Teleky Dezső, dálnoki (Konca, 1879. máj. 5. – Nyárádremete, 1953. dec. 21.) – költő, szerkesztő, a Brassói Lapokgyermekolvasóinak Dezső bácsija, szignója: T.D. Római katolikus. Apja, dálnoki Teleky József jogot végzett, előbb szolgabíró, majd főszolgabíró, 1888-ban hunyt el. Anyja, magyar-szögyényi Szögyényi Gabriella utolsó gyermeke szülésébe 1886-ban belehalt. Valójában a harmadik gyermek a családban, mert az előtte világra jött két fiú korán meghalt. Húgai, Ilona és Margit Koncán, két öccse, József és Gábor Alvincen született. Az árván maradt gyermekeket gyermektelen anyai nagybátyjuk, Szögyényi Béla soproni pénzügyi fogalmazó és felesége, Sághy Emília vette örökbe, akik otthagyva Sopront Alvincre költöztek. Felesége a helybeli tanító lánya, Barabás Piroska. Öt gyermekük született, közülük három fiú (József, Dezső, Pál) és egy lány, Piroska neve ismert. József rajztanár lett Kolozsváron, felesége, Ferenczy László Marcella az Uj Cimbora című gyermeklap alapító-szerkesztője volt. Dezső a papi pályát választotta, 1944-ben a románok lágerbe hurcolták, ahonnan megszökött, 1946-ban az új rendszer népbíróságán azzal vádolták meg, hogy hagyta a pusztakamarási zsidók kivégzését. 1951-ben ugyanezzel a váddal „kiemelték a termelésből” és 20 évre börtönre ítélték, Zsiláván raboskodott, 1955-ben szabadult, nyugdíjazásáig Nyárádremetén plébános. Kisteleky néven 1926–27-ben a Brassói Lapokban, majd a Hírnökben, Vasárnapban és a Déli Hírlapban közölt írásokat.
Iskoláit Gyulafehérváron végezte. Az érettségi után a pozsonyi egyetem jogi karára iratkozott be és ott is szerzett diplomát. Tanulmányai befejezése után, akárcsak néhai apja, Alvincen lett szolgabíró. Később Tövisre, majd Verespatakra helyezték, ahonnan főszolgabíróként került Vízaknára. Az őszirózsás forradalom idején a vagonba menekített vagyonát elrabolták, az impériumváltás után, mert nem tette le a hűségesküt, állásából nyugdíj biztosítása nélkül eltávolították. Hazaköltözött családjával Alvincre, de 1923-ban eladta öröksége rá eső részét és Brassóban vásárolt házat. A Brassói Lapoknál a gyermekrovat szerkesztője lett. Dezső bácsi néven hangulatos, tanulságos gyermekverseket, meséket, állatmeséket, „félig igaz, félig kitalált, kalandos történeteket” írt. Több közülük, mint például a Két rossz diákviszontagságai, folytatásban jelent meg a Brassai Lapokban. Szórakoztatva próbált nevelni, oktatni, e célját a Talpas és Barnabás előszavában fogalmazta meg. Meséit könyv alakban is ki akarta adni, ezért a Talpas és Barnabáshoz és a Nyuszi Pistához illusztrációkat is készített. Népes gyermekolvasó tábora volt. A lap köré gyűjtött ifjú olvasóival rendszeresen levelezett, tartotta a lap útján is a kapcsolatot. Az átszervezés során, Kacsó Sándor érkezése idején 1927-ben kiszorult a Brassói Lapok szerkesztőségből. Volt újságja nyomdájának igénybevételével 1928 január 1-jével Családi Kör.Dezső bácsi képes ifjúsági és gyermeklapja címmel gyermeklapot indított, melyet a 10. szám után, 1928 áprilisában be kellett szüntetnie. A csőd szélére jutott, el kellett adnia a brassói családi házat. Ezt követően, a városban tartózkodásuk ideje alatt, négyszer kellett lakhelyet változtatniuk. Mély vallásosságából kifolyólag a katolicizmus híve, aki a romániai magyarok jövőéjéért aggódva „a faji mítosz bűvöletébe szédült”. 1931-ben volt újságját, a Brassói Lapokat idegen szelleműnek, a Népszövetséget „szabadkőmíves alakulatnak” nevezte, melyeket a zsidók irányítanak.
Az anyagiakkal és lakásproblémákkal küszködő szülőket az akkor éppen Torockószentgyörgyön plébános fia, Dezső fogadta magához. Továbbra is írásból próbálta eltartani a családját. Versei egy részét a Kolozsváron megjelenő A Hirnökcímű katolikus családi folyóiratban adta közre, majd indulásától az Uj Cimborához szegődött, melynek első évfolyama 22. számától egészen a megszűnéséig az egyik főmunkatársa volt. Közben megírta Torockószentgyörgy monográfiáját, melyet elküldött György Lajosnak (1890–1952) Kolozsvárra, kinél a háború idején házkutatást végeztek és ezt is elkobozták. Később Nagysármáson laktak, majd 1945-ben Nyárádremetére kerültek. Felkérték, hogy az itt létrehozott gimnáziumban a magyar nyelv és irodalom, a történelem és a rajz tanára legyen, mely megbízást el is vállalt. 1948-ban az addig római katolikus felekezeti iskolaként működő gimnáziumot államosították, őt pedig az egész tanári karral együtt menesztették. Az osztályharcos népi demokrácia őt sem kímélte, plébános fiát inkább koncepciós, mint valóságos alapokon nyugvó váddal börtönbe zárták, a nyárádremetei plébánián, ahol laktak, zaklatták, még a gyermekeinél is házkutatásokat végeztek, elkobzásokat hajtottak végre. Pap fia elzárása megviselte, ebbe halt bele 75 éves korában.
A gyermekirodalom művelésével Torockószentgyörgyre kerülésekor hagyott fel. Ezek után haláláig verseket, költeményeket írt. Egy részük, mivel nem értett egyet az új rendszer elveivel és gyakorlatával, társadalomkritika volt. „Úgy írt a koráról, ahogyan senki más nem írhatott. Csakis ő szólhatott minden kötődés, ráhatás nélkül koráról, aki nem tartozott soha egyetlen írói csoportosuláshoz vagy párthoz, aki kortársai között magányosan élt, figyelt, töprengett a maga és az egész világ sorsán.”
Nyomtatásban egy szakmunkája Tervezetek a közigazgatás reformjához: különös tekintettel a községekre címmel Abrudbányán jelent meg 1911-ben. Erdélyi regék „népköltészeti ihletettségű művét” a kolozsvári Minerva Rt. nyomdájában készítették elő, Reithofer Jenő rajzaival 1926-ban Berlinben a Ludvig Voggenreiter Verlag Magyar Osztálya adta ki. A Derűsen viselt mostoha sors című posztumusz kötetét, melynek előszavát egykori tanítványa, Hegyi Mária írta, 2012-ben a Marosvásárhelyi Mentor Kiadó jelentette meg. Fészekrakás című három felvonásos népszínműve, melynek cselekménye Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényéhez hasonló, kéziratban maradt.
Felhasznált irodalom
KACSÓ Sándor: Fogy a virág, gyűl az iszap. II. Bukarest, 1984, 30, 45, 398–400.
MONOKI István (összeáll): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 26, 178. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 29.)
Napkelet, IV. évf., 1926. jún., 6. sz.
TELEKY Dezső: Derűsen viselt mostoha sors. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2012.
Internetes források
Teleky Dezső szócikk. Magyar Katolikus Lexikon. http://lexikon.katolikus.hu/T/ Teleky.html. (Letöltve: 2022. dec. 29.)
