arra, hogy szegények legyenek/azzá váljanak – a romániai átlagos 33,8 százalékkal szemben esetükben 87,1 százalékos ez az esély (1998-as ICCV adat). 2008-ra ez az arány tovább romlott: hatszorosára nőtt. Körükben a relatív szegénység aránya 31,1 százalék (össznépesség 5,7%-a), egy évre rá pedig 42,2 százalékra elmelkedett (UNICEF; WB 2010). Tehát a romák esetében nem csupán a magasabb szegénységi ráták a jellemzőek, hanem a szegénységi szakadék is folyamatosan melyül a romák és a nem romák között: 1998-ban 33,2 százalékuk volt mély vagy extrém szegény (ACOVI 1998), 2009-ben pedig a román négyötöde mélyszegény (WB 2008), míg a nem-romákat ekkorra már nem sújtotta mélyszegénység. A romák szegénységét elsősorban a következő tényezők határozzák meg: annak a régiónak a gazdasági helyzete, ahol élnek - a településen belül a roma lakosság nagysága és koncentrációja, valamint a romák földrajzi és társadalmi integráltságának a mértéke (Ravenga–Ringold–Tracy 2002). Minél koncentráltabb, nagyobb és elszigeteltebb egy roma közösség adott településen, annál nagyobb az esélye annak, hogy az illető roma közösség szegény legyen. 2008-ban a romák 67 százaléka volt szegény, a Világbank (2008) becslése szerint romának tekintett népesség fele kevesebb mint 4,15 PPP dollár/fő/nap alatti összegből él, minden ötödik pedig 2,15 alattiból.
Szakirodalom
Ferge Zsuzsa: Szociálpolitika és Társadalom. ELTE Szociológia Intézet – T-Twins Kiadó, Budapest, 1991.
Ferge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Kávé Kiadó, Budapest, 1998.
Marshall, Thomas H.: Citizenship and social class. Vol. 11. Cambridge, 1950.
Molnar, Maria: Households Income In Romania before Economic Crisis. The International Conference on Economics and Administration, Faculty of Administration and Business University of Bucharest, Romania ICEA – FAA Bucharest, 14-15th November 2009. [Conference paper]
Péter László: Vázlatok a szegénység szociológiájához. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2006.
Péter László: Húsz év múlva. Újszegénység Romániában. Korunk, 2011. 4. sz., 10–19.
Revenga, Ana – Ringold, Dena – Tracy, William, M.: Poverty and Ethnicity, a Cross-country Study of Roma Poverty in Central Europe. The World Bank, Washington, 2002.
Silver, Hilary: Culture, Politics and National Discourse of the New Urban Poor. In Mingione, Enzo (ed.): Urban Poverty and the Underclass. Blackwell Publishers, Malden 1996, 15–138.
Spéder Zsolt: A szegénység változó arcai. Tények és értelmezések. Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó, Budapest, 2002.
Townsend, Peter: Poverty in United Kingdom: A Survey of Household Resuorces and Standards of Living. Penguin Books, Harmondsworth, 1979.
Zamfir, Cătălin – Vlăsceanu, Lazăr: Sărăcie. In Zamfir, Cătălin – Vlăsceanu, Lazăr (coord.): Dicționar de sociologie. Editura Babel, București, 1998, 517.
Zamfir, Cătălin: Situaţia sărăciei în România – dimensiuni, surse, grupuri de risc. România socială – Revistă de cultură şi anală socială, 2001, nr. 2, 2–17.
Zamfir, Elena – Zamfir Cătălin (ed.): Politici sociale. România în context european. Alternative, Bucureşti, 1995.
Más források
ACOVI, 1998 Romanian Licing Condition Survey http://siteresources.worldbank.org/INTDEBTDEPT/Resources/468980-1218567884549/5289593-1224797529767/RomaniaDFSG01.pdf [09.08.1999.]
AIG, Ancheta Integratã în Gospodãrii, INSSE 1997–2000 https://statistici.insse.ro/shop/?page=tempo3&lang=ro&ind=BUF115A [11.02.2011.]
GFK, 2010 http://adevarul.ro/economie/stiri-economice/sondaj-sfert-romani-inglodati-datorii-1_50ba00877c42d5a663af19e9/index.html [12.02.2011.]
ICCV, 1998 Ancheta sociala a romilor. Raport de cercetare, Bucuresti
INSEE, 2009, 2011 https://statistici.insse.ro/shop/index.jsp?page=tempo3&lang=ro&ind=SAR111A [12.03.2012.]
EUROSTAT, 2010 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-EP-09-001/EN/KS-EP-09-001-EN.PDF [10.03.2011.]
UNICEF/World Bank, 2009 România – O evaluare rapida a impactului crizei economice asupra saraciei http://www.unicef.org/romania/ro/Impactul_crizei_2009.pdf [11.02.2011.]
World Bank 2003 Poverty Assessment Romania, 2003, Report No. 26169 – RO, http://siteresources.worldbank.org/INTROMANIA/Resources/PovertyAssessment_Eng.pdf [11.02.2011.]
World Bank 2007 Poverty Assessment Romania, 2007, Report No. 40120-RO, http://siteresources.worldbank.org/INTROMANIA/Resources/RO_Pov_AAA_Phase_1_November_2007.pdf [11.02.2011.]
World Bank 2008 World Bank. 2008. Romania - Poverty Monitoring Analytical and Advisory Assistance Program: Are the Most Vulnerable Protected?. Washington, DC. https://openknowledge.worldbank.org/handle/10986/7843 [11.12.2013.]
Válogatott irodalom