MEGOSZT  

Salamon Ferenc András, dr. (Kőhalom, 1909. ápr. 29. – Sepsiszentgyörgy, 1992. márc. 11.)

Közzététel: 2022-12-30
Szerző: LŐRINCZI Dénes
Kategória: Sajtó



Salamon Ferenc András, dr. (Kőhalom, 1909. ápr. 29. – Sepsiszentgyörgy, 1992. márc. 11.) – tanár, tanfelügyelő, lapszerkesztő. Római katolikus vallású. Családjának felmenői a rétyi Salamonok Lécfalvára származott ágához tartoznak, akik református vallásúak voltak. Nagyapja, Salamon Ferenc 1848-ban nemzetőr, majd honvéd tüzér, részt vett 1849. július 2-án a kökösi ütközetben, az 1850-es évek közepétől a báró Szentkereszty család várhegyi birtokának gazdatisztje. Apja, Salamon András Sándor sepsiszentgyörgyi, székelyudvarhelyi és budapesti iskolái után hivatásos csendőr, de otthagyta állását, Kőhalomban telepedett le, ahol útmester. Első felesége, Tóth Amália. Második felesége a kőhalmi szász nemzetiségű Barbara Schelker, aki szülés után fiával együtt meghalt. Anyja, Nagy Molnár Zsuzsanna, apja harmadik felesége, három fiút és két lányt hozott a világra. Testvérei: Zoltán, Sándor, Margit és Olga. Felesége, bitai illetőségű Sikes András földbirtokos lánya, Sikes Sarolta. Apósát kuláknak nyilvánították, 1954-ben halálra kínozták Marosvásárhelyen. Fia, ifjabb Salamon Ferenc magyar–német szakos tanár, iskolaigazgató Futásfalván, majd a kézdivásárhelyi „Vigadó” igazgatója, néprajzgyűjtő, egyházi levéltárak kutatója, helytörténész.

 

Elemi iskoláit 1916-ban szülőhelyén a német iskolában kezdte, ahol 1920-ban kitűnő eredménnyel végzett, a magyar mellett anyanyelvi szinten beszélte a németet, valamint annak szász dialektusát is. Apja anyagi nehézségek miatt nem taníthatta tovább, beadta inasnak az egyik helybeli szász fűszerkereskedésébe. Inasévei alatt, 1922–24 között elvégezte a medgyesi ferencrendiek irányítása alatt álló polgári fiúiskolában a harmadik és negyedik osztályt. 1929-ben bevonult és „schimbaș”-ként (váltó katona) Fogarason eleget tett katonai kötelezettségének. Kolozsváron, majd Budapesten kereskedősegéd, közben a budapesti Állami Szent István Reálgimnáziumban magántanuló, ahol 1933-ban érettségi vizsgát tett. 1933 őszétől a szászmedgyesi Noviciátus első éves hallgatója, ahol felvette a „fráter Mihály” nevet. A fogadalmat 1934 júliusában tette le, november 1-jével az 1928-ban megnyitott vajdahunyadi Ferences Hittudományi Főiskola teológusa. Ahhoz, hogy pappá szentelhessék, apjának szükségszerűen reverzálist kellett tennie. 1938-ban gróf Majláth Gusztáv Károly püspök szentelte pappá Gyulafehérváron. Szerzetes papként 1938 őszétől Szászmedgyesen, a Ferencrendiek Provinciális székhelyén szolgált, ahol 1941 őszéig volt házfőnök. Kemény kézzel végezte feladatát, ezért Rettenthetetlennek nevezték el. 1941. szeptember 8-tól 1943. augusztus 26-ig a ferencrendiek házfőnöke Székelyudvarhelyen. Beleszeretett egy családos nőbe, a kölcsönös szerelem gyümölcseként született Edit lánya 1943-ban. (Feltehetően a történtekért helyezték ki plébánosnak 1944. február 24-től a Korond melletti Fenyőkút szórványtelepülésre.) 

 

Kilépése után, 1943. október 2-án beiratkozott a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára. Itt fogták el az oroszok és hurcolták el hadifogolyként Moldovába, a milkovi fogolytáborba került, ahonnan kalandos úton egyik társával megszökött. Nagyborosnyón a rokonainál húzta meg magát, majd felépülése után 1946. június 8-án a Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdaságtudományi Karán „licenca jellegű” szigorlatot tett jogbölcseletből, nemzetközi jogból, egyházjogból, politikából és statisztikából. Még ezen a nyáron átszökött a határon Magyarországra. Debrecenben a Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja, dr. Szentpéteri Kun Béla és dr. Erdős Károly rektor a jogtudományok doktorává avatta. Visszatérése után pár hónapig Bukarestben a tanügynél vezetőségi beosztott, majd 1946 és 1948 között a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium történelem szakos tanára, 1947-től 1952-ig Háromszék megye tanfelügyelője. Közben 1947. március 31-én a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem pedagógiai szemináriumán, 1947–1950 között a levelező tagozat filozófia–szociológia szakán nyert képesítést, és szerzett 1952-ben oklevelet. Ekkor már dúl az osztályharc, nem egyszer éreztették vele papi múltját, éveken át minden ősszel kilincselnie kellett a tanári állásért. 1950–1953 között a Fiúlíceum (Református Székely Mikó Kollégium), 1958–1960-ban az 1-es számú Középiskola (Református Székely Mikó Kollégium), 1953-tól 1970-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal a Leánylíceum (későbbi 2-sz számú Líceum, majd Mikes Kelemen Líceum) tanára. Mindvégig magyart, latint, németet, franciát és történelmet tanított. 1992. március 14-én, mivel a római katolikus egyház kitagadottja volt, református szertartás szerint a szemerjai ravatalozóból helyezték örök nyugalomra.

 

Teológus korában kezdett lapot szerkeszteni, 1934–1938 között a vajdahunyadi Ferences Hittudományi Főiskola teológusai által szerkesztett, évnegyedenként megjelenő Ferences Nemzedék főszerkesztője volt. A kiadványt csak a Ferencrendi szerzetesek és papok körében terjesztették, szabad kereskedésben nem forgalmazták. Az 1938–1940-es időszakban gróf Majláth Gusztáv Károly püspök egyház- és iskolapolitikájának legradikálisabb híve, követője és kivitelezője. Számos, a román hatóságok által megszüntetett magyar tannyelvű iskola újraalapítója, és még újabbak létrehozója a Szászföldön, azokban a falvakban, ahol a magyarok száma gyarapodni kezdett. Tanfelügyelőként 1948-tól közösen szerkesztette Becsei Pál tanárral és Mikó Miklós ügyvéddel a Háromszék Megyei Tanfelügyelőség Ordinul Circular/Körrendelet című közlönyét Sepsiszentgyörgyön, melyet 1952-ben a román hatóságok tiltottak be. 

 

 

Felhasznált irodalom

Háromszék, 1992. márc. 13., 583. sz.

JANCSÓ Árpád: Dr. Salamon Ferenc András, a sokoldalú tanár. Háromszék, 2018. ápr. 19., 8375. sz.

KELEMEN József (szerk.): A Székely Mikó Kollégium emlékkönyve 1859–1994. Sepsiszentgyörgy, 1994, 154.

KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Budapest, 1996, 143. Online elérhető: https://kuszalik1.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 23.)

SALAMON Ferenc: A lécfalvi SALAMONOK életútja napjainkig. In Életmesék a Kárpát-medencéből II. Mosolyvirág – Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete, Debrecen, 2013, 58–76. Online elérhető: http://mosolyvirag.hu/uploads/site_mosolyvirag/pages/ documents/Eletmesék/Eletmese-2013_vegso-2kotet.pdf. (Letöltve: 2022. dec. 23.)

SIMON Anita – TÁL Mariann (szerk.): Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? II. kötet, L–Z. Csíkszereda, 1997, 145.



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről