MEGOSZT  

Vajna Miklós (Uzon, 1859. dec. 6. – Sepsiszentgyörgy, 1933. jan. 8.)

Közzététel: 2022-12-30
Szerző: LŐRINCZI Dénes
Kategória: Sajtó



Vajna Miklós, pávai, betűjegye: Vams (Uzon, 1859. dec. 6. – Sepsiszentgyörgy, 1933. jan. 8.) – Háromszék vármegye főjegyzője, határrendőrségi tanácsos, országgyűlési képviselő, a sepsiszentgyörgyi Székely Nép, munkatársa, társszerkesztője, a „magyar társadalomnak reprezentáns és hasznos tevékenységű tagja”. Római katolikus vallású. Apja, pávai Vajna Tamás (1823–1901) 1848–49-es honvéd főhadnagy, királyi törvényszéki elnök, császári és királyi kamarás. Anyja gidófalvi Gidófalvi Zsuzsánna (1828–1908). Testvérei: Vajna Amália (Máli) előbb Geréb Istvánné, majd nagyborosnyói Bartha Albertné és Vajna Berta, uzoni Pünkösti Lajosné. Felesége alsózathurcsai Zathureczky László (1830–1869) és nagyberivói Boér Karolina (1839–1907) lánya, alsózaturcsai Zathureczky Viola (1867–1955),háztartástani (kulináris) író. Egyetlen gyermekük Vajna Béla, hosszas betegeskedés után 16 éves korában 1892. február 12-én halt meg Rákosszentmihályon.

 

Az elemi után az algimnáziumi első és második osztályt a sepsiszentgyörgyi Református Tanodában végezte 1870–1872 között. Apja ezt követően a brassói Római Katolikus Főgimnáziumba íratta, a negyedik osztály után „német nyelvre” Nagyszebenbe, a Királyi Állami Főgimnáziumba küldte, itt érettségizett 1878-ban. Ugyanez év őszétől beiratkozott a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem állam- és jogtudományi szakára. 1881-ben a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen jogtudományból, majd 1882-ben államtudományból államvizsgázott. Dr. Pauler Tivadar (1818–1886) igazságügyi miniszter 1882. június 11-én kinevezte a csíkszeredai Királyi Törvényszékhez díjtalan joggyakornoknak. Néhány hónapra rá, 1883. január 29-én Háromszék vármegye főispánja, hatolykai Potsa József (1836–1903) a vármegyei alispáni hivatalhoz közigazgatási gyakornoknak nevezte ki. A hivatali esküt 1883. február 10-én tette le. Angyalosi Forró Ferenc (1809–1889) háromszéki alispán keze alatt dolgozott, aki ugyanez év május 18-án igazolta, hogy „a megyei központi hivatalnál előforduló többnemű közigazgatási ügyekben, mint fogalmazó, s a különböző bizottságoknál, mint jegyző” tevékenykedett. Háromszék vármegye törvényhatósági képviselő bizottsága 1883. december 20-án tartott tisztújító közgyűlésén központi II-ik aljegyzőnek választotta meg. Az 1884. január 15-vel megjelenő Háromszéki Értesítőnek ő lett a szerkesztője. Háromszék főispánja az 1889. december 23-án kiadott átiratával Háromszék tiszteletbeli főjegyzőjének nevezte ki, az ugyanekkor tartott tisztújító közgyűlésen Háromszék vármegye aljegyzőjének választották. 1891. október 13-tól Potsa József főispán Sepsi járás helyettes főszolgabírójának nevezte ki, 1892. június 15-től főszolgabíró lett, mely tisztségét 1899. június 15-ig töltötte be. Ugyanez év október 13-án Háromszék vármegye főjegyzőjének választották. Ebben a minőségében 1900-ban részt vett a román–magyar határkiigazítási munkálatokban. Főjegyzői állásában nyugdíjazásáig, 1907. december 31-ig maradt. A Magyar Királyi Belügyminisztérium 1909 januárjától határrendőrségi kapitányként a Brassóban székelő Magyar Királyi Határszéli Rendőrkapitányság vezetésével bízta meg. Hatósági területe, melynek kirendeltségei Predeálon, Gyimesbükkön, Gyergyótölgyesen és Sósmezőn voltak, Brassó, Fogaras, Háromszék és Csík vármegyékre terjedt ki. A világháború kitörésének évében, 1914. november 14-én országgyűlési képviselőnek választották. Képviselői teendői mellett, a megyei közigazgatási bizottság tagjaként aktívan részt vett a Háromszék megyei közigazgatási bizottság ülésein. Mint képviselő a nagyszebeni katonai parancsnokság és az I. hadseregparancsnokság mellé kirendelt kormánybiztosi hivatal beosztottja, ebben a minőségében a király 1917-ben „buzgó és sikeres szolgálata elismeréséül” a II. osztályú Hadi Érdemkereszttel jutalmazta. 

 

Az összeomlás után nem menekült el Háromszékről. Politikai közszereplést nem vállalt, azonban a passzivitást követő időkben tagja lett a Magyar Pártnak, melyben gazdasági tapasztalataival és szaktudásával szolgálta a megye magyarságának érdekeit. Élénken bekapcsolódott Sepsiszentgyörgy és Háromszék közéletébe. Írásait, „közvéleményt irányító” cikkeit Székely Nép adta közre, melynek 1924. július 17-től belső munkatársa, a politikai és a hírrovat szerkesztője, majd haláláig a társszerkesztője. Általában írásait Vams szignó alatt jelentette meg. Több mint valószínű az ő betűjele volt a Vms, az a.s. és az M. s. is. Visszaemlékezései, a fiatal korában történtek felelevenítése vagy a családi iratok közreadása helytörténeti értékű írások. Politikai vezércikkei az akkori román politika visszásságait, korruptságát tárták az újságolvasók elé. 

 

A Háromszéki Takarékpénztár Rt.-nek öt éven át felügyelőbizottsági, majd igazgatósági tagja, a Jókai Nyomda Rt. felügyelőbizottsági tagja volt. A halála előtti lapszámban még három írása látott napvilágot a dr. Keresztes Istvánnal (1887–1936) társszerkesztésben megjelentetett lapjukban, a Székely Népben. Szívroham végzett vele. A sepsiszentgyörgyi római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Gondozatlan sírját nemrég sikerült beazonosítani.

 

 

Felhasznált irodalom

– b-á-n. –: Vams. Székely Nép, LI. évf., 1933. febr. 5., 6. sz.

DAMÓ Jenő (szerk.): Az erdélyi közélet lexikonja. Temesvár–Arad, 1931, 350.

Gyászjelentő törzsgyűjtemény. Székely Nemzeti Múzeum dokumentációs könyvtára.

Székely Nemzet, II. évf., 1884. jan. 12., 20., 7, 20. sz.

Székely Nép, LI. évf., 1933. jan. 15., 3. sz.

Székelység, III. évf., 1933. 1–2. sz.

VAJNA Sándor (összeáll.): Kimutatása a sepsi-sz.-györgyi Ev. Ref. Tanoda tanitó és tanuló személyzetének és tantárgyainak az 1870/1-dik tanév folytában. Brassó, 1871, 5.

VAJNA Sándor (összeáll.): Kimutatása a sepsi-szent-györgyi Ev. Reform Tanoda tanitó- és tanuló személyzetének és tantárgyainak az 1871/2-dik tanévrőlBrassó, 1872, 5.



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről