Szakáts Péter, Sz. szenterzsébeti, Szakács (Alsószőlős, 1851. jún. 6. – Marosvásárhely, 1947. jún. 10.) – okleveles gazdász, jogász, állatorvos, politikus, bikafalvi földbirtokos. Betűjegyei, állneve: -k-, Sz., Sz. P., Sz-r., Szenterzsébeti. Székely nemesi családból származott. Apja, id. Szakács Péter, anyja Szakács Rákhel Székelyszenterzsébeten kisbirtokosok. Testvérei: Zsuzsanna, Anna, Júlia, József, Lina és István. Utóbbi főgimnáziumi tanár, az ő fia Szakáts Andor lapszerkesztő, lapkiadó, aki nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő is volt. Felesége, ábránfalvi Ugron Gáspár 1848/49-es honvéd hadnagy, az Udvarhely vármegyei Honvédegylet elnökének lánya, ábrahámfalvi Ugron Róza. Gyermekeik: Szakáts István okleveles mérnök Budapesten, Szakáts Tibor jogot végzett tisztviselő, Szakáts Zoltán lapszerkesztő, Udvarhely vármegye behívott felsőházi tagja majd politikai fogoly.
Középiskoláit a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, 1872-ben érettségizett. Miután eleget tett egyévi katonai kötelezettségének, a Budapesti Tudományegyetemen jogot hallgatott. Állatorvosi oklevelét is Budapesten szerezte meg. Az 1874/75-ös tanévtől a kolozsmonostori M. Kir. Gazdasági Tanintézetben tanult, majd ugyanitt az igazgatósági irodához beosztott „tanársegéd” (segédtanár) az 1877/78-as tanévtől, a következő tanévtől az állatgyógyászathoz beosztott segédtanár, mely minőségében a tanintézet értesítőjében az intézet állatkórházáról kimutatásokkal ellátott jelentéseket adott közre. 1879 novemberétől a debreceni M. Kir. Gazdasági Tanintézethez és azzal összekapcsolt Földmíves Iskolához nevezték ki tanárnak. A két év szolgálat alatt nemcsak felhívta a tanintézet hallgatóinak a figyelmét a kosárfűz gazdasági jelentőségére, hanem meg is tanította őket a kosárfonás mesterségére. 1882 januárjától a Nyitravármegyei Gazdasági Egyesület titkárának választották. Nyitrán gazdasági és háziipari kiállítást, a nyitrai püspökség vogyevadi birtokán ekeversenyt rendezett, kezdeményezésére szervezték meg az érsekújvári nemzetközi lókiállítást és -vásárt, amely később európai hírű nemzetközi lóvásárrá nőtte ki magát. Részt vett a budapesti 1885-ös országos kiállítás rendezésében, az 1890-es bécsi gazdasági és háziipai kiállításon, ahol munkásságának elismeréséül gr. Dessewffy Aurél elnök bemutatta Ferenc Józsefnek, a királynak ő ismertette az általa rendezett kiállítási részt.
1890-ben választották meg az Erdélyi Gazdasági Egyesület (EGE) titkárának. Kolozsváron még ebben az évben „erdélyrészi állatkiállítás”-t szervezett, újra életre keltette az egyesületi közlönyt, eke és talajművelő versenyt rendezett a gazdasági tanintézet birtokán azzal a céllal, hogy a híres külföldi ekéket, a jobb talajművelő szerszámokat népszerűsítse. Az alföldi és erdélyi mezőgazdaságok tanulmányozása céljával 1894-ben 42 résztvevő földbirtokossal országos gazdasági tanulmányutat rendezett. Ötévi tevékenység után 1895 júliusával a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara titkárának választották. Részt vett 1902-ben a Tusnádfürdőn szervezett Székely Kongresszuson, ahol a fonó- és szövőiparról tartott előadást. Titkári tisztsége mellett Marosvásárhely szabad királyi város törvényhatósági bizottsági tagja, a Polgári Egylet, a Temetkezési Nagy Egylet, a marosvásárhelyi I. kerületi Függetlenségi Párt elnöke volt. Pártja programjával három ízben képviselőjelölt. Először 1901-ben az időközi, 1902-ben és 1910-ben az általános választásokon mérettette meg magát, azonban mindannyiszor néhány szavazattal kisebbségben maradt. Titkári tisztségét közel 24 éven át – 1917-től, mint főtitkár – töltötte be. 1918 márciusától az addig élvezett főtitkári teljes fizetésével, háborús pótlékával és megfelelő lakbérilletménnyel nyugdíjba vonult. A Kereskedelmi és Iparkamara tisztelete és köszönete jeléül levelező tagjául választotta, ugyanakkor „arcképét a Kamara számára megfesteni határozta”.
Nyugdíjazása után bikafalvi birtokán gazdálkodott. 1922-ben tagja a romániai Országos Magyar Párt (OMP) Intéző Bizottságának. Hat éven át, 1927-ig az Udvarhely vármegyei OMP tagozati elnöke, 1927-től örökös díszelnöke volt. Részt vett a romániai 1926-os választásokon, szenátor lett. Éveken át az Udvarhelyvármegyei Gazdasági Egyesület, a Mezőgazdasági Kamara elnöke, az Udvarhely vármegyei Református Egyházkerület világi képviselője, 1879-től a Philadelhia Kereskedelmi Múzeum kültanácsosa volt. I. Károly román király 1906-ban a Román Csillagrend lovagkeresztjével és Jubileumi Emlékéremmel, 1918-ban a magyar kormány a Polgári Hadiérdem II. osztályával tüntette ki.
Közgazdasági, politikai, szakirodalmi írásait, cikkeit 1878-tól kezdve, az Erdélyi Gazdában, a kolozsmonostori M. Kir. Gazdasági Tanintézet értesítőiben, a Nyitramegyei Közlönyben, a Brassói Lapokban, az Egyetértésben, a kolozsvári Ellenzékben, a Gazdasági Lapokban, a Gazdasági Mérnökben, a Honi Iparban, a Köztelekben, a Magyar Kereskedők Lapjában, a Magyar Polgárban, a Székely Közéletben és saját lapjai hasábjain adta közre.
Szerkesztésében jelent meg 1882 februárjától 1890-ig Nyitrán a Gazdasági Értesítő, 1890 nyarától 1895 februárjáig Kolozsváron az Erdélyi Gazda. 1901–1902-ben a Függetlenségi és 48-as Párt támogatását élvező marosvásárhelyi Székelység felelős szerkesztője, 1928 februárjától Székelyudvarhelyen az Udvarhelyvármegyei Mezőgazdasági Kamara hivatalos lapjának, a Gazdasági Érdekeinknek az alapítója és szerkesztője volt.
Fontosabb művei
Az iparosok nyugdíjügye. Budapest, 1900.
Autonom vámtarifa ügyében Hegedüs Sándor keresk. m. kir. ministerhez tett jelentése a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamarának 1900. TAUSZIK B. Hugóval közösen. Marosvásárhely, 1900.
Szövő- és fonóipar. Elhangzott a Székely Kongresszuson, Tusnádfürdő, 1902. Az előadás és az azt követő vita szövegét lásd BUDAY Barna (sajtó alá rendez.): A Székely Kongresszus szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai. Budapest, 1902, 152–174.
A Székelyföld ipara. Története, eseményei. In CSUTAK Vilmos (szerk.): Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929, 669–681.
Felhasznált irodalom
ALBERT Csilla – SIMON Orsolya (szerk.): A Székely Kongresszus szervezete, tagjainak névsora, tárgyalásai és határozatai. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2001, 98–110.
Erdélyi Futár, I. évf., 1927. nov. 16., 24. sz.
Köztelek, XXVIII. évf., 1918. ápr. 27., 17. sz., 670–671.
LAKNER József (kiad.): A kolozs-monostori Magyar Kir. Gazdasági Tanintézet értesítője. 2-ik szám. Kolozsvár, 1875, 45.
MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 64. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 23.)
OSVÁT Kálmán, dr. (szerk.): Erdélyi Lexikon. Nagyvárad, 1928, 267.
PÁLMAY József: Udvarhely vármegye nemes családjai. Székelyudvarhely, 1900, 224.
Székely Napló, XLIV. évf., 1914. jan. 31., febr. 5., ápr. 5., 18, 20, 53. sz.
Székely Nép, XXXVI. évf., 1918. márc. 6., 19. sz.
SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, XIII. Budapest, 1909, 298.
VÁRADY Aladár – BEREY Géza (szerk.): Erdélyi monográfia. Szatmár, 1934, 485–486.
VÖRÖS Sándor (szerk.): A kolozs-monostori Magyar Kir. Gazdasági Tanintézet értesítője az 1877/8-ik tanévről, IX-ik tanév, 4-ik szám., Kolozsvár, 1878, 45.
VÖRÖS Sándor (szerk.): A kolozs-monostori Magyar Kir. Gazdasági Tanintézet értesítője az 1879/80-ik tanévről, XI-ik tanév, 6-ik szám. Kolozsvár, 1880, 37, 77.
Internetes források
Sipos III. Béla, dr.: A szenterzsébeti Szakács (Szakáts, Szakácz, Zakacz) és rokon családok története. http://www.terray.hu/csaladtortenet/SzenterzsebetiSzakatscsalad.pdf. (Letöltve: 2022. dec. 23.)
Szakáts Péter adatlap. Wikipedia.org. https://hu.wikipedia.org/wiki/Szak%C3%A1ts_ P%C3%A9ter. (Letöltve: 2022. dec. 23.)
