Morvay Zoltán (Debrecen, 1875. nov. 28. – Siófok, 1945. márc. 24.) – Nyomdász, szerkesztő, újság-, regény- és színdarabíró, költő. Vallása: református. Szülei: Károly és Szücs Ida. Testvére Elemér. Gyermeke Pál (Marosvásárhely, 1914. febr. 12. – Bánffyhunyad, 1990. jan. 22.), ref. lelkész, egyházi és néprajzi író.
Szülővárosában négy osztályt végzett, majd kibukott a középiskolából. Atyja nyomdásznak adta a városi nyomdába. Így fiatalon, 1886-ban beutazhatta Nyugat-Európát. 1897-ben újból bejárta Európát immáron gyalogosan egy segédtársa társaságában, élményeit könyvben örökítette meg. 1900-ban jelen volt a párizsi világkiállításon.
A nyomdászmesterség kitanulása mellett, 1895-től foglalkozott újságírással. Versei, tárcái jelentek meg a debreceni és a nagyváradi lapokban. 1903–1906 között Rudnyánszky Gyula mellett társszerkesztője a Csokonai Lapok című folyóiratnak. 1906-ban nyomdászsegéd Budapesten. 1908-ban Marosvásárhelyen élt, nyomdászként elhelyezkedve. 1912-ben a Haladás című irodalmi hetilap szerkesztője. 1914 februárjában cikkei jelentek meg a marosvásárhelyi Eleven Újságban. 1914-ben Tárkány Gusztávval megalapították a hetente két alkalommal megjelenő Háborús sebesültek c. lapot, amelyben közölték a kórházakban elhelyezett sebesültek névsorát. 1914-ben megalapította a Reggeli Újságot. 1918. január elsejétől a két évtizeden keresztül megjelenő Tükör hetilap szerkesztője, 1925-ben felelős szerkesztője. 1922-ben segédszerkesztője a Magyar Jövendőnek. Megalapította a nagy példányszámban és népszerűségnek örvendő Ma napilapot. 1925 szeptemberétől 1931-ig szerkesztette a hetente hat számmal és 4 oldalban megjelenő lapot. Ő volt a lap felelős szerkesztője, kiadója és laptulajdonosa. 1929-ben végleg abbahagyta a nyomdászi pályát. Újságírói magatartását kortársai úgy jellemezték, hogy „mindenkor megközelíthetetlen, befolyásolhatatlan harcosa a magyar újságírásnak és lelkes előmozdítója minden magyar kultúr-megmozdulásnak”.
Az 1933-as országos népszámlálással kapcsolatosan az Ellenzékben megírt A Ma cikke miatt pert indítottak ellene, és 1500 lejes pénzbüntetést róttak ki. Az ítélet ellen fellebbezett. Betegeskedése miatt, orvosi javaslatra levegőváltozást tanácsoltak, ezért 1941-ben Marosvásárhelyről Siófokra költözött.
1920-tól foglalkozott könyvkiadással. 1924-ben, más források szerint 1925-ben megalapította az Erdélyi Könyvbarátok Társasága kiadóvállalatot, amelynek szerkesztőjeként nyolc kötetet tudott megjelentetni, majd az Erdélyi Szépmíves Céh megalapítását követően megszüntette kiadó vállalkozását. Bérletrendszerével hozzá tudott járulni a magyar színjátszás biztosításához Marosvásárhelyen. Társalapítója és alelnöke 1920-ban a marosvásárhelyi Írók, Művészek Otthona elnevezésű egyesületnek. A csoportosulás az eszperantó nyelv propagálása mellett a népek megbékülését szorgalmazta.1925-ben a marosvásárhelyi országos dalosverseny sajtópropaganda bizottságának tagja. 1926-ban a marosvásárhelyi újságírószervezet elnöke. Rendes tagja volt a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságnak, valamint betöltötte az Újságíró Egyesület elnöki tisztségét.
1902-ben Debrecenben, az Új Idők elbeszélés pályázati kiírására a Szürke történetek című novellájával jelentkezett, és 100 koronás díjban részesült. Ugyanabban az évben napvilágot látott az Egy ezer mérföldes séta története, valamint az Angol kisasszony. bohózat 1 felvonása is.
Fontosabb művei
Egy hatezer kilométeres séta története. Marosvásárhely, 1909.
Szürke történetek. Marosvásárhely, 1911.
Októberi fellegek. Marosvásárhely, 1920.
Babérosi Balambér és más elbeszélések. Marosvásárhely, 1921.
Gyermekvilág. Marosvásárhely, 1922.
Randevú. Marosvásárhely, 1923.
A trubadúr és társai. Marosvásárhely, 1925.
A maharadzsa kincse, Marosvásárhely, 1926.
Darázs-zümmögés, Marosvásárhely, 1935.
Felhasznált irodalom
Az Ellenzék, XXI. évf., 1933. jún. 18., 23. sz.; XXI. évf., 1933. dec. 11., 49. sz.
Ellenőr, VIII. évf., 1914. jan. 20., 13. sz.; VIII. évf., 1914. febr. 17., 28. sz.
Híradó, XXII. évf., 1935. dec. 16., 53. sz.; Huszonötéves jubileumi szám: XXV. évf., 1938. jún. 18., 23. sz.
LENGYEL András: Juhász Gyula folyóirata, a Magyar Jövendő. Magyar Könyvszemle, 1984, 1–2. sz., 75–86.
MONOKI István: Magyar könyvtermelés Romániában (1919–1940). I. kötet: könyvek és egyéb nyomtatványok.Budapest, 1997, 146, 323. Online elérhető: https://monoki. adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 21.)
Morvay Zoltán szócikk. In DÁVID Gyula (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. III. kötet, Kh–M. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1994, 639–640. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/morvay-zoltan/. (Letöltve: 2022. dec. 21.)
Morvay Zoltán szócikk. In KENYERES Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon. Második kötet. L–Z. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969, 246. Online elérhető: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html. (Letöltve: 2022. dec. 21.)
OSVÁT Kálmán (szerk.): Erdélyi Lexikon. Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., Nagyvárad, 1928, 197.
Reggeli Újság, XI. évf., 1941. okt. 7., 226.sz.
Székely Napló, LV. évf., 1925. aug. 13., 122. sz.; LV. évf., 1925. aug. 27., 129. sz.
Vágóhíd, XIII. évf., 1926. aug. 1., 13. sz.
VÁNYI Ferenc: Magyar Irodalmi Lexikon. Studium Kiadó, Budapest, 1926, 582.
